Bf.48/2017/4 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés és

(8)bekezdés I. fordulat szerint. Ezért 2 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és mellékbüntetésként 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a büntetés 2/3 részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, továbbá rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről. Az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott terhére a fő- és mellékbüntetés súlyosítása érdekében. A vádlott és védője enyhítésért jelentett be jogorvoslatot. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.140/2017/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a törvényszék a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást és mérlegeléssel megalapozott tényállást állapított meg. A vádlott cselekvősége tényeit elismerő védekezését összevetette az egyéb személyi és okirati bizonyítékokkal, ezáltal az indokolási kötelezettségét is teljesítette. Nem jelölte meg azonban a bizonyítékát annak - az ítélet

1. oldalán rögzített - ténynek, miszerint a terheltnél nem áll fenn büntethetőséget kizáró vagy korlátozó körülmény. E relatív hatályú eljárási hiba nem befolyásolta a döntés érdemét és a felülbírálatot sem akadályozza. Az ügyész a tényállást pontosítani indítványozta az iratok tartalma alapján a személyi körülményeknél a kiskorú tartása tekintetében, továbbá a történeti részt az ütés mechanizmusára vonatkozóan. Ítéletszerkesztési hibaként jelölte meg, hogy a sértett által elszenvedett sérülések súlyossági foka a bizonyítékok értékelése körében szerepel, holott ez a tényállás része. A terhelt bűnösségére vont következtetést okszerűnek tartotta akként, hogy a tényállás adatai alapján vádlott neve szándéka a testi sértés okozására egyenes, és nem eshetőleges volt, míg az életveszélyes eredményt illetően valóban csak hanyag gondatlansága állapítható meg. A minősítést helyesnek ítélte, de a bűnösségi körülmények részleges korrekciója mellett a büntetés súlyosítását tartotta indokoltnak. vádlott neve vádlott ugyanis hasonló jellegű erőszakos bűncselekményekért már volt büntetve, utoljára jelen cselekményét megelőzően 3 hónappal. Az eljárás megindulását követően újabb hasonló cselekmény alapos gyanúja miatt rendeltek el vele szemben nyomozást. Ezért a személyében rejlő társadalomra veszélyesség magas fokú. További súlyosító körülmény a terhelt ittassága és az italozással összefüggő személy elleni erőszakos bűncselekmények gyakorisága. Mindezekre figyelemmel indítványozta a vádlottal szemben a középmértékhez közelítő szabadságvesztés kiszabását, a mellékbüntetés tartamának emelését, egyebekben az ítélet helybenhagyását. A másodfokú bíróság a nyilvános ülésén megjelent ügyész fenntartotta az átiratában foglaltakat, csak a jogi indokolást érintő érvelését módosította. A tényállást azzal tartotta kiegészítendőnek, hogy a vádlott egy kiskorú gyermek eltartására köteles illetve, hogy a sértettet tenyérrel ütötte meg. Szintén a tényállás részét képezi, hogy a sértett sérülései életveszélyes sérülésnek minősülnek. A tényállás
2. oldalának
3. bekezdése mellőzendő, mert szükségtelenül szerepel az a kitétel, hogy a vádlott a rendőrség értesítését nem szorgalmazta és a mentősöknek csak annyit mondott, miszerint a sértett elesett, így törte be a fejét. Ez ugyanis a Be.8.§-ában foglalt alapelvre - az önvádra kötelezés tilalmára - tekintettel nem lett volna kötelezettsége. Az tehát, hogy magát a mentősök előtt bűncselekmény elkövetésével vádolja, nem volt tőle elvárható. A tényállás alapján a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a bűncselekmény minősítése is törvényes. A jogi indokolás körében tett észrevételét annyiban módosította, hogy a vádlott a testi sértésre, sérülés okozására irányuló cselekményét - az ítéleti megállapítás szerint - valóban egyenes szándékkal követette el. Továbbra is fenntartotta azonban, hogy a terheltet az eredmény tekintetében csupán hanyag gondatlanság terheli. Rámutatott, hogy a kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe. A törvényszék a 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményre csak a törvényi minimumot jelentő kettő év szabadságvesztést szabott ki. Az ítélet megállapításai szerint a vádlott a jelenlegi és a már jogerősen elbírált bűncselekmények elkövetésének időszaka óta nem követett el újabb bűncselekményt; „jó útra tért". A 2012-2014 közé eső időben viszont sorozatosan valósította meg „kocsmai verekedés" keretében, ittas állapotban a garázda, illetve testi épséget sértő cselekményeket. Az ittasság pedig nem enyhítő, hanem súlyosító körülmény és nem elfogadható az a magyarázat, hogy a terhelt magánéleti problémákkal küzdött. Az elsőfokú bíróság enyhítő körülményként értékelte az időmúlást a vádlott javára, amelynek azonban nincsen súlya, mivel vádlott neve a cselekmény elkövetése után ismét hasonló jellegű cselekmény elkövetése folytán került összeütközésbe a törvénnyel. Az ügyész fenntartotta a joghátrány súlyosítására vonatkozó indítványát. vádlott neve vádlott védője az enyhítésre bejelentett fellebbezést fenntartotta. Elsődlegesen azt kérte az ítélőtáblától, hogy a törvényszék által kiszabott két év szabadságvesztés büntetés végrehajtását hosszabb próbaidőre függessze fel. Másodlagosan kérte, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetés fele részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható legyen a Btk.38.§

(3)bekezdésben írtak szerint. Harmadlagos kérelme az volt, hogy a másodfokú bíróság utasítsa el az ügyész súlyosításra tett indítványát. Egyetértett az ügyész azon megállapításával, miszerint a Győri Törvényszék alapos bizonyítási eljárást folytatott le, melynek alapján logikus következtetéseken alapuló tényállást állapított meg és helyesen következetett védence bűnösségére. A cselekmény minősítését is törvényesnek tartotta. Hangsúlyozta, hogy az enyhítő körülményekre tekintettel a törvényszék a törvényi minimumban határozta meg a végrehajtandó szabadságvesztésnek a mértékét. Figyelemmel volt arra, hogy 2012 és 2014 között magánéleti, illetve alkoholproblémái voltak védencének, akkor került sor az erőszakos, garázda jellegű bűncselekmények elkövetésére, amelykért a vádlott meg is kapta a büntetését. Megállapítható azonban, hogy 2014-től kezdődően az életvitele teljes egészében megváltozott. Munkát vállalt Ausztriában, mely munkavégzés folyamatos, illetve szociális munkát is végez Y.település területén, illetve rokkant édesanyjáról gondoskodik. A védő hangsúlyozta, hogy az időmúlás több mint három év, mely nem a vádlott felróható magatartásának az eredménye. Álláspontja az volt, hogy a vádlott neve által elkövetett súlyos cselekménnyel immár arányban nem álló büntetést jelente, ha most kellene börtönbe vonulnia. vádlott neve vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában csatlakozott védője kérelméhez és előadta, hogy alapjaiban változtatott az életvitelén. Az a két év, amikor a bűncselekményeket megvalósította, egy rossz időszak volt. Azóta rendezett párkapcsolata van, sikerült Ausztriában állandó munkahelyen elhelyezkednie és felhagyott az alkoholfogyasztással. Az ítélőtábla a Győri Törvényszék ítéletét az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárással együtt teljes körűen felülvizsgálta a Be.348.§

(1)bekezdés értelmében, és a védelmi fellebbezést az enyhítés irányában találta alaposnak. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendtartási szabályoknak megfelelően folytatta le, bizonyítási tevékenysége során olyan abszolút hatályon kívül helyezést eredményező hibát nem vétett, mely a felülbírálatot akadályozta volna. Relatív eljárási hibát vétett, amikor az - ténybeli és jogi megítélés szempontjából nem bonyolult ügyet a 2015. július 17. napi érkezéshez képest nem a Be.278.§

(1)bekezdésében írott 30 napon belül, hanem egy év múlva,

1. július
2. napján tűzte ki tárgyalásra. E késedelem az ügy érdemére azonban nem hatott ki. A törvényszék a
3. október
4. napján tartott első tárgyalási napon kihallgatta vádlott neve vádlottat, aki ténybeli beismerő vallomást tett, és védekezése csupán arra irányult, hogy vele szemben sértett neve sértett agresszív, kötekedő magatartást tanúsított, ezért távozásra akarta késztetni egy pofonnal, de sérülés okozása nem állt szándékában. Nem vitatta, hogy ő maga is az elfogyasztott szeszes ital hatása alatt állt és került indulatos állapotban, nemcsak a sértett, akivel korábban már volt konfliktusa. Kihallgatta az elsőfokú bíróság sértett neve sértettet, aki ittas állapota miatt nem emlékezett az eseményekre. A törvényszék meghallgatta a vádlott és a sértett társaságából valamennyi tanút és a söröző személyzetét, akik közvetlen, vagy közvetett információval rendelkeztek a vád tárgyává tett cselekményről. A sértett vonatkozásában esetlegesen felmerülő maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás megállapítása végett igazságügyi orvos-szakértői véleményt szerzett be, illetőleg ismertette a nyomozás során keletkezett szakértői véleményeket és valamennyi releváns okiratot, melyek az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükségesek voltak. vádlott neve féltestvére tanú 1 és élettársa tanú 2 elmondták, hogy a perbeli esetnél minden résztvevő ittas volt. A vádlott és a sértett nem voltak egymással jó viszonyban, összeszólalkoztak. sértett neve - aki egyébként is hajlamos az alkohol hatására kötekedővé válni - sértő kifejezéseket is használt. A felek egymással szemben álltak, kiabáltak, sértett neve egy sörösüveget tartott a kezében. A vádlott jobb kézzel, egy nyílt tenyérrel leadott csattanó pofonnal reagált a sértett magatartására. Erre a sértett összecsuklott és beverte a fejét az utca burkolatába. Megpróbálták fellocsolni, majd a mentősök kiérkezésekor a pofonról nem beszéltek, csak annyit mondtak, hogy a sértett elesett. tanú 3 és tanú 4 tanúk - az Z. Söröző vezetője és pultosa - a puffanást hallották, mire kifutottak az épületből és látták a földön lévő sértettet. vádlott neve vádlott szabadkozott, hogy nem így akarta, ne hívjanak rendőrt, mert neki két gyermeke van. tanú 3 hívta ki telefonon a mentősöket, míg tanú 4 megerősítette, hogy a sértett ittas állapotban valóban nem szokta fékezni a nyelvét, kötegszik másokkal. Az igazságügyi orvos-szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy sértett arcán külsérelmi nyomot nem észleltek. Az elesés hátterében állhatott akár arcot érő, kis, legfeljebb kis-közepes, tompa erőbehatás, mely lehetett kézzel mért ütés, ökölütés is (nyomozati irat
5. oldal). A koponyatörés, mely agyzúzódással, kemény agyburok alatti vérzéssel is járt, nagy erejű, tompa, indirekt erőbehatásra utal, ami az elesés következtében a kemény útburkolathoz való csapódást támaszt alá. A kiegészítő szakértői vizsgálat a vádlott cselekményével okozott sérüléssel összefüggő maradandó fogyatékosság és/vagy súlyos egészségromlás bekövetkeztét nem igazolta (2.B.261/17/
6. számú utóirat 6-
7. oldal). Az eljárási hibáktól mentesen, mérlegeléssel megállapított tényállás azonos bizonyítékok mellett a fellebbezési eljárásban - a felülmérlegelési tilalom folytán - nem támadható és írható felül. A megalapozott tényállás csupán kisebb helyesbítésre szorul, melyet a másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján a Be.352.§

(1)bekezdés a/ pontja értelmében az alábbi módon eszközölt. A személyi részben pontosítandó, hogy vádlott neve a

1. december
2. napján született A. utónevű gyermeke tartásáról köteles gondosodni akként, hogy tartásdíjat fizet (12-es jkv.
3. oldal és a Soproni Járásbíróság B.441/2012/
4. számú ítélete). A történeti rész
5. oldal
6. bekezdés azzal helyesbítendő, hogy a vádlott a sértettet, egy alkalommal, nyitott tenyérrel ütötte pofon, kis-közepes erővel (tanú 1 és tanú 2 tanúvallomása (12-es jkv. 12134 oldal, nyomozati irat
7. és
8. oldal, valamint az orvos-szakértő vélemény). Mellőzendő a tényállás
9. oldal
10. bekezdésben írott mondat második fele, mivel a vádlottól nem volt elvárható, hogy magára nézve terhelő módon azt mondja a mentősöknek, hogy a földön, eszméletlen állapotban fekvő sértett neve sértett azért verte be a fejét a macskaköves útburkolatba, mert ő megpofozta. A tényállás részét képezi a jogi indokolás
11. oldal
12. bekezdésében rögzített azon tény, miszerint a sértett sérülései életveszélyt eredményeztek (nyomozati irat
13. oldal). Az így helyesbített tényállás minden tekintetben megalapozott, az ítélőtábla is erre alapította a határozatát a Be.351.§

(1)bekezdése értelmében. Okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés, a bűncselekmény különös részi minősítése helyes. A bűncselekmény helyes megjelölésével kapcsolatban megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a

1. BK vélemény
2. pontja szerint a bűncselekményt az ügydöntő határozat rendelkező részében a
3. évi C. törvény Különös Része szerinti alcímével kell megnevezni. A
4. pont alapján nem szövegesen, hanem a megnevezés után zárójelben kell feltüntetni a bűncselekmény alapesetének, illetőleg minősített esetének törvényi tényállását és büntetési tételét meghatározó törvényi rendelkezéseket. A Kúria 3/
5. Büntető Jogegységi határozatának
6. pontja szerint életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövetőnek a szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja, vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Ilyen szándék hiányában akkor kell ezt a bűncselekményt megállapítani, ha a beállott életveszélyes következmény tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli. Az eredmény tekintetében fennálló gondatlanság megállapíthatóságának általában - így jelen ügyben is - nem az a feltétele, hogy az eredmény előre látható legyen, hanem az életveszélyes eredménynek kell az elkövetőtől elvárható figyelem és körültekintés mellett felismerhetőnek lenni (BH2005.272). A testi sértésre irányuló szándék alanyi oldalon az ittasság, a sértett kötekedő, provokatív magatartása miatti felindult állapotban való tettleges fellépés alapján egyértelmű. A tárgyi oldal elemeit vizsgálva megállapítható, hogy a helyszín egy ún. „macskaköves" járda volt. A terhelt és a sértett a kocsma előtt álltak, amikor a terhelt úgy értelmezte, hogy rá nézve tesz sértett neve dehonesztáló megjegyzéseket. A vádlott szemből ütötte meg a sértettet, aki az ütéstől egyensúlyát elveszítve hanyatt esett és fejét beütve érkezett a járdára. A sértettnek egy, kis-közepes erejű, a jobb arcfélre tenyérrel leadott ütés önmagában nem feltétlenül volt alkalmas sérülés okozására. Az ilyen bántalmazás általában a tettleges becsületsértésszintjét szokta elérni. E tényezőkből az következik, hogy a vádlottnak a testi sérülés okozására csupán eshetőleges szándéka terjedt ki, ahogyan ezt a törvényszék helyesen kifejtette. A vádlott látta azt is, hogy kemény burkolatú terepen vannak, és a vele szemben álló sértett erősen ittas állapotban van, amely koordinált mozgásában gátolja. vádlott neve számára előrelátható lett volna, ha kellő körültekintéssel jár el, hogy a váratlan ütéstől megtántorodó sértett hanyatt eleshet és beütheti a fejét a talajba, amelytől súlyos, akár életveszélyes sérülést is szenvedhet. Ily módon a vádlottat hanyagság terheli az eredmény tekintetében. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének tipikus elkövetési magatartása az ittas személy megütése, meglökése, aki ennek és a korlátozott reflextevékenységének következtében a földre esve életveszéllyel járó koponyasérülést szenved. Ilyen esetekben az elkövetőt a bekövetkezett eredmény tekintetében hanyag gondatlanság terheli. A büntetés kiszabása során a törvényszék szinte teljes körűen számba vette a terhelt javára és terhére értékelhető körülményeket. További enyhítő tényező, hogy a testi sértés szándéka eshetőleges, az életveszély közvetett volt és ezen eredmény tekintetében a hanyag gondatlanság áll fenn. Nem súlyosító az ügyész által indítványozott azon szempont, hogy a komoly következményekkel járó kocsma körül, ittasan elkövetett erőszakos cselekmények elszaporodottsága, mivel ilyen általánosítás a bűnügyi statisztikai adatok alapján nem tehető. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette a súlyosító tényezőkhöz képest az enyhítő szempontokat, amikor a büntetési tétel alsó határában meghatározott tartamú, börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést alkalmazott. Tekintettel kell lenni azonban a jelentős időmúlásra is, amely a bírósági eljárás elhúzódásából fakadt és nem a vádlott magatartására vezethető vissza. Utalni szükséges az Európai Emberi Jogi Bíróság határozatára, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye szövegezésére, - annak is a
7. cikkére - az ésszerű időn belül való eljárás követelményeire, amelyre figyelemmel volt a büntetéskiszabása körében. A
8. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában,
9. november 4-én kelt Egyezmény
10. cikkelye szerint, mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a bíróság tisztességesen, ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Magyarország Alaptörvénye is hasonlóképpen rendelkezik a XXVIII. cikkben, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. Törvényi kötelessége tehát a bíróságoknak az eljárások ésszerű időn belül való lefolytatása. A másodfokú bíróságnak ezért - figyelemmel a nemzetközi jog és a Legfelsőbb Bíróság, majd a Kúria gyakorlatára - ezt a jelentős időmúlást mindenképpen értékelnie kellett a büntetés kiszabása körében. Ezért a szabadságvesztés büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés nem foghatott helyt, sőt az elkövetés óta a terhelt életvitelében beállott kedvező változások arra engednek következtetni, hogy a korábban megvalósított erőszakos bűncselekmények ellenére sem szükséges a Btk.79.§-ában írott büntetési célok elérése érdekében a végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazása. A személyi körülmények alapján alaposan feltehető, hogy vádlott neve vádlott visszatartása az újabb bűncselekmények megvalósításától akkor is lehetséges, ha a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása hosszabb próbaidőre felfüggesztésre kerül. Ezért a másodfokú bíróság a Btk.85.§

(1)és

(2)bekezdése alapján - az előéletre tekintettel - 4 évi próbaidőre felfüggesztette a törvényszék által kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását. Ily módon a Soproni Járásbíróság B.353/2014/11/

1. számú ítéletével
2. április
3. napján jogerősen kiszabott - végrehajtásában 3 évre felfüggesztett - börtönbüntetés próbaideje párhuzamosan telik. A végrehajtás felfüggesztésére figyelemmel a közügyektől eltiltásra mellékbüntetésre vonatkozó rendelkezést az ítélőtábla mellőzte, mivel ez csak végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén alkalmazható a Btk.61.§

(1)bekezdése alapján. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a hatásosabb visszatartás érdekében szükséges a Btk.50.§

(1)bekezdésben meghatározott érvek alapján a pénzbüntetés kiszabása, melynek feltételei maradéktalanul fennállnak, hiszen a terhelt rendszeres jövedelemmel rendelkezik, illetőleg 1 millió forint megtakarítása van. A pénzbüntetés napi tételeinek száma a cselekmény tárgyi súlyához igazodik, a napi tétel összege pedig a terhelt vagyoni viszonyaihoz a Btk.50.§

(3)bekezdése szerint. A meg nem fizetés esetén történő átváltozttás a Btk.51.§

(1)bekezdés szabályain alapszik, míg a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön a Btk.51.§

(2)bekezdés értelmében. Az ítélet egyéb rendelkezései helyesek, ezért azokat a másodfokú bíróság nem érintette. A fentiekben kifejtettek alapján az ítélőtábla a Győri Törvényszék 2017. április 11. napján kihirdetett 2.B.261/2015/23. számú ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megváltoztatta, egyebekben a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta, pontosan megjelölve a vádlott lakcímét. őr,

1. szeptember
2. Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke Dr. Vajda Edit sk. előadó bíró Dr. Péntek László sk. bíró Záradék: Ezzel az ítélettel a Győri Törvényszék 2.B.261/2015/
3. számú ítéletének meg nem változtatott része
4. szeptember
5. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajtható. Győr,
6. szeptember
7. . Széplaki László sk. a tanács elnöke