A határozat elvi tartalma: Adólevonási jogot csak alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján lehet gyakorolni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.35.241/2017/
- A tanács tagjai: dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, dr. Bucskó István előadó bíró, dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet bíró A felperes: felperes neve() A felperes képviselője: dr. Bárdos Lászlóügyvéd () Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága () Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálati kérelem száma:
- Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- január
- napján kelt 3.K.27.101/2016/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi 3.K.27.101/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 150.000 (százötvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 523.900 (ötszázhuszonháromezer-kilencszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes főtevékenységként vasipari munkákat végzett a vizsgált időszakban és egyéni vállalkozóként havi áfabevallásra volt kötelezett, a munkavállalóinak átlagos létszáma 15 fő volt. Az elsőfokú adóhatóság 2012.,
- évi általános forgalmi adóbevallásai utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. 2012-ben 9 db, 2013-ban 11 db a Kft.-től (a továbbiakban: kft. 1.) befogadott számlát, 2013-ban 3 db a Kft.-től (a továbbiakban: kft. 2.) befogadott számlát, valamint 2012-ben 1 db, 2013-ban 1 db a DA Kft.-től befogadott számlát vizsgált, amelyeket hiteltelen bizonylatnak minősített megállapítva, hogy a gazdasági események nem a számlákban szereplő felek között valósultak meg. A felperes terhére összesen 6.033.000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, mely teljes egészében adóhiánynak minősül. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, adóbírság és mulasztási bírság megfizetésére, valamint késedelmi pótlékot számított fel. Az adókülönbözetből 5.239.000 Ft, valamint az ahhoz tartozó adóbírság és késedelmi pótlék összegek kapcsolódtak a kft.
- és kft.
- számláihoz. [2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- február
- napján meghozott 2060295494 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóság a számlák tartalmi hitelességének hiányát a számlakibocsátók és a számlákban feltüntetett gazdasági események körülményeinek vizsgálatára alapozta. A kft.
- esetében rögzítette, hogy a szerződéskötés időpontjában (
- január 1.) a számlakibocsátó cég még nem alakult meg, mert az alapításra
- március 21-én került sor, a felek által bemutatott szerződéspéldányokat a számlakibocsátó részéről más-más személy írta alá, az elvégzett szolgáltatást egyik fél sem határozta meg, a munkát ténylegesen elvégző személy kiléte tekintetében a felek előadásai között lényegi ellentmondások vannak, a megjelölt műveletek szakmai ismeret hiányában nem végezhetőek el, a nyilatkozatok szerint a munkavégzés egy személy tevékenységéhez köthető (ugyanis egyértelműen akként nyilatkozott, hogy hétvégeken egyedül végezte a felperes zalaegerszegi telephelyén a felperes gépein a vasipari munkát), s erre tekintettel a díjazás jelentősen eltúlzott. A kft.
- esetén megállapította, hogy a szerződést aláíró személy a szerződés keltekor a társaságot nem képviselhette, képviselője nem volt elérhető, s a cég tevékenységei között a számlák szerinti tevékenység nem szerepelt, ilyen jellegű munkára bejelentett alkalmazottal nem rendelkezett. A kereseti kérelem [3] A felperes a keresetében a kft.
- és a kft.
- számlái vonatkozásában az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóságnak új eljárásra történő kötelezését kérte a tényállás feltáratlansága okán. Az elsőfokú ítélet [4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a döntését az általános forgalmi adóról szóló
- évi CXXVII. törvény
- §
(1)bekezdése,
- § a) pontja,
- §
(1)bekezdés a) pontja, valamint az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
- §
(7)bekezdés, 97. §
(4)-
(6)bekezdése rendelkezéseire alapította. Az ítélet indokolása szerint az adóhatóság a tényállást teljeskörűen feltárta, következtetéseit a bíróság jogszerűnek találta. Részletesen értékelte a bírósági eljárás során tanúként meghallgatott , tanú 4, tanúk vallomásait, az azokban lévő lényegi ellentmondásokat, s megállapította, hogy a felperes által becsatolt közjegyzői záradékkal ellátott okirat amely az adóellenőrzés során is ismert volt - nem bizonyítják, hogy a számlákban feltüntetett munkát ténylegesen ki végezte el. Iratszerűen rögzítette azt, hogy a felperes önmagával és a tanúk által elmondottakkal is ellentmondásba került a munkát végző személyek számát, kilétét és a munkavégzés helyét illetően, s mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a nyilatkozatait a felperes annak függvényében változtatta meg, hogy az adóhatóság milyen ténymegállapításokat tett. Az adóhatósággal egyezően közvetett bizonyítékként értékelte a túlzott, aránytalan díjazást annak megállapításához, hogy a számla szerinti gazdasági esemény nem ment végbe a felek között. Kifejtette, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel a szerződéskötés során, mert a szerződő partnereit a cégnyilvántartásban nem ellenőrizte, a munkavégzés helyszínéül szolgáló saját telephelyén az ellenőrzés végett nem jelent meg, nem tudta megnevezni a munkát végzőket, így tudnia kellett azt, hogy adókijátszásban vesz részt. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [5] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítélet, az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezése mellett, az elsőfokú adóhatóság új eljárásra történő kötelezését indítványozta. [6] Álláspontja szerint az ítélet sérti az Art. 1. §
(7)bekezdése, 97. §
(4)bekezdése, továbbá a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.)
- §
(1)bekezdése rendelkezéseit. Állította, hogy a bírósági eljárásban meghallgatott tanúk vallomásai, valamint a becsatolt közjegyzői okirat alapján pontosan meghatározható azon személyek köre, akik a valós üzleti kapcsolatot ténylegesen megvalósították, s az ítélet indokolása hiányos, mivel a bíróság nem tért ki arra, hogy miért nem fogadta el a tanúvallomásokat. [7] Hangsúlyozta, hogy nincs jogi relevanciája annak, hogy név szerint nem ismerte az alvállalkozói munkavállalóit. Kiemelte, hogy a tényállás szempontjából döntő jelentőségű tény az, hogy a felperes a tárgybani munkákról számlát állított ki, s a munkák megrendelői a számlát kifizették. Állította, hogy kizárólag egy új eljárás keretében lenne lehetséges a tanúvallomások alapján állást foglalni abban a kérdésben, hogy történt-e túlszámlázás, vagy sem. [8] Az alperes az ellenkérelmében fenntartását kérte. a jogerős ítélet hatályában A Kúria döntése és jogi indokai [9] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [10] A Pp. 275. §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban rendkívüli jogorvoslati jellege miatt bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönthet. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. [11] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vont le. A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelemben írtakra tekintettel az alábbiakat fejti ki. [12] A Kúria rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, tanúbizonyítást folytatott le, így a bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. [13] Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, ha a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg jogszabálysértés azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, mivel ez a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor. [14] Az elsőfokú ítélet indokolása a felperes valamennyi, lényegi érvére kitért, és azokat okszerű és a logika szabályainak megfelelő érveléssel vetette el, s emellett részletesen indokolta, hogy miért értett egyet az adóhatóságnak az Art. 1. §
(7)bekezdésén alapuló minősítésével, ezt a minősítést milyen tények, körülmények és bizonyítékok támasztották alá. Ily módon a bírói Pp.
- §-on nyugvó mérlegelési tevékenység jogszerűsége sem kérdőjelezhető meg. A Kúria kiemeli, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem tudott megjelölni egyetlen olyan adatot, tényt, körülményt vagy bizonyítékot, amit az elsőfokú bíróság ne vont volna az értékelése körébe. [15] A Kúria - a felülvizsgálati kérelemben kifejtett állásponttal szemben - hangsúlyozza, hogy a jogviszony megítélésekor nem annak az egyébként az alperes által is elismert ténynek volt jelentősége, hogy a munkák elvégzésre kerültek, a felperes a megrendeléseket teljesítette, az általa kibocsátott számlák teljesítésre kerültek, hanem annak volt jelentősége, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a kft.
- és a kft.
- ténylegesen munkát végzett a számára. [16] Miután az alperes megállapította, hogy a gazdasági esemény megvalósult, így a bírósági gyakorlatra irányadó 5/
- (IX. 26.) KMK vélemény
- pontja értelmében vizsgálandó volt, hogy a számlabefogadó tudott-e, illetve tudnia kellett volna-e az adókijátszásról, az adócsalásról. A felperes nem ellenőrizte azt, hogy a vele üzleti kapcsolatba lévő kft.
- létező társaság-e a szerződéskötés időpontjában, de nem ellenőrizte a szerződést aláíró személy képviseleti jogosultságát sem, azaz elmulasztotta azon alapvető intézkedés megtételét, hogy tisztázza a vele szerződő fél és a képviselőként eljáró személy jogi helyzetét. Mindezek a felperes körültekintő magatartásának teljes hiányát igazolják. A Kúria megítélése szerint alap nélküli kockázatvállalásnak tekinthető és a gazdasági ésszerűséggel, életszerűséggel teljes mértékben ellentétes az a felperesi magatartás, hogy nem ellenőrizte az állítása szerint a saját telephelyen munkát végzőket, azt hogy ott a specifikus munkához kellő szakértelemmel bíró személyek dolgoznak-e. A felperes tehát nem tette meg a tőle ésszerűen elvárható intézkedéseket annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz. [17] Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta figyelemmel arra, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg. Záró rész [18] A pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdésére alapozottan kötelezte a Kúria a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére. [19] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban tárgyú 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest. [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. [21] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §
(1)bekezdésének e) pontja zárja ki. Budapest,
- október
- Dr. Sperka Kálmán sk. a tanács elnöke, Dr. Bucskó István sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő