A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.66/2008/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi május hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A másodfokú bíróság az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Baranya Megyei Bíróság 7.B.337/2007/
- számú ítéletét helybenhagyja. A szabadságvesztésbe beszámítja a
- február
- napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 3.000 (háromezer) forint bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Baranya Megyei Bíróság a vádlott bűnösségét a Btk.166.§
(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, ezért őt 7 év börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról, valamint kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést, amelyet a nyilvános ülésen is fenntartottak. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A másodfokú bíróság nem találta alaposnak a bejelentett fellebbezéseket. Az ítélőtábla a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése alapján a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat keretében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdésének a) pontjára - azzal egészíti ki, hogy a sértettet eszméletlen állapotban szállították a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Fül-Orr-Gége Klinikájára, ahol őt azonnal megműtötték (nyomozati iratok 151. oldalán található orvosi látlelet és vélemény). Ezzel a kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentessé vált a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, így az a Be.352.§
(2)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, az ügy helyes megítéléséhez szükséges részleteket feltárta, ténymegállapításait kellően megindokolta. A tényállást a vádlott tagadásával szemben állapította meg, melynek során helyesen vetette el azt a védekezését, mely szerint a bűncselekmény éjszakáját a női hajléktalan szálló közelében lévő buszmegálló padján töltötte, így a sértettel ezen az éjjelen nem találkozott. A sértett a vádlotti előadással szemben az eljárás során következetesen a vádlottat jelölte meg a cselekmény elkövetőjeként, aki egy késsel vágta meg nyakát. A sértett nem csak a hatóságok előtt tett a vádlottat terhelő következetes előadást, hanem közvetlenül a cselekményt követően környezetének is ugyanezt adta elő. Több szállótársa, 1.számú tanú és 2.számú tanú előtt is hangoztatta, hogy a cselekmény elkövetője a vádlott volt. Az 1.számú és a 2.számú tanúk tanúvallomásukban beszámoltak a sértettől hallottakról. A vádlottat abban a buszmegállóban, ahol állítása szerint az éjszakát töltötte, senki nem látta (1.számú tanú vallomása). Miután az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a logika szabályaival összhangban állóan értékelte és értékelő tevékenységének indokát is kifejtette, így a megalapozott tényállás - a védő ezzel ellentétes érvei szerint - a másodfokú eljárásban eredménnyel nem volt támadható. E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és cselekményének minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Helytálló volt az elsőfokú bíróságnak a cselekmény minősítése kapcsán kifejtett jogi álláspontja is. Az elkövetés eszköze, az alkalmazott erőbehatás, a megtámadott, életfontosságú szerveket rejtő testtájék, az okozott sérülés súlyossága alapján csak arra vonható következtetés, hogy a vádlott élet kioltására irányuló szándékkal vágta meg a sértett nyakát, akinek életét csak az időben érkező orvosi segítségnyújtás mentette meg. A megyei bíróság alapvetően helyesen tárta fel a büntetés kiszabásánál irányadó bűnösségi körülményeket, azok mindössze annyiban szorulnak helyesbítésre, hogy a vádlott terhére a visszaesőnek nem minősülő bűnismétlés értékelhető súlyosító körülményként. A kísérlet kapcsán hangsúlyozni szükséges, hogy az befejezett és igen közeli volt, ami e körülmény nyomatékát számottevően csökkentette. Egyéb enyhítő körülmény hiányában a törvényi minimumot nem sokkal meghaladó büntetés enyhítésére a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. A kiszabott büntetés szükséges a Btk.37.§-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez, az megfelelően igazodik a cselekmény tárgyi súlyához és a vádlott személyi társadalomra veszélyességének fokához. Mindezeket figyelembe véve a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság perorvoslattal megtámadott határozatát - miután egyéb rendelkezései is törvényesek voltak - a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk.99.§
(1)bekezdése alapján beszámítani rendelte az elsőfokú ítélet meghozatala óta eltelt időt. A Be.381.§
(1)bekezdése alapján köteles a vádlott a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. P é c s,
- május
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Halász Etelka s.k. előadó bíró, Dr.Tóth Sándor s.k. bíró A Baranya Megyei Bíróság 7.B.337/2007/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.66/2008/
- számú végzése folytán
- május
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: