A határozat elvi tartalma: Kérelemre induló hatósági eljárásban a kérelmet megalapozó tényeket, bizonyítékokat a kérelmezőnek kell előterjesztenie. Közigazgatási perben a felperesnek kell bizonyítania az általa hivatkozott jogszabálysértést. A kérelem bizonyosan sikeres elbírálásához, a közigazgatási határozat megváltoztatásához vezető konkrét bizonyítékok megjelölésére a közigazgatási perben nem a bíróság kötelessége, a kioktatási kötelezettség így nem értelmezhető. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.37.106/2017/
- A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. ... ügyvéd Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: Dr. ... jogtanácsos A per tárgya: idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálati kérelem száma:
- Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- november 4-én kelt 1.K.32.753/2016/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.32.753/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000.- (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] Felperes kínai állampolgár
- május 22-én utazott be Magyarország területére érvényes vízummal. A tartózkodási engedélye többször is meghosszabbításra került. A legutolsó keresőtevékenység folytatása céljából kiállított tartózkodási engedély érvényessége
- június 30-án járt le. Ezt követően hosszabbítási kérelmét egy alkalommal a hatóság és a bíróság jogerősen elutasította. A jelen per alapját képező tartózkodási engedély Magyarország területén történő előterjesztésére vonatkozó kérelmet
- december 28-án nyújtotta be felperes, és egyidejűleg keresőtevékenység folytatása célú tartózkodási engedély iránti kérelmet is előterjesztett. Előadta, hogy
- óta Magyarországon él, élettársi kapcsolatot létesített egy kínai állampolgárral, Magyarországon ingatlant vásároltak. Hazájában egzisztenciája már nincsen és a hazautazással járó hosszadalmas ügyintézés rendkívül jelentős anyagi és érzelmi megterhelést jelentene számára és családja számára, a megszerzett anyagi javai veszélybe kerülnének. Érvelése szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
- §-ban foglalt költségtakarékosság követelménye akkor valósul meg, ha a többszázezer forintos kiadással járó utazás helyett belföldön terjesztheti elő a kérelmét. Az elsőfokú hatóság határozatával a méltányossági kérelmet elutasította. Megállapította, hogy a felperes által előadott indokok nem minősülnek kivételes méltánylást érdemlő körülménynek. Az élettárs a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló
- évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) rendelkezései alapján nem minősül családtagnak. Az a körülmény, hogy a felperes a magyarországi tartózkodáshoz szükséges feltételeket esetlegesen igazolni tudja önmagában nem értékelhető kivételes méltánylást érdemlő körülménynek. A külképviseleten benyújtott tartózkodási engedély kiadása iránti kérelem esetén az ügyintézési határidő 21 nap, amely nem jelent olyan hosszadalmas távollétet, mely veszélyeztetné a megszerzett magyarországi vagyoni javakat, vagy az élettárssal fennálló érzelmi és gazdasági közösséget. Erre tekintettel a Harmtv. végrehajtására kiadott 114/
- (V.24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
- §
(1),
(2),
(4)bekezdései és
(4a)bekezdése alapján a kérelmet elutasította. A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes
- február
- napján kelt 106-T-6114/1/
- számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Megerősítette, hogy felperes nem igazolt kivételes méltánylást érdemlő körülményeket. A Vhr.
- §
(4)bekezdésében a tartózkodási célok nem teljes körű felsorolása a jogalkotó azon szándékát hivatott kifejezni, hogy a tartózkodás céljának alátámasztásán túl, amely igazolása a Harmtv. 13. §
(1)bekezdés d) pontja szerint a tartózkodási engedély kiadásának minimum feltétele, valamennyi esetben a kivételes méltánylást érdemlő körülmény valószínűsítése és e körülmény fennállásának a hatóság részéről történő megállapítása szükséges. Utalt a másodfokú határozat az egységes bírói gyakorlatra, mely szerint ha valaki nem kíván tartózkodási engedély kérelmezése okán Magyarországról kiutazni, önmagában nem értékelhető méltányolható körülményként, és nem alapozza meg a kérelem teljesítését olyan tény sem, amely szükségszerűen adódik a jogalkotó által elvárt magatartásból. Önmagában az, hogy a kérelmező már Magyarországon tartózkodik nem jelen automatikus lehetőséget a belföldi kérelmezésre. A jogalkotó egyértelműen valamilyen többlettényálláshoz kívánta kötni ennek lehetőségét. A kereseti kérelem [5] A felperes a határozattal szemben keresetet terjesztett elő. Okfejtése szerint a hatóság a Vhr. 47. §
(4)bekezdés a) pontja megsértésével hozta meg határozatát, mert az általa felhozott indokok megalapozzák a belföldi kérelmezést, és sérült a Ket.
- §a is. Az elsőfokú ítélet [6] [7] [8] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Rögzítette, hogy perbeli eljárás kérelemre indult. A kérelem pozitív elbírálásához a felperesnek kell előadnia és bizonyítania azt, hogy esetében a belföldi kérelmezést kivételes méltánylást érdemlő körülmény indokolja. Felperes érdekkörébe tartozott tehát azon tények, bizonyítékok előterjesztése, mely a Vhr.
- §
(4)bekezdés alátámasztását megalapozza. Idézte a bíróság a Vhr. 47. §
(1),
(4),
(4a)bekezdését, utalt a Kúria Kfv.II.37.540/2015/
- számú döntésére rögzítve, hogy az alperes eljárásjogi jogszabályt nem sértett, kellően feltárta a tényállást, helyes következtetésre jutott a kérelem belföldön való előterjesztésének elutasítása tárgyában. Hangsúlyozta, hogy a tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet a főszabálytól eltérően belföldön kizárólag akkor lehet előterjeszteni, ha annak kivételes méltánylást érdemlő indoka van, mint például a családegyesítés vagy gyógykezelés, és amely élethelyzetet nem kizárólag a kérelmező alakítja. Mindaz a körülmény, hogy a kérelmező hosszú ideje Magyarországon él, családja, barátai itt vannak, a nagy földrajzi távolság, illetőleg a jelentős költség és időveszteség a kinti kérelmezés vonatkozásában nem olyan körülmények, amelyek önmagukban indokolnák a belföldi előterjesztést. A bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy a felperes olyan többletindokokra nem hivatkozott, mely figyelembe vehető lett volna. A család széthullásának veszélye nem áll fönn, részint a rövid időtartamú távollét következtében, másrészt pedig a felperes nem gondoskodik egyedülállóként kiskorú gyermekről, amely a folyamatos jelenlétét igényelné. Nem teremti meg a belföldi kérelmezés lehetőségét a költség és az időigényesség sem, egyébként [9] pedig a kiutazás anyagi feltételével folyamatosan rendelkeznie kell a magyarországi tartózkodás teljes időtartama alatt a külföldinek. A magyarországi vagyon léte és az egzisztenciája szintén nem alapozta meg a főszabálytól való eltérő lehetőséget, a felperes e körben nem fejtette ki, hogy a rövid idejű tartózkodás ezt miként befolyásolná. A Ket.
- §-ban foglalt költséghatékonyság és takarékosság alapelvi követelménye a közigazgatási szervek eljárására, az államigazgatás szervezetrendszerének működésére vonatkozik, nem pedig a felperes kiadásaira. A méltányossági kérelem elutasítása ugyanakkor nem eredményezi azt, hogy a felperesnek végleg el kell az országot hagynia. Végül hivatkozott a bíróság a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ára, a mérlegelési jogkörben hozott határozatok felülvizsgálatának szempontjaira és megállapította, hogy ez sem sérült. A közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, eljárási szabályokat betartotta, mérlegelés szempontjai megállapíthatók, az indokolásból a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. Ebből következően a bíróság a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A felperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag a bíróság tájékoztatási kötelezettsége elmaradásának hiányát jelölte meg jogszabálysértésként, konkrétan a Pp.
- §
(3)bekezdése és a Pp. 141. §
(6)bekezdésének figyelmen kívül hagyását. Idézte szó szerint a Legfelsőbb Bíróság 1/
- (VI.24.) PK véleményének 1., 2., 3.,
- pontját és ezek megsértése okán kérte az ítélet felülvizsgálatát, az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára kötelezését. [11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, hivatkozva arra, hogy a támadott határozat sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabályt nem sértett meg. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [13] A Pp.
- §
(1)és
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során, a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálat tárgya az elsőfokú jogerős ítélet törvényességének megállapítása. [14] Az elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okokból nem jogszabálysértő. A Kúria kiemeli, hogy a felperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmében csak a Pp. általános szabályaira, így a 3. §
(3)bekezdésben foglalt a tájékoztatási, „kioktatási" kötelezettségre, valamint a 141. §
(6)bekezdésben rögzített, a bizonyítékok, nyilatkotatok késedelmes előterjesztése esetén követendő eljárásra irányadó szabályok megsértésére hivatkozott, és ennek alátámasztására „felhívta a Kúria figyelmét" az említett PK vélemény idézett pontjaira. [15] Kúria rögzíti, hogy jelen per alapját képező közigazgatási eljárás a felperes kérelmére indult. Amint arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott, a kérelemre induló eljárásban a kérelem teljesítése, pozitív elbírálása érdekében a szükséges bizonyítékokat a kérelmezőnek kell előterjesztenie, illetőleg a kérelemre indult hatósági eljárásban a kérelmet az abban foglalt tartalommal és indokok alapján kell elbírálni, ezért nem kérhető számon a hatóságon a bizonyítás hiánya, tényállás tisztázatlansága. A bizonyítás, valószínűsítés a kérelmező felet terheli, (Kfv.II.37.057/2016/5.). A közigazgatási perben ezen túlmenően továbbá - figyelemmel a Pp. 330. §
(2)bekezdésére - a keresetlevélben a felperesnek kell megjelölnie azt a jogszabálysértést, amire tekintettel a határozat felülvizsgálatát kéri. Ennek keretében kell a bíróság elé tárnia a keresetét megalapozó tényeket, bizonyítékokat. [16] Az alperes másodfokú határozatának indokolása pontosan tartalmazta a méltányosság feltételeit, azt, hogy különleges, nem általában fennálló körülmény kell legyen a kérelem teljesítéséhez, és amit a felperes előtárt, az nem ilyen volt. A felperes tehát a határozatból pontosan ismerte, hogy a felhozott érvei, indokai nem elegendőek, ehhez képest többletet kell megjelölnie és bizonyítania. A méltányosság körében figyelembe vehető szempontok körét, mibenlétét a határozat ugyancsak tartalmazta. [17] A felperes ennek ellenére a keresetlevelében jogszabálysértésként, külön részletes indokolás nélkül csak azt jelölte meg, hogy a hatóság nem fogadta el a méltányosságot megalapozó körülményként a hatósághoz előterjesztett kérelmében foglalt indokait, noha ezek nézete szerint megalapozták volna a Vhr. 47. §
(4)bekezdés a) pontjában foglaltak teljesítését. Lényegében a közigazgatási eljárásban előadott indokai eltérő értékelését és azok elfogadását kérte. Felperes az első tárgyalásról távol maradt. [18] A Kúria rögzíti, hogy az érdemi indokolást lényegében nem tartalmazó „szűkszavú" keresetlevél ellenére a bíróság mindenre kiterjedően, részletesen levezette az ítéletében, hogy a felperes által a közigazgatási eljárásban felhozott indokok miért nem fogadhatók el, azaz az alperesi határozat a keresetlevélben foglalt okból miért nem jogszabálysértő. [19] A Vhr. 47. §
(1)bekezdése szerint a tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet - a
(2)és
(4)bekezdésben foglalt kivétellel annál a konzuli tisztviselőnél vagy tartózkodási engedély iránti kérelem átvételére felhatalmazott egyéb helyen kell benyújtani, amely a kérelmező állandó vagy szokásos tartózkodási helye, illetve állampolgársága szerinti országban működik. [20] A 47. §
(4)bekezdés a) pontja értelmében a Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét a szálláshelye szerinti illetékes regionális igazgatóságon is előterjesztheti, amennyiben a belföldi kérelmezést kivételes méltánylást érdemlő körülmény - így különösen családegyesítés vagy gyógykezelés - indokolja. [21] Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes iratanyagát, a felek nyilatkozatait, beadványait, így a bizonyítékokat a bíróságra irányadó Pp. 206. §
(1)bekezdése szem előtt tartásával a maguk összességében értékelte és az idézett alkalmazandó jogszabályokra tekintettel hozta meg döntését. Jogszabálysértést ebben a körben csak a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhatna meg. [22] A felperes ugyanakkor felülvizsgálati kérelmében nem a bíróság ily módon érdemben meghozott ítéletét kifogásolta, hanem eljárási jogszabálysértésre, a kioktatási kötelezettség elmulasztására hivatkozott. A Kúria a felülvizsgálati kérelem keretei között arra mutat rá, hogy a Pp. általános szabályai a közigazgatási per speciális rendelkezéseire tekintettel, azon keresztül alkalmazhatók. Ilyen speciális rendelkezések egyebek közt a fentiekben már kifejtett kérelemre induló eljárás szabályai. A bíróság nem sértette meg a kioktatási kötelezettségére vonatkozó előírást. A bíróság nem jelölhette meg azt, illetve nem adhatott konkrét tanácsokat a felperesnek arra, hogy mit - milyen iratokat, adatokat - kell ahhoz előterjesztenie, bizonyítania, hogy sikeres legyen a kérelme, de egyébiránt ennek követelményeit a felperes a határozatokból pontosan ismerte is. Mivel a Kúria a felülvizsgálati kérelem keretein nem terjeszkedhet túl, ezért ezt meghaladóan további vizsgálatot nem folytatott. [23] Az elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdését alkalmazva hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [24] Kérelemre induló hatósági eljárásban a kérelmet megalapozó tényeket, bizonyítékokat a kérelmezőnek kell előterjeszteni. Közigazgatási perben a felperesnek kell bizonyítania az általa hivatkozott jogszabálysértést. A kérelem bizonyosan sikeres elbírálásához, a közigazgatási határozat megváltoztatásához vezető konkrét bizonyítékok megjelölésére a közigazgatási perben nem a bíróság kötelessége, a kioktatási kötelezettség így nem értelmezhető. Záró rész [25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. [26] A pervesztes felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján köteles az alperes részére felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [27] A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdésére figyelemmel a felperesnek kell megfizetnie. [28] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
- május
- Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Mudráné Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő dr. Láng