Pf.20135/2007/5 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdésében foglalt alaki feltételnek. Mellőzte az alperes újabb írásszakértő kirendelése iránti bizonyítási indítványát, mert az igazságügyi szakértő az örökhagyó írásmintájaként felhasználta a ...-i Rendőrkapitányságon

1. március
2. napján készített 8 db, a 255/
3. Bü. számú eljárásban a kihallgatásakor készült 6 db aláírást, továbbá a nyugdíjszelvényen található kézjegyeket és rendelkezésére állt az eredeti végrendelet. Az alperes, aki
4. évben találkozott utoljára az örökhagyóval és előtte sem tartott vele szoros kapcsolatot, nem tudhatta, milyen írása volt a néhainak. Megalapozottnak találta a felperesek azon hivatkozását is, hogy az időközben elhunyt /tanú 1/ tanú nem írhatta alá a végrendeletet
5. március
6. napján. Több körülmény is erre utalt, ugyanis az önmagát ellátni képtelen tanút
7. március 17-én szállították kórházi kezelés után a ...helységbeli Kastélyotthonba gondozásra, ahol később csak /személy neve 1/ nevű rokona látogatta. Mozgáskorlátozottsága és szellemi állapota miatt az otthont elhagyni nem tudta, erre az általuk vezetett nyilvántartásban sincs adat és az írásszakértő egyértelműen megállapította, hogy a végrendeleten szereplő névírás nem tőle származik. /tanú 2/ tanú, aki az olvashatatlan aláírás alatti lakcím szerinti szolgálati lakásban élt, előadta, nem ismerte örökhagyót és az okiratot sem írta alá. Munkatársai között megnevezte /személy neve 2/-t, mint lehetséges aláírót, de meghallgatását az elsőfokú bíróság szükségtelennek találta az előző érvénytelenségi okok miatt. - 3 Pf.II.20.135/2007/
8. szám Rámutatott arra a további körülményre, hogy a végrendelet keltének helye ...település ahol a végintézkedés időpontjában az örökhagyó és /tanú 1/ nem tartózkodhattak. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, a kereset elutasítása iránt az alperes élt fellebbezéssel. A tényállás téves megállapítására hivatkozva utalt arra, hogy a II. r. felperes által felkért magánszakértő véleménye szerint csak a végrendelet eredeti példánya és az ezzel egy időben készült írásminták összevetésével adható konkrét válasz arra, hogy a névírás örökhagyótól származhat-e. A nyomozás során kirendelt igazságügyi írásszakértő szakvéleménye és a magánszakértői vélemény között van eltérés, az elsőfokú bíróság azonban mellőzte - indítványa ellenére - a két szakértő együttes meghallgatását. A felperesek is kérték a keresetlevélben írásszakértő kirendelését. Nem bizonyított az sem, hogy /tanú 1/ a településen nem tartózkodhatott a végintézkedés időpontjában, az otthonból ugyanis eltávozhatott úgy is, hogy azt az erről vezetett napló nem tartalmazta és vitatta a névírásra vonatkozó szakértői megállapítást. Továbbra is kérte /személy neve 2/ tanú meghallgatását, a bizonyítási eljárás kiegészítését. Felperesek ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Utaltak arra, hogy mindkét szakértői megállapítás kimondta, a névaláírás nem az örökhagyótól származik. A nyomozó hatóság beszerezte a végintézkedés keltét megelőző és követő 6 hónapban a néhai által aláírt nyugdíjszelvényeket és közokiraton szereplő aláírásokat. Az ismeretlen személytől származó olvashatatlan tanúkénti aláírás is érvénytelenséget eredményez. A fellebbezés alaptalan. A Ptk.
9. §

(1)bekezdése szerint az írásbeli magánvégrendelet érvényes - egyéb feltételek mellett - ha azt a végrendelkező elejétől végéig maga írja és azt aláírja vagy két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt magáénak ismeri el és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják (a/ és b/ pont). A büntetőeljárás során kirendelt /szakértő 1/ írásés okmányszakértő véleményéből megállapítható, hogy a végrendeleten tanúként szereplő /tanú 1/ névaláírása nem valódi. A szakértő ezt a nevezettől származó összehasonlító adatok alapján egyértelműen megállapította. A szakértőt az ítélőtábla a fellebbezési eljárásban meghallgatta, ezzel őt quasi szakértőként kirendelte a polgári perben. A szakértő a véleményét mindenben fenntartotta, sőt kifejezésre juttatta, hogy az írásmintákat egybevetve az is megállapítható, hogy az azokon lévő aláírás egy kéztől származik, vagyis azokat /tanú 1/ írta alá, és ily módon kizárható ezek vizsgálata során, összevetve azokat a végrendeleten lévő aláírással, hogy a végrendeleten lévő aláírás /tanú 1/-tól származna. - 4 Ha pedig ez így van, akkor a végrendelet alaki kellékei - az előbbi jogszabályi hivatkozás szerint - nem teljesültek, és így szükségtelen volt annak további vizsgálata, hogy ki az a másik személy, aki a végrendeletet tanúként aláírta. Ezek után a végrendelet érvénytelensége mindenképpen megállapítható volt, ezért az ítélőtábla az alábbiakban csupán utal arra, hogy az érvénytelenség azért is megállapítható, mert a végrendeletet nem az örökhagyó írta alá. Az örökhagyó aláírását illetően vita volt atekintetben, hogy az úgynevezett magánszakértő - akinek véleménye a fél előadásának minősül - és az igazságügyi szakértő véleménye között bizonyos ellentmondás volt. Ez az ellentmondás azonban nem lényegi, mert az úgynevezett magánszakértő azért csak nagy valószínűséggel állapította meg azt, hogy a végrendeleten lévő nem a néhaitól származik, mert nem állt rendelkezésére a végrendelet eredeti példánya. Az egyértelmű szakvélemény megadásához tehát rendelkezésére kellett volna bocsátani a szakvélemény eredeti példányát. Ezzel szemben /szakértő 1/ szakértő a végrendelet eredeti példányát is megvizsgálta az összehasonlító adatokon kívül és egyértelmű véleményt adott arra nézve, hogy a végrendeleten nem az örökhagyó aláírása szerepel. A végrendelet érvénytelenségét tehát ez is megalapozza. Az alperes mindkét aláírás - tehát az örökhagyó és /tanú 1/ aláírása - tekintetében is arra hivatkozott, hogy az összehasonlító adatként szereplő minták nem a nevezettek kezétől származnak. Erre nézve azonban csupán állítást tett, de állítását semmivel sem tudta bizonyítani. Az ítélőtábla személyes megjelenés kötelezettségével megidézte képviselője útján az alperest, azonban a tárgyaláson nem jelent meg. Ilyen módon nem volt egyértelműen tisztázható, hogy mire alapítja ez utóbb említett állításait, ugyanis semmilyen adat nem áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az örökhagyó kézírását, aláírását, illetőleg /tanú 1/ tanú aláírási módját ismerte volna. Ez utóbbi esetben különösen azért foghat helyt ez a megállapítás, mert arra sincs adat, hogy /tanú 1/-t egyáltalán ismerte volna. örökhagyót ugyan ismerte, de ez az ismeretség csak felszínes volt, eseti találkozásokra korlátozódott, amikor a néhai írásának, vagy kézírásának megszemlélése nyilvánvalóan nem volt lehetséges. A törvényes örökösök között egyszerű pertársaság jött létre (Pp. 51. § b/ pont), ugyanis a végrendelet érvénytelenségének megállapítására akkor kerülhet sor, ha arra az érdekelt hivatkozik, ami relatív hatálytalanságot eredményez. Tehát csak a perben álló felek egymás közötti viszonyára vonatkozhat a külön-külön érvényesített megtámadási ok alapján a végintézkedés hatálytalanságának megállapítása. A Pp. 82. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében így a pernyertes pertársak költségét személyenként kellett meghatározni. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyát érintetlenül hagyva részben változtatta meg a Pp.253. §

(2)bekezdése alapján. - 5 Pf.II.20.135/2007/

1. szám A személyes költségmentességben részesült alperes fellebbezése eredménytelen volt. Ennek perjogi következményeként az I, II. és III. r. felperesek másodfokú eljárási költségét köteles megtéríteni a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján, ami a jogi képviselet folytán felmerült ügyvédi munkadíjból áll, annak mértéke a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. §

(2)bekezdés b/ és

(5)bekezdésében foglaltak szerinti. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli a 6/1986. (VI.26.) IM. számú rendelet 13. §

(1)bekezdése alapján S z e g e d,

1. június
2. Dr. Sághy László sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.135/2007/
3. szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Molnár István ügyvéd (6722 Szeged, Hajnóczy u.
4. I/5.) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) alatti lakos I. r., II.rendű felperes neve (címe) alatti lakos II. r. és III.rendű felperes neve (címe) alatti lakos III. r. felpereseknek - dr. Erdélyi Miklós ügyvéd (6800Hódmezővásárhely, Bakay u. 1/A.) által képviselt alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt folyamatban volt perében a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.135/2007/
5. számú ítélete kijavítása tárgyában meghozta az alábbi KIJAVÍTÓ VÉGZÉST : A Pf.II.20135/2007/
6. számú ítélet rendelkező részének második bekezdését akként javítja ki, hogy az alperes 15 napon belül köteles a felpereseknek személyenként 100.000.(Egyszázezer) Ft fellebbezési eljárási költséget megfizetni. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS : Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyát érintetlenül hagyva részben megváltoztatta és az alperes által a felpereseknek személyenként fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét 330.000.-Ft-ban állapította meg. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek személyenként 100.000.-Ft fellebbezési eljárási költséget. Ez utóbbi vonatkozásában a teljesítési határidő leírási hiba miatt kimaradt az ítéletből. Ezért a Pp.
7. §

(1)bekezdése alapján a határozat kijavításáról kellett rendelkezni. S z e g e d,

1. december
2. Dr. Sághy László sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró