A határozat elvi tartalma: Keresetét az adózó-felperesnek bizonyítania kell. Kiadásainak fedezetéről az adózó bír ismerettel, ezért annak bizonyítása, hogy mikor, mennyi bevétele volt, azt mire fordította, a felperest terhelte a perben. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Kfv.V.35.023/2017/
- A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán tanácselnök . Kurucz Krisztina előadó bíró . Kárpáti Magdolna bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: dr. Rábai Zsolt Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Rábai Zsolt ügyvéd Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- október
- napján kelt 7.K.30.857/2016/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 7.K.30.857/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 3.500.000 (azaz hárommillió-ötszázezer) forint eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes az általa
- január 7-én alapított M. Z. Kft.nek (a továbbiakban: Kft1.) a tulajdonosa és ügyvezetője volt, e cégben lévő üzletrészét
- február 16-án E. J.-nek és az E.M. T. Kft.-nek értékesítette. Ügyvezetőként a társaság [2] [3] [4] [5] [6] [7] bankszámlájáról készpénzben
- évben összesen 727.523.598 Ft-ot és 97.420 EUR-ot vett fel és 3.465.000 Ft-ot, valamint 17.110,5 EUR-ot fizetett be,
- évben készpénzben 215.600.000 Ft-ot és 14.800 EUR-ot vett fel és 500.000 Ft-ot, illetve 3.950 EUR-ot fizetett be. Az Eleven G. C. Kft.-t (a továbbiakban: Kft2.) a felperes
- február 9-én alapította, az ügyvezetője és tulajdonosa volt. E társaságban lévő üzletrészét
- október 9-én E. J.nek és E. M. A.-nak értékesítette. Ügyvezetőként cége bankszámlájáról
- évben összesen: 458.215.000 Ft-ot és 57.700 EUR-ot vett fel készpénzben. A Kft
- és a Kft2., mint alvállalkozók a T. M. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft3.)
- és
- években különböző reklámés marketing tevékenységet végeztek. A Kft
- és a Kft
- által kibocsátott számlák, valamint a Kft
- részéről kiállított pénztárbizonylatok szerint a Kft
- évben a Kft1.-nek és a Kft2.-nek fizetett összeg egy részét, összesen: 209.765.264 Ft-ot közvetlenül a felperesnek fizette ki. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2011.,
- évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a
- augusztus
- napján kelt határozatával a felperest 261.465.277 Ft szja, 347.379.842 Ft eho adókülönbözet, 873.359.389 Ft adóbírság és 98.197.670 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
- december
- napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a személyi jövedelemadóról szóló
- évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1.§
(3)bekezdés, 4.§
(2)bekezdés, 28.§
(1)bekezdés, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97.§
(4)-
(6)bekezdései alapján hozta meg. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helytállóan állapította meg, hogy a Kft
- bankszámlájáról felvett összegből
- évben 745.930.959 Ft,
- évben 218.506.854 Ft, a Kft
- bankszámlájáról felvett összegből
- évben 475.100.320 Ft, a Kft
- pénztárából
- évben kifizetett összegből 209.765.264 Ft az adózó egyéb adóköteles jövedelmének minősül. Nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy adózó a kérdéses összegeket milyen jogcímen szerezte meg. A Kft1., a Kft
- és a Kft
- társaságoknál - a bankszámlakivonatokon túl - a működéssel összefüggő iratanyag nem lelhető fel, bemutatásra sem került, ahogyan a pénzmozgás igazolására, követésére alkalmas, a számvitelről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) előírásainak megfelelő alapdokumentum, bizonylat sem. Az adózó által az eljárás során csatolt [8] [9] „feljegyzés iratátadásról" elnevezésű irat a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 196.§
(1)bekezdésében a teljes bizonyító erejű magánokirat törvényi követelményeinek nem felel meg, így bizonyítékként nem szolgál. A felperes nem mutatott be olyan, a Sztv.-nek megfelelő formai és tartalmi feltételekkel bíró bizonylatot, amely pénzmozgást szabályszerűen igazolt volna. Az alperes szerint az adózó alaptalanul kifogásolta, hogy az adóhatóság a gazdasági társaságok ellenőrzését szabálytalanul folytatta le. Megállapította, hogy a közhiteles cégnyilvántartás szerint a Kft
- és a Kft
- az ellenőrzés kezdetétől egészen annak befejezéséig létező cégek voltak, a cégjegyzékből való törlésükre az ellenőrzés folyamán nem került sor. A megbízólevelek postázásakor a társaságok cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselője E. J. volt, aki az ellenőrzés által megadott időpontokban és helyen nem jelent meg, távolmaradását nem igazolta, írásbeli tanúvallomását nem küldte meg, a rendőrség általi elővezetése sikertelen volt, iratokat nem terjesztett elő. A K&H Bank Zrt. tájékoztatása szerint a Kft
- és a Kft
- üzleti számlái felett a vizsgált időszakban a felperes volt jogosult rendelkezni. A revízió ellenőrzése az adózó vagyongyarapodására is kiterjedt, vizsgálta kiadásainak fedezetét, és megállapította, hogy az ismert forrásaiból származó jövedelmei és kiadásai között nem volt aránytalanság, amely a becslés lefolytatását indokolta volna. A kereseti kérelem [10] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. [11] Álláspontja szerint a hatóság eljárási jogszabálysértésekkel hozta meg a határozatait, a Kft1.-nél és a Kft2.-nél jogsértő módon végezte az ellenőrzést, ahogyan nem volt jogszerű e cégek bankszámláinak lekérdezése sem. A cégek nevében felvett készpénzek esetében pedig a társaságok váltak jogosulttá és kötelezetté. Az elsőfokú határozat [12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. [13] Indokolása szerint a hatóság eljárása során tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, jogszerű bizonyítási eljárást folytatott, nyilatkozatokat szerzett be, tanúkat hallgatott meg, belföldi jogsegélyért megkereséseket küldött. A felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem tárta fel, hogy a megszerzett pénzösszegeket hová, milyen célra fordította, azokkal mit tett, bizonyítási kötelezettségének eleget nem tett, amely okán a bizonyítatlan keresetét el kellett utasítani. Az elsőfokú bíróság rögzítette ítéletében, hogy a perben felülvizsgálni kért határozatok vizsgálata képezte a per tárgyát, nem pedig a társaságoknál folytatott ellenőrzések jogszerűségének az értékelése. A Kft.knél végzett ellenőrzések adóhatósági szakban jogerősen lezárultak, a vizsgálatokkal szemben a felperes észrevétellel, kifogással a közigazgatási eljárásban nem élt. A felülvizsgálati kérelem [14] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. [15] Álláspontja szerint az ítélet sérti a Pp. 3.§
(5)bekezdésében, 5.§
(5)bekezdésében rögzített, a tisztességes eljáráshoz való jogát. Lényegében megismételte fenntartotta a keresetében foglalt, a Kft.-knél végzett ellenőrzésekre vonatkozóan kifejtett álláspontját. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [17] A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között, a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (Pp. 272.§
(2)bekezdés, 275.§
(2)bekezdés). [18] Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86.§
(1)bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87.§ának
(1)bekezdés a)-
- f)pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felpereseknél a revízió az
- a)pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. [19] A bevallások utólagos ellenőrzése során az Art. 106.§-ának
(1)bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is. [20] A perrel érintett bevallások utólagos ellenőrzése során a felperes-adózó volt köteles igazolni azt, hogy bevallásának adatai a valósággal egyezőek. Kiadásainak fedezetéről az adózó bír ismerettel, ezért annak bizonyítása, hogy mikor, mennyi bevétele volt, azt mire fordította, a felperest terhelte. Az adóhatóság az általa beszerzett, illetve a felperes részéről előtárt bizonyítékok alapján volt köteles dönteni. A felperesnél lefolytatott ellenőrzés során a revízió az Szja tv. 1.§
(3)bekezdése. 4.§
(1)bekezdése, 28.§
(1)bekezdése alapján minősülő egyéb jövedelmet tárt fel, amelyet a felperes nem vallott be, nem vont adózás alá. A feltárt egyéb jövedelmet az adóhatóság az összevont adóalapban szerepeltette, és határozataiban levonta annak adójogi következményeit. A meghozott adóhatározatokkal szemben felperesnek az Art. 143.§
(1)bekezdése alapján a jogorvoslat közigazgatási perben biztosított volt. [21] Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a (Pp. 324.§-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazandó) Pp. 164.§ának
(1)bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperes a perben bizonyítási eszközökkel nem cáfolta meg, hogy a határozatokban megjelölt egyéb bevételekhez jutott, amelyeket adóbevallásában nem szerepeltette. Az elsőfokú bíróság ezért a felperes bizonyítatlan keresetét elutasította. [22] A felperes eljárási kifogásai miatt rámutat a Kúria, hogy a bírósági felülvizsgálathoz megkívánt feltételeket határozta meg a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK
- számú állásfoglalása, amely további alkalmazását a 6/2010.(XI.25.) Közigazgatási jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróság által hozott egyes jogegységi határozatokról és állásfoglalásokról címmel
- november 25től megtiltotta. Ennek indokát a Közigazgatási Kollégium egyebek mellett - abban jelölte meg, hogy e KK állásfoglalás a meghozatala óta bekövetkezett jogszabályváltozásokra figyelemmel meghaladottá vált. A KK
- azt tartalmazta, hogy eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés a bírósági eljárásban nem orvosolhatóan olyan jelentős, hogy a döntés érdemére kihat. E tartalom a Pp. 339.§
(1)bekezdésébe került 2012. február 1-től, és a módosítás szerint, ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A felperesnek tehát a perben azt kellett bizonyítania, hogy az adóhatóság az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértéseket követett el. [23] Azt, hogy az adóbevallásaiban fel nem tüntetett, a határozatokban megjelölt bevételekhez hozzájutott, hogy a bankszámlákon szereplő, meghatározott pénzekből felvett, és az összegekkel okiratokkal bizonyítottan nem számolt el, a felperesi eljárási kifogások nem cáfolják, ugyanakkor a felperes azt sem igazolta, hogy kifogásai az ügy érdemi elbírálására kihatással lettek volna. [24] A felperes a tisztességes eljárásra való hivatkozásakor megjelölte (Ad 1.) a Pp. 5.§
(5)bekezdését, amely jogszabályhely a hatályos Pp.-ban nincsen. Hivatkozott továbbá (Ad.2.) a Pp. 3.§
(5)bekezdésére), amely jogszabályhely szerint: „Ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. E rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket, ideértve azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint valamely körülményt az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni.". E rendelkezés a szabad bizonyítás elvét tartalmazza. A felperes tehát akként hivatkozott a tisztességes eljáráshoz való alapelvi joga megsértésére, hogy ahhoz megfelelő jogszabályhelyet meg sem jelölt. [25] A Kúria megállapította, hogy a Pp. 221.§
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően az elsőfokú bíróság részletes és a valósággal egyező tényállást állapított meg, ismertette a határozatokban foglaltakat, a hatóság bizonyítási eljárását, bizonyíték értékelését, továbbá a keresetet és az ellenkérelmet. Idézte az alkalmazott jogszabályokat, jogi indokolásában a bizonyítás körében értékelte a hatóság eljárását, a perbeni bizonyítási teher alapján a kereset mikénti bizonyítását. Döntését logikusan, okszerűen megindokolta, jogszerű döntése alapján a bizonyítékok felülmérlegelésének nincsen helye (Pp. 275.§-ának
(1)bekezdése). [26] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [27] Keresetét a perben az adózó-felperesnek bizonyítania kell. Záró rész [28] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért arról a Kúriának rendelkeznie nem kellett. [29] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§-ának
(1)bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján rendelkezett. [30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- június
- . Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró