Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.145/2017/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kelemen Tamás ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Ferenczy Attila ügyvéd (fél címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a Dr. Szabó Árpád ügyvéd (fél címe) által képviselt II.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) II. rendű, a ... jogtanácsos által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű, az Isépy Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Mydlóné dr. Isépy Eszter ügyvéd) által képviselt, a VII.rendű alperes neve (VII.rendű alperes címe) útján eljáró IV.rendű alperes neve IV. rendű, a jogi képviselet nélkül eljáró V.rendű alperes neve (V.rendű alperes címe) V. rendű, a ... jogtanácsos által képviselt VI.rendű alperes neve (VI.rendű alperes címe) VI. rendű, az Isépy Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Mydlóné dr. Isépy Eszter ügyvéd) által képviselt VII.rendű alperes neve (VII.rendű alperes címe) VII. rendű és a ... jogtanácsos által képviselt VIII.rendű alperes neve (VIII.rendű alperes címe) VIII. rendű alperesek ellen tulajdonjog törlése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- július
- napján kelt 40.P.20.627/2016/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett és Pf/
- sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - az I. rendű alperesnek 300.000 (Háromszázezer) forint plusz áfa összegű, a II. és a III. rendű alpereseknek személyenként 100.000 (Egyszázezer) forint, míg együttesen a IV. és a VII. rendű alpereseknek 150.000 (Egyszázötvenezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget. A le nem rótt 2.500.000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az ítélkezés alapjául szolgáló tényállás szerint korábban a ... helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanból kialakított (perbeli) ... és ... helyrajzi számú ingatlanoknak az I-II. rendű alperesek a társtulajdonosai, míg a ... helyrajzi számú ingatlan az I. rendű alperes tulajdonában áll. A megosztással nem érintett ... helyrajzi számú (perbeli) ingatlan 12153/312169 hányada a II. rendű alperes tulajdonában áll, az ingatlan további társtulajdonosai a III-IV. rendű alperesek, míg az VVIII. rendű alpereseket különböző ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosultságok illetik meg. A perbeli ingatlanoknak korábban az - azóta már megszűnt - ... volt a tulajdonosa. A ... 1992-ben belépett az azóta már felszámolt ...-be, és belépésével egyidejűleg az ingatlanokat is apportálta a kft.-be. Ezzel valósult meg a ...
- júniusi taggyűlési határozatával elrendelt törzstőke-emelése. A perbeli ingatlanokra vagyonbevitel címén bejegyezték a ... tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba. Ezt követően a ... megosztotta az üzletrészét, majd a ...-beli üzletrészét 1993-ban átruházta a felperesre és .... A ... jogutódja utóbb pert indított az 1992-ben történt törzstőke-emelést is tartalmazó társasági szerződésmódosítás érvénytelenségének a megállapítása iránt. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság
- december
- napján meghozott Gf.II.31.214/1998/
- számú jogerős ítéletével - a ... Bíróság 1.G.40.014/1997/
- számú ítéletét megváltoztatva - megállapította, hogy a ...
- június
- napján kelt társasági szerződés módosításának törzstőke-emelésre vonatkozó rendelkezései érvénytelenek; meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy az ítélet egy példányát küldje meg a ... mint Cégbíróságnak és a ... Földhivatalának azzal, hogy az ítélet alapján a szükséges intézkedéseket tegyék meg. A jogerős ítélet alapján a ... Földhivatala az apportált ingatlanokra - bírói ítélet címén - 1999-ben visszajegyezte a ... tulajdonjogát, egyidejűleg törölve a ... tulajdonjogát. Ezt követően a ... helyébe jogutódlás címén a ... Kft. tulajdonjoga került bejegyzésre a ... Kft. közbenső tulajdonjogára utalással. Végül az I-II. rendű alperesek tulajdonjogát ugyancsak jogutódlás címén jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. A Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján a ... Cégbíróság eredetileg
- június 25-ei hatállyal jegyezte vissza a ... jegyzett tőkéjét 721.600.000 forintról 1.400.000 forintra, majd végzését kijavítva, a nyilvántartott tőke összege változásának az időpontját
- június
- napjában határozta meg (a ... mint Cégbíróság
- október
- napján meghozott Cg.19-09-510840/
- számú végzése). A felperes módosított keresetében az ingatlan-nyilvántartásról szóló
- évi CXLI. törvény (Inytv.)
- §
(1)bekezdés c) pontja alapján kérte, hogy a bíróság rendelje el az I-II. rendű alperesek tulajdonjogának törlését az ingatlan-nyilvántartásból, és ennek tűrésére kötelezze az I-VIII. rendű alpereseket (40.P.21.289/2012/
- szám alatt csatolt,
- március 12-ei keltezésű felperesi beadvány). Érvelése szerint a ... (és jogutódai) tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való visszajegyzése kiigazításra szorul, mivel a Legfelsőbb Bíróság ítélete erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Emellett a visszajegyzésre azért sem kerülhetett volna sor, mivel a ... átruházta rá a ...-beli üzletrészét, és az üzletrésszel együtt az apportként bevitt ingatlanok tulajdonjogát is megszerezte. A törzstőke felemelése és leszállítása közötti időszakban a ...-t kellett az ingatlan tulajdonosának tekinteni, így a ... által apportált ingatlanokat részére kellett volna kiadni. Ez a sérelem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazításával úgy orvosolható, ha az I-II. rendű alperesek tulajdonjoga törlésre kerül az ingatlan-nyilvántartásból. Az I-II. rendű alperesek - és az érvelésükhöz csatlakozó IV. és VII. rendű alperesek - ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontjuk szerint a törzstőke-emelés érvénytelenségére figyelemmel a földhivatal helyesen járt el, amikor visszajegyezte jogelődjük tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. A Legfelsőbb Bíróság ítélete tartalmazza, hogy a földhivatalnak foganatosítania kell a szükségessé váló intézkedéseket, és ebben a helyzetben az eredeti tulajdoni állapot visszaállítása volt a szükségesnek mutatkozó intézkedés. Vitatták a felperes aktív perbeli legitimációját is. A III., az V-VI. és a VIII. rendű alperesek ellenkérelmet nem terjesztettek elő, érdemi nyilatkozatot nem tettek. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg együttesen az I-II. rendű alpereseknek 700.000 forint plusz áfa összegű, a IV. és a VII. rendű alpereseknek 300.000 forint plusz áfa összegű perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 900.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. Döntésének jogi indokolása szerint kizárólag a felperes által megjelölt jogalapon vizsgálta a kereset megalapozottságát. Rámutatott: az Inytv.
- §
(1)bekezdés c) pontjában szabályozott kiigazítási per megindításának nem feltétele az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosultság megléte, a felperes aktív perbeli legitimációja ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosultság nélkül is fennáll. A jogvita elbírálása szempontjából annak van ügydöntő jelentősége, hogy történt-e olyan téves ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, melynek kiigazítását a kereset célozza. Kifejtette, hogy a felperes által sérelmezett tulajdonjogi bejegyzés nem a földhivatal tévedésének az eredménye, hiszen a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok szerint a földhivatalnak be kellett jegyeznie az I-II. rendű alperesi jogelődök tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. Erre figyelemmel az volt az eldöntendő kérdés, hogy utóbb bekövetkezett-e olyan „tévesség" a bejegyzésben, amely korábban helyesnek volt tekintendő, ám valamilyen később bekövetkezett ok folytán jogsértővé változtatta az addig jogszerű bejegyzést. A cégbíróság végzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a törzstőke összege változásának az időpontjára vonatkozó végzés önmagában nem alkalmas az ingatlanok tulajdonjogát érintő ingatlan-nyilvántartási bejegyzések jogellenessé tételére. Tartalmánál fogva ugyanis a cégbírósági végzés nem szolgálhat alapul földhivatali bejegyzéshez, hiszen az csupán a ... jegyzett tőkéjének a leszállítását rendelte el. A cégbíróság kijavított végzése nem utal az ingatlannyilvántartási bejegyzés hibájára, így ez alapján az I-II. rendű alperesek javára bejegyzett tulajdonjog nem igazítható ki. A felperes által sérelmezett „tévesség" nem a földhivatali eljárás során keletkezett, hiszen - amint azt a felperes maga is kifejtette az érvelésében - tulajdoni igényét vagyonrendezési eljárásban érvényesítheti, ennek az eljárásnak a keretében kérheti az apportként bevitt ingatlanok kiadását. Ennek az eljárásnak nem feltétele az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítása, viszont a földhivatali eljárásnak a vagyonrendezési eljárás sikeressége a feltétele. A Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte, hogy fizesse meg az érdemi ellenkérelmet előterjesztő alperesek részére a jogi képviseletük ellátásával felmerült perköltségeiket. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes jelentett be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, és keresete maradéktalan teljesítését, valamint a perköltségekre vonatkozó rendelkezés jogszabályoknak megfelelő módosítását kérte. Kifejtette: az elsőfokú bíróság iratellenesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a rendelkezésére bocsátott okiratok alapján a földhivatalnak vissza kellett jegyeznie az az I-II. rendű alperesi jogelődök tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba. Ezzel szemben fenntartotta, hogy a földhivatal számára sem a bíróság, sem más hatóság, sem a bejegyzett tulajdonos nem küldött olyan megkeresést, kérelmet, amely alapján vissza lehetett volna jegyzeni a tulajdonjogot a ... javára, és azzal egyidejűleg törölni a ... tulajdonjogát. Ilyen rendelkezést ugyanis a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete és a törzstőke-csökkentésre vonatkozó cégbírósági végzés sem tartalmazott. A ... nem nyújtott be tulajdonos változás átvezetésére irányuló kérelmet, vagyis nem létezik olyan okirat, amely alapul szolgálhatott volna a sérelmezett változások átvezetéséhez, így az I-II. rendű alperesek jogelődje tulajdonjogának a visszajegyzése nyilvánvalóan téves volt. Hangsúlyozta: az elsőfokú bíróság okfejtésétől eltérően soha nem állította, hogy a cégbíróság végzése idézte elő a téves bejegyzést. Ez a végzés azt igazolja, hogy a ... tagjaként érintett volt a felszámoló által végrehajtott törzstőke-csökkentésben, ezért a felszámolási eljárás befejezését követően jogos igénye van arra, hogy a vagyonrendezési eljárásban kérje az őt illető vagyon - a perbeli ingatlanok - részére történő kiadását [2006. évi V. törvény 119. §
(4)bekezdés]. Kifejtette: amennyiben nem került volna sor az okiratokkal alá nem támasztott téves bejegyzésre, úgy nem lenne elzárva attól, hogy vagyonrendezési eljárás keretében kérje az „előkerült" vagyon őt megillető részének a kiadását. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a vagyonrendezési eljárás sikeressége a feltétele a földhivatali eljárásnak. Ezt alátámasztja a ... Törvényszék jogerős határozata is, melyben azért utasította el a vagyonrendezési eljárás lefolytatását, mert annak az az előfeltétele, hogy az ingatlanok tulajdonjogát ideiglenesen - a vagyonrendezési eljárás befejezéséig - visszajegyezzék a megszűnt korábbi tulajdonos, a ... javára. A perköltség viselésére vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban kifejtette: a pertárgy értéke nem határozható meg, ezért azt nem lehet a kiigazítással érintett ingatlan értékéhez igazítani, hiszen a pernek nem az ingatlan tulajdonjoga a tárgya. Ebből következően az Itv. 39. §
(3)bekezdés b) pontját kell alkalmazni, amely szerint - a keresetlevél benyújtásakor - a pertárgy értéke 450.000 forint volt. Ebből az összegből kiindulva kell meghatározni a kereseti illetéket, amely mindössze 27.000 forint, továbbá ehhez az összeghez kell igazítani az alperesek ügyvédi költségeit is. Ehhez képest az I-II. rendű alperesek részére megítélt perköltség mintegy harmincszorosa az irányadó jogszabályok alapján meghatározható ügyvédi munkadíjnak, és a IV. és a VII. rendű alperesek javára megítélt ügyvédi munkadíj is túlzónak mutatkozik. Az I-II. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint a felperes azért érvényesíti a törlési keresetet kiigazítási keresetként, mert nem rendelkezik ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett joggal, ezért, de a felperes törlési és kiigazítási kereset előterjesztésére sem rendelkezik perbeli legitimációval. A törzstőke-emelés érvénytelensége tárgyában született jogerős bírósági ítéleten a cégbíróság végzése nem változtatott, a visszajegyzésre visszamenőleges hatállyal nem kerülhetett sor, mert ebben az esetben a közhiteles nyilvántartásból eltűnt volna az az állapot, amikor a ... Kft. törzstőkéje a felemelt mértékben jelent meg a cégjegyzékben. Ebből következően a felperesnek sem jelenleg, sem korábban nem volt üzletrész-tulajdona. A perbeli legitimáció hiánya önmagában elegendő a kereset elutasításához, ettől függetlenül az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a tulajdonjog visszajegyzéséről szóló földhivatali határozat nem a cégbírósági végzésen alapul. A III. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helyes indokain alapuló helybenhagyására irányult. A IV. és a VII. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmükben ugyancsak az elsőfokú bíróság ítéletének a helyes indokain alapuló helybenhagyását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla teljes terjedelmében felülbírálta [Pp. 228. §
(4)bekezdés]. A felperes fellebbezése megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a releváns tényállást hiánytalanul felderítette, arra alapított érdemi döntésével a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, de az ahhoz fűzött jogi indokolást nem minden tekintetben osztotta, ezért okfejtését a következők szerint módosította. A jogvita eldöntéséhez elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperesnek van-e kereshetőségi joga, mivel az I-II. rendű alperesek következetesen kétségbe vonták a felperes igényérvényesítési jogosultságát. A felperes a jogvita eldöntéséhez fűződő vagyoni érdekét abban jelölte meg, hogy a kereset kedvező elbírálása esetén lehetősége nyílik arra, hogy a vagyonrendezési eljárás keretében kérje az őt illető ingatlanok részére történő kiadását. Ezzel a felperes valószínűsítette, hogy a keresetindításnak a Pp. 3. §
(1)bekezdésében meghatározott általános eljárás jogi feltétele teljesült, hiszen a jogvita mikénti eldöntéséhez vagyoni érdeke fűződik. A kereshetőségi jog azonban nem eljárás jogi kategória, annak megléte a felperes és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra utal, azt jelenti, hogy a felperest megilleti a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben. A kereshetőségi jog fennállásának a vizsgálata során így abból kell kiindulni, hogy a felperes ingatlan-nyilvántartási pert kezdeményezett, ezért az ilyen tárgyú perekben irányadó speciális jogszabályok alapján kell megítélni kereshetőségi joga, illetve aktív perbeli legitimációja fennállását. Az ingatlan-nyilvántartási perek közé a valós jogi helyzetnek meg nem felelő, továbbá a téves ingatlan-nyilvántartási állapot helyesbítésére irányuló perek tartoznak. Az ingatlan-nyilvántartási pereknek egymástól jól elkülöníthető két nagy csoportja van: a törlési és a kiigazítási perek. A törlési pernek az a célja, hogy az érvénytelen bejegyzés, továbbá az elévült vagy megszűnt jogosultság törlésre kerüljön az ingatlannyilvántartásból. Az érvénytelenségen alapuló törlési pert az Inytv. - keresetlevél benyújtásakor hatályos - 62. §
(1)bekezdés a) pontja szabályozza, amely szerint keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását érvénytelenség címén az, akinek nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, továbbá az ügyész. A felhívott törvényi rendelkezésben megjelölt érvénytelenség a bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelenségére (az ún. eredeti érvénytelenségre), avagy a bejegyzés ingatlannyilvántartási eljárásban nem orvosolható - ezért törlésre szoruló - hibájára utal. A törvény a perindításra jogosultak körét is leszűkíti, érvénytelenségre alapított törlési keresetet csak azok terjeszthetnek elő, akik rendelkeznek - vagy korábban rendelkeztek - ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joggal. Az ingatlan-nyilvántartási perek másik nagy csoportját az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontjában szabályozott kiigazítási perek alkotják, amely szerint keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés kiigazítását az, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett. A törvény szövegéből kitűnően a kiigazítási per a bejegyzésről szóló földhivatali határozat, vagy a tulajdoni lapon teljesített bejegyzés hibáinak a kiigazítására szolgál. A kiigazításra irányuló kereset tehát nem a bejegyzés alapjául szolgáló ügylet, illetve a bejegyzési eljárás érvénytelenségén alapul, hanem valamely elírás, téves számítás kijavítását, illetve valamely tartalmi hiányosság pótlását célozza. Erre a célra figyelemmel a kiigazítási pereknek két típusa különböztethető meg: a kijavítási és a pótlási perek. A per céljából következően a keresetnek helyt adó döntés nem a hibás bejegyzés törléséről rendelkezik, a bíróságnak a bejegyzés hibáját kell orvosolnia, amely megvalósulhat a bejegyzés hibájának a kijavításával, avagy a bejegyzés hiányosságának a pótlásával. A kifejtettek szerint a hibás bejegyzés kiigazítása, illetve törlése nem tekinthető azonos jogi alapon nyugvó, egymást helyettesítő jogkövetkezménynek, a bejegyzés kiigazítására értelemszerűen csak akkor kerülhet sor, ha a bejegyzés hibája orvosolható. A felperes - az elsőfokú eljárás során - következetesen az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontjára alapította a keresetét, vagyis az általa megjelölt törvényi rendelkezésből kitűnően kiigazítás címén lépett fel (törlési) igénnyel. A felperes által megjelölt jogszabályi hivatkozással nem áll összhangban a levonni kért jogkövetkezmény, a felperes ugyanis az I-II. rendű alperesek tulajdonjogának a törlését kérte. Okfejtésének tartalma szerint lényegében a törölni kért bejegyzés alapjául szolgáló földhivatali határozat érvénytelenségére hivatkozott, mivel az eredeti tulajdoni állapot visszaállításának elrendelését tartalmazó bírósági határozat, illetőleg ilyen tartalmú közokirat hiányában a földhivatal jogszabálysértően rendelte el az I-II. rendű alperesek jogelődje tulajdonjogának a visszajegyzését. A kereseti kérelem és a keresetet alátámasztó felperesi érvelés a Pp. 3. §
(2)bekezdésének megfelelő tartalmi elemzése azt tükrözi: a felperes valójában az Inytv. 62. §
(1)bekezdés a) pontja alapján elbírálandó törlési keresetet terjesztett elő. A felperes azonban nem rendelkezik (és korábban sem rendelkezett) olyan ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosultsággal, amely a perbeli ingatlanok tekintetében lehetővé tenné számára, hogy érvénytelenségen alapuló törlési keresetet terjesszen elő. A felperes - a fellebbezési tárgyaláson - arra hivatkozott, hogy a vagyonrendezési eljárás lefolytathatósága érdekében a perbeli ingatlanok tekintetében perbeli ingatlanokkal kapcsolatban „kvázi" jogutódnak kell tekinteni. Ezt az érvelést azonban nem támasztják alá a hatályos jogszabályok. A ... ugyanis a felszámolást követően jogutód nélkül szűnt meg, így a felperesre nem szálltak át olyan, a perbeli ingatlanokkal kapcsolatos jogosultságok, amelyek korábban a ...-t illették meg. A felperes nem minősül a ... jogutódjának, ezért nem jogosult arra, hogy a perbeli ingatlanokkal kapcsolatban törlési kereset terjesszen elő. A keresetindítás törvény által megkívánt feltételei teljesülésének hiányában a felperes nem rendelkezik aktív perbeli legitimációval, ami szükségszerűen a kereset elutasítását vonja maga után. Az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontja - az Inytv. 62. §
(1)bekezdés a) pontjától eltérően - nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a hibás bejegyzés kiigazítását csupán a kiigazítani kért bejegyzés jogosultja kérheti. Ilyen törvényi rendelkezés hiányában a felperes nincsen elzárva attól, hogy az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontján alapuló kiigazítási keresetet terjesszen elő, ezért azt kellett vizsgálni, hogy ezen a jogalapon teljesíthető-e a kereset. A törlési keresetre vonatkozó előzőekben részletezett okfejtés szerint a felperes hibásan jelölte meg a keresettel érvényesített jog alapjául szolgáló törvényi rendelkezést. Az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontjában szabályozott kiigazításra ugyanis csak abban az esetben van lehetőség, ha a bejegyzés hibája orvosolható. Ezzel a céllal nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a hibás bejegyzés törlése, vagyis a felperes által alkalmazni kért jogkövetkezmény kiigazítás útján nem foganatosítható. Összefoglalóan megállapítható, hogy a felperes valójában törlési keresetet érvényesített, melynek az elutasítását az indokolja, hogy nem illeti meg aktív perbeli legitimáció az Inytv. 62. §
(1)bekezdés a) pontján alapuló törlési kereset előterjesztésére. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla nem vizsgálhatta, hogy a törölni kért bejegyzés valóban érvénytelen-e, valóban jogszabálysértő-e a bejegyzés alapjául szolgáló földhivatali határozat. A felperes azonban nem csak a földhivatal eljárását kifogásolta, hanem az eljárás megindítására okot adó Legfelsőbb Bírósági határozatot, továbbá más bíróságok határozatait is. Itt mutat rá a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
- évi CLXI. törvény
- §-a értelmében a bíróságok ítélete mindenki számára kötelező. Ennek megfelelően jelen ügyben mind a peres felekre, mind az eljáró bíróságokra kötelező erejű a Legfelsőbb Bíróság ítélete, és más bíróságok perbeli jogviszonyt érintő jogerős határozatai. Ezektől a határozatoktól a Fővárosi Ítélőtábla semmiképpen nem térhetett volna el. A felperes fellebbezésében kétségbe vonta azt is, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a pertárgy értékét, holott a
- március 12-ei keltezésű beadványában azt maga is 700.000.000 forintban jelölte meg (40.P.21.289/2012/
- szám alatt csatolt beadvány). A pertárgy értékének a meghatározása összhangban áll a kereseti kérelem tartalmával, hiszen a sérelmezett bejegyzések törlése tulajdonosváltozást idézne elő. Ennélfogva a pertárgyértéke megegyezik a tulajdonjog mint vagyoni értékű jogosultság értékével, ami a perbeli ingatlanok együttes forgalmi értékének az összege. Ezt az értéket a felperes maga határozta meg 700.000.000 forintban, így az elsőfokú bíróság nem vétett hibát, amikor a pertárgy felperes által helytállóan megjelölt értékéből kiindulva határozta meg a felperes perköltség viselési kötelezettségének a mértékét. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét - a jogi indokolás módosítása mellett - helybenhagyta. A Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében az eredménytelenül fellebbező felperes köteles megfizetni az I-IV. és a VII. rendű alperesek részére a jogi képviseletük ellátásával felmerült fellebbezési eljárási költségeiket. Ennek összegét a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés c) pontja, és az
(5),
(6)bekezdései alapján a jogi képviselet ellátása érdekében kifejtett tevékenység munka- és időigényességére figyelemmel, mérlegeléssel állapította meg, amelyhez a 4/A. §
(1)bekezdése szerint az I., a IV. és a VII. rendű alperesek tekintetében hozzáadódik az áfa. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és a
- §-a szerint az állam viseli. Budapest,
- március
- Dr. Sághy Mária s.k. a tanács elnöke Dr. Csordás Csilla s.k. előadó bíró Dr. Kincses Attila s.k. bíró