Kfv.37624/2016/8 – Kúria

(3)bekezdése és 2.§ o) pontja alapján megismételt eljárásban hozott határozat kapcsán. Ingatlant terhelő szolgalom fogalmát értelmező jogerős ítéleti megállapítás az új eljárásban kötötte a hatóságot. Ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett szolgalmi jog adhat alapot kisajátításra kötelezésre. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.II.37.624/2016/

1. A tanács tagjai:. Tóth Kincső a tanács elnöke . Márton Gizella előadó bíró . Rothermel Erika bíró A felperes: Felperes neve (Felperes címe) A felperes képviselője: Lenkei Ügyvédi Iroda (Dr. Lenkei Balázs ügyvéd, cím) Az alperes: Győr-Moson-Sopron Kormányhivatal (9021 Győr, Árpád út 32.) Megyei Az alperes képviselője:. ... jogtanácsos Az alperesi beavatkozó: Alperesi beavatkozó (címe) Az alperesi beavatkozó képviselője:Dr. ... jogtanácsos A per tárgya: kisajátításra kötelezés tárgyú határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat:őri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.637/2015/
2. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria - a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.637/2015/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja; - kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 60.000 (hatvanezer) forint, az alperesi beavatkozónak 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; - kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] 1994 májusa óta a felperes tulajdonában áll a D.-i hrsz.
4. helyrajzi számú ingatlan, amely a belterületbe vonás során a hrsz.
5. helyrajzi számot kapta. Az ingatlan területe 4 hektár 7.339 m
6. Az ingatlan a belterületbe vonással intézményi területbe került át. Az ingatlanon halad át a DN-600 és a DN-100 gázvezeték, a Dorog-400 (NA-400) vízvezeték, a DIP NA-200 vízvezeték, a Kesztölc150 (NA-150) vízvezeték, továbbá a E.ON 20 kV-os légvezeték és egy hírközlő kábel. A Dorog-400 vízvezeték és a DIP-200 vízvezeték biztonsági területe 1.320-1.320 m2, a Kesztölc-150 vízvezeték biztonsági övezetének területe 802 ,
7. A Dorog-400 (NA-400) vízvezetékre az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a 41301-3/
8. számú határozattal adott vízjogi létesítési engedélyt, szolgalmi jog alapítására a 15442-4/
9. számú határozattal került sor. Ezt követően az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a 25966-8/
10. számú határozatban rögzítette az egységes üzemeltetési engedélyt és a
11. július 9-én kelt H6708-6/
12. számú határozat annak kiegészítéséről és a vízjogi üzemeltetési engedély egységes szerkezetbe foglalásáról rendelkezett. A Pest Megyei Bíróság a
13. szeptember 25-én kelt 8.K.26.144/2007/
14. számú ítéletével az NA-400 vízvezeték vonatkozásában a szolgalmi jogot az ingatlanról törölte. A Kesztölc-150 (NA-150) vízvezetékre az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség H-1203511/
15. számú,
16. október 11-én kelt határozattal adott vízjogi fennmaradási engedélyt és alapított vízvezetéki szolgalmi jogot a perbeli ingatlanra. A határozat
17. augusztus 3-án lett jogerős. A DIP NA-200 vízvezetéket nem az alperesi beavatkozó üzemelteti, míg a másik két vízvezetéket a beavatkozó jogerős üzemeltetési engedély birtokában üzemelteti. [4] Dorog Város jegyzője 1994-ben a D.-i hrsz.
18. helyrajzi számú, a perbelivel szomszédos ingatlanra üzemanyag-töltőállomás, a perbeli ingatlanra autós-szerviz, autószalon és bevásárlóközpont építése céljából területfelhasználási engedélyt adott. [5] A felperes 2004-ben és 2005-ben ajánlatot tett az alperesi beavatkozónak a perbeli ingatlan és azzal szomszédos ingatlan megvételére,
19. évben az ingatlanokon áthaladó vízvezetékekre hivatkozással vételt, illetve cserét ajánlott. Adásvétel nem jött létre a beavatkozóval, ezért a felperes
20. február 20-án kelt és 22-én érkezett kérelmében kérte a beavatkozó kisajátításra kötelezését a kisajátításról szóló
21. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 5.§

(3)bekezdése alapján azzal, hogy az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2009. július 9-én kelt H-6708-6/2009. számú határozata módosította az üzemeltetési engedélyt, ez mint új használatbavételi engedély 2009. augusztus 12-én emelkedett jogerőre, ezért ehhez az időponthoz képest 2 éven belül kéri a kisajátításra kötelezést azzal, hogy a földterület az általa tervezett hasznosításra alkalmatlan. [6] Az eljárás többszöri megismétlését követően az eljárásra kijelölt alperes a 2015. augusztus 5-én kelt GYB-05/1180-5/2015. számú határozatával a felperes kisajátítási kérelem benyújtására való kötelezés iránti kérelmét elutasította. Határozatában rögzítette, hogy az új eljárásra utasító Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.221/2014/15. számú ítélete folytán azt kellett vizsgálnia, hogy a perbeli ingatlanra a vízvezetékek esetében használati jogok, illetve szolgalmak bejegyzésre kerültek-e, és csak kizárólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati jogokkal és szolgalmakkal érintett vezeték vonatkozásában kellett vizsgálnia, hogy a mezőgazdasági hasznosításon túl az egyéb ingatlanfejlesztési célú hasznosítás, beruházás tekintetében a rendeltetésszerű használat jelentősen korlátozott-e, illetve megszűnt-e. Az alperes a megismételt eljárásban a felperes nyilatkozata alapján a közcélú használat jogosultjának a beavatkozót tekintette. A beavatkozó által üzemeltetett vezetékekkel kapcsolatban megállapította, hogy azokra szolgalmi jog, egyéb használati jog az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, ezért a Kstv. 2.§

1. o)pontjában foglaltak vizsgálata nem lehetséges. Megjegyezte az alperes, hogy nem vitatható, hogy a vízvezetékek a perbeli ingatlanon találhatók, azonban szolgalmi jog bejegyzése elmaradt, ezért ennek hiányában a hátrányok kiküszöbölése iránti igény csak polgári peres eljárásban érvényesíthető. A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem [7] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Álláspontja szerint a hatóság nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, mert a beavatkozó érvényes működési engedély birtokában üzemelteti mindhárom vízvezetéket és a használatbavételi engedély önmagában igazolja a kisajátítás törvényi tényállását. A szolgalmi jogot a határozat hozza létre, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés csak deklaratív hatályú. Álláspontja alátámasztására hivatkozott a Kúria Kfv.II.37.324/201/4. számú eseti döntésére. [8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. [9] Az alperesi indítványozta. A jogerős ítélet beavatkozó szintén a kereset elutasítását [10] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Rögzítette, hogy az eljárásban a Kstv. 2.§
2. o)pontja, 5.§

(1)bekezdés c) pontja,

(3)bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén van helye kisajátításra kötelezésnek. A kérelem és felperesi nyilatkozat alapján csak a beavatkozó által üzemeltetett vezetékek tekintetében kellett vizsgálni a kisajátításra kötelezés feltételeinek fennállását. A kérelem benyújtásakor hatályos Kstv. 2.§ o) pontjában foglaltakra - és a felperes által hivatkozott eseti döntésre utalva - kifejtette, hogy a használatbavételi engedély végrehajthatóvá válása önmagában nem teremt önálló kisajátítási jogcímet. Csak az ingatlannyilvántartásba bejegyzett szolgalmi jogok adhatnak alapot a kisajátításra kötelezésre. A beavatkozó által üzemeltetett NA-400 és a NA-150 ivóvízvezetékek tekintetében a jogerős üzemeltetési engedély ellenére az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett szolgalmi jog törlésre került, az ingatlan-nyilvántartásban szolgalmi jogok nincsenek bejegyezve, ezért a szolgalmi jogok ingatlannyilvántartási bejegyzése hiányában nem volt helye a kisajátításra kötelezésnek. [11] A bíróság vizsgálta a kérelem előterjesztésére vonatkozó határidő betartását is. Ennek kapcsán azt állapította meg, hogy az NA-150 ivóvízvezeték tekintetében a szolgalmi jogot alapító határozat 2006. augusztus 3-án emelkedett jogerőre, míg az NA-400 ivóvízvezeték tekintetében a 25966-8/2003. számú határozat adott egységes üzemeltetési engedélyt, ennek csak kiegészítése és egységes szerkezetbe foglalása történt meg a H-6708-6/2009. számú határozattal, ezért a felperes 2011. február 22-én érkezett kérelme a Kstv. 5.§

(3)bekezdésében foglalt kétéves törvényi határidőn túl került előterjesztésre. [12] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy kisajátításra kötelezés feltételei nem álltak fenn, helytállóan döntött az alperes, amikor a kérelmet elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelmek [13] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet „megváltoztatását", a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. [14] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kstv. 2.§ o) pontját, 5.§

(3)bekezdését, és a KK.

1. számú állásfoglalást. Állította, hogy a bíróság ítélete ellentmondó, mert egyrészt kimondta, hogy a létesítmény használatbavételi engedélye alapján kérhető a kisajátítás, ennek ellenére a szolgalmi jog bejegyzésének hiányára alapítva a kérelme elutasítását jogszerűnek ítélte. Állította továbbá, hogy a bíróság olyan jogszabálysértésre hivatkozással hozott ítéletet, amelyre egyik peres fél sem hivatkozott, mert a vízvezetékek szolgalmi joggal rendelkeztek, azt csak a Pest Megyei Bíróság ítélete törölte. A szolgalmi jog törlésére senki nem hivatkozott. A bíróság a kereseti kérelemhez kötve van, mivel korábban a beavatkozó javára a szolgalmi jog be volt jegyezve, annak törlését a bíróság nem vehette volna figyelembe. A bíróság a hivatkozott eseti döntést is tévesen értelmezte a határidő vizsgálata során, és e körben az ítélete indokolása ellentmondó. A bíróság törvénysértően állapította meg, hogy a felperes a kétéves törvényes határidőn túl terjesztette elő a kérelmét. Sérelmezte, hogy az alperes nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§

(1)és

(2)bekezdéseiben írt kötelezettségének, nem tisztázta a tényállást, nem egyeztetett az érintett hatóságokkal, az ügyféli jogainak védelme és előmozdítása érdekében nem vizsgálta, hogy a perbeli ingatlanon lévő közcélú vízi létesítmények rendelkeznek-e érvényes vízjogi fennmaradási és üzemeltetési engedéllyel, illetve hogy a felperes mint tulajdonos a korlátozás mértékének megfelelő kártalanításban részesült-e. [15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében eljárási kifogást terjesztett elő, mely szerint a felülvizsgálati kérelem határozott kérelmet nem tartalmaz, nem jelöli meg pontosan a megsértett jogszabályhelyet, nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270.§ [helyesen 272.§]

(2)bekezdésében foglaltaknak. Érdemben kérte a jogerős ítélet hatályban tartását. Utalt arra, hogy a jogerős ítéletben foglalt iránymutatásnak megfelelően járt el. Az eljárás tárgyát nem a felperesnek járó kártalanítás megállapítása képezte, azt kellett vizsgálnia, hogy bejegyzett szolgalmi jog van-e a perbeli ingatlanra. [16] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [17] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. [18] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272.§

(2)bekezdése és 275.§

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. [19] A Kúria az alperes eljárási kifogását nem találta megalapozottnak. A felülvizsgálati kérelemből a megsértett jogszabályhelyek azonosíthatóak voltak, a felülvizsgálati kérelem érdemi felülbírálatra alkalmas volt. [20] Hangsúlyozza ugyanakkor a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítélet vizsgálandó felül a felülvizsgálati kérelem keretei között, azaz a Kúria a bíróság által elkövetett jogszabálysértéseket vizsgálja, nem pedig az alperes által elkövetett jogsértéseket. Mindebből következően a Ket. 50.§

(1)és

(2)bekezdéseinek alperes általi megsértése a felülvizsgálati eljárás tárgya nem lehetett. Nem képezte a felülvizsgálat tárgyát az alperes eljárásával kapcsolatban kifogásolt tényállás tisztázatlansága. A felperes konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg az ítéleti indokolás ellentmondásával kapcsolatban, ezért ezt a Kúria a Pp. 272.§

(2)bekezdése értelmében nem vizsgálhatta. [21] A Kúria mindezek alapján a felperes által megjelölt és a bíróság által elkövetett jogsértésként hivatkozott Kstv. 2.§ o) pontjának, a KK.34. számú állásfoglalásnak és a Kstv. 5.§

(3)bekezdésének a megsértését vizsgálta. [22] A Kstv. 2.§ o) pontja értelmében ingatlant kisajátítani csak az ingatlant terhelő szolgalmak miatti hátrányok megszüntetése érdekében lehetséges. Ingatlant terhelő szolgalom kifejezés értelmezéséről az előzményi eljárásban eljárt Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 13.K.27.221/2014/15. számú ítéletében állást foglalt. Az ítéletben foglalt megállapítások és az új eljárásra adott útmutatás a hatóságot kötötte a Ket. 109.§

(4)bekezdése értelmében. Ebből következően az ingatlant terhelő szolgalmak alatt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett szolgalmat kellett érteni, és a hatóságnak kizárólag azt kellett vizsgálnia, hogy melyik vezetékekkel kapcsolatban kerültek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre szolgalmak, és azok a rendeltetésszerű használatot jelentősen korlátozzák-e, illetve megszüntetik-e. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg - és ezzel a kereseti kérelemhez kötöttség elvét nem sértette meg -, hogy a perbeli ingatlanra a beavatkozó által üzemeltetett két vízvezeték tekintetében bejegyzett szolgalmi jog nincs, mert a korábban bejegyzett szolgalmi jog törlésre került. [23] A felperes állította, hogy a kétéves törvényi határidőt nem lépte túl, azonban ezzel kapcsolatban a felülvizsgálati kérelme konkrét tényállítást nem tartalmaz. Nem cáfolta meg az ítéletben foglalt azt a megállapítást, hogy az NA-400 vezeték tekintetében az egységes üzemeltetési engedély a 25966-8/2003. számú határozattal került kiadásra, és a H-6708-6/2009. számú határozat csak egységes szerkezetbe foglalta a vízjogi üzemeltetési engedélyt és azt bizonyos tekintetben kiegészítette, ezért új engedélynek nem tekinthető. Az NA-150 ivóvízvezeték tekintetében pedig a vízjogi fennmaradási engedély 2005. október 11-én kelt H-12035-11/2005. számú határozattal került kiadásra. Mindezek alapján a Kstv. 5.§

(3)bekezdésében foglalt, a létesítmény használatbavételi engedélyének végrehajthatóvá válásától számított kétéves határidő eltelte egyértelműen megállapítható volt. [24] Alaptalanul állította a felperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy amennyiben nem volt szolgalmi jog, akkor érvényes vízjogi és üzemeltetési engedély sem állhatott rendelkezésre a kérelem benyújtásakor. Az üzemeltetési engedély, a fennmaradási engedély, illetve a szolgalmi jog alapítása különböző jogintézmények. A szolgalmi jog alapításának, vagy bejegyzésének hiánya nem függ össze a vízjogi üzemeltetési engedéllyel, és azt nem teszi semmissé, meg nem történtté, ezért a felperes érvelése alaptalan. A perben nem vitatható tény, hogy a két vezetékre volt üzemeltetési engedély. Ettől független a szolgalmi jog bejegyzésének hiánya, illetve törlése. [25] A felperes arra is alaptalanul hivatkozott, hogy téves az az ítéleti megállapítás, hogy a használatbavételi engedély végrehajthatóvá válása önmagában nem teremt önálló kisajátítási jogcímet. A kisajátításra kötelezéshez több feltételnek kell megfelelni. A Kstv. 5.§

(3)bekezdése alapján a létesítmény használatbavételi engedélyének végrehajthatóvá válásától számított 2 éven belül kell a kérelmet előterjeszteni, és a Kstv. 2.§ o) pontja alapján bejegyzett szolgalmi jog miatti hátrányoknak kell fennállnia ahhoz, hogy az ingatlan kisajátítására kötelezésről rendelkezni lehessen a Kstv. 5.§

(1)bekezdés c) pontja alapján. A felperes kérelme ezeknek a feltételeknek nem felelt meg, ezért annak elutasítása nem volt jogsértő. [26] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott és érdemben vizsgálható jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275.§

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [27] A pervesztes felperes a Pp. 78.§

(1)bekezdése alapján köteles az alperes és az alperesi beavatkozó jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költségeinek megfizetésére, amelyet a Kúria a kifejtett munkával arányban állóan állapított meg. [28] A sikertelen felülvizsgálati kérelemmel élő felperes a Pp. 78.§

(1)bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§

(2)bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték megfizetésére. [29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet alapján tárgyaláson kívül bírálta el. a Pp. 274.§

(1)bekezdése Budapest,

1. május
2. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella s.k. előadó bíró, Dr. Rothermel Erika s.k. bíró