Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.92/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött,
- április
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- május
- napján kihirdetett B.207/2006/
- számú ítéletét megváltoztatja, II.r. vádlott fegyházbüntetését 4 (négy) évre felemeli. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét I.r. és II.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. II.r. vádlott köteles megfizetni a másodfokú eljárás során felmerült 6.000 (hatezer) Ft bűnügyi költséget. I.r. és II.r. vádlott által az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Indokolás: A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a
- május
- napján kelt B.207/2006/
- szám alatti ítéletével I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettében és súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, mint társtettest. Ezért - halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt - 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. II.r. vádlott bűnösségét kifosztás bűntettében, társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében és lopás bűntettében állapította meg. Ezért - halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt - 3 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A fegyházbüntetésbe mindkét vádlott vonatkozásában beszámította az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt. Elrendelte a vádlottak kényszergyógyítását. tanú 9 magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottakat külön-külön, illetve egyetemlegesen a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása, míg a vádlottak és védőik részben téves minősítés, illetve a büntetések enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen az ügyész által bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, emellett az első fokú ítéleti tényállás kisebb mérvű kiegészítését, I.r. vádlott vonatkozásában a szándékhoz fűzött jogi indoklás, valamint mindkét vádlott esetében a büntetés kiszabási körülmények korrekcióját indítványozta. Álláspontja szerint a megyei bíróság a vádlottakkal szemben eltúlzottan enyhe büntetést szabott ki. Mindketten többször voltak már büntetve erőszakos, garázda jellegű cselekmények miatt. A velük szemben eddig kiszabott büntetéseknek visszatartó ereje nem volt, ezért mindkettőjük esetében lényegesen súlyosabb büntetés kiszabása indokolt. A másodfokú nyilvános ülésen I.r. vádlott védője a fellebbezést fenntartotta. Elsősorban a megyei bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadta. Álláspontja szerint ugyanis tanú 9 sértett vallomása kétséges, vallomásai közt lényeges ellentmondások észlelhetők s azt az egyéb bizonyítékok, így az orvosszakértői vélemény, valamint a vádlottak szembesítés során tett vallomása sem támasztotta alá, sőt annak ellentmondott. A rendelkezésre álló bizonyítékok megfelelő mérlegelésével a vádlottak egybehangzó és életszerű vallomása fogadható el, melyből az következik, hogy I.r. vádlott nem vett részt tanú 9 bántalmazásában semmilyen módon. Ez következik egyébként a helyszín adottságaiból is. Mindezek alapján a védő a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól védence felmentését kérte. Az ügyészség álláspontjával szemben a védő kitartott azon álláspontja mellett, hogy vádlottat az életveszélyt okozó testi sértés bűntettében csak tudatos gondatlanság terheli és nem értett egyet a bűnösségi körülmények korrekciójára tett indítvánnyal sem, utalva arra, hogy a személyiségzavar abban az esetben is enyhítő körülményként értékelendő, ha annak a terhelt beszámítási képességére kihatása nincs. Végül hivatkozott arra, hogy a védence terhére megállapítható cselekmény brutálisnak egyáltalán nem tekinthető, a bekövetkezett eredményhez képest a sértett bántalmazása az átlagos bántalmazás szintjét nem haladta meg. Mindezek alapján az 5 év tartamú büntetés súlyozott, semmi nem indokolja annak további súlyosítását, ugyanakkor mérséklése abban az esetben is szükséges, ha az ítélőtábla a vádlottat nem menti fel a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete alól. II.r. vádlott védője a bejelentett fellebbezést a kifosztás bűntette alóli felmentés, egyebekben a büntetés enyhítése érdekében tartotta fenn. Védőtársával azonosan maga is az első fokú bíróság bizonyíték értékelő tevékenységét támadta. A felmentésre irányuló indítvánnyal kapcsolatosan előadta, hogy védence a láncot nem tépte ki a sértett nyakából, az a dulakodás közben esett le, melyet aztán II.r. vádlott a földről felvett és eltett. Ez esetben a kifosztás tényállási elemei hiányoznak. Hivatkozott emellett arra, hogy az adott minősítés mellett is igen szigorú büntetést szabott ki a II.r. vádlottal szemben a bíróság, annak enyhítése mindenképpen indokolt. I.r. vádlott csatlakozott védőjéhez, az utolsó szó jogán is megismételte korábbi védekezését, miszerint tanú 9 bántalmazásában nem vett részt. Hangsúlyozta, hogy változtatni kíván eddigi életvitelén, nevelőotthonban lévő gyermekét szeretné nevelni. II.r. vádlott az utolsó szó jogán ugyancsak korábbi védekezését adta elő, mégpedig, hogy tanú 9-et egyedül ő bántalmazta, a nyakláncot pedig nem szakította ki a sértett nyakából, az magától esett le a dulakodás közben. A fellebbezések közül az ítélőtábla a védelmi fellebbezéseket nem, az ügyészi fellebbezést az alábbiak szerint találta alaposnak: A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§
(1)bekezdésének megfelelően mindkét vádlott vonatkozásában. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság az eljárást az eljárási szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le. Beszerezte és tárgyalás anyagává tette azokat a szükséges bizonyítékokat, melyekre a tényállását alapíthatta. Ezeket egyenként és összességében is megvizsgálta, összevetette. Az általa megállapított tényállás okszerű, logikus mérlegelés eredménye. E tevékenységét mindenre kiterjedő részletes indokolással is alátámasztotta, így az a másodfokú eljárásban alappal nem támadható. A megyei bíróság maga is észlelte, hogy tanú 9 vallomásai részleteiben bizonyos eltéréseket mutatnak. Olyan mérvű és jellegű ellentmondásokat, bizonytalanságot azonban a sértett vallomásai nem tartalmaztak, amelyek szavahihetőségének megkérdőjelezésére alapot adhattak volna, annál is inkább, mert atekintetben a sértett mindvégig következetes volt, hogy bántalmazásában mindkét vádlott részt vett. Ekként I.r. vádlott felmentésére a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete alól nem kerülhetett sor. Ugyancsak a megyei bíróság által elfogadott tanú 9 sértett vallomásán alapul a tényállás azon része is, mely szerint II.r. vádlott a dulakodás során kitépte az aranyláncot tanú 9 sértett nyakából, így a tényállás e részében is megalapozott, annak megváltoztatására a védelmi indítványnak megfelelően nincs törvényes lehetőség. A megyei bíróság ítéletében hivatkozott arra, hogy a bizonyítékok tanú 9 sértett sérüléseit illetően további tények megállapítására is alapot adtak volna, melynek akadályát a vádhoz kötöttség elvében látta. E tekintetben az ítélőtábla nem osztotta a megyei bíróság okfejtését, egyetértett azonban a fellebbviteli főügyészség álláspontjával. A vádirati tényállás egy több mozzanatú bántalmazást rögzít, melynek során az orvosszakértői véleményből és egyéb orvosi dokumentumokból megállapíthatóan II.r. vádlott tanú 9 sértett jobb keze hüvelykujján egy kettős kifutású metszett sérülést is okozott a késsel. Ennek megállapítása nem jelenti a vádon való túlterjeszkedést, szerves részét képezi a tényállásnak, így az ítélőtábla a Be. 352.§
(1)bekezdés a/ pontja alapján a fentiekkel az első fokú ítéletet kiegészítette, amely ezáltal teljes mértékig megalapozottá vált, így alapját képezhette a másodfokú bíróság határozatának is. A tényállás alapján a megyei bíróság helyesen következtetett mindkét vádlott bűnösségére s nem tévedett a bűncselekmények megnevezése, jogi minősítése során sem, azok teljes mértékig megfelelnek a büntető anyagi jogi jogszabályoknak. Itt kell rámutatni, hogy II.r. vádlottnak nemcsak a tényállásban írt magatartása, de a védekezésben előadott tevékenysége is kifosztás bűntetteként minősülne. A kifosztás megállapításához megkívánt elvétel az is, ha az elkövető a sértettnek a más bűncselekmény során kifejtett erőszak következtében elejtett, elhagyott, hátrahagyott értékeit veszi magához. I. r. vádlott vonatkozásában a minősítéshez fűzött jogi indokolás, mint ahogy arra a fellebbviteli főügyészség is rámutatott kisebb korrekcióra szorul. Az irányadó tényállás szerint az erős testalkatú vádlott egy hidegburkolatú helyiségben több ízben arcán, fején és felsőtestén ütötte meg ököllel tanú 14 sértettet. Ezt a szituációt a megyei bíróság kissé ellentmondásosan értelmezte. Az ítélet 21. oldalán elsőként arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. vádlottat az életveszélyes sérülés bekövetkezésében gondatlanság terhelte, míg lejjebb azt állapította meg, hogy a vádlott az életveszélyes sérülés lehetőségébe belenyugodott, tehát lényegében eshetőleges szándékkal követte el a bántalmazást. Valamennyi körülményt vizsgálva az ítélőtábla úgy látta, hogy a szándék ez utóbbi formája állapítható meg I.r. vádlott vonatkozásában tanú 14 bántalmazásával kapcsolatosan. A bántalmazás módja és az adott körülmények alapján ugyanis valóban előre kellett látnia, hogy a sértett a fejre mért ökölütések hatására egyensúlyát veszítve eleshet és fejének a kövezethez való csapódása következtében akár életveszélyes sérülésüket is szenvedhet. Olyan körülményt, amelyre nézve alappal bízhatott volna az eredmény bekövetkezésének elmaradásában, feltárni nem lehetett, de ilyenre maga a vádlott sem hivatkozott. A büntetés kiszabása során a megyei bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket lényegében mindkét vádlott vonatkozásában helyesen feltárta. E körben is osztotta azonban az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját, mely szerint a vádlott személyiségzavarát enyhítő körülményként értékelni nem lehet, hisz ez az állapot ekként csak abban az esetben értékelendő a büntetés kiszabása során, ha az az elmebetegség szintjét eléri, ezért ennyiben korrigálta az ítélőtábla a bűnösségi kört mindként vádlott vonatkozásában. Kétségtelen, hogy I.r. és II.r. vádlottak esetében lényegesen több és nagyobb súlyú súlyosító körülményt lehet megállapítani. Mindketten többszörösen büntetett előéletűek és a cselekményeket szabadulásukat követően nagyon rövid időn belül hajtották végre. A megyei bíróság által kiszabott büntetést azonban I.r. vádlott vonatkozásában az ítélőtábla arányosnak és megfelelően súlyozottnak találta, annak sem további súlyosítását, sem enyhítését nem látta indokoltnak. II. r. vádlott esetében a büntetést viszont az ügyészség álláspontjával egyezően súlytalannak találta, az 1 évtől 7 év 6 hónapig terjedő büntetési keret mellett kiszabott 3 év 6 hónapi fegyházbüntetés nem fejezi ki kellőképpen azt a súlyos gátlástalanságot, indítékának jellegét, amely a II.r. vádlott vonatkozásában megállapítható. A cselekmény motívumát tekintve esetében az agresszív, brutális fellépés lényegében semmivel sem magyarázható, ellentétben I.r. vádlottal, így a belső arányosság követelménye is azt diktálta, hogy az ítélőtábla a II.r. vádlott büntetését a Be. 372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatva I.r. vádlottéhoz jobban közelítő tartamban állapítsa meg. Mindezek alapján a fegyházbüntetés tartamát 4 évre felemelte a közügyektől eltiltás mellékbüntetés érintetlenül hagyásával. Tekintve, hogy a megyei bíróság ítéletének további rendelkezései törvényesek, az első fokú ítéletet egyebekben az ítélőtábla I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában a Be. 371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlottak által az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 99.§-án, míg II.r. vádlott esetében a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§
(1)bekezdésén alapszik. G y ő r ,
- április
- napján Dr. Nagy Zoltán sk. . Takácsné dr. Helyes Klára sk. Dr. Miklós Mária sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ezzel az ítélettel a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- május
- napján kihirdetett B.207/2006/
- szám alatti ítélete I.r. és II.r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r ,
- április
- napján . Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: