Győri Ítélőtábla Pf.II.20.080/2017/
- A Győri Ítélőtábla a dr. Székely Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a Madák Ügyvédi Iroda által képviselt I.r., II.r., III.r., és IV.r. alperesek ellen tisztességtelen szerződési feltétel semmisségének megállapítása iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék
- január
- napján kelt 48.P.20.426/2016/
- szám alatti ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett és
- sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. r. alperesnek 25.
- (Huszonötezernégyszáz) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. alperes mint hitelező és zálogjogosult, illetve a felperes mint adós és egyben zálogkötelezett között
- március hó
- napján „hitel-, zálog- és készfizető kezesi szerződés ... CHF magánhitelhez az ... stratégiai partnerének lakossági ügyfelei számára" elnevezésű szerződés - a továbbiakban szerződés - jött létre, melyet a II., III., IV. r. alperes kezesi és zálogkötelezetti, a II.r. alperes pedig emellett haszonélvezői minőségben írt alá. A hitel biztosítékát képezte a II-IV.r. alperesek közös tulajdonát képező ... szám alatti ingatlan, melyre vonatkozóan jelzálogjog alapítására került sor. A fenti szerződés keresettel támadott 7.4.c. pontja akként rendelkezett, hogy a hitelfelvevő/zálogkötelezett tudomásul veszi, hogy a bank jelen szerződésükből fakadóan igényérvényesítésre - az egyéb pontokban foglalt eseteken túlmenően - abban az esetben is jogosult, ha a hitelfelvevő a hitelműveletek végzéséről szóló üzletszabályzat 7.1.
- pontja szerinti felhívás ellenére a bank által megszabott megfelelő határidő alatt a fedezetet az eredeti értékére nem egészíti ki. A szerződés és az említett üzletszabályzat e ponthoz kapcsolódó rendelkezései az alábbiak voltak: A szerződés 9.
- pontja értelmében a szerződésben nem szabályozott kérdésekben irányadó üzletszabályzat 9.
- 1.d pontja értelmében zálogkötelezettnek is minősülő ügyletkötők - helyesen csak az I. r. alperessel szerződő Ügyfél, azaz a konkrét esetben a felperes mint személyes kötelezett köteles a biztosítékul szolgáló ingatlanok állagát megőrizni és szükség esetén helyreállítani vagy további ingatlanbiztosítékkal a jelzálogfedezetet kiegészíteni, ha a hitel biztosítékául szolgáló ingatlan állaga tartósan romlik, vagy egyéb okból a hitelbiztosítéki értéke csökken. Az üzletszabályzat 7.1.
- pontja szerint: „Ha a biztosítékul szolgáló vagyontárgy állagromlása vagy egyéb ok folytán a vagyontárgy értékének csökkenése a biztosítékból való kielégítést veszélyezteti, az Ügyfél köteles a Bank felhívására, a felhívásban megszabott határidő alatt a biztosítékot az eredeti értékre kiegészíteni. Ha biztosítékul egyedileg meg nem határozott elhasználható, vagy helyettesíthető dolog szolgál, akkor az Ügyfél köteles az elhasznált vagy értékesített vagyontárgyakat - a Bank külön felszólítása nélkül is - értékükön pótolni". A 14.
- CHF kölcsöntőke és járulékai biztosítására alapított jelzálogjog hátterében álló ingatlan hitelbiztosítéki értékét a felek kölcsönösen 8.600.000.Ft összegben határozták meg (7.
- pont). Megállapodtak, hogy a zálogfedezet zálogból való kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenésének minősül különösen, ha a szerződéssel lekötött zálogtárgy értéke a szerződésben meghatározott hitelbiztosítéki értékhez képest 10%-kal csökkent (7.
- pont). A szerződés az azonnali hatályú felmondás kapcsán - egyebek mellett - akként rendelkezett, hogy súlyos szerződésszegésnek minősül, ha a hitelfelvevő a biztosítéki szerződésben…. foglalt kötelezettségeit megszegi…, így az is, ha a bank üzletszabályzatának 7.1.
- pontjában foglalt kötelezettség ellenére a csökkent értékű vagy felhasznált biztosítékot nem pótolja, vagy nem egészíti ki. (6./A.2.f. pont) A felperes valamint a II-IV. r. alperesek részéről közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat kiállítására is sor került, mely egyebek mellett a zálogkötelezettek kötelezettségeként rögzítette azt, hogy ha az ingatlanok állagromlása, a zálogfedezet értékének csökkenése a zálogból való kielégítést veszélyezteti, a bank felhívására a zálogfedezetet az eredeti értékre kiegészíteni kötelesek. *** A felperes keresetében a kölcsönszerződés 7.4.c. pontjában foglalt kikötés tisztességtelenségének megállapítását kérte a rPtk.209.§
(1)és
(4)bekezdése, 209/A.§
(2)bekezdése, a 93/13 EGK irányelv 6. Cikk
(1)bekezdése, a 18/1999. Kormányrendelet - a továbbiakban Kormányrendelet - 1.§
(1)bekezdés a) és b/ pontja és 2.§ f/ pontja alapján. A II., III., IV.r. alperessel szemben tűrés iránt terjesztett elő kérelmet. Arra hivatkozott, hogy a kifogásolt feltétel anyagi jogi hibája nem pozitív tartalmában, hanem hiányosságaiban, a részletek elmaradásában rejlik. E hiányosságok az állagromlás és értékcsökkenés megállapítását, a fedezet kiválasztási és elfogadási tényezőket a fogyasztó számára követhetetlenné, ellenőrizhetetlenné teszik. E hiányosságok miatt nem felel meg a sérelmezett rendelkezés a 2/2012. (XII.10.) PK véleményben foglalt tételes meghatározás, átláthatóság, ténylegesség és arányosság elvének, s ez a Ptk.209.§
(4)bekezdése alapján - a 93/13 EGK irányelv
- cikkének megfelelően önmagában megalapozza az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét. Szabadon döntheti el az I. r. alperes, hogy mikor, milyen mértékű a zálog romlása, mekkora a zálogtárgy értéke, nem állapítható meg, hogy mit ért a bank a zálogtárgy állagának, állapotának jelentős romlása alatt. A nem kellően részletes meghatározás miatt kiszámíthatatlan az is mit fogad el fedezetként a bank, s kizárólag a hitelező jogosult annak megítélésére is, hogy mikor veszélyeztetett az ingatlanból a kielégítés, így mikor jogosult az I.r. alperes a zálogszerződés azonnali hatályú felmondására. „ A bank által megszabott megfelelő határidő alatt" szövegezésű feltétel kellően meg nem határozott, az alperes egyoldalú és szubjektív megítélésétől függő határidő, mely az alperest erőfölénybe helyezi. Ez ahhoz vezethet, hogy a hitelező a zálogból való kielégítési joga megnyílhat, annak ellenére, hogy a felperes minden tőle telhetőt megtesz a szerződésszerű teljesítés érdekében az állagvédelem és a zálogfedezet kiegészítése terén. Utóbb hivatkozott arra is, hogy az I. r. alperes a 14/
- (III.9.) PM rendelet 2.§
(1)bekezdése szerint legalább negyedévente minősíteni köteles minden eszközét, továbbá minden olyan mérlegen kívüli tételét, amely pénzügyi és befektetési szolgáltatásra vonatkozó szerződés alapján áll fenn. Ennek érdekében a PM rendelet 4.§-a szerint fedezetértékelési szabályzatot köteles készíteni és ehhez a Hpt.14.§
(1)bekezdése szerint a Felügyelet engedélye köteles. Ugyanakkor a fedezetértékelési szabályzat és monitoring szabályzat tartalma nem ismert a felperes előtt. *** Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Kormányrendelet 2.§ f/ pontjára történő hivatkozás értelmezhetetlen, hiszen a támadott pont nem az I. r. alperes teljesítéséről szól, a kölcsön nyújtását követően az I. r. alperes további teljesítésének kérdése fel sem merül. A szerződés 7.4.c. pontja a régi Ptk.261.§
(2)és 525.§
(1)bekezdés e/ pontjában foglaltakkal összhangban álló kikötés, így a Ptk.209.§
(5)bekezdése értelmében nem minősülhet tisztességtelennek. A felperes által hivatkozott 2/
- (XII.10.) PK vélemény az egyoldalú szerződésmódosítási jog gyakorlásának tisztességtelenségével kapcsolatban tartalmaz rendelkezéseket, mely nem áll összefüggésben a támadott szerződési ponttal, így az ott írt elvek a perbeli esetben nem alkalmazandóak. A szerződés 9.
- pontja értelmében alkalmazandó üzletszabályzat 7.1.
- pontja és 9.6.1.d. alpontja figyelembevételével tévesen állítja a felperes azt, hogy nem kellően meghatározott, hogy milyen esetben és milyen módon kell a lecsökkent mértékű fedezetet az adósnak visszaállítania. A konkrét esetben az ingatlanfedezet értékcsökkenése, az ingatlanfedezet értékbeli helyreállításával pótolható. A fedezet pótlására szolgáló határidő megfelelősége sem vitatható, hisz a felperes a szerződéskötés óta tisztában van azzal, hogy a zálogtárgy fedezeti értékét szinten kell tartania. *** Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 15 napon belül 38.100.Ft perköltséget. Arra hivatkozott, hogy a hitelbiztosítéki érték meghatározása nem ütközik a Kormányrendelet 1.§ a), b/ pontjába vagy a 2.§ f/ pontjába. A támadott rendelkezés azzal függ össze, hogy az állagromlás, illetve a hitelbiztosítéki érték csökkenése esetén pótfedezet bevonását követelheti a bank. A pótfedezet biztosításának kötelezettsége jogszabályon (rPtk.260.§
(2)bekezdés) alapul, emiatt önmagában annak előírása nem lehet tisztességtelen. A sérelmezett rendelkezésben szabályozott „megfelelő határidő" pedig azonos az rPtk.261.§
(2)bekezdése 2. mondatában szereplő megfogalmazással. A szerződés egyértelműen meghatározza a hitelbiztosítéki értéket, tételesen és átláthatóan meghatározza azt is, hogy mekkora az a fedezet csökkenés, melynél a fedezet-kiegészítés szükségessé válhat. Utalt arra, hogy nincs ugyan egyoldalú szerződésmódosításra okot adó feltételre vagy lehetőségre vonatkozó rendelkezés a szerződésben, de a sérelmezett kikötés megfelel az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének, a ténylegesség, arányosság és átláthatóság követelménye is teljesül. A világos és az átlagfogyasztó számára is érthető rendelkezések kapcsán az rPtk.209.§
(1)és
(4)bekezdése feltételeinek fennállta nem állapítható meg. Rámutatott, hogy felperes által hivatkozott 14/2001. (III.9.) PM rendelet a támadott rendelkezéssel nincs összefüggésben. *** Az elsőfokú ítélet ellen elsődlegesen annak kereset szerinti megváltoztatása, másodsorban a Pp.252.§
(2), harmadsorban a Pp.252.§
(3)bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Rámutatott, hogy a szerződés 7.4.c. pontban hivatkozott üzletszabályzat 7.1.
- pontja alapján sem állapítható meg az, hogy milyen módon hívja fel az I. r. alperes a biztosítéki érték kiegészítésére a felperest, erre milyen határidőt szab és mi tekinthető „a bank által biztonságosnak ítélt" értéknek. Az üzletszabályzat 7.1.
- pontja alapján nem állapítható meg, hogy mit tekint az alperes a vagyontárgy állagromlásán túlmutató „egyéb ok"-nak. Az I.r. alperes e kiegészítéssel túlterjeszkedett a Ptk.525.§
(1)bekezdése c/ pontján és a Ptk.261.§
(2)bekezdésében foglaltakon. Miután az „egyéb ok" mibenléte részletezve nincs, így ennek értelmezésére egyoldalúan a bankot jogosítja, ahogy annak megállapítására is, hogy a teljesítése szerződésszerű-e. *** Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, az elsőfokú eljárás során előadott védekezésével összhangban álló indokok alapján. *** Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban helyesbíti, hogy az üzletszabályzat 9.6.1.d pontjában nem a zálogkötelezettnek is minősülő ügyletkötők, hanem csak az I. r. alperessel szerződő Ügyfél, azaz a konkrét esetben a felperes, személyes kötelezetti minőségében vállalta a biztosítékul szolgáló ingatlanok állagát megőrizi és szükség esetén helyreállítani vagy további ingatlanbiztosítékkal a jelzálogfedezetet kiegészíteni, ha a hitel biztosítékául szolgáló ingatlan állaga tartósan romlik, vagy egyéb okból a hitelbiztosítéki értéke csökken. *** A felperes fellebbezése nem alapos. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp.256/A.§
(1)bekezdés f/ pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el és azt alaptalannak találta. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló másod és harmadlagos fellebbezési kérelmeket az ítélőtábla a Pp.252.§
(2)és
(3)bekezdésében meghatározott törvényi feltételek hiányában nem találta alaposnak, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó konkrét okot a felperes sem jelölt meg. Az elsőfokú bíróság - a fenti helyesbítéssel - a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges és egyben elégséges körben feltárta, érdemi döntése és döntően annak indokolása is helytálló, emiatt az ítélőtábla kizárólag az indokolás pontosítása és kiegészítése körében, illetve a fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben tartja szükségesnek az alábbiak kifejtését. Mindenekelőtt arra mutat rá az ítélőtábla, hogy a felperes hivatkozásaival szemben a szerződés sérelmezett (vagy összefüggő) rendelkezéseiben nem a „zálogtárgy állaga, állapota jelentős romlása", illetve „a bank által biztonságosnak ítélt" értékre történő hivatkozás szerepel, hanem „a zálogfedezet zálogból való kielégítést veszélyeztető csökkenése" (szerződés 7.2. pont; üzletszabályzat 7.1.6. pont), a „fedezet eredeti értékre kiegészítése" (szerződés 7.4.c pont ) illetve „állaga tartós romlása", „a hitelbiztosítéki érték egyéb okból történő csökkenése". (üzletszabályzat 9.6.1.d pont) Emiatt nem a felperes által hivatkozott, hanem a szerződésben ténylegesen szereplő kitételek tisztességtelensége volt vizsgálandó. I. A tisztességtelenség kérdése A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv - a továbbiakban irányelv - 2. Cikk a/ pontja és 3. Cikk
(1)bekezdése értelmében az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Ennek átültetéseként a szerződéskötés időpontjában hatályos rPtk.209.§
(1)bekezdése akként rendelkezett, hogy tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. Tisztességtelen a szerződési feltétel, ha a régi Ptk. 209.§
(3)bekezdésének felhatalmazása alapján kiadott Kormányrendelet által (nem taxatív módon) meghatározott tisztességtelennek minősülő feltételeknek megfelel. A Kormányrendelet 1.§
(1)bekezdésébe tartozó (ún. „feketelista") és a Kormányrendelet 2.§-ában nevesített, az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek tekintendő („szürke lista") tényállását kimerítő feltételek esetén a bíróságnak nem kell vizsgálnia a rPtk.209.§
(2)bekezdése szerinti módon rPtk.209.§
(1)bekezdése szerinti feltételek megvalósulását. Ugyanez irányadó, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető, mely esetben - tartalmi vizsgálata nélkül tisztességtelennek minősül. Az rPtk.209.§
(2)bekezdése szerinti vizsgálat kapcsán pedig mindenekelőtt az tisztázandó, hogy a vizsgálat nem ütközik-e a rPtk.209.§-a
(4)vagy
(5)bekezdése korlátaiba. A régi Ptk.209.§
(5)bekezdése szerint ugyanis nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. A rPtk 209. §
(4)bekezdése értelmében pedig a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó törvényi rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre. Ilyen korlát hiányában a régi Ptk.209.§
(2)bekezdése értelmében a feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel, más szerződésekkel való kapcsolatát. Ennek során az EUB által (a .../11.sz. ún. Aziz ítéletben) kidolgozott, „tisztességtelenségi teszt" elvégzésével állapítható meg, hogy a konkrét esetben a kikötés ténylegesen alkalmas-e a felek közötti egyensúly fogyasztó hátrányára történő indokolatlan megbontására. A „teszt" keretében az vizsgálandó, hogy a kikötés kiejtésével mi lett volna (mennyiben kedvezőbb, illetve hátrányosabb a fogyasztóra nézve) az irányadó jogszabályi rendelkezések alapján a szerződés tartalma; az esetleges eltérés ellentétes-e a jóhiszeműség követelményével, olyan tartalmú-e az eltérés, amit egyedi megtárgyalás esetén a fogyasztó valószínűsíthetően nem fogadott volna el; a kikötés előidézhet-e a fogyasztó oldalán tényleges és jelentős hátrányt, azt a nemzeti jog szabályai nem orvosolják-e. Az ítélőtábla is a fenti sorrend és szempontok alapul vételével vizsgálta a per tárgyát képező szerződési feltételek tisztességtelenségét. (2/2011 PKv 3. pont) II. Fekete lista: Sem a sérelmezett szerződési rendelkezés pozitív tartalma, sem annak felperes által vélt hiányosságai kapcsán nem állapítható meg az, hogy az - a Kormányrendelet 1.§
(1)bekezdése a/ pontjában foglaltaknak megfelelően - a bankot jogosítaná az adóssal szemben a szerződés bármely feltételeinek értelmezésére. Az ún. „feketelista" b/ pontja szerinti tényállás („kizárólagosan a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e") kapcsán sem értelmezhető a sérelmezett perbeli kikötés. Az utóbbi rendelkezés ugyanis nem a fogyasztó teljesítésének minősítésére (a konkrét esetben a felkínált pótfedezet megfelelőségének megítélésére), hanem a fogyasztóval szerződő fél saját teljesítése szerződésszerűségének megállapítására vonatkozik. Ez egyértelműen megállapítható a szabályozás alapját képező 93/13/EGK irányelv melléklet 1/m pontja szövegezéséből. (Tisztességtelen az a feltétel, „amelynek tárgya vagy hatása az, hogy megadják a jogot az eladó vagy a szolgáltató számára, annak megállapítására, hogy az áruk vagy szolgáltatások megfelelnek-e a szerződésnek".) A bankot terhelő teljesítési kötelezettség hiányában arra is helyesen hivatkozott az I. r. alperes, hogy a fenti Kormányrendelet 2.§ f/ pontja a perbeli esetre nem vonatkoztatható. III. A tisztességtelenségi teszt elvégzését megelőzően mindenekelőtt arra mutat rá az ítélőtábla, hogy a bíróságnak a csak a fellebbezésben sérelmezett üzletszabályzat 7.1.6. pontjába foglalt „egyéb ok" kitétel tisztességtelensége önálló megállapítására - a Pp.215.§-a alapján, erre irányuló kereset hiányában - módja nincs. Ugyanakkor az ezzel összefüggő felperesi érvelést - a kereset tárgyát képező 7.4.c pont tisztességtelenségét megalapozó érvként - figyelembe kellett vennie, mert a 7.4.c pont maga is felhívta az üzletszabályzat 7.1.6. pontját, s a nyilvánvaló semmisségi ok észlelésére a bíróság hivatalból köteles, így a fellebbezési hivatkozás értékelését a Pp.235.§-a korlátai sem zárják ki.(2/2012. (XII.10. PKv. 9. pont) A zálogkötelezettre irányadó rPtk.260.§
(2)bekezdése és az rPtk.261.§
(2)bekezdése nem a zálogtárgy („egyéb ok"-nak megfelelő) bármely okból fennálló, hanem kizárólag a zálogtárgy fizikai állagromlásán alapuló értékcsökkenésének esetére jogosítja a zálogjogosultat és terheli a zálogkötelezettet, így az állagromláson kívüli „egyéb ok" megfogalmazás valóban bővebb a jogszabályi rendelkezés tartalmánál, így tisztességtelensége vizsgálható. A konkrét esetben azonban az üzletszabályzat sérelmezett 7.1.
- pontjában szabályozott pótfedezet biztosítási kötelezettség nem a zálogkötelezetteket, hanem az ügyfelet (az adóst) terhelte, s őt is személyes és nem zálogkötelezetti minőségében. Az ügyfél fogalmát ugyanis az üzletszabályzat 1.
- pontja azon természetes és nem természetes személyben határozza meg, akivel (vagy amellyel) a bank a hitelműveletek végzésére jogügyletet köt. (az adós mint személyes kötelezett) A közvetetten sérelmezett feltétellel (üzletszabályzat 7.1.
- pont) tényleges kapcsolatban álló jogszabályi rendelkezés emiatt a rPtk. adósra vonatkozó 525.§
(1)bekezdés c/ és e) pontja és nem a zálogkötelezettre irányadó rPtk.260.§
(2)bekezdése, vagy a rPtk.261.§
(2)bekezdése. Az üzletszabályzat 7.1.6. pontja - tartalma és célja szempontjából - a Ptk. rendelkezéseivel azonosnak minősülő szabályozást nyújt. A személyes kötelezett mulasztására alapított rPtk.525.§
(1)bekezdés c/ vagy e) pontja szerinti azonnali hatályú felmondás esetén a bank a kielégítési jog gyakorlására válik jogosulttá a zálogkötelezettel szemben. Ezzel összhangban áll a 7.4.c. pont szerinti rendelkezés, mely ugyancsak a személyes kötelezett pótfedezet nyújtási kötelezettségének elmulasztása esetén biztosít kielégítési jogot. A rPtk. 525.§
(1)bekezdése c) pontja a zálogtárgy értékcsökkenésének okát nem nevesíti, így az üzletszabályzat 7.1.6. pontja azzal összhangban áll, tisztességtelensége a rPtk. 209.§
(5)bekezdése szerinti korlátra tekintettel nem állapítható meg. Mivel a sérelmezett rendelkezés nem a zálogkötelezettek vonatkozásában ír elő a zálogfedezet értékének csökkenése esetén az eredeti értékre történő kiegészítésre vonatkozó kötelezettséget, hanem a felperesre személyes kötelezetti minőségében, erre tekintettel a per tárgyát egyébként sem képező közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatnak a jogvita elbírálása szempontjából nem volt jelentősége. IV. Tisztességtelenségi teszt: A III. pontban kifejtetteket meghaladó körben a sérelmezett rendelkezések jellegénél fogva fel sem merül, hogy azokat jogszabály állapította meg vagy jogszabály előírásainak megfelelően kerültek meghatározásra, s emiatt a Ptk.209.§
(5)bekezdése alapján kizárt lenne tisztességtelennek minősítésük, emiatt a feltétel tisztességtelensége a rPtk.209.§
(2)bekezdése szerint vizsgálandó volt. Összegzésként az állapítható meg a vizsgálat alapján, hogy a sérelmezett feltételek világosak és érthetőek, kellő részletességben szabályozták a felek jogviszonyát, a felperes által vélt hiányosságaik - a nemzeti jog garanciális rendelkezéseire is tekintettel - a fogyasztó oldalán olyan tényleges és jelentős hátrányt nem eredményeznek, ami a nemzeti jog szabályai alapján nem orvosolt. A megfogalmazásában is világos és érthető feltételek vonatkozásában nem volt megállapítható az, hogy ténylegesen alkalmasak lennének a felek közötti egyensúly fogyasztó hátrányára történő, indokolatlan megbontására. Megalapozatlanul hivatkozott a felperes arra, hogy a kifogásolt feltételek hibája nem azok pozitív tartalmában, hanem hiányosságaiban keresendő. A felperes alapvetően azt sérelmezte, hogy a szerződés nem határozza meg tételesen az értékcsökkenés azon mértékét, melynek esetén a bank pótfedezetet kérhet a személyes kötelezettől (adóstól), nem határozza meg, hogy mi felel meg a pótfedezetnek és azt sem, hogy mi tekintendő a bank által megszabott „megfelelő" határidőnek. Az elsőfokú bíróság ezzel összefüggésben helyes jogi álláspontot foglalt el. A konkrét esetben magában a szerződésben kimunkálta a alperes a fedezet kiegészítésére vonatkozó rendelkezéseket. A kereset tárgyát képező feltétel tisztességtelensége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes által hiányolt részletszabályokat maga a szerződés támadott 7.4.c. pontja, vagy egyéb rendelkezése tartalmazza. A rPtk. 209.§
(2)bekezdése értelmében ugyanis egyebek mellett - vizsgálni kell az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát is, s a tisztességtelenség vagy annak hiánya csak az együttes összefüggések fényében állapítható meg. Az üzletszabályzat 7.1.
- pontja szerinti - a biztosítékból való kielégítést veszélyeztető értékcsökkenés mértékét a kölcsönszerződés 7.
- pontja kellő konkrétsággal meghatározza. (Az elsődlegesen a 7.
- pontban megállapított 8.600.000.Ft hitelbiztosítéki értékhez képest a zálogtárgy értékének 10%-kal történő csökkenése esetén áll fenn.) A pótfedezet mibenléte is konkretizált, ingatlan esetében azt az üzletszabályzat 9.61.d. pontja további ingatlan biztosítékban határozza meg, ennél részletesebb meghatározás nem szükséges. Általánosságban is rámutat arra az ítélőtábla, hogy a fedezet mibenlétére (kiválasztására és elfogadására) vonatkozó szempontok és a kötelezettet terhelő határidő előre történő meghatározása nem szükségképpeni eleme a szerződésnek (az utóbbi esetben erősen tényállásfüggő is), részletes szabályozásuk elmaradása nem teszi a fedezet kiegészítést előíró feltételt tisztességtelenné. Nem az általános szerződés feltétel tisztességtelensége körébe tartozó kérdés, hanem a hitelező ilyen irányú felszólítása alapján a felek között kialakult konkrét jogvita keretében dönthető el, hogy a hitelező megalapozottan gyakorolta-e jogait, megfelelő határidőt biztosítva kérte-e fedezet kiegészítését, s járt el a kiegészítő fedezet értékelése és elfogadása kapcsán. (Szegedi Ítélőtábla Pf.II..../2016/4.) Nem mellőzhető annak figyelembe vétele, hogy az alperesi pénzintézet szabályozás hiányában sem állapíthatja meg önkényesen, hogy a zálogfedezet értékcsökkenése, illetve a pótfedezet értéke milyen mértékű. Ezen eljárás ugyanis a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/
- (VIII.1.) PM rendelet kógens előírásai által részleteiben szabályozott, utólagosan is ellenőrizhető. E jogszabály garanciális előírást tartalmaz az értékelés időpontjára, az értékelést végző képzettségére és az értékelés során alkalmazandó módszerekre is, így ennek a szerződésben történő megismétlése szükségtelen, elmaradása nem kifogásolható. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a fedezet kiegészítésre nyitva álló „megfelelő határidő" analóg - a zálogkötelezettekre irányadó, így a jelen esetre nem alkalmazandó, de hasonló helyzetet szabályozó - a rPtk.261.§
(2)bekezdése
- mondatában szereplő szöveggel. A határidő megfelelősége kapcsán minden alap nélkül hivatkozott arra a felperes, hogy a bank kielégítési joga akkor is megnyílhat, ha az állagvédelem és a zálogfedezet kielégítés terén minden tőle telhetőt megtesz. A 2008.01.
- napjától már nem hatályos 14/
- (III.9.) PM rendelet 4.§ d/ pontja alapján a hitelintézetet terhelő minősítési kötelezettség érdekében készítendő fedezetértékelési szabályzat nem jogszabály, az a hitelintézet belső számviteli normája, mely a felek szerződéses jogviszonyában nem tekinthető irányadónak. A keresettel támadott kikötés nem biztosított a bank részére egyoldalú szerződésmódosítási jogot, így a 2/
- (XII.10.) PK véleményben megfogalmazott elvek a kereset vonatkozásában nem voltak alkalmazandóak. *** A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp.253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban is vesztes felperes a Pp.78.§
(1)bekezdése alapján köteles az I. r. alperes másodfokú eljárással kapcsolatos költségeinek a megtérítésére, ugyanakkor saját másodfokú eljárási költségeinek viselésére. A II.-IV. r. alpereseknek a másodfokú eljárással összefüggésben megtérítendő költsége nem merült fel, így erről az ítélőtáblának sem kell határoznia. Az I.r. alperes másodfokú eljárási költségét az ítélőtábla a jogi képviselő 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése és 4/A.§-a alapján meghatározott munkadíjában állapította meg. G y ő r,
- szeptember
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: Dr. Mészáros Zsolt sk. előadó bíró Dr. Bajnok István sk. bíró