Bf.112/2007/12 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.112/2007/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében ! A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a
2. évi április hó
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az emberölés bűntette kísérlete miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Veszprém Megyei Bíróság
4. évi szeptember hó
5. napján kihirdetett B.538/2006/
6. számú ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az első fokú bírósági ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Indokolás: A Veszprém Megyei Bíróság B.538/2006/
7. szám alatti ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében, ezért 3 év 8 hónapi börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte elrendelve kényszergyógyítását. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása, míg a vádlott és védője eltérő minősítés és a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen az ügyész által bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság által teljes körűen feltárt bűnösségi körülmények helyes értékelése mellett a vádlott javára és terhére szólók szinte azonos súllyal esnek latba, az enyhítő és súlyosító körülmények jelentősége közt nincs olyan mérvű különbség, amelyre hivatkozva az első fokú bíróság a büntetést kiszabta. Az enyhítő körülményként értékelt sértetti közrehatással kapcsolatban rámutatott, hogy az az ítélet
8. oldal utolsó bekezdésében írtakkal ellentétesnek látszik. Az ott írt előzmények, a vádlott korábbi magatartása, személyisége, amelyet egyébként a tényállás részévé lett volna indokolt tenni, csak abban az értelemben egyeztethetők, hogy az együtt élés során bizonyos helyzetekben a vádlott, más esetekben a sértett akarata érvényesült a másikuk felett. A másodfokú nyilvános ülésen jelen lévő vádlott és védője a fellebbezést szintén változatlan formában tartották fenn. A védő a Legfelsőbb Bíróság
9. számú irányelvére, az azon alapuló bírói gyakorlatra, az orvosszakértői módszertani levél iránymutatásaira, a szúrás irányára, helyére hivatkozva továbbra is azt az álláspontot foglalta el, hogy a vádlott felelőssége az emberölés bűntette kísérletében nem állapítható meg, mivel tudattartalma nem terjedt, nem terjedhetett ki a tüdő megszúrására, ezért csupán életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt vonható felelősségre. Végül utalt arra, hogy a sértett nem pusztán megbocsátott a vádlottnak, hanem fogvatartása alatt mindvégig kapcsolatot tart vele az élettársi közösség helyreállításának reményében. Erre is, valamint a vádlott által mintegy 2 év fél éve előzetes letartóztatásban töltött időre figyelemmel a kiszabott büntetés enyhítését kérte. A vádlott csatlakozott védőjéhez, megbánásának adott hangot és a jövőre nézve előadta, hogy élettársi kapcsolatát közös elhatározáson alapulva folytatni szeretné a sértettel, akivel együtt nevelnék kiskorú gyermekét is. A fellebbezéseket az ítélőtábla egyik formájukban sem találta alaposnak. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§ /1/ bekezdése szerint. A megyei bíróság az eljárási szabályok betartása mellett megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást. Beszerezte és tárgyalás anyagává tette a tényállás teljes körű feltáráshoz szükséges bizonyítékokat, melyeket egyenként és összességében is megvizsgált kellően számot adva ezzel kapcsolatos értékelő tevékenységéről is. Az így megállapított tényállás teljes mértékig megalapozott, így alapját képezhette a másodfokú bíróság határozatának is. A tényállás alapján helyesen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére és nem tévedett a cselekmény minősítése, megnevezése során sem. A vádlott elkövetéskori tudatállapotára megfelelően következtetett a tárgyi és alanyi oldal mindenre kiterjedő alapos vizsgálatával. Az adott körülményekből valóban arra vonható ésszerű következtetés, hogy az időben igen hosszúra nyúlt, több órán át tartó, különféle módon végrehajtott bántalmazás során a vádlott szándéka a sértett életének kioltására irányult, ezt kívánva cselekedett a különös kegyetlenséget megközelítő agresszivitással, brutalitással. S mivel az egész magatartás - sorozatot ennek érdekében vitte véghez, a folyamatból nem ragadható ki csupán egyetlen elem, maga a késsel történő szúrás. Az eszközös és eszköz nélküli, lábbal történő, egész testre kiterjedő rúgások önmagukban alkalmasak voltak a bekövetkezettnél súlyosabb eredmény, akár a sértett halálát más módon elindító okfolyamat előidézésére is. Csak a véletlenen és az idejében érkezett szakszerű orvosi ellátáson múlott, hogy a sértett még a helyszínen nem veszítette életét. Ezen körülményeket figyelmen kívül hagyva is nehéz azzal érvelni, hogy a létfontosságú szervekhez / szív, tüdő, nyaki ütőerek/ közeli bal felkar közepes erővel, 14 cm pengehosszúságú késsel történő megszúrásakor akár csak eshetőlegesen sem kellett a vádlott tudatának kiterjednie arra, hogy magatartása ezen létfontosságú szervek megsértése révén a sértett halálához vezethet. Ilyenképpen a vádlott magatartása még a védelmi álláspont mellett sem lenne minősíthető életveszélyt okozó testi sértés bűntettének Az első fokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket maradéktalanul feltárta. E körben az ítélőtábla csak annyit jegyez meg, mint ahogyan a fellebbviteli főügyészség képviselője is utalt rá, hogy a sértetti közrehatást olyan formában és olyan tartalommal, mint ahogy azt a megyei bíróság értékelte, megállapítani nem lehet. A vádlott és a sértett kezdettől fogva meglehetősen elnehezült kapcsolatban éltek, melyben a köztük adódó konfliktusok okait, jellegét leginkább a kölcsönösség jellemezte. Kétségtelen, hogy a vádlott mellett és ellen is jelentős számú és súlyú büntetéskiszabási tényező szól. A súlyosító körülmények azonban az enyhe- közepes fokban korlátozott vádlott esetében a többi enyhítő körülményre is figyelemmel nem indokolják az első fokú bíróság által kiszabott büntetés felemelését, ugyanakkor annak enyhítését sem teszik lehetővé. Összességében az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott 3 év 8 hónapi börtönbüntetés a mellékbüntetéssel együtt arányos, adott ügyben megfelelően szolgálja a büntetés kiszabási célokat. A szakértőileg igazolt, és az élet elleni cselekménnyel egyértelműen összefüggésbe hozható alkoholfüggőségre tekintettel a megyei bíróság által alkalmazott kényszergyógyítás elrendelésére is törvényesen és indokolttan került sor, mint ahogy az első fokú ítélet további rendelkezései is megfelelnek a büntető anyagi és eljárási szabályoknak. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be.371.§ /1/ bekezdése alapján helybenhagyta. Az első fokú ítélet kihirdetése óta előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 99.§án alapszik. G y ő r ,
10. április
11. napján Dr.Kovács Tamás sk. Dr.Takácsné dr.Helyes Klára sk. .Miklós Mária sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Veszprém Megyei Bíróság
12. szeptember
13. napján kelt B.538/2006/
14. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r ,
15. április
16. napján .Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó