Győri Ítélőtábla Pf.III.20.149/2017/
- szám A Győri Ítélőtábla a dr. Lantos Bálint Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Lantos Bálint ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Simon Tünde ügyvéd által képviselt I.r., az II.r. és a személyesen eljáró III.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében a Tatabányai Törvényszék
- április
- napján kelt 13.P.20.554/2016/
- számú ítélete ellen az I.r. és II.r. alperesek részéről
- szám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a felperes keresetét a kölcsönszerződés III. pont utolsó két bekezdése tekintetében elutasítja. Köteles a felperes 15 napon belül megfizetni az I.r. és II.r. alperesek, mint egyetemleges jogosultak javára 24.000,- (Huszonnégyezer) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az irányadó tényállás szerint
- október
- napján az I.r. alperes, mint hitelező, a II.r. alperes, mint hitelező és zálogjogosult, valamint a felperes és a III.r. alperes, mint adósok, és zálogkötelezettek „Ingatlan jelzálogjoggal biztosított devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződést" kötöttek. A szerződés IV.I. pont utolsó három bekezdése szerint: „Ha a zálog romlása (akár a zálogtárgy állagromlás, akár egyéb ok folytán a zálogfedezet értékének csökkenése) a zálogból való kielégítést veszélyezteti, a Zálogjogosult felhívására a Zálogkötelezettek a felhívásban megszabott határidő alatt köteles a zálogfedezetet az eredeti értékre kiegészíteni. Amennyiben a Zálogkötelezettek a fenti felhívás ellenére a Zálogjogosult által megszabott megfelelő határidő alatt a fedezetet az eredeti értékre nem egészíti ki, a Zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelés lejárta hiányában is gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot. A Hitelezők jogosultak a kölcsöntartozásnak a futamidő során bekövetkező jelentős növekedése, illetve a fedezetként szolgáló ingatlan értékének jelentős csökkenése esetén az Adósoktól a fedezet kiegészítését kérni. Ha az Adósok a Hitelezők felhívása ellenére az abban megszabott megfelelő határidő alatt a fedezetet megfelelően nem egészítik ki, a Hitelezők a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondhatják, és teljes követelését lejárttá tehetik, valamint a Zálogjogosult gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot. Amennyiben a Deviza árfolyam nagymértékű változása miatt a fennálló kölcsöntartozás Deviza eladási árfolyamon történő, forintra átszámított értéke meghaladja a jelzálogul lekötött ingatlan forintban meghatározott aktuális/várható hitelbiztosítéki értékének a Hitelezők belső utasításaiban meghatározott, a finanszírozhatóság szempontjából maximális százalékos mértéke alá csökken, vagy a fedezetet nem egészítik ki, a Hitelezők a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondhatják, és teljes követelést lejárttá tehetik, valamint a Zálogjogosult gyakorolhatja a zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot." A szerződés III. pont utolsó két bekezdése szerint: „A Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az Adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként, az Adósoknak a Hitelezőknél vezetett számlái és a Hitelezők vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az Adósok és a Zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az Adósok terhére fennálló kölcsön- és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a Hitelezők felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa." A felperes a keresetében a szerződés fenti kikötései tisztességtelenségének megállapítását kérte. Kérte a III.r. alperest mindezek tűrésére kötelezni. Álláspontja szerint a IV.
- pont idézett rendelkezései sértik a szimmetria, a ténylegesség és arányosság, az objektivitás, a világos és egyértelmű megfogalmazás, a tételes meghatározás elvét. A 18/
- Korm. rendelet 1.§ a) és b) pontjába ütköznek, mert kiszámíthatatlan, hogy a hitelezők mit fogadnak el fedezetként, a fedezet kiválasztási és elfogadási tényezők pedig nincsenek meghatározva. Másrészt egyoldalú hatalmassággal ruházza fel a hitelezőket azáltal, hogy egyoldalú megítélésükre bízza, hogy mely esetekben kérhetik a zálogtárgy helyreállítását vagy további biztosíték adását. A III. pont idézett rendelkezése körében arra hivatkozott, hogy az a 18/
- Kormányrendelet
- §. j) pontja alapján semmis, mert lehetőséget biztosít a hitelezők számára a felperes fennálló tartozása összegének egyoldalú meghatározására, illetve megfordítja a bizonyítási terhet. Az I.r. és II.r. alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Hivatkozásuk szerint a szerződés IV.
- pont perrel érintett rendelkezései megfelelnek a Ptk. 261.§
(2)bekezdésének és a Ptk. 525.§
(1)bekezdés c) pontjának. A szerződés III. pont idézett rendelkezése tekintetében hangsúlyozták, hogy a hitelezőknek a Hpt.ben előírt kötelezettsége a tartozások nyilvántartása, továbbá a Hpt. azt a kötelezettséget is a hitelezőre rója, hogy a szerződés felmondása előtt az adós tartozását részletesen bemutató forgalmi kimutatást készítsen, és azt az adós rendelkezésére bocsássa, amelynek vitatására az adósnak a Hpt. szerint módja van. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította a szerződés IV. pontjának utolsó bekezdése és a szerződés III.
- pontjának utolsó két bekezdése tisztességtelenségét. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A III.r. alperest mindezek tűrésére kötelezte. Megállapította, hogy a peres felek a költségeiket maguk viselik. Az ítélete indokolásában rögzítette, hogy a szerződés IV.
- pont alábbi bekezdése nem tisztességtelen: „Ha a zálog romlása (akár a zálogtárgy állagromlás, akár egyéb ok folytán a zálogfedezet értékének csökkenése) a zálogból való kielégítést veszélyezteti, a Zálogjogosult felhívására a Zálogkötelezettek a felhívásban megszabott határidő alatt köteles a zálogfedezetet az eredeti értékre kiegészíteni. Amennyiben a Zálogkötelezettek a fenti felhívás ellenére a Zálogjogosult által megszabott megfelelő határidő alatt a fedezetet az eredeti értékre nem egészíti ki, a Zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelés lejárta hiányában is gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot. A Hitelezők jogosultak a kölcsöntartozásnak a futamidő során bekövetkező jelentős növekedése, illetve a fedezetként szolgáló ingatlan értékének jelentős csökkenése esetén az Adósoktól a fedezet kiegészítését kérni. Ha az Adósok a Hitelezők felhívása ellenére az abban megszabott megfelelő határidő alatt a fedezetet megfelelően nem egészítik ki, a Hitelezők a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondhatják, és teljes követelését lejárttá tehetik, valamint a Zálogjogosult gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot." A kikötés fenti bekezdései álláspontja szerint megfelelnek a Ptk. 261.§-ában foglaltaknak, így tisztességtelenségük nem állapítható meg. A szerződés IV.
- pont utolsó bekezdése tekintetében a keresetet alaposnak ítélte. Álláspontja a kikötés a szerződésből eredő jogok és kötelezettsége egyensúlyának megbontására alkalmas, mert a devizaárfolyam növekedése esetén a fogyasztó nem csak az árfolyamkockázat viselésére köteles. A fizetési terhei növekednek, így további anyagi terhei is keletkeznek azáltal, hogy a fedezetet ki kell egészítenie annak ellenére, hogy az árfolyamemelkedés a fogyasztó érdekkőrén kívül eső okból bekövetkezett változás. A szerződés III. pont utolsó két bekezdése álláspontja szerint a 18/
- Korm. rendelet 1.§
(1)bekezdés b) pontja szerint tisztességtelen, mert a szerződésben nem került rögzítésre, hogy a fogyasztók a hitelezők kimutatásaival szemben milyen eljárásban milyen ellenbizonyítással élhetnek. A kikötésnek tartalmaznia kellett volna, hogy a hitelezők kimutatásai csak kiindulópontot jelentenek, amelynek pontatlanságát a fogyasztók igazolhatják. A fenti előfeltételek tisztességtelenségére figyelemmel álláspontja szerint a közjegyzői ténytanúsítványra vonatkozó rendelkezések is tisztességtelenek. Mindezek alapján a felperes keresetének részben helyt adva megállapította a szerződés IV.1. pontja utolsó bekezdése és a III.1. pont utolsó két bekezdése szerinti kikötés tisztességtelenségét, a felperes szerződés IV. pont további bekezdéseire vonatkozó kereseti kérelmét pedig elutasította. A perköltség viseléséről a P. 77.§-a, a 78.§
(1)bekezdése és a 81.§-a szerint a pernyertesség (50%50%) figyelembevételével határozott. Az ítélet megváltoztatása, a kereset teljes elutasítása iránt - nem érintve a felperes keresetét részben elutasító elsőfokú rendelkezést - az I.r. és II.r. alperesek terjesztettek elő fellebbezést. A III. pont szerinti kikötés tekintetében hangsúlyozták, az nem fordítja meg a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára, és nem jogosítja fel a pénzügyi intézményt annak egyoldalú meghatározására, hogy a fogyasztó teljesítése szerződésszerű-e. Kiemelték, nem a ténytanúsítvány teremti meg a közvetlen végrehajtás lehetőségét a pénzügyi intézmény számára, hanem a kölcsönszerződés közokiratba foglalása. A végrehajtási záradékkal indult végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti peres eljárás során pedig a Pp. szerint a felperes fogyasztót terheli a vitatott összeg tekintetében a bizonyítás. A IV.
- pont fellebbezéssel érintett rendelkezése tekintetében kifejtették, hogy az árfolyamkockázatot az adós a kedvezőbb kamatmérték ellenében a szerződés megkötésékor vállalta, és ezzel együtt vállalta azt is, hogy kedvezőtlen árfolyamváltozás esetén előtörlesztést teljesít, vagy igény esetén a fedezetet kiegészíti. Az árfolyamváltozás lehetőségére a kockázatvállalási nyilatkozat és a kölcsönszerződés is felhívta a felperes figyelmét, erről a körülményről tudomása volt. A 6/
- PJE határozat
- pontjára hivatkozva álláspontjuk szerint az árfolyamváltozásból eredő terhek eltolódása érvénytelenséget nem eredményezhet, mert az érvénytelenségnek a szerződés megkötésekor kell fennállnia. A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és - nem érintve a felperes keresetét részben elutasító ítéleti rendelkezést - az alábbiak szerint részben alaposnak ítélte. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, a beszerzett peradatok okszerű mérlegelésével, és az irányadó jogszabályok helyes értelmezésével ítélte úgy, hogy a szerződés IV.1. pont utolsó bekezdése tisztességtelen. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság III. pont utolsó két bekezdése szerinti szerződéses rendelkezés tisztességtelensége körében kifejtett okfejtését azonban nem osztotta. A Ptk. 209. §.
(5)bekezdése szerint nem minősülhet tisztességtelennek a jogszabály által, vagy jogszabály előírásának megfelelően megállapított szerződési feltétel. A jelzálogszerződés IV.
- pont utolsó bekezdése azonban csak részben felel meg a Ptk. hivatkozott rendelkezéseinek. A Ptk.
- §-a annak következményeit szabályozza, ha a zálogtárgy elpusztul (teljesen elpusztul, vagy részleges pusztulás idézi elő a zálogtárgy értékcsökkenését). Megállapítható tehát, hogy a rendelkezés a fizikai állagromlás esetére tartalmaz irányadó szabályozást a felek (zálogjogosultzálogkötelezett) jogait és kötelezettségeit illetően. A Ptk.
- §.
(2)és
(3)bekezdésének a zálogtárgy értékcsökkenésével kapcsolatos rendelkezése a zálogtárgy állagromláson (részleges pusztuláson) alapuló értékcsökkenése esetén alkalmazható (Complex jogtár, Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez Szerkesztette: Gellért György). A Ptk. 260. §.
(2)bekezdése és a jelzálogjogra irányadó különös szabályozás (Ptk. 261. §.
(2)bekezdés) tehát kizárólag - kielégítést veszélyeztető mértékű - állagromlás esetén teremt a zálogjogosultnak lehetőséget arra, hogy - a kielégítési jog megnyílta jogkövetkezményének terhével - a zálogkötelezettől a zálogtárgy helyreállítását, vagy megfelelő biztosíték nyújtását - ennek keretében pótfedezet biztosítását - követelje, mégpedig akkor, ha a zálogtárgy állagromlásáért a tulajdonos felelős. A dologi kötelezett jogaira és kötelezettségeire irányadó lényeges diszpozitív törvényi szabályozással ellentétes az az általános szerződési rendelkezés, ami a zálogtárgy állagromláson kívüli okból bekövetkező - a kielégítést veszélyeztető mértékű - értékcsökkenése esetére biztosítja a kielégítési jog megnyíltát, ha a zálogkötelezett a zálogfedezetet nem egészíti ki. A kifejtettek miatt szemben a fellebbezéssel - nem a kikötés jogszabállyal való tartalmi egyezősége, hanem az attól való lényeges tartalmi eltérés állapítható meg, ekként a Ptk. 209. §.
(5)bekezdésére való alperesi hivatkozás nem foghat helyt. A rendelkezés - a 2/
- PK véleményben írtakra is figyelemmel - a jóhiszeműség és tisztesség követelményének sérelmével egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára bontja meg a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát, így a Ptk.
- §.
(1)bekezdése alapján tisztességtelen, tehát a Ptk. 209/A §.
(2)bekezdése alapján semmis. A szerződés III. pont
- bekezdése szerinti kikötés vonatkozásában az ítélőtábla az alábbiakat emeli ki. A támadott szerződési feltétel az ítélőtábla megítélése szerint - egyetértve a Kúria Pfv.I.../2016/5.számú határozatában kifejtettekkel - az alábbiak miatt nem ütközik a 18/
- (II.5.) Kormányrendelet
- §.
(1)bekezdés j) pontjába. A jelen ügyben is alkalmazandó 1996.évi CXII.tv. (Hpt.) 206. §
(1)és
(2)bekezdése előírja, hogy folyamatos szerződések esetében a pénzügyi intézmény köteles az ügyfél részére legalább évente egy alkalommal, valamint a szerződés lejártakor egyértelmű, közérthető és teljes körű írásbeli kimutatást (kivonatot) küldeni, a számláról megküldött kimutatást - az üzletszabályzat vagy szerződés eltérő rendelkezése hiányában - elfogadottnak kell tekinteni, ha az ügyfél a kézbesítéstől számított hatvan napon belül írásban nem emelt kifogást; ez nem érinti a követelés érvényesíthetőségét. A „ elfogadottnak kell tekinteni" e jogszabályban sem értelmezhető egyfajta „biankó tartozáselismerésként", erre utal az a záró fordulat, hogy „ez nem érinti a követelés érvényesíthetőségét". A követelésnek tehát a hitelező általi peres eljárás útján való érvényesítése esetén is a pénzügyi intézményt terheli annak bizonyítása, hogy a szerződés milyen tartalommal jött létre, ennek keretében milyen összegű kölcsönt, milyen feltételek mellett folyósított az adósnak, az adós mennyit teljesített, s ennek eredményeképpen mekkora az adós tartozása. A pénzintézet ezirányú tényállításai azonban nyilvánvalóan a saját, a legalább évenként a fogyasztó számára is közölt nyilvántartásán alapulnak. A fentiek adós általi vitatása esetén a pénzügyi intézménynek az alapul szolgáló nyilvántartások elszámolási elveit, módszerét, adatait be kell mutatnia, le kell vezetnie. Amennyiben az adós ezek után azt állítja, hogy a pénzügyi intézmény elszámolása nem felel meg a szerződésben foglaltaknak, illetőleg hibás a számítása, vagy azt állítja, hogy a banki nyilvántartásban szereplő adatokkal szemben a részéről nagyobb összegű teljesítésre került sor, úgy ezen állításait a Pp. 164. §.
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, tehát a bizonyítás általános szabályainak megfelelően már neki kell bizonyítania. A bizonyítás fentiek szerinti menetét a perben támadott rendelkezés tehát nem befolyásolja. A Kormányrendelet 1.§
(1)bekezdése j) pontjával kapcsolatosan a tisztességtelen az lenne, ha a pénzintézet ok nélkül hárítaná át a bizonyítási terhet a fogyasztóra. A végrehajtási záradékolás esetén valóban az alperes közlése a záradékolás alapja a tartozás összegéről, de vita esetén ez nem több, mint az alperes nyilatkozata. Tehát e perben sem az általános szerződési feltétel vitatott rendelkezése, hanem a közokirat záradékolhatóságának törvényi konstrukciója fordítja meg a bizonyítási terhet. Abban az esetben, ha a közokiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló és tartozáselismerő nyilatkozat alapján, annak végrehajtási záradékkal való ellátásával megindított végrehajtási eljárás van folyamatban, úgy az adós a Pp. 369. §-ában foglalt tényekre hivatkozással végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti pert kezdeményezhet, s ennek során a per alapjául szolgáló tényállításai bizonyítására a Pp. 164. §.
(1)bekezdése értelmében ugyancsak az adós köteles. A támadott rendelkezés nem biztosít több jogosultságot a pénzügyi intézménynek és nem ró többletterhet a fogyasztóra annál, mint ami a Pp. okirati bizonyításra irányuló, továbbá a bizonyítási terhet és kötelezettséget meghatározó (Pp.
- §.) rendelkezéseiből, illetve a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátását, ekként a végrehajtásnak a peres út igénybevétele nélküli elrendelését lehetővé tevő jogszabályi rendelkezésekből egyébként fakad. A kikötés tehát a Ptk.
- §.
(5)bekezdés második fordulata alapján nem minősülhet tisztességtelennek, hiszen a fenti jogszabályi előírásoknak megfelelően határozták meg. A rendelkezés olyan jogszabályi előírásoknak megfelelően került meghatározásra, melyek összhangban vannak a végrehajtás közjegyzői okirat záradékolás útján való elrendelésének jogszabályi lehetőségével, tehát azzal a jogintézménnyel, amely az Alkotmánybíróság ide vonatkozó határozata értelmében nem alkotmányellenes, a szabályozás nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot (1423/B/2010. AB határozat, 1245/B/2011. AB határozat), s amely az Európai Bíróság .../14. számú ügyben hozott határozata szerint nem összeegyeztethetetlen a 93/13. EGK irányelv fogyasztóvédelmi követelményeivel. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a Pp. 253. §.
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét a kölcsönszerződés III. pont utolsó két bekezdése tekintetében is elutasította. Az ítélet részbeni megváltoztatása a pernyertesség-pervesztesség arányát megváltoztatta, a felek az eljárásban 1/3-2/3 arányban tekinthetők pernyertesnek az I.r. és II.r. alperesek javára. Az ítélőtábla azonban nem érintette az elsőfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését, mert a felperes a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja szerint számított 30.000,- Ft összegű ügyvédi munkadíj 2/3-részének, azaz 20.000,- Ft + 27% Áfa (25.400,- Ft) elsőfokú perköltség I.r. és II.r. alperesek részére történő megfizetésére lenne köteles. Az I.r. és II.r. alperesek ezzel szemben a felperes javára az IM rendelet alapján számított ügyvédi munkadíj 1/3 része, azaz bruttó 12.700,- Ft elsőfokú perköltség, és a felperes által lerótt 36.000,- Ft összegű elsőfokú illeték 1/3 része, azaz 12.000,- Ft összeg, összesen 24.700,- Ft megfizetésére lennének kötelesek. A peres felek által egymás javára fizetendő perköltség gyakorlatilag egyező összegére figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet perköltségviselésre vonatkozó rendelkezését nem érintette, mert az alapján a felek a saját költségeik viselésére kötelesek. A másodfokú eljárás során a peres felek egyenlő arányban tekinthetők pernyertesnek, ezért az ítélőtábla a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az I.r. és II.r. alperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 24.000,- Ft fellebbezési illeték 15 napon belül történő megfizetésére. Az ezt meghaladó költségeiket a peres felek a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján maguk viselik. Győr,
- szeptember
- Dr. Havasiné dr. Orbán Mária sk. a tanács elnöke Dr. Vass Mária sk. előadó bíró Dr. Mészáros Zsolt sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó