A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Székely Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek a Burai-Kovács és Partnerei Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2017. január 31-én kelt 7.G.40.331/2016/12. számú ítéletével szemben a felperes 9. sorszámú fellebbezése folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a felperes és az alperes között 2007. augusztus 14-én létrejött jelzálogszerződés 7. pontja, amely szerint „Ha a Zálogtárgy(
- ak)értékében e szerződés időtartama alatt a pénzintézetnek fel nem róható ok miatt értékcsökkenés következik be, és a pénzintézet megítélése szerint szükség van a biztosíték kiegészítésére, a Zálogkötelezett(
- ek)és/vagy a Kölcsönszerződés vonatkozó rendelkezése szerint az Adós a pénzintézet felhívására haladéktalanul köteles(
- ek)újabb, a pénzintézet szerint erre megfelelőnek ítélt biztosítékot nyújtani.” tisztességtelen, ezért semmis. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 45.000 (negyvenötezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló együttes első- és másodfokú perköltséget és az államnak az állami adóhatóság külön felhívására, a felhívásban megjelölt módon és számlára 84.000 (nyolcvannégyezer) forint kereseti- és fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresete az alperessel kölcsönszerződés biztosítékaként 2007. augusztus 14-én megkötött jelzálogszerződés 7. pontja tisztességtelenségének és semmisségének megállapítására irányult. Kérelmét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209. §
(1)és
(4)bekezdéseire, a 209/A. §
(2)bekezdésére, valamint a 18/
- (II.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.)
- §
(1)bekezdés a)-
- b)pontjaira, továbbá a 2. §
- f)pontjára alapította. Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 38.100 forint perköltséget. Megállapította, hogy az eljárás illetékét a Magyar Állam viseli. Ítéletének indokolásában idézte a Ptk. 209. §
(1)és
(4)-
(5)bekezdéseit, a 209/A. §
(2)bekezdését, a 260. §
(2)bekezdését, a 261. §
(2)bekezdését, az R. 1. §
(1)bekezdésének a)-
- b)pontjait, valamint a 2. §
- f)pontját. Megállapította, hogy a szerződéses kikötést érthetően és világosan fogalmazták meg, amely az alperes mint zálogjogosult számára egyoldalú előnyt nem biztosít. A rendelkezés a Ptk. 261. §
(2)bekezdésében foglaltakkal összhangban áll, így a 209. §
(5)bekezdése értelmében nem lehet tisztességtelen. A rendelkezés attól sem tisztességtelen, hogy nem határozza meg részletesen azokat az eseteket, amikor a fedezet kiegészítése kérhető, hiszen ilyen tényállásokat a Ptk. idézett rendelkezése sem tartalmaz. Kiemelte, hogy a szerződés futamideje 20 év, és ez alatt a zálogfedezet értéke több okból is csökkenhet. Az alperes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény
- §-a alapján a kölcsönszerződés fennállása alatt köteles a nyújtott kölcsönösszeg fedezetéül szolgáló biztosítékról, illetve a biztosíték megfelelőségéről gondoskodni, és a feltétel kikötésével e jogszabályi kötelezettségének tett eleget. A felperes az ítélet elleni fellebbezésében elsődleges annak megváltoztatását és kereseti kérelmének teljesítését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte a Polgári Perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)bekezdése, harmadlagosan pedig a 252. §
(3)bekezdése alapján. Előadta, hogy a feltétel túlterjeszkedik a szerződéskötés napján hatályos Ptk. 260. §
(2)bekezdésén és a 261. §
(2)bekezdésében írt diszpozitív szabályokon, és annak értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja. Ezt meghaladóan kizárólag a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel annak megállapítására is, hogy teljesítése szerződésszerű-e. A felperes előtt ismeretlenek azok a módszerek, amelyek alapján az alperes meghatározza az általa megfelelőnek ítélt újabb biztosítékot, így szubjektív megítélésétől függ, hogy mit tekint elfogadhatónak. A Ptk. 261. §
(2)bekezdése nem a zálogtárgy értékcsökkenésére, hanem az állagának romlására vonatkozik. Az állag a használhatóságot jelenti, az értékcsökkenés ettől lényegesen eltérő kategória, amely nem minden esetben jelenti az állagromlást. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a felperes
- január 31-ei tárgyalást megelőzően benyújtott keresetkiterjesztését, amellyel az eljárási szabályokat megsértette, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése indokolt. Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt a Pp.
- §
(4)bekezdése szerint jogerőre emelkedett rendelkezése, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet teljes egészében bírálta felül. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének elbírálásához szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, azonban a másodfokú bíróság az érdemi döntéssel a következő indokok miatt nem értett egyet. A Ptk. 209. § 2010. január 1-jéig hatályban volt
(5)bekezdése [jelenleg 209. §
(6)bekezdés] kizárólag olyan feltételekre alkalmazható, amelyek további értelmezést nem igényelnek, és tartalmukról a jogszabály megfelelő részletességgel rendelkezik. A Ptk. 261. §
(2)bekezdése azonban egy olyan diszpozitív felhatalmazó szabály, amelynek jogot keletkeztető hatályát nem maga a rendelkezés, hanem az érvényesítésének feltételeit tartalmazó további szerződéses kikötések határozzák meg. Mindezek miatt a jelzálogszerződés 7. pontjára a Ptk. 209. § korábbi
(5)bekezdése nem irányadó. A Ptk. 261. §
(2)bekezdése a zálogtárgy állagának romlása esetén a hitelezőt feljogosíthatja további fedezet követelésére, de csak abban az esetben, ha annak pontos és teljesíthető feltételeiben az adóssal előzetesen megállapodik. A felperes alappal hivatkozott arra, hogy a jelzálogszerződés
- pontjában írt értékcsökkenés nem azonos az állagromlással. Az állagromlás a zálogtárgy fizikai tulajdonságainak változásával, annak elhasználódásával vagy sérülésével áll összefüggésben. Értékcsökkenéshez ezzel szemben a zálogtárgy fizikai tulajdonságaitól független további okok is vezethetnek. A jelzálogszerződés támadott rendelkezése egyáltalán nem határozza meg, hogy milyen arányú értékcsökkenés alapján követelheti az alperes a biztosíték kiegészítését, azt milyen módszerek és műszaki, pénzügyi feltételek alapján állapíthatja meg, és ennek meghatározásánál a felperest milyen jogok illetik. A fedezet értékcsökkenése elsősorban a felperest sújtja, amelynek kiegészítése nyilvánvalóan pénzügyi és műszaki felkészültséget igényel. Az alperes egyoldalú döntése szerint közölt felhívás alapján kikötött haladéktalan kötelezettségvállalás ezáltal a felperes jogainak a kölcsönszerződésre is kiható súlyos sérelméhez vezethet. A támadott kikötéssel az alperesnek kizárólag jogosultsága keletkezik, míg a felperesre csak olyan bizonytalan határidejű és tartalmú kötelezettség hárul, amelynek teljesíthetősége kiszámíthatatlanná és bizonytalanná válhat, így a felperes helyzetének indokolatlan kiszolgáltatottságához vezethet, és lehetőséget nyújt arra is, hogy a szerződéses feltételt az alperes egyoldalúan értelmezze. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy a jelzálogszerződés
- pontja alkalmas arra, hogy a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét sértve a szerződő felek közötti egyensúlyt a felperes mint zálogkötelezett hátrányára megbontsa, ezért az R.
- §
(1)bekezdés a) pontja és a Ptk. 209. §
(1)bekezdése értelmében ez a kikötés tisztességtelen, így a 209/A. §
(2)bekezdése szerint semmis. Az elsőfokú eljárás iratai alapján megállapítható, hogy a felperes keresetkiterjesztést is tartalmazó beadványa már a tárgyalás berekesztését követően érkezett az elsőfokú bírósághoz, ezért annak tartalma már nem válhatott a tárgyalás részévé, azt az elsőfokú bíróság nem bírálhatta el, így az elsőfokú eljárás szabályait sem sértette meg, ezért a Pp. 252. §
(2)bekezdése nem alkalmazható. Az elsőfokú bíróság a kereset elbírálásához szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, annak kiegészítése nem szükséges, ezért az ítélet hatályon kívül helyezésének a Pp. 252. §
(3)bekezdésében írt eljárási feltételei sem álltak fenn. A kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésének alkalmazásával megváltoztatta, és a keresettel támadott általános szerződési feltétel tisztességtelenségét megállapította. A felperes fellebbezése eredményre vezetett, ezért az alperes a Pp. 239. §-a szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes első- és másodfokú eljárás ügyvédi munkadíjból álló perköltségeit megfizetni, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdéseinek alkalmazásával a kifejtett érdemi tevékenységgel arányban határozta meg. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték megfizetéséről szóló rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése szerint irányadó 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésén alapul. ,
- szeptember
- Dr. Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke . Bleier Judit s.k.. Pusztai Anita s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő bíró