Kbf.22/2008/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése, Btk. 348.§

(1)bekezdése) minősíti. Egyebekben az első fokú ítéletet az I.r. és a II.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. Indokolás: A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a

1. január
2. napján kihirdetett KB.IV.102/2007/
3. számú ítéletével az I.r. és a II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki parancs iránti engedetlenség vétségében. Ezért őket külön-külön 180 napi tétel, napi tételenként 400 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetések meg nem fizetése esetére, azok szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A katonai ügyész 3 napi gondolkodási idő tartott fenn nyilatkozata bejelentésére, majd a törvényes határidőn belül a vádlottakkal szemben kiszabott pénzbüntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. Álláspontja szerint ugyanis az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal a vádlottak által elkövetett katonai vétség társadalomra veszélyességét, valamint a hasonló jellegű cselekmények elszaporodottságát a rendőrség körében. A vádlottak és védőjük felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A védő mellékelte fellebbezésének írásbeli indokolását is, mely szerint az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a bizonyítékokat, továbbá nem vette figyelembe, hogy a vádlottak cselekménye nem veszélyeztette az akció eredményességét. Fenntartotta azt a véleményét, hogy a vádlottakkal szemben az elöljáró azért kezdeményezett eljárást, hogy őket a kapitányságról eltávolítsa személyes okok miatt. Álláspontja szerint a vádlottak cselekménye legfeljebb fegyelmi vétség megállapítására alkalmas, amely miatt felelősségre vonásuk már megtörtént. Mindkét vádlott felmentésére irányuló indítványát fenntartotta. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.IV.22/
4. számú átiratában a katonai ügyész fellebbezését módosítással tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozott tényállás alapján következtetett a vádlottak bűnösségére, az I.r. vádlott cselekményét helyesen minősítette, azonban tévedett a II.r. vádlott cselekménye minősítésekor, mivel ő magatartásával a folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétségét valósította meg. Indítványozta a vádlottakkal szemben pénzbüntetés kiszabása helyett felfüggesztett fogházbüntetés alkalmazását, a vádlottak előzetes bírósági mentesítésével együtt. A nyilvános ülésen a Katonai Fellebbviteli Ügyészség jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint a védelmi fellebbezés a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadják, ezért eredményre nem vezethet. Fenntartotta a II.r. vádlott cselekményének eltérő minősítésére irányuló véleményét is, majd megismételte átiratában írt büntetés kiszabási indítványát. A vádlottak védője az írásban is benyújtott fellebbezését változatlanul fenntartotta. Annyiban kiegészítette, hogy az irányadó tényállás szerint tanú1 tudomásul vette az I.r. vádlott bejelentését, hogy nem tud részt venni az akcióban. Álláspontja szerint az ő vonatkozásában nem lehet szó parancs iránti engedetlenségről. A II.r. vádlott pedig nem veszélyeztette az akció sikerét, ezért nem valósíthatta meg az ügyészség által terhére rótt bűncselekményt. Az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében megállapított tényállását megfelelően nem indokolta meg, mivel nem fogalmazta meg világosan, hogy miért a rendőrőrs vezetőinek vallomását fogadta el a vádlottak, továbbá a vádlottak nyomozókollegáinak vallomásával szemben. Amennyiben a bíróság nem fogadná el védencei felmentésére tett indítványát, úgy velük szemben intézkedés alkalmazását kérte. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a perrendtartás szabályai szerint folytatta le a bizonyítási eljárást. Mérlegelési jogkörében állapította meg a tényállást, ennek érdekében a rendelkezésére álló bizonyítékokat számba vette, az ellentétes bizonyítékokat értékelési körébe vonta, indokolási kötelezettségének eleget tett. Érvelése a logika szabályainak megfelel. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ítéletében meggyőző indokát adta annak, hogy a vádlottak, valamint tanú2 és tanú3 vallomásával szemben miért tanú4, tanú1, illetve tanú5 vallomásait fogadta el. Ítéletének 4. oldal 5. bekezdésében erről megfelelően számot adott, ezért nem foghatott helyt a védő azon érvelése, hogy a bíróság indokolási kötelezettségét elmulasztotta. Az elsőfokú bíróság ítélete csupán a Be. 352.§

(1)bekezdés a/ pontjára figyelemmel annyiban szorul kiegészítésre a védő által becsatolt irat tartalma alapján, hogy az I.r. vádlott jelenleg veszélyeztetett terhes. E kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére és törvényesen minősítette az I.r. vádlott cselekményét a Btk. 354.§

(1)bekezdésébe ütköző parancs iránti engedetlenség vétségének. Az irányadó tényállás szerint - amely a Be. 351.§

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság számára is irányadó volt - az I.r. vádlott is tudott arról, hogy akciószolgálatba kell lépnie, ennek ellenére a jogszerűen kiadott paranccsal szembeszegült és abban nem vett részt. Ezért helyes az elsőfokú bíróság bűnösségére levont következtetése és cselekményének parancs iránti engedetlenségként való értékelése. Ugyanakkor tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ugyanebben a bűncselekményben látta a II.r. vádlott felelősségét is megállapíthatónak. A másodfokú bíróság maradéktalanul osztotta a Katonai Fellebbviteli Ügyészség azon álláspontját, hogy a II.r. vádlott szóban elrendelt vezényelt akciószolgálatot látott el, amely során a szolgálatirányító parancsnok határozta meg azokat a konkrét teendőket, amely alapján a szolgálatot el kellett látnia, valamint ekkor került kijelölésre az a körzet is, ahol a tevékenységét ki kellett fejteni. Az ítélet tényállása rögzíti, hogy a II.r. vádlott későn kezdte meg szolgálatát és a járőrkörzetét többször elhagyta, ezért magatartásával nem a parancs iránti engedetlenség vétségét, hanem a Btk. 348.§

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségét valósította meg. Ezért az ügyészi indítvánnyal egyezően a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet megváltoztatta és a II.r. vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétségének minősítette. A vádlottak büntetésének enyhítésére, illetve súlyosítására irányuló indítványokkal a másodfokú bíróság nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba mindkét vádlottnál a bűnösségi körülményeket és cselekményükkel arányos büntetést szabott ki velük szemben. Nem tévedett akkor, amikor lehetőséget látott az enyhítő szakasz alkalmazására és velük szemben pénzbüntetést szabott ki. A pénzbüntetés napi tételszáma és összege arányos a vádlottak által elkövetett cselekmények tárgyi súlyával és anyagi teherbíró képességükkel is. Ugyanakkor az intézkedés már nem szolgálná a büntetési célokat, ezért a védő erre irányuló indítványa szintén nem foghatott helyt. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat helyes indokainál fogva - a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. június
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának ítélete az I.r. év a II.r. vádlottak vonatkozásában a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. június
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő