Bf.26/2007/5 – Győri Ítélőtábla

(1)-

(2)bekezdés/ Ezért a vádlottat - az egy napi tétel összegének érintetlenül hagyásával - 500 /ötszáz/ napi tétel pénzbüntetésre í t é l i. Az így kiszabott pénzbüntetés összege 50.000.- (ötvenezer) Ft, melyet meg nem fizetés esetén 500 napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 3.600.- (háromezer-hatszáz) Ft bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel. Indokolás: A Vas Megyei Bíróság a

1. december
2. napján kihirdetett B.273/2006/
3. számú ítéletével bűnösnek mondta ki a vádlottat 1 rb könnyű testi sértés vétségében, ezért 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, amely 1 napi tételének összegét 100 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 30.000.- forint pénzbüntetést, meg nem fizetése esetén, 300 napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Emellett a Vas Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala által Bnyt.176/
4. számú bűnjeljegyzékében
5. sorszám alatt felvett 8 cm pengehosszúságú kés lefoglalását megszűntette és a sértett részére kiadni rendelte. Kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, eltérő minősítés érdekében. Kifejtette, hogy a vádlott súlyos testi sértés kísérletét valósította meg, mivel a sértett elhárító mozdulatának hiányában a szúró mozdulat alkalmas lett volna 8 napon túl gyógyuló sérülések okozására. A vádlottnak erre irányuló szándékát támasztja alá az is, hogy a szúrást megismételte, és csak rajta kívül álló okok hatására nem következett be súlyosabb eredmény. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.13/2007/1-II. számú átiratában és képviselője az ítélőtábla nyilvános ülésén az ügyészi fellebbezést módosítva fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a vádiratban rögzített tényállásra vonatkozóan folytatta le a bizonyítási eljárást, a tényállásban rögzítette, hogy a vádlott a kezében marokra szorított 8 cm pengehosszúságú késsel a tőle fél méterre álló sértett mellkasa irányába szúrt, amelynek következményeként, a kezeit védekezésképp maga elé rántó sértett bal kezén félrecsúszó szúrás vágott sebet okozott, amely 8 napon belül gyógyult. Az elsőfokú eljárás során meghallgatott igazságügyi orvosszakértő úgy nyilatkozott, fennállt a reális lehetősége annak, hogy a sértett kezén 8 napon túl gyógyuló, súlyosabb sérülés is bekövetkezzen. Az ügyész a vádiratban a vád tárgyává tette a sértett bántalmazására irányuló vádlotti magatartás egészét, így a bűnösséget - a kézsérülés tekintetében - a Btk. 170.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének a Btk. 16.§-ában írt kísérletében kell megállapítani. Erre figyelemmel pedig súlyosabb büntetés kiszabását indítványozta. A vádlott védője a nyilvános ülésen az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, hangsúlyozta, hogy a vádbeli szúrást nem lehet kis-közepes erejűnek minősíteni a tanúk vallomása alapján, mivel azt a szakvélemény kifejezetten kis erejűnek tartotta. Az ügyészi fellebbezés az alábbiak szerint alapos. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésre tekintettel az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta a Be. 348. §

(1)bekezdése szerint. A felülvizsgálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítást a szükséges mértékben, a törvény rendelkezéseit betartva lefolytatta, a bizonyítékokat egyenként és összességében is megfelelően értékelte, az így megállapított tényállás helyes, azonban a Be. 351.§

(1)bekezdésének a) pontja szerint az orvosszakértői vélemény alapján kisebb kiegészítésre illetve helyesbítésre szorul, a következő tényekkel: A vádlott mellkasra irányuló szúró mozdulata és az általa tartott késnek a sértett kezével való érintkezése kis erejű volt. E szúrás eredményeként azonban fennállt a reális lehetősége annak, hogy a védekező sértett kezén nyolc napon túl gyógyuló sérülés jöjjön létre. (orvosszakértőnek a B.273/2006/8. számú jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata.) A fenti kiegészítéssel és helyesbítéssel együtt az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás a felülbírálat alapjául szolgált. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmények minősítését illetően. A sértettet ért szúrás erejével kapcsolatban a szakértői véleményből, illetve a szakértőnek a tárgyaláson tett nyilatkozatából, kétséget kizáróan a szúrás közepes ereje nem volt megállapítható. A sértett és a tanúk a tárgyaláson tett vallomásuk szerint a kérdéses szúrást közepes erejűnek érzékelték. A tanúk szubjektív észlelését a szakértői vélemény nem támasztotta alá, ezért az ítélőtábla a szúrást kis erejűnek tekintette, a Be. 4.§

(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, amely azonban alkalmas lehetett volna súlyosabb eredmény létrehozására. Mivel azon a ponton a kéz bőre alatt közvetlenül inak futnak, amelynek elvágásával okozott sérülés 3 hetes gyógytartamú lett volna. Nem osztotta az ítélőtábla a megyei bíróságnak az elsőfokú ítélet indokolásában a törvényes vád terjedelmével kapcsolatban, az adott ügyben kifejtett álláspontját. A Be. 2.§

(2)bekezdése a törvényes vád kötelező tartalmát a „meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekményeként" fogalmazza meg. A Be. 2.§

(3)-

(4)bekezdéseiben megjelenő vádelv a vádnak ilyen értelemben felfogott tartalmához köti a bíróság eljárását. Az ítélőtábla álláspontja szerint a jelen ügyben megállapítható, hogy a vádiratnak és az elsőfokú eljárásnak egyaránt tárgyát képezte a vádlotti bántalmazás egész folyamata, amelynek egyik részmozzanatát jelentette a mellkast célzó szúrás. Tévesen látta úgy a megyei bíróság, hogy ez utóbbi cselekmény az előzményi bántalmazástól olyan mértékben elkülöníthető lenne, hogy erre a vád nem terjedne ki. Ezzel szemben az ítélőtábla megítélése szerint a vádlott a sértettet végig azonos akarat-elhatározásból, folyamatosan az eredeti szándékának érdekében bántalmazta, amelynek részeként kell a szúrást is értékelni, így annak eredményére tekintettel a vádlott bűnösségét a Btk. 170.§

(1)bekezdésében meghatározott, a

(2)bekezdése szerint minősülő, súlyos testi sértés bűntettének, a Btk. 16.§ban írt kísérletében kell megállapítani. Megjegyzi e körben az ítélőtábla, hogy csak a cselekmény tárgyi körülményeire, így a szúrás eszközére, irányítottságára és erejére tekintettel nem kerülhet sor a testi sértés súlyosabban minősülő esetének, vagy élet elleni cselekménynek a megállapítására. A vádlott cselekményeinek megváltozott minősítésére tekintettel a másodfokú eljárásban új büntetés kiszabására került sor. Ennek során az ítélőtábla figyelemmel volt az elsőfokú bíróság által teljes körűen és helyesen feltárt enyhítő és súlyosító körülményekre. Erre tekintettel úgy találta, hogy a büntetéskiszabási elvekre, valamint a büntetési célok megvalósulására figyelemmel a másodfokú eljárás eredményéhez képest az első fokon alkalmazottnál súlyosabb büntetés kiszabása indokolt. Így a napi tétel összegének érintetlenül hagyásával a vádlottat 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az ítélőtábla a fentiek alapján az első fokú ítéletet a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta a cselekmény jogi minősítését, valamint a vádlottal szemben kiszabott büntetés mértékét illetően, annak egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helyes indokainál fogva helyben hagyta. G y ő r ,

1. évi április hó
2. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Miklós Mária sk. Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: A Vas Megyei Bíróság
3. december
4. napján kihirdetett, B.273/2006/
5. számú ítélete, a jelen ítéletben írt változtatásokkal, a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. április
7. napján . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó