← Magyarország

Mfv.10378/2017/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A biztosítási jogviszony fennállásától függő társadalombiztosítási ellátást igénylőktől általában elvárható az a gondosság, hogy az igénybejelentéskor tett, a biztosítási jogviszonynak az adott napon történő fenn nem állására vonatkozó nyilatkozatok valós voltát befolyásoló - akár az utóbb bekövetkező - körülményeket figyelemmel kísérjék és ne tegyenek olyan jognyilatkozatot (írjanak alá olyan tartalmú kinevezést), amely a jogosultság szempontjából lényeges tény megdőlését eredményezi. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.378/2017/

  1. A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Magyarfalvi Katalin előadó bíró Dr. Farkas Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Miklós Endre ügyvéd Az alperes:Somogy Megyei Kormányhivatal Siófoki Járási Hivatala Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.301/2016/15-II. Rendelkező rész A Kúria a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.301/2016/15-II. számú ítéletének azon rendelkezését, amelyben a bíróság a felperes visszafizetési kötelezettségét 2.160.930 (kettőmillió-egyszázhatvanezer-kilencszázharminc) forintra leszállította, hatályon kívül helyezi és a felperes visszafizetési kötelezettségét 3.396.840 (hárommillió-háromszázkilencvenhatezernyolcszáznegyven) forintban állapítja meg; egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] Az alperes a
  2. május 10-én kelt határozatával jogalap nélkül felvett öregségi nyugdíj ellátás címén 5.250.716 forint megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a
  3. december 4-én kelt [2] határozatával a
  4. október 25-én kelt, a felperes részére
  5. október 1-től korhatár előtti ellátást megállapító határozatot saját hatáskörben történt felülvizsgálat eredményeként visszavonta, mert a felperes az öregségi nyugdíj folyósításának kezdő napján biztosítási jogviszonyban állt. A visszavonó határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta, mert az elsőfokú szerv helytállóan állapította meg, hogy a felperes az ellátás folyósításának kezdő napján biztosítással járó „közalkalmazotti", valamint megbízási jogviszonyban állt, a kifizetett megbízási díjból nyugdíjjárulék levonás történt, amely tények miatt
  6. október 1-től öregségi nyugdíjra nem volt jogosult. Az alperes a rendelkező rész szerinti összeg visszafizetéséről a
  7. május 10-én kelt határozatban a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
  8. évi LXXXI. törvény (Tny.)
  9. §

(2)bekezdése alkalmazásával döntött, megállapítva, hogy a felperes az ellátás visszafizetésére „felróhatóság címén" azért köteles, mert a
  1. szeptember 21-i igénybejelentésben valótlanul nyilatkozott arról, hogy az utolsó biztosítással járó jogviszonya megszűnését követően nem áll biztosítási jogviszonyban. Az indokolás szerint a felperes az igénybejelentő lapon aláírásával kijelentette, hogy a feltett kérdésre adott válaszai a valóságnak megfelelnek, tudomásul vette, hogy az ellátásra való jogosultságát érintő adatokat és tényeket 15 napon belül bejelenti köteles, ennek ellenére a nyugdíj megállapítása napján és azt követően is fennálló folyamatos biztosítási jogviszonyát nem jelentett be. A
  2. május 18-án érkezett öregségi nyugdíj ellátás iránti igénybejelentésben valótlan nyilatkozatát ismételten megtette, kijelentette, hogy biztosítási jogviszonya megszűnésének napja
  3. szeptember
  4. és a megszűnést követő naptól nem áll biztosítással járó jogviszonyban. Mindezek miatt a felperes a
  5. október 1-től
  6. április 1-ig terjedő időben jogalap nélkül kifizetett ellátás visszafizetésére köteles. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperest - a Tny.
  7. §
(2)bekezdése, 85. §
(2)bekezdése,
  1. §-a és
  2. §
(5)bekezdése alkalmazásával 4.014.800 forint jogalap nélkül felvett öregségi nyugdíj visszafizetésére kötelezte. A határozat szerint a felperesnek legkésőbb az előrehozott öregségi nyugdíjat megállapító határozat
  1. december 4-i kézhezvételét követő 15 napon belül be kellett volna jelentenie, hogy az ellátás folyósításának kezdő napján biztosítással járó jogviszonyban állt. A felperes a bejelentést elmulasztotta, a jogalap nélkül megállapított és folyósított ellátást felvette, ezért a megállapítás és folyósítás neki felróható. Ugyanakkor a jogalap nélküli folyósításban a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek közrehatása is megállapítható, mivel az ellátást megállapító határozat visszavonására késedelmesen került sor. A felróhatóság mértéke tekintetében a másodfokú szerv megállapította, hogy az eljárt hatóság közrehatása a jogalap nélküli folyósításban a NAV
  2. évi [3] [4] adatszolgáltatásának az elsőfokú szervhez érkezése (
  3. március 8.) előtt fel sem merülhet, ezért a felperes a
  4. október 1-től
  5. március 31-ig jogalap nélkül folyósított 2.160.930 forintot köteles visszafizetni. A
  6. április
  7. és
  8. április
  9. között folyósított 3.089.786 forint vonatkozásában a másodfokú hatóság a felperes és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek közrehatását 60-40%-ban állapította meg a felperesre terhesebben, ezért az ezen időszakban felvett összegből 1.853.870 forint visszafizetésére kötelezte a felperest. A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát, a visszafizetésre kötelezés alóli teljes „mentesítését" kérte, vitatva a biztosítási jogviszony
  10. október 1-jén történő fennállását, felróhatóságát és a másodfokú szerv által megállapított közrehatását is. Az alperes ellenkérelmében - a határozat ténybeli és jogi indokai fenntartásával - a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [5] [6] [7] [8] A munkaügyi bíróság a másodfokú határozatot részben megváltoztatta, a felperest terhelő jogalap nélkül felvett öregségi nyugdíj visszafizetési kötelezettséget 2.160.930 forintra, vagyis a
  11. október
  12. és
  13. március
  14. kötött kifizetett összegre leszállította, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A
  15. október
  16. és
  17. március
  18. között kifizetett, 2.160.930 forint összegű ellátás 90 napon túli visszakövetelését a bíróság a több jogcímen fennállt biztosítási jogviszony
  19. október 1-jei bejelentésének felperes általi elmulasztása miatt nem tartotta jogszabálysértőnek. A bíróság megállapította, hogy a felperes
  20. szeptember 21-én az igénybejelentő lapon valótlanul jelentette ki, hogy
  21. október 1-től nem áll biztosítási jogviszonyban és „közalkalmazotti" jogviszonya a korábbi munkáltatójánál megszűnt. Az előrehozott öregségi nyugdíj igénylésére szolgáló formanyomtatványon szerepelt, hogy a valóságtól eltérő nyilatkozat alapján kifizetett ellátásokért a nyilatkozó fél anyagi felelősséggel tartozik, az ellátás visszakövetelésre kerül. A felperes - az általa csatolt kinevezésből kitűnően -
  22. október 1-jén határozott idejű „közalkalmazotti" jogviszonyban állt ... Község Polgármesteri Hivatalánál. A felperes a kinevezési okiratot aláírta, azaz a kinevezést
  23. október 1-től elfogadta, ezzel a határozott idejű jogviszony - függetlenül attól, hogy az első munkában töltött nap
  24. október
  25. (hétfő) volt - létrejött; a munkáltató a bejelentési kötelezettségét a NAV felé teljesítette. A bíróság a jelen, társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben nem tartotta vizsgálhatónak azt, hogy a
  26. október 1-jén kelt kinevezési okiratot a munkáltató részéről arra jogosult személy írta-e alá. Nem fogadta el a felperes azon védekezését sem, hogy a munkáltatóval ténylegesen
  27. október 3-i szerződéskötésben állapodott meg, a kinevezés tartalma ugyanis mindaddig valónak fogadható el és a bíróságot köti, amíg az abban foglaltakat meg nem döntik. A bíróság bizonyítékként a kinevezési okiraton túl a felperes bejelentéséről, bevallásáról a NAV felé szolgáltatott adatok tartalmát és a járulékbevallás és megfizetés
  28. október 1-től fennálló tényét is figyelembe vette. A felperes azzal, hogy a kinevezési okiraton feltüntetett, a jogviszony létrejöttének - állítása szerint, nem bizonyítottan - tévesen tartalmazó dátumára nem figyelt, nem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben egy szerződő (igénylő) féltől elvárható. A bejelentési kötelezettség elmulasztása mindezek miatt a felperesnek felróható, ezért az alperes a Tny.
  29. §
(2)bekezdése alapján az ellátást az 5 éves elévülési időn belül visszakövetelhette. [9] A bíróság a fentieken túl az ítéletben rögzítette azt is, hogy a felperes - a ... Község Polgármesteri Hivatala jegyzőjével kötött,
  1. szeptember 22-től
  2. november 15-ig szóló határozott idejű szerződés alapján - az ellátás megállapításának kezdő napján biztosítási kötelezettséggel járó megbízási jogviszonyban is állt. A bíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes esetében hiányzott az előrehozott öregségi nyugdíj megállapításának a Tny.
  3. §
(1)bekezdésében és 18/A. §
(1)és
(6)bekezdésében írt feltétele, amiért a felelőssége megállapítható. [10] A felperes visszafizetésre kötelezését a
  1. április
  2. és
  3. április
  4. közötti időszakban folyósított összeg vonatkozásában a bíróság mindenek előtt azért tartotta jogszabálysértőnek, mert a határozat sem tényállási elemeket, sem tényszerű adatokat nem tartalmaz arról, hogy felperes felróhatósága miben áll és miért éppen 60%-ban került megállapításra. A bíróság a felperes fenti összegben való marasztalását a felróhatóság hiánya miatt sem tartotta jogszerűnek. Az ítéleti érvelés szerint a felperes
  5. március 7-én a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól állásfoglalást kért arról, hogy
  6. június
  7. után dolgozhat-e megbízási szerződéssel olyan módon, hogy nincs bejelentési kötelezettsége és kell-e ez esetben a nyugdíját szüneteltetni. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól
  8. március 28-án kapott tájékoztatás szerint megbízás esetén a Tny. 83/C. §-át nem kell alkalmazni, mert a megbízásból származó jövedelemmel kapcsolatban csak akkor keletkezik bejelentési kötelezettség, ha a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (1.761.000 Ft.). A bíróság szerint a másodfokú szerv a felperes felelősségét ezt követően, a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt nem állapíthatta meg, mert a hatóság a felperes arra vonatkozó kérdésére, hogy a nyugellátás megállapítása szempontjából milyen jogviszonyban állhat, téves tájékoztatást adott. Mivel a felperes a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt felelősséggel nem tartozik, közrehatása sem állapítható meg. [11] Végül a bíróság kitért arra is, hogy az alperes követelése az elévülést megszakító, 2013-ban és 2016-ban foganatosított eljárási cselekményekre tekintettel nem évült el. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelemmel élt. [13] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet „megváltoztatását", a visszafizetési kötelezettség alóli teljes mentesítését és az alperes költségekben való marasztalását kérte a Pp.
  9. §
(1)bekezdése megsértését állítva. [14] Álláspontja szerint a
  1. október
  2. és
  3. március
  4. közötti időben kifizetett ellátás vonatkozásában a felróhatósága kizárt, a teljes időszakban úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Ezt támasztja alá, hogy
  5. május 18-án éppen a felperes fordult a magasabb összegű öregségi nyugdíj megállapítása iránt a hatósághoz, amely eljárás hiányában a hatóság nem vizsgálhatta volna felül az érintett időszakot. A felperes szerint jóhiszemű eljárását bizonyítja az is, hogy
  6. február 18-át követően állásfoglalást kért a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól arról, hogy a megbízásból származó jövedelme elszámolásával és bejelentésével kapcsolatban milyen kötelezettségek terhelik. A
  7. szeptember 21-i nyilatkozat megtételekor jogszerűen járt el, a megbízási szerződés
  8. pontja jogszerűen tartalmazta, hogy a szerződéssel társadalombiztosítási jogviszony nem „jön létre", a felperes nem köteles nyugdíjjárulék fizetésre. [15] A felperes hivatkozott arra is, hogy a
  9. október 1-jére keltezett okirat „megcsillagozva" tartalmazta, hogy a felek teljes munkaidős nyugdíjas munkavállaló határozott időre való foglalkoztatására kötöttek megállapodást. A felek szándéka függetlenül az okirat hibáitól, vagyis, hogy azt nem a munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá - egyértelműen
  10. október
  11. vagy 3., nem pedig
  12. napja szerinti kezdésre irányult; a dátum „mechanikusan" szólt október
  13. napjára, a tényleges munkavégzés kezdete is október
  14. napja volt. A felperes tisztában volt azzal, hogy a jogviszony kezdő időpontja csak
  15. október
  16. napja lehet és ez lehet a munkavégzés kezdete is; mindezek alapján végig abban a hiszemben volt, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. [16] A felperes vitatta, hogy felróhatósága - a jogerős ítélet szerint figyelmetlen magatartása alapján megállapítható lenne. A felróhatóságnak valóban több fokozata van, őt azonban még gondatlanság sem terhelheti, mert mindenben a jogszabályoknak megfelelően járt el. A bíróságnak értékelnie kellett volna azt is, hogy a felperes
  17. májusában, az öregségi nyugdíj megállapítására irányuló eljárás kezdeményezésekor is abban a hiszemben volt, hogy jogszerűen járt el, jogszerű szerződéseket kötött. [17] A felperes sérelmezte, hogy visszafizetési kötelezettségét a
  18. január
  19. és
  20. április 23., valamint a
  21. október
  22. és
  23. december
  24. közötti azon időszakokra is megállapították, amikor semmilyen jogviszonyban nem állt. Ezen, a bíróság által jogellenesnek nem ítélt intézkedés alkotmányosan kifogásolható, és ellentétes minden jogpolitikai irányelvvel. [18] A felperes a fentiek alapján hivatkozott arra, hogy a bíróság megsértve a Pp.
  25. §
(1)bekezdését - a rendelkezésre álló adatok alapján a felróhatóság kérdésében helytelen következtetésre jutott, mert teljes egészében jóhiszeműen, úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, ebből következően az elévülési kifogása is jogszerű volt. [19] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte a Tny. 85. §
(2)bekezdése és 97. §
(5)bekezdése megsértésére hivatkozva. [20] Előadta, hogy a felperes felróhatóságát a Tny. 97. §
(5)bekezdésére, nevezetesen arra alapította, hogy a felperes a törvényben rögzített, az ellátás kezdő napján fennálló biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyra vonatkozó bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság
  1. február 18-án az öregségi nyugdíj és a korhatár előtti ellátások kereső tevékenység miatti szüneteltetésével kapcsolatos, a Tny. 83/C. § és 102/I. §-a, valamint a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló
  2. évi CLXVII. törvény
  3. §-a szerinti tudnivalókról tájékoztatta a felperest. A felperes a
  4. március 7-i levelében arról tett bejelentést, hogy 2012-ben milyen tevékenységet végzett, illetve arról kért tájékoztatást, hogy megbízási szerződéssel dolgozhat-e július után, van-e erről bejelentési kötelezettsége és kell-e a nyugdíjat szüneteltetnie. A felperes tehát az öregségi nyugdíjak, illetve a korhatár előtti ellátások keresőtevékenység miatti szüneteltetésével kapcsolatban kért tájékoztatást és a
  5. utáni időre vonatkozó tevékenységére tett bejelentést, ami a jelen per tárgyát képező határozat szempontjából nem bírt jelentőséggel, hiszen a felperes „felróhatósága" az, hogy nem tett eleget a Tny.
  6. §
(5)bekezdésében írt, az ellátás kezdő napján fennálló biztosítási jogviszony fennállására vonatkozó bejelentési kötelezettségének, nem pedig az, hogy az ellátás folyósítása alatt milyen egyéb tevékenységet végzett. [21] A felperes által bejelentett,
  1. január
  2. és
  3. február 28., illetve
  4. március
  5. és
  6. április
  7. közötti megbízási jogviszonyok már a nyugdíj megállapítása kezdő napját követő időszakra esnek, ezért nem mentesítik őt a nyugdíj megállapítás kezdő napján fennálló biztosítási jogviszony(ok) bejelentése alól; a felperes bejelentést a releváns időszakra továbbra sem tett. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a
  8. március 28-i válaszlevélben nem adott téves tájékoztatást, hanem - a felülvizsgált határozatban foglaltaktól [Tny.
  9. §
(1)bekezdés, 18/A. §
(1),
(6)bekezdés] eltérő jogszabály (Tny. 83/C. §) alapján - a felperes által feltett, a folyósítás ideje alatti kereső tevékenységgel kapcsolatos kérdésekre adott választ. Mindezek alapján téves a jogerős ítélet megállapítása, amely szerint a felróhatóságot a felperes
  1. március 7-i leveléhez és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság
  2. március 28-i tájékoztatásához kell kötni. [22] Az alperes szerint a másodfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy a felróhatóság vizsgálata szempontjából
  3. március
  4. napja, vagyis az az időpont az irányadó, amikor az elsőfokú szerv a NAV tájékoztatása folytán - hivatalból tudomást szerzett arról, hogy a felperes az ellátás kezdő napján biztosítási jogviszonyban állt. Az, hogy a felperes által csatolt levelezés és a NAV tájékoztatása azonos hónapra esik, véletlen egybeesés, így mindkét esetben a következő hónap
  5. napjától (
  6. április 1-től) kell vizsgálni a felróhatóság mértékét. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felróhatóság és a közrehatás vizsgálatát ahhoz az időponthoz köti, amikor az elsőfokú szerv hivatalból tudomást szerzett a biztosítási jogviszonyoknak az ellátás kezdő napján való fennállásáról, és ettől az időponttól vizsgálta volna az elsőfokú szerv közrehatásának mértékét. Végül az alperes rögzítette, hogy a felperes felróhatósága folyamatosan fennállt, hiszen a Tny.
  7. §
(5)bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségének továbbra sem tett eleget. A Kúria döntése és jogi indokai [23] A felperes és az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint megalapozott. [24] A felperes részére előrehozott öregségi nyugdíjat megállapító határozat visszavonásának jogszerűsége bírósági felülvizsgálat tárgyát nem képezte, a jelen eljárásban a Kúriának - a Pp. 275. §
(2)bekezdésében foglalt keretek között kizárólag a visszafizetésre kötelező határozat tárgyában hozott ítélet jogszerűségéről kellett állást foglalnia. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §
(1)bekezdése megsértésére hivatkozott, kérelmében azonban - annak tartalma szerint - a Tny. 84. §
(2)bekezdése alkalmazását, a felróhatóság munkaügyi bíróság általi értelmezését is vitatta, ezért a Kúria a jogerős ítéletet e rendelkezés alapján is felülvizsgálta. [25] A Kúria - Pp. 206. §
(1)bekezdése alkalmazásával kapcsolatos töretlen gyakorlata értelmében (BH1995.193., BH1999.44., KGD1993.296., Mfv.III.10.220/2015/8., Mfv.III.10.622/2016/
  1. stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálati eljárásban, ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. [26] A felperes iratellenességre nem hivatkozott, az ítéletben megállapított tényállásból levont azon következtetés, miszerint a felperesnek a nyugellátás jogalap nélküli felvétele a
  2. október
  3. és
  4. március
  5. között kifizetett összegek tekintetében felróható, okszerű. A felperes felülvizsgálati kérelmében felhozott tényeknek, körülményeknek (az ellátásra való jogosultsága utólagos felülvizsgálatára egy általa kezdeményezett eljárás eredményeként került sor; 2013-ban a megbízásból származó jövedelmével kapcsolatban állásfoglalást kért a társadalombiztosítási szervtől; a közszolgálati jogviszony létrehozása - a felek tényleges szándéka aszerint - a
  6. október 1-jét követő időpontra irányult; a tényleges munkavégzés kezdete
  7. október
  8. napja volt; a kinevezés nyugdíjas munkavállaló határozott idejű foglalkoztatására szólt) a felróhatóság megítélése szempontjából nem volt jelentősége. A bíróság a tényállást a fenti időszakra kifizetett ellátás visszakövetelése szempontjából releváns bizonyítékok (a
  9. szeptember 21-i, az alperesi tájékoztatás ismeretében tett felperesi nyilatkozatok, a kinevezési okirat, a munkáltatói bejelentés, ellenőrzési jegyzőkönyv stb.) alapján állapította meg, a felperes olyan tényt, körülményt, illetve bizonyítékot, amely magatartása eltérő megítélését eredményezné, nem tudott megjelölni. [27] A munkaügyi bíróság a jogalap nélküli ellátás 90 napon túli visszakövetelésének Tny.
  10. §
(2)bekezdésében foglalt feltétele alapján helytállóan vizsgálta azt, hogy a felperes az ellátás igénylésekor és a későbbiekben, az ellátás megállapítását követően, annak folyósítása során úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A biztosítási jogviszony fennállásától függő társadalombiztosítási ellátást igénylőktől általában elvárható az a gondosság, hogy az igénybejelentéskor tett, a biztosítási jogviszonynak az adott napon történő fenn nem állására vonatkozó nyilatkozatuk valós voltát befolyásoló - akár utóbb bekövetkező körülményeket figyelemmel kísérjék, és ne tegyenek olyan jognyilatkozatot (írjanak alá olyan tartalmú kinevezést), amely a jogosultság szempontjából lényeges tény megdőlését eredményezi. [28] A
  1. szeptember 30-án kelt, október 1-től szóló kinevezéssel kapcsolatban a felperes - a perben és a felülvizsgálati kérelmében felhozott indokok alapján - részben ténybeli, részben jogban való tévedésére, valamint arra hivatkozott, hogy az ellátás jogalap nélküli voltáról nem volt tudomása, ezért mindvégig jóhiszeműen járt el, ami a felróhatósága megállapítását kizárja. A felperes jogban való tévedésének (a biztosítási jogviszony a tényleges munkavégzés megkezdésével jön csak létre) a perben vitás kérdés, a felróhatóság megítélése szempontjából nincs jelentősége; a munkaügyi bíróság arról, hogy a felperes a ténybeli tévedését okozó, a kinevezési okirat aláírása során tanúsított magatartása (figyelmetlensége) a felróhatóság megállapítását nem zárta ki, helytállóan foglalt állást. A felperes a perben - a jogban való tévedésére vonatkozó érveléssel némiképp ellentétesen - maga adta elő, hogy bár pontosan tudta, hogy
  2. október
  3. napjától nem létesíthet közszolgálati jogviszonyt, nem figyelt arra, hogy a kinevezésre véletlenül október 3-i dátumot írtak (
  4. sz. jkv.
  5. old.
  6. bek.). Az az igénylő, aki az ellátásra való jogosultságát érintő feltételt befolyásoló jognyilatkozat (kinevezési okirat) aláírásakor elmulasztja annak ellenőrzését, hogy az - a tényleges szerződéses akaratán túl az igénybejelentésben tett nyilatkozatának megfelel-e, nem hivatkozhat alappal arra, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. [29] A felróhatóság megállapítását nem befolyásolja az a körülmény sem, hogy a felperes nem volt tudatában annak, hogy az ellátás megállapításának nem állt fenn a Tny. 18/A. §
(1)bekezdés b) pontjában írt feltétele. A téves megállapításra és folyósításra a felperes valóságnak meg nem felelő nyilatkozata alapján, a fenti mulasztására visszavezethető - tévedései, az általános gondossági mércének meg nem felelő magatartása következtében került sor; a felróhatóság megítélése szempontjából jó- illetve rosszhiszeműsége (nem állt szándékában a társadalombiztosítási szervet az ellátási feltételt illetően félrevezetni, illetve nem tudott róla, hogy az ellátás megállapítását kizáró ok állt fenn), szintén nem bír jelentőséggel. [30] A felperes a megsértett jogszabályi rendelkezés megjelölése nélkül, megalapozatlanul kifogásolta azt is, hogy az ellátás visszafizetésére azon időszakokra nézve is kötelezték, amely időszakban nem állt munkavégzésre irányuló jogviszonyban. A felperes részére öregségi nyugdíjat a biztosítási jogviszony
  1. október 1-jei fennállása miatt nem állapíthattak volna meg, így az, hogy a felperes az ellátásra az utóbb létesített jogviszonyoktól függően jogosult lett volna, fel sem merül. A jogalap nélkül felvett nyugellátás visszakövetelésének szabályozása során a jogalkotó olyan rendelkezést nem alkotott, amely a visszafizetési kötelezettséget csak a kereső tevékenységgel érintett időszakokban folyósított ellátásra korlátozná, ezért a jogerős ítélet a fenti okból sem jogszabálysértő. [31] A felróhatóság körében fentiekben kifejtettek irányadók a felperes részére
  2. április
  3. és
  4. április
  5. között kifizetett összeg tekintetében is; ebben a körben a Kúria nem osztotta a munkaügyi bíróság érvelését. A jogerős ítélet azon megállapítása, miszerint a felperes a nyugellátás megállapítása szempontjából kért és kapott tájékoztatást a társadalombiztosítási szervtől, téves. A felperes a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz címzett,
  6. március 7-én kelt levélben - az öregségi nyugdíj és a korhatár előtti ellátások melletti kereső tevékenység folytatásával kapcsolatos jogszabályok
  7. január 1-jei változásáról küldött tájékoztató kézhezvételét követően - bejelentést a
  8. január 2-át követő megbízásokról tett és a megbízási szerződéssel való jövőbeni foglalkoztatásával összefüggésben az ellátása szüneteltetésének feltételeiről kért további tájékoztatást. A felperes megbízással való foglalkoztatásának - ideértve a
  9. szeptemberben kötött szerződés alapján létrejött jogviszonyt is - nem volt perdöntő jelentősége, az ellátás jogalap nélküli megállapítását és folyósítását ugyanis - a fent kifejtettek szerint, a felperes felróható magatartásának következtében mindenek előtt a közszolgálati jogviszony létesítésével - a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
  10. évi LXXX. törvény
  11. §
(1)bekezdés a) pontja alapján - létrejött biztosításra vonatkozó valótlan adatszolgáltatás és annak utólagos, a Tny. 97. §
(5)bekezdés szerinti bejelentése elmulasztása eredményezte. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a
  1. március 28-án kelt levelében a felperes által feltett azon kérdésre, miszerint június
  2. után megbízási szerződéssel dolgozhat-e bejelentési kötelezettség és a nyugdíj szüneteltetése nélkül, azt választ adta, hogy a Tny. 83/C. § rendelkezéseit nem kell alkalmazni, mert a megbízási szerződéssel való foglalkoztatás nem tekinthető a fenti jogszabályban meghatározott jogviszonynak és a megbízással való foglalkoztatásból származó jövedelméből akkor keletkezik bejelentési kötelezettség, ha a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelme meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát. [32] A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tájékoztatása tehát - a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben - a
  3. április
  4. és
  5. április
  6. között jogalap nélkül kifizetett összeg visszakövetelését, a felróhatóság megítélését nem befolyásolta, a tájékoztatásból olyan következtetést, hogy az ellátás - a Tny. 18/A. §
(1)bekezdés b) pontjában írt feltétel hiányában -
  1. október 1-től jogszerűen került megállapításra és hogy ezen tényt érintően a felperest - a Tny. §
  2. §
(5)bekezdése szerint - nem terheli bejelentési kötelezettség, levonni nem lehetett. Az alperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság más tárgyban (a nyugdíjas részére korábban megállapított ellátás kereső tevékenység miatti szüneteltetése) adott tájékoztatása a felperes Tny. 97. §
(5)bekezdésében írt, a nyugellátásra való jogosultságát és folyósítását érintő tények bejelentésére vonatkozó kötelezettségével nem állt összefüggésben, az utóbbi kötelezettségéről pedig a felperes - az általa
  1. szeptember 21én aláírt, a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság Igényelbírálási Osztályához címzett nyilatkozatból kitűnően - tudomással bírt. [33] A fentiek alapján azt megállapítani, hogy az ellátás jogalap nélküli folyósítása a
  2. április
  3. utáni időszakban a hatóság téves tájékoztatásának volt a következménye, nem lehetett, a hatóság mulasztásban megnyilvánuló jogsértése, az ellátást megállapító határozat visszavonásának késedelme - a Tny.
  4. §
(2)bekezdése alapján - a visszafizetendő összeg mértékére volt kihatással. A peradatok szerint a másodfokú szerv a hatóság közrehatásának értékelése során a
  1. évi NAV adatszolgáltatás elsőfokú szervhez érkezését,
  2. március
  3. napját tekintette irányadónak. Ezen időponthoz képest az ellátást megállapító határozat visszavonására közel két év és kilenc hónap elteltével, a
  4. december 4-én kelt határozattal került sor, olyan körülményekre, amelyek a jelentős mértékű késedelmet indokolták, az alperes nem hivatkozott. Ennek alapján, figyelemmel arra is, hogy a felek a perben ebben a körben nem terjesztettek elő bizonyítási indítványt, a Kúria a
  5. április
  6. és
  7. április
  8. között jogalap nélkül kifizetett ellátást illetően az alperes közrehatását 60%-ban állapította meg. [34] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben a bíróság a másodfokú határozat
  9. október
  10. és
  11. március
  12. között kifizetett 2.160.930 forint visszafizetésére irányuló rendelkezése felülvizsgálatára (hatályon kívül helyezésére) irányuló keresetet elutasította, hatályában fenntartotta, a másodfokú határozatot részben megváltoztató és a felperes visszafizetési kötelezettségét 2.160.930 forintra leszállító rendelkezését pedig hatályon kívül helyezte és a felperes visszafizetési kötelezettségét a
  13. október.
  14. és
  15. március
  16. között folyósított 2.160.930 forint, valamint - a
  17. április
  18. és
  19. április
  20. között folyósított 3.089.586 forint 40%-a - 1.235.835 forint figyelembe vételével 3.396.765 forintban állapította meg [Pp.
  21. §
(3)-
(4)bekezdés]. A döntés elvi tartalma [35] A biztosítási jogviszony fennállásától függő társadalombiztosítási ellátást igénylőktől általában elvárható az a gondosság, hogy az igénybejelentéskor tett, a biztosítási jogviszonynak az adott napon történő fenn nem állására vonatkozó nyilatkozatuk valós voltát befolyásoló - akár utóbb bekövetkező - körülményeket figyelemmel kísérjék, és ne tegyenek olyan jognyilatkozatot (írjanak alá olyan tartalmú kinevezést), amely a jogosultság szempontjából lényeges tény megdőlését eredményezi. Az az igénylő, aki az ellátásra való jogosultságát érintő feltételt befolyásoló jognyilatkozat (kinevezési okirat) aláírásakor elmulasztja annak ellenőrzését, hogy az a tényleges szerződéses akaratán túl az igénybejelentésben tett nyilatkozatának megfelel-e, nem hivatkozhat alappal arra, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Záró rész [36] A Kúria a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségéről a Pp. 81. §
(1)bekezdése, a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny.
  1. §-a alapján határozott. [37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el (Pp.
  2. §
(1)bekezdés). Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.