Bhar.138/2017/7 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont] és csalás bűntette [

1. évi IV. törvény
2. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont] miatt halmazati büntetésül 200 napi tétel, összesen 200.000.-Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére történő átváltoztatásáról. A járásbíróság a pénzbüntetés megfizetésére 10 havi egyenlő összegű részletfizetést engedélyezett, a részletek összegét havi 20.000.-Ft-ban állapította meg. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről és azok kiadásáról. Kötelezte vádlott neve I. r. vádlottat magánfél neve magánfél részére 2.000.000.-Ft kártérítés megfizetésére, valamint 120.000.-Ft illeték megfizetésére. Kötelezte továbbá vádlott neve I. r. vádlottat 94.800.-Ft önálló, és további 12.666.-Ft bűnügyi költség II.r. vádlott neve II. r. vádlottal egyetemlegesen történő megfizetésére is. Az első fokú ítélet - jelen felülbírálattal érintett - 1./ és 3./ tényállási pontjában megállapított történeti tényállás szerint vádlott neve I. r. vádlott testvére, néhai ...

1. november
2. napján elhunyt. Végrendeletet nem hagyott maga után, egyedüli törvényes örököse a gyermeke, sértett sértett volt. vádlott neve I. r. vádlott ... halálát követően
3. november-december hónapban, pontosabban meg nem határozható időben elvitt a elkövetés helye alatti ingatlanból néhai ... hagyatékába tartozó és sértett sértett tulajdonát képező bútorokat, valamint 1 db szobrot és egy étkészletet, összesen 705.000.-Ft értékben. A vádlott neve I. r. vádlott által eltulajdonított tárgyak lefoglalásával és a sértett részére történő kiadásával a kár megtérült. vádlott neve I. r. vádlott az általa Faragó Máriusz Józseftől korábban eltulajdonított bútorokat 2012 júniusában megvételre kínálta fel magánfél neve sértettnek, aki nem tudott arról, hogy a bútorok lopásból származnak. vádlott neve I. r. vádlott a 685.000.-Ft összértékű bútorokról valótlanul azt állította, hogy azok 2.000.000.-Ft-ot érnek. A tévedésbe ejtett magánfél neve sértett magánfél lakóhelye alatti lakóhelyén megegyezett vádlott neve I. r. vádlottal, hogy a bútorokat megvásárolja oly módon, hogy 1.200.000.-Ft-ot kifizet készpénzben, és ezen felül ad még bútorokat az I. r. vádlottnak összesen 800.000.-Ft értékben. A sértett így a 685.000.-Ft értékű bútorokért összesen 2.000.000.-Ft-ot fizetett. A bútorokat a Békéscsabai Rendőrkapitányság az eljárás során lefoglalta, majd kiadta sértettnek. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyész vádlott neve I. r. vádlott terhére anyagi jogszabálysértés miatt, a pénzbüntetés egy napi tétele összegének törvénysértő megállapítása miatt, valamint vádlott neve I. r. vádlott védője az I. r. vádlott felmentése érdekében. A Békés Megyei Főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést módosítva tartotta fenn, és vádlott neve I. r. vádlott lopás bűntetteként elbírált cselekményét indítványozta az elbíráláskori büntetőtörvény alapján, azaz a Btk.
4. §

(1)bekezdés és

(3)bekezdés a) pont szerinti minősíteni, míg a csalás bűntette alól bűncselekmény hiánya okából történő felmentést indítványozott az ítélet egyéb rendelkezéseinek helybenhagyása mellett. A másodfokon eljáró Gyulai Törvényszék a

1. november
2. napján kihirdetett 9.Bf.263/2016/
3. számú ítéletével az első fokú ítéletet vádlott neve I. r. vádlott vonatkozásában megváltoztatta. A lopás bűntetteként elbírált cselekményt a Btk.
4. §

(1)bekezdés és

(3)bekezdés a) pont szerint minősítette. vádlott neve I. r. vádlottat a csalás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. magánfél neve polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. vádlott neve I. r. vádlottat önállóan terhelő bűnügyi költség összegét 99.200.-Ft-ra felemelte, a vádlott neve I. r. vádlottat II.r. vádlott neve II. r. vádlottal egyetemlegesen terhelő bűnügyi költséget mellőzte és megállapította, hogy 8.266.-Ft bűnügyi költség az állam terhén marad. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a pénzbüntetést nem halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak. A másodfokú bíróság az ítélet vádlott neve I. r. vádlott személyi adatait megállapító részét kiegészítette vádlott neve I. r. vádlott bűncselekmény elkövetését követő elítélésével. A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének vádlott neve I. r. vádlottra vonatkozó részét kiegészítette azzal, hogy a tényállás 3./ pontjában írt bútorokkal kapcsolatban vádlott neve I. r. vádlott sem tudta, hogy mennyi a bútorok valós értéke, valamint azzal, hogy a Versace feliratú étkészletet az elsőfokú bíróság a

1. április
2. napján jogerős
3. számú végzésével lefoglalta. Ezen túlmenően az ítélet indokolásában több helyen pontosította a járásbíróság által elírt neveket, illetőleg a
4. oldal
5. bekezdésében a elkövetés helye alatti ingatlan vételárát akként helyesbítette, hogy az 15.000.000.-Ft volt. A másodfokú bíróság ítélete ellen vádlott neve I. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést felmentés érdekében. A fellebbviteli főügyészség a bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak. Észrevételezte, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor vádlott neve I. r. vádlott esetében a távollétében kihirdetett és kézbesítés útján közölt ítélet rendelkező részében nem tüntette fel a fellebbezési jogra való jogosultságot, amelyet a másodfokú bíróság korrigált akként, hogy erről pótlólag rendelkezett. Álláspontja szerint az első fokon eljáró Békéscsabai Járásbíróság többségében megalapozott tényállást állapított meg a tényállás 1./ pontjával kapcsolatban, míg a 3./ tényállási ponttal összefüggésben tévesen állapította meg, hogy vádlott neve I. r. vádlott megvalósította a csalás bűntettét. A fellebbviteli főügyészség véleménye szerint a másodfokon eljáró Gyulai Törvényszék helyesen észlelte, hogy vádlott neve I. r. vádlott esetében kedvezőbb az elbíráláskori büntető törvény alkalmazása, így a vádlott neve I. r. vádlott terhére megállapított lopás bűntettét helyesen minősítette a Btk.
6. §

(1)bekezdés és

(3)bekezdés a) pontja szerint, és ezáltal immár törvényessé vált a kiszabott pénzbüntetés is. Osztotta a másodfokú bíróságnak a felmentő rendelkezéssel kapcsolatban kifejtett jogi indokait is. Összességében a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A védő a fellebbezési nyilvános ülésen kifejtette, hogy a csalás bűntettével kapcsolatban helyes indokok alapján jutott a törvényszék arra az álláspontra, hogy vádlott neve I. r. vádlott nem követett el bűncselekményt, ugyanakkor a tényállás 1./ pontjával kapcsolatban álláspontja szerint nem lett kétséget kizáróan bizonyítva az, hogy a bútorok és egyéb ingóságok ténylegesen kinek a tulajdonát képezték. Álláspontja szerint nem került tisztázásra, hogy az vádlott neve I. r. vádlott vonatkozásában idegen dolognak minősülnek-e. Ezzel összefüggésben hivatkozott arra, hogy a meghallgatott tanúk nem tekinthetőek elfogulatlanoknak, hiszen érdekükben állt, hogy magánfél neve sértett vallomását támasszák alá, amelyből következően a lopás bűntette vonatkozásában vádlott neve I. r. vádlott esetében bűncselekmény hiánya okából felmentésnek van helye. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla a Be. 387. §

(1)bekezdése szerint eljárva a fellebbezéssel támadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást egyaránt felülbírálta. Ennek keretében megállapította, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértéstől mentesen folytatta le eljárását. Az ügyész által észrevételezett eljárási szabálysértést a másodfokú bíróság korrigálta, az az ügy érdemére kihatással nem volt. A másodfokú bíróság a lefolytatott eljárás eredményeként lényegében megalapozott tényállást állapított meg, amely csupán kisebb helyesbítésre szorul. A tényállás 3./ pontjából az ítélőtábla mellőzte azt a megállapítást, hogy a bútorok árának megjelölése során vádlott neve I. r. vádlott jogtalan haszonszerzés végett jelölte meg a bútorok értékét. A történeti tényállásban ugyanis a külvilágban jelentkező objektív tényeket, illetve a vádlott tudatában megjelenő tudati tényeket kell rögzíteni. A jogtalan haszonszerzésre törekvés megállapítása azonban nem minősül egyiknek sem, hanem csak a vádlotti szándék törvényi fogalom formájában kifejezett jogi értékelése, így ez amennyiben megállapítható, a jogi indokolás körébe tartozik. Jelen esetben ez a megállapítás azonban, figyelemmel arra, hogy a törvényszék a tényállás ezen pontját akként helyesbítette, hogy vádlott neve I. r. vádlott maga sem volt tisztában a bútorok tényleges értékével, helytelen, így azt az ítélőtábla nem a jogi indokolás körébe utalta, hanem mellőzte. A fenti helyesbítéssel a tényállás a harmadfokú felülbírálat alapját képezte. A lopás bűntettével kapcsolatban bejelentett védelmi fellebbezés lényegét tekintve az elsőfokú bíróság bizonyíték mérlegelő tevékenységét támadta, amely figyelemmel arra, hogy az 1./ tényállási pont megalapozott, a bizonyítékok mérlegelése iratszerűen és logikusan történt, ezért eredményre nem vezethetett. A harmadfokú bíróság osztotta a törvényszéknek azt az álláspontját, hogy az 1./ tényállási ponttal kapcsolatban a járásbíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok teljes körű, az iratoknak és logika szabályainak egyaránt megfelelő értékelésével állapította meg, hogy vádlott neve I. r. vádlott elkövette a lopás bűntettét. Osztotta az ítélőtábla a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját is, amely szerint a járásbíróság ezen cselekményt tévesen minősítette az elkövetéskori büntető törvény szerint, hiszen a járásbíróság által alkalmazott pénzbüntetés egy napi tétel összegének minimuma a 2012. évi C. törvény (Btk.) 50 §

(3)bekezdése szerint 1000 forint, míg az elkövetéskor hatályban volt 1978. évi IV. törvény 51. §

(3)bekezdése szerint kettőezer-ötszáz forint volt. Ebből következően az elbíráláskori büntető törvény vádlott neve I. r. vádlott vonatkozásában enyhébb rendelkezéseket tartalmaz.. Észlelte az ítélőtábla, hogy a törvényszék az alkalmazandó büntető törvény meghatározásával összefüggésben tévesen hivatkozott a Btk. 2. §

(2)bekezdésére, hiszen ezen vizsgálat elvégzésének az alapját az

1. évi IV. törvény
2. §-a képezte. Az ítélőtábla vizsgálta a tényállás 3./ pontjával kapcsolatos felmentő rendelkezést is. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor vádlott neve I. r. vádlottat ténybeli tévedés miatt, szándékosság hiányában felmentette a csalás bűntette miatt emelt vád alól. A harmadfokú bíróság osztotta a törvényszéknek azt az álláspontját, amely szerint amennyiben a vagyon elleni bűncselekmények elkövetője a bűncselekmény útján megszerzett ingóság további értékesítése során nem törekszik további, a már realizáltat meghaladó jogtalan haszon megszerzésére, úgy ez utóbbi cselekménye az alapcselekménnyel csupán látszólagos anyagi halmazatot alkot (EBH2005.1296., 1/
3. BPJE határozat). Ezzel kapcsolatban helyesen utalt a törvényszék arra, hogy csupán kivételes esetben van lehetőség az eltulajdonított ingóságok tovább értékesítésével összefüggésben a csalás bűntettének halmazatban történő megállapítására, amelynek feltételei jelen esetben nem állapíthatók meg. Az első- és másodfokú bíróságok hiánytalanul értékelték vádlott neve I. r. vádlott esetében figyelembe vehető bűnösségi körülményeket, és helyesen jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy az I. r. vádlott esetében a büntetési célok pénzbüntetés kiszabásával is elérhetőek. A pénzbüntetés napi tételének száma és az egy napi tétel összege egyaránt arányos, a meg nem fizetés esetére az átváltoztatással kapcsolatos rendelkezés is törvényes. Figyelemmel arra, hogy a csalás bűntette alól vádlott neve I. r. vádlott felmentésre került, a másodfokú bíróság a törvénynek megfelelően utasította magánfél neve magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra. Helytállóan észlelte a törvényszék, hogy a járásbíróság bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezése téves, és azt a törvénynek megfelelően helyesbítette. Mivel vádlott neve I. r. vádlott bűnössége csupán egy bűncselekményben került megállapításra - a felmentő rendelkezésre is figyelemmel - helyesen hivatkozott a másodfokú bíróság arra is, hogy a kiszabott pénzbüntetés nem halmazati büntetés. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a bejelentett fellebbezést alaptalannak ítélte, és a törvényszék ítéletét a Be.
4. §-a alapján helybenhagyta. A harmadfokú eljárás során vádlott neve I. r. vádlott kirendelt védőjének jelenléti díjával összefüggésben felmerült bűnügyi költség viselésére a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az ítélőtábla az I. r. vádlottat. Szeged,

1. október
2. napján Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke . Nagy Erzsébet s.k. . Halász Edina s.k. előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bhar.II.138/2017/
3. számú végzése és a Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság 9.Bf.263/2016/
4. számú ítélete a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. október
6. napján Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő