Pf.20169/2008/3 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.169/2008/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Horváth Tibor ügyvéd (8630 Keszthely, Csokonai utca 2/B.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Fóris-Schneider-Szép-Zaccomer Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fóris Kálmán ügyvéd 7400 Kaposvár, Ezredév utca 1.) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen fegyelmi határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
2. február
3. napján kelt 23.P.21.540/2007/
4. számú ítélete ellen az alperes által
5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes az alperesi vadásztársaság tagja, aki
6. április
7. napján egyéni vadászatot folytatott az alperesi vadásztársaság területén. Indulása előtt a vadászati napló
8. sorszáma alatt a vadászat helyeként a
9. biztonsági körzetet jelölte meg, figyelmen kívül hagyva, hogy ugyanazt a biztonsági körzetet és a 10/A. körzetet B.G. hivatásos vadász már bejelölte a vadászati napló
10. és
11. sorszámai alatt. A helyszínen a vadászat megkezdése előtt a felperes és a hivatásos vadász észlelték egymást és megállapodtak abban, hogy a felperes 8., míg a hivatásos vadász vendégével a 10/A. biztonsági körzetben vadászik. Az alperes elnökének kezdeményezése alapján az alperes Fegyelmi Bizottsága
12. június
13. napján a fegyelmi eljárás lefolytatását követően az elsőfokú fegyelmi határozatával a felperest írásbeli figyelmeztetésben részesítette a történtek miatt. Az elsőfokú határozattal szemben az alperes elnöke által előterjesztett fellebbezés folytán az alperes közgyűlése, mint másodfokon eljáró fegyelmi szerv,
14. augusztus
15. napján a felperest a tagjai sorából kizárta. A felperes keresetében az alperes másodfokú fegyelmi határozatának megsemmisítését kérte, arra hivatkozással, hogy az alperes közgyűlése kirívóan súlyos és az elkövetett fegyelmi vétséggel arányban nem álló büntetést szabott ki. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével az alperes közgyűlésének
16. augusztus
17. napján meghozott, a felperest kizárás fegyelmi büntetéssel sújtó határozatát megsemmisítette. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 51.000 forint elsőfokú perköltséget. Az egységes bírói gyakorlatra hivatkozással, amely szerint törvénysértésként értékelendő az is, ha a keresettel támadott határozat a társadalmi szervezet alapszabályát, illetőleg fegyelmi szabályzatát sérti - megállapította, hogy az alperes közgyűlése által másodfokon hozott fegyelmi határozat az alperes fegyelmi szabályzatának 2.§-ának a) pontjába ütközik, amely azt mondja ki, hogy a fegyelmi vétséget elkövető vadász bizonyított cselekményével arányban álló fegyelmi büntetés meghozatala szükséges. Értékelte az elsőfokú bíróság azt a tényt, hogy a felperes nem szándékosan szegte meg az alperes házi szabályzata 13.
18. pontjának előírását, hogy a korábban beíró B.G. hivatásos vadász is hozzájárult a történtekhez annyiban, hogy úgy jelölt meg több biztonsági körzetet, hogy azokat egy sorban, egymás mellé és nem külön sorszámon írta be, hogy konkrét veszélyhelyzet a felperes és a hivatásos vadásznak a vadászat megkezdése előtti találkozására és egyeztetésére tekintettel nem alakult ki, hogy a felperessel szemben tagsági viszonya fennállása alatt korábban fegyelmi büntetést nem szabtak ki, illetőleg, hogy hasonló eset miatt más taggal szemben még fegyelmi eljárást sem indítottak. Mindezek figyelembe vételével úgy ítélte meg, hogy a felperessel szemben az alperes közgyűlése által másodfokon kiszabott fegyelmi büntetés a felperes által elkövetett fegyelmi vétséggel nem áll arányban. Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása, valamint a felperes perköltségben való marasztalása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy tényként állapítható meg, hogy a felperes házi szabályzatot sértő magatartásával veszélyhelyzetet teremtett. Hivatkozott arra, hogy bármely normát sértő magatartás fegyelmi eljárás alapjául szolgálhat, és a döntéshozó szerv kizárólagos joga annak eldöntése, hogy a normasértést milyen súlyúnak értékeli és erre tekintettel milyen szankciót alkalmaz. Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy megfelelő eljárási rendben, törvénysértés nélkül hozta-e meg az alperes a döntését, ennek vizsgálata esetén ugyanis a keresettel támadott másodfokú alperesi fegyelmi határozat megváltoztatására nem lett volna jogi lehetőség. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helyesen állapította meg a tényállást és abból érdemben is helyes jogi következtetés levonásával hozta meg a döntését, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának