Bf.362/2017/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdés]. A vádlott büntetését 8 (nyolc) évi szabadságvesztésre és 8 (nyolc) évi közügyektől eltiltásra súlyosítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztés tartamába. I n d o k o l á s: A Nyíregyházi Törvényszék ítélete ellen az ügyész téves jogi minősítés (könnyű testi sértés vétsége helyett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete) és a büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést. vádlott és a védője a kiszabott büntetés enyhítése céljából éltek a jogorvoslati jogukkal. A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva az elsőfokú ítélet megváltoztatására tett indítványt. Kifejtette, hogy a törvényszék kizárólag az erőbehatás mértékét vizsgálta és ebből vonta le azt a jogi következtetését, hogy a sértett1 sérelmére elkövetett bűncselekmény a könnyű testi sértés vétségét meríti ki. Álláspontja szerint a sértett1 talppal történő hátba rúgása, elesése, majd ököllel való arcon ütése magában hordozza a 8 napon túl gyógyuló sérülés keletkezésének lehetőségét, figyelemmel a helyszín talajára is, és mivel a sérülések csak 8 napon belül gyógyultak, ezért ezen bűncselekmény helyes jogi minősítése súlyos testi sértés bűntettének a kísérlete. Indokoltnak tartotta a vádlottal szemben kiszabott büntetés súlyosítását. A védő ezzel szemben azzal érvelt a másodfokú eljárásban, hogy nincs törvényes alap az 1. tényállásban írt cselekmény jogi minősítésének a megváltoztatására és a vádlotti beismerést figyelembe véve, értékelve a büntetlen előéletet, amit álláspontja szerint a törvényszék elmulasztott, a büntetésnek nemhogy a súlyosítása, hanem annak az enyhítése szükséges. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 361. §-ában írt nyilvános ülésen bírálta felül az azt megelőző bírósági eljárással együtt, a Be. 348. §-ának

(1)bekezdése értelmében. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást az eljárási szabályokat betartva folytatta le. A tényállást a vádlott részbeni beismerő vallomására, a kihallgatott tanúk nyilatkozatára és az igazságügyi orvos- és elmeorvosszakértői véleményekre alapította, az orvosi dokumentumok mellett. A feltárt bizonyítékokat egyenként és összességében megvizsgálta, a logika szabályait szem előtt tartva értékelte. Indokolási kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette. Az iratok tartalmára figyelemmel a Be. 352. §-a

(1)bekezdésének a/ pontja alapján a tényállás a következők szerint kiegészítendő: vádlott nem szenved tudatzavarban, elmebajban, betegségszintű személyiségzavarban, kóros szellemi hanyatlásban. sértett1

1. július
2. napján, míg sértett2
3. június 4-én született. A koponyatrauma és sértett2 halála között közvetlen ok-okozati összefüggés van. E sértett sérülése olyan súlyos volt, hogy az ideje-korán érkezett szakszerű orvosi segítségnyújtás a sértett életét csak meghosszabbíthatta, de nem menthette meg. Ezen kiegészítésekkel a tényállás megalapozott és a Be.
4. §-ának

(2)bekezdése alapján irányadó a másodfokú eljárásban. A törvényszék okszerűen következtetett vádlott bűnösségére. Az elkövetett bűncselekmények jogi minősítése is részben helyes és törvényes. Az irányadó tényállás alapján vádlott sértett1-et teljesen meglepetésszerűen, hátulról talppal, a közepesnél kisebb erővel hátba rúgta, amitől a sértett1 hasra esett, majd amikor felállni akart kis erővel, ököllel arcon ütötte. A sértett1 az úttestre esésének tompítására nem volt felkészülve. A vádlott még ez után is folytatta sértett1 bántalmazását. Cselekményével csak akkor hagyott fel, amikor a sértett kilátásba helyezte, hogy telefonján értesíti a rendőrséget. Mindebből - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - az a következtetés vonható le, hogy reális lehetősége volt a tettlegesség következtében a sértett 8 napon túl gyógyuló sérülése elszenvedésének, amelybe a vádlott belenyugodott. Ezért a vádlott cselekménye, amelyet sértett1 sérelmére elkövetett, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 164. §-a

(1)bekezdésében meghatározott, de a

(3)bekezdés szerint minősülő és büntetendő súlyos testi sértés bűntette Btk. 10. §-ának

(1)bekezdése szerinti kísérletének minősül. Az, hogy a sértett1 nem 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, nem a vádlott szándékán múlt, hanem kizárólag a véletlennek köszönhető. sértett2 sérelmére elkövetett szintén testi épség elleni és fatális következménnyel járó bűncselekmény jogi minősítése helyes, annak jogi érvei is, melyet az elsőfokú bíróság a 3/

1. Büntető Jogegységi határozatra utalással az emberölés bűntette és a halált okozó testi sértés bűntette elhatárolása kapcsán fejtett ki. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy ezen bűncselekmény jogi minősítését a vádlott és a védője sem vitatta. Az elsőfokú bíróság a halált okozó testi sértés bűntette kapcsán azon a jogi állásponton volt, hogy a vádlottat a halálos eredmény vonatkozásában a gondatlanság súlyosabb foka, a tudatos gondatlanság (luxuria) terheli. Az ítélőtábla ezzel nem értett egyet. A tudatos gondatlanság és a hanyagság (negligencia) elhatárolásakor annak van jelentősége, hogy az elkövetéskor a vádlott tudata átfogja-e a sértett halála bekövetkezésének a lehetőségét, illetve a halálhoz vezető következményt azért nem látta előre, mert elmulasztotta a tőle elvárható figyelmet, körültekintést. A törvényszék az indokolásában a vádlott elkövetés utáni magatartásából vonta le azt a következtetését, hogy vádlottat a tudatos gondatlanság terheli a halálos eredményért, azonban ez téves. Az elkövetéskori tudattartalmat kell irányadónak tekintetni. A vádlott ellökte, majd egy ízben a fején megrúgta sértett2-t. A rúgás legalább közepes erővel érte a koponyát. Ebből nem lehet következtetni arra, hogy a vádlott aktuális tudatában felmerült a sértett halála bekövetkezésének képzete. Tudatos gondatlanság csak abban az esetben állapítható meg, ha az elkövető könnyelműen bízik az eredmény elmaradásában és ezt valamilyen konkrét körülményre (saját ügyessége, képessége) alapozta. Az ügyben erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, a vádlott csak a véletlenben bízhatott. Amennyiben a tőle elvárható kellő gondosságot tanúsít a vádlott, fel kellett volna ismernie a sértett halála bekövetkezésének a lehetőségét. Így a vádlottat az ítélőtábla álláspontja szerint - a gondatlanság enyhébb formája (negligencia) terheli. Az elsőfokú bíróság jórészt feltárta a bűnösségi körülményeket, amelyek azonban helyesbítést igényelnek: sértett1 megbocsátásának van enyhítő hatása, továbbá annak, hogy a sérelmére elkövetett bűncselekmény kísérleti szakban maradt. Mellőzendő a súlyosító körülmények sorából a gondatlanság súlyos foka. A védő a perbeszédében kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a vádlott javára a büntetlen előéletet. A törvényszék helyesen a vádlott fiatal felnőtt korát vette figyelembe a büntetéskiszabás során vádlott javára és nem a büntetlen előéletet, amivel egyetért az ítélőtábla. A másodfokú bíróság álláspontja az, hogy a törvényszék nem értékelte a súlyának megfelelően a két bűncselekmény rövid időn belüli elkövetését és azok teljes motiválatlanságát, amivel egyik sértettnek sem adott esélyt a védekezésre. Jelen esetben nem a könnyű testi sértés vétségeként értékelt cselekmény megváltozott minősítése indokolta elsősorban a kiszabott büntetés súlyosítását, hanem az általános megelőzési cél előtérbe helyezése az egyéni megelőzés mellett a Btk.
2. §-ában megfogalmazott büntetési cél elérése. Ez az, ami miatt a halmazati szabályokra figyelemmel, kiindulva a középmértékből, a fölött határozta meg a szabadságvesztés mértékét az ítélőtábla a rendelkező részben írtak szerint. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is felemelte a szabadságvesztéshez igazítva a másodfokú bíróság. A büntetés súlyosítása folytán az enyhítés irányában előterjesztett fellebbezések nem vezethettek eredményre. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.
3. §-ának

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az előzetes letartóztatás további beszámítása a Btk. 92. §-ának

(1)és

(2)bekezdésén alapul. Debrecen,

1. október
2. Dr. Elek Margit sk. tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Szabó József sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 2.B.802/2015/
3. számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatásokkal jogerős és végrehajtható. Debrecen,
4. október
5. . Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: -kiadó-