Kbf.77/2017/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontjába ütköző hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, ezért - halmazati büntetésül - 200 napi tétel, napi tételenként 1.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére húsz hónapi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés, illetve bármely részlet meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte a II. r. vádlottat az eljárás során vonatkozásában felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Ellenben I.r. vádlottat felmentette a Btk. 343. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző hivatalos személy által elkövetett bántalmazás bűntette miatt emelt vád alól és megállapította, hogy az ügyben felmerült további 47.265,-Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész a kihirdetett ítélet ellen az I. r. vádlott terhére, bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezést jelentett be, míg a II. r. vádlott vonatkozásában az ítéletet tudomásul vette. Csatolt fellebbezésének indokolásában a fellebbezésének irányát módosítva kifejtette, hogy az elsőfokú katonai tanács a tényállás felderítési és indokolási kötelezettségének nem tett eleget akkor, amikor megalapozatlanul elutasította az ügyész bizonyítási indítványait, és az elutasítást nem kellő mértékben indokolta. Ezért a Be. 373. §

(1)bekezdés III. a./ pontjában írtak és a Be. 376. §

(1)bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt. A vádlottak és védőik az ítéletet tudomásul vették. Az ítélet II.r. vádlott vonatkozásában

1. július
2. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.612/2017/
3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítésekkel tartotta fenn. Kifejtett álláspontja szerint a katonai tanács meg sem kísérelte tanú1 idézését, meghallgatását, és elmulasztotta tanú2, tanú3 és tanú4 tanúkénti meghallgatását; nem vette figyelembe a ... rendőrkapitányság csatolt nyomozás megszüntető határozatának indokolását, amely azt tartalmazza, hogy tanú1 beszéde érthetetlen; és nem kísérelte meg tanú1 DNS mintájának beszerzését és igazságügyi genetikai szakértő kirendelését, amely a bűnjelek vizsgálata és az azokkal történő összehasonlítás alapján a személyazonosításban bizonyosságot eredményezhetett volna. Megállapította azt is, hogy az elsőfokú bíróság az indokolásában a további bizonyítás mellőzésének megfelelő indokát nem adta. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a tényállás nincs felderítve, emiatt az ítélet a Be.
4. §

(2)bekezdés a./ pontja alapján megalapozatlan, amely megalapozatlanság a másodfokú eljárásban nem küszöbölhető ki. Ezen kívül a katonai tanács az indokolási kötelezettségének sem tett eleget, ezért arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az ítéletet a Be. 376. §

(1)bekezdése, valamint a Be. 373. §

(1)bekezdés III/a) pontja alapján helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Indítványozta továbbá, hogy a Be. 378. §

(2)bekezdése alapján rendelje el, hogy az ügyet másik törvényszék katonai tanácsa tárgyalja. Az ügyészi fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet a Be. 349. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében az I.r. vádlott vonatkozásában bírálta felül, figyelemmel arra, hogy a II. r. vádlott tekintetében az ítélet jogerőre emelkedett. A Be. 360. §

(1)bekezdés c./ pontja alapján a másodfokú bíróság az előterjesztett fellebbezést tanácsülésen bírálta el. A katonai ügyésznek az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályokat betartva járt el. A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az I. r. vádlott a nyomozás során nem tett vallomást, a tárgyaláson a bűncselekmény elkövetését tagadó nyilatkozatot tett. A vád tárgyává tett cselekménnyel kapcsolatban előterjesztett védekezése szerint a vádban megjelölt helyen és időben valóban kihallgatott egy magát tanú1ként azonosító személyt, akivel normálisan lehetett kommunikálni, és aki nem a KEKKH nyilvántartásában lévő fényképen látható személy volt. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor a tényállást a vádlott tagadó vallomása, tanú5, tanú6, és a tárgyaláson kihallgatott tanú7, tanú8, tanú9 és tanú10 tanúvallomása, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, így különösen tanú1 gyanúsítotti és folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásáról készült jegyzőkönyvek, tanú1 KEKKH-nál lévő nyilvántartásban szereplő adatai, a ... Rendőrkapitányság 13030/8743/2014.id. számú igazolása és 684-2/2015.bü. számú iratainak fénymásolata; a szagazonosításról készült jegyzőkönyvek és a daktiloszkópiai vizsgálat eredménye alapján, azok összevetésével, mérlegeléssel állapította meg. Az elsőfokú katonai tanács a lefolytatott bizonyítási eljárás során megvizsgálta az I.r. vádlott védekezését, és azt összevetette a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal: a tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomásaival, továbbá a bizonyítékok között értékelt okiratokkal, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy lényegében miért a vádlott meg nem cáfolt védekezését fogadta el a tényállása alapjául. Az elsőfokú katonai tanács eljárása során a nyomozás menetében elvégzett bizonyításhoz képest többletbizonyítást vett fel: beszerezte a KEKKH-tól a Robotzsaru tanú1ra vonatkozó naplóadatait, fényképeit; megidézte és kihallgatta a gyanúsítottként kihallgatott személy elfogásában és előállításában közreműködő rendőrjárőrt, az adatait lekérdező ügyeletes tiszthelyettest és az ügyeletes tisztet, akik ténylegesen találkoztak az előállítottal; beszerezte még tanú11 és tanú1 DNS mintáját és ujjnyomat lapját, továbbá tanú1 szagmintáját; ujjnyomatszakértőt rendelt ki és szagazonosítást hajtatott végre, összevetetve a tanú6 sérelmére elkövetett bűncselekmény során rögzített bűnjeleken lévő szagmintát és ujjnyomtöredéket tanú1 szagmintájával és ujjnyomatával. A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy tanú1t az elsőfokú katonai tanács rendőri elővezetéssel idézte tárgyalására tanúként, amely eredményre nem vezetett (bírósági iratok 27. naplószám), ezért a tanú személykörözését is elrendelte (2016. szeptember 13-i tárgyalási jegyzőkönyv 9. oldal 2. számú végzés és bírósági iratok 28. naplószáma); másodszorra a 2017. május 11-i tárgyalásra a tanú részére és lakcímére küldött idézést tanú11 nevű testvére vette át, de a tárgyaláson tanú1 nem jelent meg, magát előzetesen nem mentette ki, így kihallgatására nem kerülhetett sor. A 2017. július 14. napján készült tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a katonai ügyész arra hivatkozással kérte tanú12 tanúkénti kihallgatását, mert az ő azonosítójával hozták létre a vád tárgyává tett - és az I. r. vádlott által felvett - gyanúsítotti jegyzőkönyvet; tanú2-t azért kérte megidézni, mert ő intézkedett a bűnügyben a tárgykörözés elrendeléséről; tanú3-t azért, mert szakértő kirendeléséről intézkedett és ő vette fel a sértett feljelentését, míg tanú4-t azért, mert ő állította össze a bűnjeljegyzéket a bűnügyben. Emellett fenntartotta a DNS szakértő kirendelésére és tanú1 kihallgatására vonatkozó korábban előterjesztett bizonyítási indítványát is. A Be. 351. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak, vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a katonai ügyész fellebbezésében új tényre nem hivatkozott, előterjesztett bizonyítási indítványait az elsőfokú bíróság elutasította, ennek indokát adta ítélete

1. oldalának hatodik és hetedik bekezdésében. Az ott kifejtett indokolással a fellebbviteli bíróság egyetért, arra is figyelemmel, hogy a gyanúsítottként kihallgatott személy előállításában részt vevő járőr kihallgatásra került, akárcsak az ügyeletes és az ügyeletes tiszthelyettes, akik valóban találkoztak az előállított személlyel. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállás felderítési és indokolási kötelezettségét teljesítette, ezért az ügyészi indítványban foglaltak teljesítése a felülmérlegelés tilalmába ütközne. Az ügyész által nevesített konkrét megalapozatlansági ok a fentebb kifejtettek alapján nem alapos. Megállapítható ugyanakkor az is, hogy az elsőfokú katonai tanács a részletes bizonyítási eljárás lefolytatását követően a logika szabályainak megfelelően értékelte az egyes bizonyítékokat. Megfelelő terjedelemben indokolta az álláspontját. Az általa rögzített tényállás tehát megalapozott, mentes a Be.
2. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Ezért az ügyésznek a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vonta le következtetéseit és mentette fel Pintér I.r. vádlottat a Be. 6. §

(3)bekezdés b./ pontjára figyelemmel a Be. 331. §

(1)bekezdése alapján bizonyítottság hiányában az ellene emelt vád alól. Az előzőekre figyelemmel, mivel az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezése is törvényes, a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet helyes indokainál fogva - I.r. vádlott vonatkozásában - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 371. §

(1)és

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. november
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró, Dr. Belovai Henriette hb. százados s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I.r. vádlott tekintetében jogerős. ,
3. november
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke