Fővárosi Ítélőtábla 22.Pf....../2015/
- A Fõvárosi Ítélõtábla a Wenczel Ügyvédi Iroda (cím., ügyintézõ: dr. Wenczel Kristóf ügyvéd) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek a dr. Böröczky Miklós ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen biztosítási szerzõdés teljesítése iránt indított perében a Fõvárosi Törvényszék
- január
- napján meghozott 10.P.23..../2013/
- sorszámú és
- sorszámú végzéssel kiegészített ítélete ellen a felperes által
- és
- sorszám alatt elõterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következõ ÍTÉLETET: A másodfokú bíróság az elsõfokú bíróság kiegészített ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 269.000 azaz Kétszázhatvankilencezer Ft másodfokú perköltséget, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 2.500.000 azaz Kétmillió-ötszázezer Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS: A felperes módosított keresetében kérte az alperes kötelezését összesen 55.380.000 Ft, és annak
- november
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatai megfizetésére biztosítási szerzõdés teljesítése címén. Elõadta, hogy
- szeptember
- napján, mint szerzõdõ és biztosított ... módozatú, ... szerzõdésszámú ... - Garancia Épület - Lakásbérlemény - és Ingóságbiztosítást kötött az alperessel. A biztosított épület a cím ... hrsz.-on nyilvántartott ingatlan volt, melyet az ajánlat saját tulajdonú épületként tüntetett fel. Az ingatlanon lévõ vadászház értékét 40.000.000 Ft-ban, a berendezési tárgyak, ingóságok értékét 10.000.000 Ft-ban jelölték meg. A felperes a biztosítási díjat folyamatosan fizette.
- december 14-én éjszaka a vadászház a benne lévõ ingóságokkal együtt tûzeset miatt megsemmisült, a rendõrségi vizsgálat a tûz keletkezésének okát nem tudta megállapítani. Az alperes a felperes részére kifizetést nem teljesített. Az ingatlankár tekintetében a felperes igényét 45.380.000 Ft-ban, az ingóságokban bekövetkezett károk vonatkozásában 10.000.000 tõkében illetõleg e tõkeösszegek után járó késedelmi kamataiban jelölte meg. Hivatkozott arra, hogy a közte és személy1 között létrejött tartozáselismerõ nyilatkozat és kölcsönszerzõdés megjelölésû dokumentumban foglaltak alapján az ingatlan vonatkozásában tulajdonosi várományos, a biztosított ingatlan kizárólag az õ pénzébõl és finanszírozásában épült. Az ingatlanon a fiának holtig tartó haszonélvezeti joga, illetõleg a felperes és fia kizárólagos tulajdonában álló cég1-nek ugyancsak haszonélvezeti joga áll fenn. Mindezek a körülmények megalapozzák a felperes biztosítási érdekét, így a biztosítási szolgáltatásra jogosult. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsõdlegesen hivatkozott arra, hogy a felperesnek nem volt olyan jogos érdeke a vagyontárgy megóvásában, ami alapján a biztosítási szerzõdést megköthette volna, a szerzõdés figyelemmel a Ptk.
- §-ában és
- §-ában foglaltakra semmis. A vagyontárgy megóvásában a tulajdonos és az ingatlanon haszonélvezeti joggal bíró személyek érdekeltek, a felperesnek ilyen joga az ingatlanon nem áll fenn. A felperes a valósággal ellentétesen eljárva az ingatlant saját tulajdonaként tüntette fel a biztosítási szerzõdés megkötése során. Arra az esetre, ha a bíróság a szerzõdést érvényesnek fogadná el, hivatkozott arra, hogy teljesíteni a szabályzat alapján köteles az alperes, így az ingatlan vonatkozásában csak a tulajdonosnak fizethet. Az ingóságok vonatkozásában elõadta, hogy a felperes biztosítottnak minõsül, azonban e körben nem igazolta, hogy az ingólistán megjelölt egyes ingóságok valóban a tulajdonát képezték, azok az ingatlanban voltak a káresemény idõpontjában, és nem igazolta azok kárkori értékét sem. Az ingatlan tekintetében pedig vitatta, hogy a felperes a
- szeptember hónapra megállapított újjáépítési költségre lenne jogosult. Az elsõfokú bíróság kiegészített ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 1.500.000 Ft kereseti illetéket az államnak külön felhívásra fizessen meg, továbbá 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 508.000 Ft perköltséget. Rendelkezett arról, hogy az eljárás során felmerült 46.990 Ft tolmácsolási díjat az állam viseli. Ítélete indokolása szerint a keresetet a Ptk.
- §
(2)bekezdésére, 536. §
(1)bekezdésére és
- §ára figyelemmel bírálta el. Rögzítette, hogy az Épület - és Ingóság Alapbiztosítási Szabályzat I. Biztosítottak
- pontja alapján a biztosítási szerzõdést az kötheti meg, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy a biztosítást ilyen személy javára köti meg (biztosított). A
- pont értelmében a szabályzat alapján biztosított a 2.
- pont szerint épületek, lakások biztosítása esetén a tulajdonos és a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában, a 2.
- pont szerint pedig ingóságok biztosítása esetén a kötvényen név szerint feltüntetett személy. A
- pont rendelkezik arról, hogy a biztosító szolgáltatására a biztosított jogosult. A bíróság rámutatott arra, hogy az érdekeltek köre nem szûkül le a tulajdonosokra, e körbe tartozik mindenki, aki valamilyen módon hátrányos helyzetbe kerül a vagyontárgy elpusztulása vagy értékcsökkenése folytán. Ugyanakkor nem létezõ jogszerû érdekhez nem fûzõdik a biztosító részérõl szolgáltatási kötelezettség. Az érdekeltségnek a jogszerû érdekeltségen túlmenõ tág értelmezése azt jelentené, hogy a biztosító az érdekeltség tényleges fennállása nélkül is szolgáltatni volna köteles. Az elsõfokú bíróság utalt a felperes személyes meghallgatására, melyben arra hivatkozott, hogy az ajánlatkor jelezte, hogy még nem tulajdonos, de az ingatlant a nevére fogják írni, a szerzõdést abban a tudatban kötötte, hogy bármi történik, õ a biztosított. Állította, hogy az érdekeltsége fennállt, hiszen a teljes építkezést saját vagyonából finanszírozta, téves ügyvédi tanácsadás folytán került az ingatlan személy1 nevére, de a megállapodásuk lényege az volt, hogy az ingatlan átkerül az õ nevére. Az elsõfokú bíróság utalt továbbá személy2 üzletkötõ és személy3 tanúvallomásaira, a tanúk között lefolytatott szembesítésre, és arra, hogy ennek során annak a körülménynek a tisztázása, hogy elhangzott-e az a szerzõdés megkötésekor, hogy a felperes nem tulajdonos, így köthet-e szerzõdést, ha igen, kinek fizet a biztosító, nem vezetett eredményre. Utalt továbbá a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI..../2012/
- számú ítéletének indokolásában foglaltakra, valamint a felperesnek a település1i Törvényszék elõtt 4.P.20..../2012/
- számú tárgyalási jegyzõkönyvben foglalt vallomására, melyek aggálytalanul alátámasztották, hogy a felperes tudatában volt annak, hogy a perbeli ingatlan nincs a nevén, hiába tekinti magát tulajdonosnak, a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján mezõgazdasági ingatlanok tulajdonjogát nem szerezheti meg. A felperes és személy1 között
- augusztus
- napján megkötött tartozási elismervény- kölcsönszerzõdés megnevezésû megállapodás éppen arra szolgál biztosítékul, hogy az ingatlanok tulajdonjogát és használatát biztosítsa a felperes, illetve a fia és a cég javára azzal, hogy a jogszabályi akadály elhárulását követõen az ingatlanok a felperes tulajdonába kerüljenek, de ennek idõpontja teljesen bizonytalan. A felperes a perbeli ingatlannak sosem volt tulajdonosa, javára haszonélvezeti jog alapítására nem került sor. A vagyontárgy megóvásában való érdekeltséget a fia és a cég javára bejegyzett haszonélvezeti jog nem alapozza meg. Sem az ajánlat megtételekor, és jelenleg sincs a felperesnek érdekeltsége a vagyontárgy megóvásában, mert kétséges, hogy annak tulajdonjogát a fia, vagy a cég megszerezheti. Ennek hiányában a vele szerzõdõ személy1tal a megállapodásban foglaltak szerint számolhat el, amely pénzkövetelést foglal magában. Mindezek mérlegelésével a bíróság az alperes érvénytelenségi kifogását elfogadta, a biztosítási szerzõdés érvénytelenségét figyelembe vette, így arra a felperes jogot nem alapíthat. Ugyanakkor álláspontja szerint érvényes biztosítási szerzõdés esetén sem igényelhetné az épületkárt, mivel a biztosított nem õ, hanem személy1, az ingatlan tulajdonosa. Az ingóságok vonatkozásában a felperes nem bizonyította azt az állítását, hogy a tûzeset idõpontjában személy1nak az ingatlanban ingósága nem volt. Ennek ellentmondott az illetékes önkormányzat
- november 5-i határozatának indokolása, továbbá a felperes
- november 12én kelt, a PSZÁF-hez írt levelében foglaltak. A káresemény bekövetkezését közvetlenül követõen készült ingólista és a település2i Rendõrkapitányság Bûnügyi Osztálya által meghozott .../1258/2009/bü. számú határozatban szereplõ igazságügyi szakértõi vélemény a perben nem volt beszerezhetõ az iratok idõközbeni selejtezésére figyelemmel. A felperes által 32/F/
- alatt csatolt ingólista meghaladta az általa követelt 10.000.000 Ft-ot, de az ingólista alapján az egyes vagyontárgyak nem is beazonosíthatóak, a tulajdonjog fennállására és arra, hogy azok a káresemény idõpontjában az ingatlanban voltak, a felperes értékelhetõ bizonyítékot nem csatolt. személy3 vallomása és a csatolt fényképfelvételek ezeket a körülményeket kétséget kizáróan nem igazolták. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az elsõfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmének történõ helyt adást. Hivatkozott arra, hogy az elsõfokú ítéletben rögzített, a szerzõdés jogszabályba ütközésére alapított semmisségi ok nem áll fenn, továbbá kifogásolta azt is, hogy a semmisség megállapításához az elsõfokú bíróság ítélete nem fûzött jogkövetkezményt. Utalt arra, hogy az eredeti állapot helyreállítását a jog kizárja, az érvényessé nyilvánítás, mint jogkövetkezmény pedig lényegében a felperesi kereseti kérelemmel azonos jogkövetkezményt eredményezne. Fellebbezése részletes indokolásában kifogásolta azt az ítéleti megállapítást, miszerint a felperes ugyan tulajdonosi szerepben lépett fel, azonban tulajdonszerzésének jogszabályi akadálya volt. Ezzel szemben tény, hogy a felperes, mint Magyarországon letelepedett õstermelõ, a hatályos jogszabályok szerint mezõgazdasági ingatlan tulajdonjogát megszerezhette és meg is szerezte. Ezt a fellebbezéshez is csatolt, illetõleg az ún. kölcsönperben szereplõ hatósági igazolás alátámasztja. A tárgyalás során nem merült fel, és alperes sem hivatkozott arra, hogy a felperessel szemben tulajdonszerzési korlátozás vagy tilalom állt volna fenn. Emiatt az ítélet ezzel kapcsolatos megállapításai tévesek. Az elsõfokú bíróság a jogszabályba ütközést, mint semmisségi okot elsõsorban a felperesi tulajdonszerzési tilalomra, mint téves feltevésre alapozta, erre vonatkozóan azonban alperes részérõl nyilatkozat nem merült fel, a felperesi képviselõ pedig a jogszerû tulajdonszerzési képességet a tárgyaláson a perbeli ingatlan vonatkozásában rögzítette. Felperes hangsúlyozta, hogy közte és személy1 között egy élettársi szintet el nem érõ érzelmi közösség állt fenn, és a sajátos tulajdonosi haszonélvezeti konstrukciónak e viszony pénzügyi, gazdasági keretei kialakítása volt az indoka, nem pedig a jogszabályok megkerülése. Ily módon felperes a törvényben és az alperesi biztosítási szabályzatban megkövetelt biztosítási érdekkel jogszerûen rendelkezett, ezzel kapcsolatban a
- szeptember 13-i elõkészítõ irat részletes érvelést tartalmaz. Utalt arra is, hogy az érvénytelenség okának a biztosítási szerzõdés megkötésének idõpontjában kellett volna fennállnia, ebben az idõpontban azonban felperes és személy1 tulajdonos olyan párkapcsolatban éltek, mely ha a családjogi elismertség szintjét nem is érte el, de gazdasági és érzelmi érdekközösséget létrehívott, azaz felperes biztosítási érdekét a biztosítási szerzõdés idõpontjában fennálló párkapcsolata is megalapozza. Felperes kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsõfokú ítélet felülvizsgálata során különös tekintettel vizsgálja, melyek azok a tények, amelyek a tévedés, megtévesztés körében lennének értékelhetõek, és melyek, amelyek a jogszabályba ütközésre, mint semmisségi okra vonatkoznának. Kiemelte, hogy felperes jogszerûen szerezhetett tulajdonjogot a biztosított ingatlanon, a biztosítási tárgy megóvásában jogszerû és közvetlen érdeke volt, ezen érdekeket a becsatolt megállapodások, váltók, engedményezési szerzõdés és a felek elõadása, valamint a tanúvallomások egyértelmûen bizonyítják. Az ingóságok vonatkozásában hangsúlyozta, hogy felperes közokiratnak minõsülõ rendõrségi jegyzõkönyvvel támasztotta alá igényét. A haszonélvezeti jog és használati jog alapján az ingatlanban megsemmisült ingóságok tulajdonjogának tekintetében felperes mellett törvényi vélelem áll, e körben felperest nem terheli bizonyítási teher. Az ingóságokról mind felperes, mind pedig személy3 az elvárhatóság és életszerûség keretein belül egybehangzóan nyilatkoztak, az összértéket pedig az alperes is rögzítette a biztosítási szerzõdésben. Figyelemmel arra, hogy a felperes az ingatlan birtokából jogszerûtlenül kiesett, a megsemmisült ingóságok vonatkozásában az elvárhatóság és a jóhiszemûség követelményeire figyelemmel annak megfelelõen bizonyított. A felperes kérte az elsõfokú ítélet megváltoztatását a keresetnek megfelelõen, és az alperes kötelezését mind az ingatlan, mind az ingóságok utáni biztosítási összeg megfizetésére. Másodlagosan indítványozta az elsõfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsõfokú bíróság utasítását új eljárás lefolytatására. Harmadlagosan, amennyiben a szerzõdés érvénytelenségét mégis megalapozottnak találná a bíróság, úgy a vonatkozó érvénytelenségi jogkövetkezmények közül az érvényessé nyilvánítást kérte alkalmazni. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsõfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Bejelentette, egyben a Fõvárosi Törvényszék Cégbírósága .../445 számú végzésével igazolta, hogy az alperes cégneve
- július
- napján alperes neve-re, székhelye cím számra változott. A másodfokú bíróság teljes terjedelmében bírálta felül az elsõfokú bíróság ítéletét, mert annak figyelemmel a Pp.
- §
(4)bekezdésére - nem volt fellebbezés hiányában jogerõre emelkedett része. A fellebbezés nem alapos. A felperes biztosítási szerzõdés teljesítése iránt indított pert az alperessel szemben. Az alperes e követeléssel szemben azzal védekezett, hogy a felperes és közte létrejött biztosítási szerzõdés semmis, mert a felperesnek nem állt fenn biztosítási érdeke annak megkötésére. A Ptk.
- §-a értelmében vagyonbiztosítási szerzõdést csak azt köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy aki a szerzõdést érdekelt személy javára köti meg. Minthogy a felperes a biztosítási ajánlat szerint saját javára kívánta megkötni a szerzõdést, azt kell vizsgálni e rendelkezés alapján, érdekeltnek minõsíthetõ-e az ingatlan és az ingók tekintetében, azok megóvása vonatkozásában. Ez nem szubjektív megítélés kérdése, azaz nem az irányadó, hogy a felperes minek tekintette magát. Felperesnek ezért valamilyen valós jogi érdekeltséget kell ahhoz igazolnia, hogy a szerzõdést jogosult volt szerzõdõként és biztosítottként megkötni. E tekintetben a bizonyítás a Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében a felperest terhelte a perben. Az ingatlan vonatkozásában ezt a jogi érdekeltséget megalapozhatja pl. a tulajdonjog, ami a jelen esetben nem a felperest illette, hiszen az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos nem õ, hanem személy1 volt. Megalapozhatja továbbá haszonélvezeti jog is, de a felperes esetében ennek fennállása sem állapítható meg, mert az ingatlan-nyilvántartásba haszonélvezõként személy4, illetõleg a cég1 nyert bejegyzést. A cég1, mint cég elkülönült jogi személyiséggel rendelkezik, így nem jelent közvetlen és a biztosítási szerzõdés megkötésére alapot adó jogi érdekeltséget önmagában az, hogy a felperes is tagja volt ennek a kft-nek. Egyéb, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog vagy tény sem alapozza meg a felperes érdekeltségét a jelenleg rendelkezésre álló peradatok szerint. Azt, hogy felperesnek fennállt-e a törvény által megkívánt érdekeltsége a vagyonbiztosítási szerzõdés megkötésére, az ügyletkötés idõpontjára vonatkoztatva kell vizsgálni a perben. Azonban semmilyen olyan igazolt, tulajdoni várománya nem volt ebben az idõpontban a felperesnek, ami alapot adott volna számára a biztosítási szerzõdés megkötésére. A per anyagában rendelkezésre áll a
- augusztus 5-i keltezésû „Tartozási elismervény - Kölcsönszerzõdés" megnevezésû okirat, amelyben a következõ szerepel: "... Amennyiben a törvényi elõírások egy tulajdonjog átruházásra adottak, a minden telek ( az iratban több telek van felsorolva, köztük a perbeli ingatlan is) személy4-ra, mint jogutódra száll át költségmentesen". A „Kiegészítõ megállapodás a meghatalmazásomhoz okirat sorszáma ..., kelte
- augusztus
- ... közjegyzõ" megnevezésû másik okirattal pedig személy4 a biztosítási szerzõdés megkötését követõen,
- február 15-én nyilatkozott akként, hogy a perbeli ingatlanra vonatkozó megállapodásból eredõ követeléseket átruházza a felperesre. Ezek az iratok tehát a biztosítási szerzõdés megkötésének idõpontjára vonatkoztatva az említett tulajdoni várományt nem támasztják alá a felperes részérõl. A birtokvédelmi eljárás és az ahhoz kapcsolódó peres eljárás az ingatlan haszonélvezõi és az ingatlan tulajdonosa között folyt, azok tárgya tehát nem felperes birtokláshoz való joga volt. A másodfokú bíróság megítélése szerint ezért nincs olyan a Ptk.
- §-a szerinti vagyontárgy megóvásában való jogi érdekeltség igazolva az ügyben, ami alapot adott volna a felperes számára ennek a szerzõdésnek a megkötésére. Mivel csak ilyen személy köthet a törvény kategorikus rendelkezése folytán vagyonbiztosítási szerzõdést, a másodfokú bíróság egyetért az elsõfokú bíróság azon következtetésével, mely szerint a felperes alperessel kötött ingatlanbiztosítási szerzõdése - a biztosítási szerzõdésnek az ingatlanra vonatkozó része tekintetében - a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján, mint jogszabályba ütközõ, semmisnek minõsül. Nem annak van jelentõsége, hogy a felperes esetlegesen az akkori, vagy akár a mostani rendelkezések szerint szerezhet-e Magyarországon ingatlan tulajdont vagy sem, hanem annak, hogy a vagyontárgy megóvására való érdekeltsége az ügyletkötés idején jogi értelemben véve hiányzott, nem igazolt. A biztosítási szerzõdés e tekintetben részlegesen minõsül érvénytelennek. A felperes arra alappal hivatkozott, hogy a szerzõdés fogyasztói szerzõdésnek minõsülne, ilyen módon a Ptk. 239. §
(2)bekezdése az irányadó, mely szerint fogyasztói szerzõdés - részbeni érvénytelensége esetén - csak akkor dõl meg, ha a szerzõdés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthetõ. Az ingókra vonatkozó rész tekintetében azonban nem merül fel az, hogy ne lenne teljesíthetõ ezen ok miatt, és az az ingók vonatkozásában a felperes az alperesi biztosítási szabályzat I.2.3.a. pontja értelmében mindenképpen biztosítottnak minõsül, mert ez esetben a kötvényen feltüntetett személyt kell annak tekintetni. A felperesnek azonban az alperes vitatásával szemben a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a perben azt kellett bizonyítania, hogy a bírósági eljárásban benyújtott ingólistán feltüntetett ingóságok a tûzeset idején az ingatlanban voltak, és a tûzeset folytán károsodtak. Tény, hogy a felperes az alperesi biztosítótársaságnak a pert megelõzõen nem adott le ilyen ingólistát. A rendõrséghez benyújtott lista ma már nem fellelhetõ az iratok selejtezése folytán, így az sem állapítható meg, hogy a rendõrségi határozatban megjelölt összegszerûség a tárgyszakértõi vélemény tekintetében milyen ingókhoz kapcsolódik, az az ingómennyiség, amit a tárgyszakértõ a rendõrségi eljárásban vizsgált, megegyezik-e a perben becsatolt ingólistán feltüntetett ingóságokkal. Mindez a rendõrségi iratok hiányában azonosíthatatlan. A felperes által meghallgatni kért személy3 tanú esetében a tanú maga is elmondta azt, hogy
- október elején járt utoljára az ingatlanban, az ott kialakult viszonyok miatt még a falut is elkerülte a továbbiakban. Emellett a periratok közt megtalálható a felperesi képviselõnek a PSZÁF-hoz intézett levele, amely azt tartalmazza, hogy
- október 27-én személy1 emberei kiürítették az ingatlant. Ilyen peradatok mellett önmagában személy3 nyilatkozata arra vonatkozóan, hogy korábban látott ilyen ingókat az ingatlanban, azokat a felperes hozta, valamint a perben becsatolt fényképfelvételek nem elégségesek annak megállapításához, hogy ténylegesen mely ingóságokban következtek be károk, és ezért milyen összeg illetheti meg a szerzõdés rendelkezései alapján a felperest. A felperes keresete szerzõdés teljesítésére irányult, így errõl kellett a bíróságnak döntenie az ingatlan tekintetében. Az érvénytelenség körében az elsõfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy emiatt a szerzõdésre jogot alapítani nem lehet, így ez a körülmény a kereset elutasítására kell, hogy vezessen. Olyan érvénytelenségi jogkövetkezmény a másodfokú bíróság megítélése szerint nem alkalmazható, ami ennek ellenére mégis a kereset teljesítését eredményezné. Ezért nem látott a felperes egyéb igényeinek teljesítésére sem lehetõséget. A másodfokú bíróság mindezekre figyelemmel az elsõfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a fenti a kiegészítésekkel és kiemelésekkel a Pp.
- §
(2)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint nem igényelheti perköltségei megtérítését az alperestõl, és meg kell fizetnie az alperes másodfokú perköltségét, amit a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdésének alkalmazásával nem csupán a pertárgy értékre, de a kifejtett tevékenységre is figyelemmel mérlegeléssel határozott meg, és a 4/A. § értelmében áfával növelt összegben ítélt meg. Ugyancsak figyelembe vette alperes javára perköltségként a 15.000 Ft-os másodfokú útiköltséget. A le nem rótt fellebbezési illetékrõl történõ rendelkezés pedig az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 74. §
(3)bekezdésére tekintettel a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésén alapszik. Budapest,
- február
- dr. Csepinszky Andrea s. k. a tanács elnöke dr. Klicsuné dr. Sólyom Lívia s. k. . Pávlisz Beatrix elõadó bíró Hajnalka s. k. bíró A kiadmány hiteléül: