SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.333/2017/7. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Esősi Béla ügyvéd által képviselt alatti lakos felperesnek - a Dr. Kiss László Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Kiss László) által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 2017. március hó 6. napján kelt 17.P.20.156/2016/29. számú ítélete ellen a felperes részéről 30. és 33., míg az alperes részéről 32. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő í t é l e t e t: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja az alábbiak szerint: A felperes által az állam javára fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 22 900 (huszonkettőezerkilencszáz) Ft-ra leszállítja, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak az állami adóhatóság felhívására 40 580 (negyvenezer-ötszáznyolcvan) Ft elsőfokú eljárási illetéket. Mellőzi a felperes elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését azzal, hogy a peres felek az elsőfokú eljárással kapcsolatos költségeiket maguk kötelesek viselni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az alperes 5840 (ötezer-nyolcszáznegyven) Ft, a felperes pedig 1520 (egyezer-ötszázhúsz) Ft fellebbezési eljárási illetéket köteles megfizetni az állami adóhatóság felhívására a Magyar Államnak. A peres felek a másodfokú eljárással kapcsolatos költségeiket maguk viselik. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az alperes jogelődje, a (alperesi jogelőd neve) Zrt. (a továbbiakban: alperes) és a felperes 2005. október 14. napján (kölcsönszerződés száma) számmal jelölt deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek egymással, amely alapján az alperes 2 350 000 Ft kölcsönt folyósított a felperesnek a (gpjmű frg.rszm.-
- a)frsz-ú, Suzuki Swift típusú gépjármű megvásárlása céljából. A kölcsönszerződés részét képezte az alperes (üzletszabályzat 1. jelölése). számú üzletszabályzata (a továbbiakban: Üsz.), amely egyebek között az alábbi - jelen jogvita és a fellebbezés elbírálása szempontjából releváns - rendelkezéseket tartalmazza. - IV.9.: Amennyiben a kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, úgy a hitelező köteles a gépjármű törzskönyvét és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot kiadni. - VI.1.: „A Kölcsönbevevő köteles a hatósági nyilvántartásba, a gépjármű forgalmi engedélyébe és a törzskönyvébe a Hitelező javára - Felek között létrejött szerződésnek megfelelően - a vételi jogot vagy a jelzálogjogot és annak biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyeztetni és ennek megfelelően úgy rendelkezni, hogy a hatóság a törzskönyvet a hitelező mint a korlátozás jogosultja részére küldje meg". A peres felek a kölcsönszerződés megkötését követően 2005. október 20-án biztosítéki célú adásvételi szerződést kötöttek, és az alperes javára opciós jogot alapítottak a kölcsönösszegből vásárolt gépjárműre Az opciós szerződés 5. pontja szerint a hitelező a vételi jogot a szerződés aláírásától számított 5 éves időtartam alatt, de legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatja, ameddig vele szemben a kölcsönszerződésből eredő tartozását a kölcsönbevevő maradéktalanul nem teljesítette. A felek a vételi jog biztosítására az opciós joggal terhelt gépjárműre elidegenítési és terhelési tilalmat is kikötöttek (szerződés 7. pont). Az alperes a szerződéses jogviszony tartama alatt a (üzletszabályzat 1. jelölése). számú üzletszabályzata helyébe a (üzletszabályzat 2. jelölése). számú üzletszabályzatát léptette, amelynek a „zárt opcióról" rendelkező V/6. pontja szerint a hitelező az opciós jogát az opciós szerződésben kikötött feltételek beálltától kezdődően gyakorolhatja, az opciós szerződésben kikötött időtartam alatt. A felperes módosított keresetében - a kölcsönszerződés érvénytelenségére alapítottan - 191 466 Ft megfizetésére és a kölcsön felhasználásával vásárolt gépkocsi törzskönyvének a kiadására kérte kötelezni az alperest. Ez utóbbi kérelme indokaként előadta, a gépkocsit terhelő, alperes javára alapított opciós jog 2010. október 14. napjával lejárt, így az alperesnek nincs jogcíme a törzskönyv birtokban tartására. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a szerződés az ügyleti kamat éves százalékos mértékét nem rögzíti, e körben kérte a szerződés érvényessé nyilvánítását a kamat meghatározásával kiküszöbölve ezt az érvénytelenségi okot. Részletesen kifejtett álláspontja szerint a felperes által megjelölt egyéb okok alapján a szerződés érvénytelensége nem állapítható meg. Kifejtette, opciós joga az utóbb hatályba lépett (üzletszabályzat 2. jelölése) számú üzletszabályzat V.6. pontja alapján ún. zárt opció, amelynek gyakorlására nyitva álló határidő meg nem telt el, amellett a törzskönyv birtokban tartása az Üsz. IV.9. pontja értelmében nem a vételi jog, hanem a kölcsön atipikus biztosítéka, így mindaddig jogosult a törzskönyvet magánál tartani, amíg a felperes nem teljesíti valamennyi fizetési kötelezettségét. Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek között 2005. október 14. napján létrejött (kölcsönszerződés száma) számú kölcsönszerződést érvényessé nyilvánította akként, hogy az induló ügyleti kamat éves százalékos értékét 4,96 %-ban határozta meg. Kötelezte az alperest a (gpjmű frg.rszm.-
- a)forgalmi rendszámú Suzuki Swift típusú személygépkocsi törzskönyvének kiadására. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Marasztalta a felperest az alperes 37 000 Ft elsőfokú perköltségében, ezen felül az állam javára 58 900 Ft eljárási illeték megfizetésére is kötelezte. Határozatának indokolásából kitűnően a perbeli kölcsönszerződést kizárólag a kamat éves százalékos értéke meghatározásának hiánya miatt ítélte érvénytelennek, amely érvénytelenségi okot a felülvizsgált elszámolásban megjelölt kamat meghatározásával a szerződést érvényessé nyilvánította. Alaposnak találta a törzskönyv kiadására vonatkozó keresetet. Kiemelte, a szerződéskötés időpontjához képest a vételi jog gyakorlására biztosított 5 éves határidő eltelt, az alperes a határidő lejártától e jogát már joghatályosan nem gyakorolhatja. Kifejtette, a törzskönyv birtokban tartása az opciós joghoz kötődő biztosíték, ezáltal a felperes tulajdonjogát korlátozó kikötés megszűntével a törzskönyv visszatartására az alperes nem jogosult. Utalt arra, a jogvitát a szerződéskötéskor hatályos Üsz. rendelkezései alapján kellett elbírálni, ezért az alperes által hivatkozott (üzletszabályzat 2. jelölése). számú üzletszabályzat rendelkezései nem voltak vizsgálhatóak. A pertárgyértéket 982 317 Ft-ban határozta meg, és ennek alapulvételével rendelkezett a perköltség és az eljárási illeték viseléséről. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének a megváltoztatását, az alperes javára fizetendő perköltség mellőzését, és az alperes kötelezését kérte a javára 18 985 Ft perköltség megfizetésére. Az általa az állam javára fizetendő eljárási illeték összegét 22 900 Ft-ra kérte leszállítani. Hangsúlyozta, a törzskönyv kiadására irányuló keresete megalapozott volt, ami az ahhoz kapcsolódó 600 000 Ft pertárgyérték figyelembevételével az általa a keresettel érvényesített valamennyi igényt figyelembe véve 61%-os pernyertességet eredményez a javára. Ebből következően számítása szerint a feljegyzett eljárási illetékből az alperes köteles viselni a törzskönyv kiadásához kapcsolódó 36 000 Ft összegű illetéket, míg ő csupán a fennmaradó 22 900 Ft megfizetésére kötelezhető. Ugyancsak megilleti a 600 000 Ft pertárgyérték után az ügyvédi munkadíj, amelyet a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja alapján számítva 38 100 Ft-ban határozott meg. Véleménye szerint az alperes 382 317 Ft erejéig lett pernyertes, az ehhez kapcsolódó, javára megállapítható ügyvédi munkadíj 19 115 Ft, így az alperes köteles a javára 18 985 Ft ügyvédi munkadíj megfizetésére. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a törzskönyv kiadására irányuló kereset elutasítását kérte. Vitatta az opciós jog megszűnését, ettől eltérő álláspont elfogadása esetére fenntartotta azt a hivatkozását, miszerint mind a szerződéskötéskor hatályos Üsz. IV.9., mind pedig az álláspontja szerint az annak helyébe lépő (üzletszabályzat
- jelölése). üzletszabályzat V.
- pontja alapján mindaddig jogosult a törzskönyv birtokban tartására, amíg a felperes a szerződésből eredő kötelezettségét maradéktalanul nem teljesítette. A törzskönyv átadásának a kölcsönszerződéshez kapcsolódó biztosítéki jellege alátámasztására hivatkozott az Üsz.II.1.e. és VI.1-
- pontjaiban írtakra. Részletezte azokat a szempontokat, amelyek alapján a törzskönyv biztosítékba adása mindkét fél számára kedvezőbb az egyéb jogszabályban rögzített biztosítékok alkalmazásánál. Utalt arra, nem ért egyet a Kúria e tárgyban hozott álláspontjával, azt részletezett elvei alapján okszerűtlennek minősítette. Álláspontjának alátámasztásául bírósági ítéletekre hivatkozott. A peres felek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet ellenérdekű fél fellebbezésével érintett rendelkezéseinek helybenhagyását kérték. A felperes fellebbezése részben alapos, az alperes fellebbezése alaptalan. Az alperes alaptalanul támadta a törzskönyv kiadására irányuló keresetnek helyt adó elsőfokú ítéleti rendelkezést. Helytálló az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a törzskönyv birtokban tartása nem a kölcsönszerződéshez kapcsolódó atipikus biztosíték. Az 1959-es Ptk.
- §
(1)bekezdésében megfogalmazott szerződési szabadság elvéből következően - ilyen tartalmú jogszabályi tiltás hiányában - nincs akadálya annak, hogy a kölcsön visszafizetésének atipikus biztosítékaként a felek kikössék a törzskönyv birtoklásának jogát mindaddig, amíg a kölcsönbevevő a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeit nem teljesíti maradéktalanul. A perbeli esetben azonban a felek ilyen tartalmú megállapodást nem kötöttek. Az opciós szerződés
- pontja szerint a felek a vételi jog - és nem a kölcsönszerződésből eredő kötelezettség - biztosítására kötöttek ki az alperes javára elidegenítési és terhelési tilalmat a vételi jog tárgyát képező gépjárműre. Az Üsz. VI.
- pontja ezzel összhangban rendelkezik úgy, hogy „a kölcsönbevevő köteles a hatósági nyilvántartásba a gépjármű forgalmi engedélyébe és a törzskönyvbe a hitelező javára - a felek között létrejött szerződésnek megfelelően - a vételi jogot, vagy a jelzálogjogot és annak biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyeztetni és ennek megfelelően úgy rendelkezni, hogy a hatóság a törzskönyvet a hitelező, mint a korlátozás jogosítottja részére küldje meg." Az idézett szerződési feltétel megszövegezése, annak nyelvtani értelme is azt támasztja alá, hogy a felek a törzskönyv alperes részére történő megküldésével az alperes opciós jogát kívánták biztosítani. Ennek megfelelően a törzskönyv birtoklásához való jog az opciós joghoz kapcsolódó járulékos jogosultság. Az Üsz. alperes által hivatkozott IV.
- pontja - az opciós szerződés
- pontjával együttesen értelmezve azt - csupán annyit jelent, hogy ha a kölcsönbevevő teljesíti a fizetési kötelezettségeit, a hitelező (az alperes) köteles kiadni a törzskönyvet. Nem jelenti azonban egyúttal azt is - az alperes értelmezésétől eltérően - hogy a hitelezőt csak akkor terheli a törzskönyv kiadásának kötelezettsége, ha a kölcsönbevevő maradéktalanul teljesítette fizetési kötelezettségeit. Utal e tekintetben az ítélőtábla az 1959-es Ptk. szerződés értelmezésével kapcsolatos
- §
(1)és
(2)bekezdésére, amely szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Ha pedig az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma e szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A jogalkotó az 1959-es Ptk. fenti rendelkezéseivel a pontatlan, vagy bizonytalan megfogalmazás kockázatát arra a félre terhelte, aki annak megfogalmazásáért felelős. Ennek megfelelően, ha az alperesnek a IV.
- pontban írt szerződési kikötéssel az volt a célja, hogy a kölcsön visszafizetésének atipikus biztosítékaként mindaddig magánál tarthassa a kölcsönből finanszírozott gépjármű törzskönyvét, amíg az adós valamennyi fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, ezt a szándékát egyértelműen, félreérthetetlenül így kellett volna megfogalmaznia. Az érintett kikötésnek azonban annak teljes megszövegezése alapján csak kiterjesztő értelmezéssel tulajdonítható az alperes szerinti tartalom, a kiterjesztő értelmezést viszont az 1959-es Ptk.
- §
(4)bekezdése kifejezetten tiltja. Mindezt figyelembe véve az Üsz. IV.
- pontja csupán azon esetek egyikét szabályozza, amikor a hitelező nem tagadhatja meg a törzskönyv kiadását. Nem vonható le azonban az érintett kikötés megfogalmazásából az a következtetés, hogy akkor is jogosult lenne azt magánál tartani, ha az e jogosultság alapjául szolgáló vételi joga megszűnt. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes opciós joga az annak alapításától számított 5 év elteltével megszűnt, így nincs az alperesnek jogalapja a törzskönyv birtokban tartására. A fenti megállapítással ellentétes következtetés - az alperes álláspontja szerint a szerződés részévé váló - (üzletszabályzat
- jelölése). megjelölésű üzletszabályzat V.
- pontjából sem vonható le. E rendelkezés szerint ugyanis a hitelező az opciós jogát az opciós szerződésben kikötött feltételek beálltától kezdődően gyakorolhatja az opciós szerződésben kikötött időtartam alatt, ez pedig a szerződéskötéstől számított - és nem a feltétel bekövetkeztétől irányadó - 5 év. Erre tekintettel nem volt szükséges annak vizsgálata, hogy az új üzletszabályzat a felek szerződésének részévé vált-e. Az alperes fellebbezési érvelésével szemben önmagában az, hogy az opciós szerződés nem tartalmaz olyan rendelkezést, miszerint az opciós jog megszűnésével az alperes köteles kiadni a törzskönyvet, még nem jelenti azt, hogy a törzskönyv birtokban tartásának joga nem minősülhet az opciós jog biztosítékának. Nem ért egyet az ítélőtábla az alperesnek azzal a hivatkozásával sem, miszerint a Kúria Pfv.V.21.971/2005/
- számú ítélete okszerűtlen következtetésen alapulna. Épp ellenkezőleg, az ítélőtábla mindenben osztja a Kúria álláspontját, nevezetesen, hogy a felek megállapodásának irányadó rendelkezései, azaz az Üsz. IV.
- és VI.1.pontja, valamint az opciós szerződés
- pontja szerkezetéből is az a következtetés vonható le, miszerint egymásra épülő kötelezettségként csak az opció, valamint az elidegenítési és terhelési tilalom kikényszeríthetősége érdekében került a törzskönyv a hitelező alperes birtokába. Csupán utal az ítélőtábla arra, a perbeli jogvita elbírálása szempontjából közömbösek az alperes által hivatkozott más ítéletek és határozatok tartalma, azok a jelen perben eljáró bíróságot nem kötik. A felperes fellebbezése kizárólag az elsőfokú ítélet perköltség és eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezéseit érintette. Az elsőfokú bíróság a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján helytállóan határozta meg az elsőfokú eljárás pertárgyértékét (982 317 Ft), azonban az annak viselésére vonatkozó rendelkezése pontosítást igényel. A felperes fellebbezésében állította, hogy az elsőfokú eljárás során nagyobb arányban lett pernyertes, álláspontját azonban az ítélőtábla nem osztja. Az elsőfokú bíróság a keresetben megjelölt érvénytelenségi okok közül kizárólag az ügyleti kamat éves százalékos értéke meghatározásának hiányában ítélte érvénytelennek a perrel érintett kölcsönszerződést, a további érvénytelenségi okokra hivatkozás, valamint az alperes pénz fizetésére irányuló keresete megalapozatlannak bizonyult. E tekintetben a pernyertességpervesztesség aránya 20-80 %-ban határozható meg az alperesre kedvezőbben. Ezzel szemben a törzskönyv kiadása iránti kereset eredményesnek bizonyult, az ehhez kapcsolódó, az Itv. 39. §
(3)bekezdés b) pont alapján meghatározható 600 000 Ft pertárgyérték után a felperest illeti perköltség. Tévesen jelölte meg azonban a felperes a neki járó perköltség összegét, az ugyanis a meg nem határozható pertárgyértékre tekintettel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdés alapján számítandó, azaz a megkezdett munkaórákra járó óradíj ítélhető meg részére, amelynek során a jogvita bonyolultságára is tekintettel kell lenni. Erre figyelemmel az érvénytelenségi kereset és a törzskönyv kiadása iránti kereseti kérelem tekintetében a peres felek pernyertessége-pervesztessége aránya közel azonosnak tekinthető, így az elsőfokú eljárással kapcsolatos költségeiket maguk kötelesek viselni. Erre tekintettel az ítélőtábla mellőzte a felperes elsőfokú perköltség viselésére kötelezését. Az elsőfokú eljárás pertárgyértékéhez képest felmerült eljárási illeték összege az Itv. 39. §
(3)bekezdés b) pontja és 42. §
(1)bekezdés a) pontja alapján 58 900 Ft, amelyből a peres felek pernyertességéhez-pervesztességéhez képest a felperes 18 351 Ft-ot, míg az alperes 40 549 Ft-ot (36 000 Ft + 4549 Ft) lenne köteles viselni. A felperes fellebbezésében az általa fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 22 900 Ft-ra kérte leszállítani, így a fellebbezés Pp. 253. §
(3)bekezdésében rögzített korlátjára tekintettel nem volt mód azt ennél alacsonyabb összegben meghatározni, ezért azt az ítélőtábla a fellebbezésben foglaltak szerint szállította le. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett rendelkezéseit annak az elsőfokú eljárási illeték és perköltség összegére vonatkozóan - a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. A felperes fellebbezése részben bizonyult megalapozottnak, miután a már kifejtettek szerint nem tarthat igényt az elsőfokú perköltsége megtérítésére, azt a peres felek maguk kötelesek viselni. Az alperesi fellebbezéshez kapcsolódóan a felperes javára a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése, valamint 4/A. §-a alapján állapítható meg perköltség (12 750 Ft), míg a felperes fellebbezése eredménytelennek bizonyult része után lenne köteles az alperes költségeinek megtérítésére, amelyek között számottevő különbség nem mutatkozik, ezért az ítélőtábla akként rendelkezett, hogy a peres felek a másodfokú eljárással kapcsolatos költségeiket a Pp. 81. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján maguk kötelesek viselni. Az alperes a fellebbezéséhez kapcsolódó fellebbezési eljárási illetéket lerótta, azt a jogorvoslati kérelme sikertelenségére tekintettel viselni köteles, míg a felperesi fellebbezéshez kapcsolódó, a felperes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett eljárási illeték viselésére a peres felek a pernyertességük-pervesztességük arányában kötelesek (Pp. 81. §
(1)bekezdés,
- évi XCIII. tv.
- §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés). Szeged,
- szeptember
- Dr. Szeghő Katalin sk. a tanács elnöke Dr. Lengyel Nóra sk. előadó bíró Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. táblabíró