Bf.346/2016/38 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat,

(3)bekezdés. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott szabadságvesztésének tartamát 8 (nyolc) évre, a

1. február
2. napjától
3. szeptember
4. napjáig előzetes fogvatartásban,
5. szeptember
6. napjától
7. november
8. napjáig házi őrizetben volt II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott szabadságvesztésének tartamát 5 (öt) évre súlyosítja. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottal szemben további 285.000,- (kettőszáz-nyolcvanötezer) forintra is vagyonelkobzást rendel el. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott által
9. február
10. napjától
11. augusztus
12. napjáig előzetes fogvatartásban, míg II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott által
13. február
14. napjától
15. szeptember
16. napjáig előzetes fogvatartásban,
17. szeptember
18. napjától
19. november
20. napjáig házi őrizetben töltött időt tekinti a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítottnak. Az első fokú eljárásban felmerült összesen - helyesen - 843.024,- (nyolcszáznegyvenháromezerhuszonnégy) forint bűnügyi költségből I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat 127.507,(egyszázhuszonhétezer-ötszázhét) forint, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat 170.204,(egyszázhetvenezer-kettőszáznégy) forint, míg a vádlottakat egyetemlegesen 489.306,(négyszáznyolcvankilencezer-háromszázhat) forint megfizetésére kötelezi, míg 56.007,(ötvenhatezer-hét) forint bűnügyi költséget az állam visel. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottak által egyezően a
21. szeptember
22. napjától
23. szeptember
24. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztésbe. Kötelezi I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat 35.420,- (harmincötezer-négyszázhúsz), II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat 35.420,- (harmincötezer-négyszázhúsz), míg a vádlottakat egyetemlegesen 52.849,- (ötvenkettőezer-nyolcszáznegyvenkilenc) forint a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS Az elsőfokú bíróság I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk.
25. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] miatt 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] miatt 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlottak legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban, valamint a II. rendű vádlott által házi őrizetben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította akként, hogy egy napi előzetes fogvatartás egy napi szabadságvesztésnek, öt napi házi őrizetben töltött idő egy napi szabadságvesztésnek felel meg. II.rendű vádlott neve II. vádlott vonatkozásában a Budapesti XX., XXI., XXIII. Kerületi Bíróság 6.Fk.1672/2011/

1. számú ítéletével kiszabott 1 év 2 hónap szabadságvesztés végrehajtását elrendelte. Rendelkezett a bűnjelekről, azok egy része lefoglalását megszüntette és I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottnak kiadni rendelte, míg a kábítószert és az azzal szennyezett tárgyakat elkobozta. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottal szemben a tőle lefoglalt 80.620,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Az eljárás során felmerült 843.033,- forint bűnügyi költségből I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat 407.022,- forint, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat 436.011,- forint megfizetésére kötelezte. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott vonatkozásában a 24.Beü.1667/
2. szám alatt próbára bocsátás megszüntetése iránt indított büntető eljárást megszüntette és ezen ügyet elkülönítette. A törvényszék e rendelkezése elsőfokon jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Fellebbezett az ügyész a vádlottak terhére súlyosítás, a szabadságvesztés tartamának lényeges súlyosítása, I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott és védője téves minősítés miatt enyhítés, II.rendű vádlott neve II. vádlott és védője felmentés érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva az első fokú ítélet megváltoztatását, I.rendű vádlott neve I. rendű és II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottak fő, és mellékbüntetésének súlyosítását, egyebekben pedig az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A fellebbviteli főügyészség a fellebbezési tárgyaláson a bizonyítási eljárást követően ugyanilyen tartalmú indítványt tett. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését ítélte részben alaposnak. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és lehetséges körben a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Az ítélőtábla - a védők által a fellebbezési nyilvános ülésen becsatolt szakértői anyagban foglaltakra figyelemmel - az ügyben bizonyítást rendelt el, melynek keretében újabb orvosszakértői vélemény beszerzését és tárgyalás tartását rendelte el. A védők az orvosszakértői vélemény kézbesítését követően további bizonyítási indítványként az általuk becsatolt szakértői véleményre figyelemmel (
3. sz. szakértő neve) drogszakértő kirendelését vagy a szakértői vélemény okiratként történő értékelését, illetőleg II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott védője a II. rendű vádlott édesanyjának tanúkénti kihallgatását indítványozta a vádlottak elfogásakor általa tapasztaltakra vonatkozóan. A fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróság a tárgyaláson ismertette (
4. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő szakértői véleményét. Az ítélőtábla álláspontja szerint - mivel az ügyben két igazságügyi orvosszakértői vélemény is rendelkezésre áll, melyek között nem volt ellentmondás - így a védelem által felkért (
5. sz. szakértő neve) drogszakértő eseti szakértőkénti bevonása inokolatlan és az általa előterjesztett vélemény okirati bizonyítékkénti értékelése sem szükséges és indokolt. A fentieken túl, mivel a másodfokú bíróság álláspontja szerint az első fokú ítélet tényállása megalapozott, így nincs törvényi lehetőség a tanú meghallgatására sem. Ezért az ítélőtábla a további bizonyítási indítványokat elutasította. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével döntően hiánytalan tényállást állapított meg. Azt a másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás és az iratok egybehangzó adataira figyelemmel a Be.
6. §

(1)bekezdés a) pontjára az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottal szemben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje

1. december
2. napján járt volna le. A másodfokú bíróság mellőzi, hogy a lefoglalt 91 darab alufóliába csomagolt és nettó 40,23 gramm össztömegű növényi anyag darabonként 0,38 gramm tömegű volt, mert valamennyi csomagot nem mérték le az eljárás során, a szakértő csak azt állapította meg, hogy közel egyforma mennyiségűek voltak. Az első fokú ítélet
3. oldal második, harmadik, negyedik bekezdésében foglaltak az indokolásba tartoznak, ahogy az ott írtakat az első fokú ítélet
4. oldal negyedik, ötödik, hatodik bekezdése tartalmazza is. A tényállásban ugyanis csak annak megállapítása szükséges, hogy a növényi anyag hatóanyaga (AB-CHMINACA) kábítószernek minősül. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott az általa megvásárolt 350 gramm növényi anyagból 293 grammot értékesített - hiszen 57 grammot foglalt le a rendőrség - abból összesen 366.000,- forintra tett szert, melyből 80.620,- forint került lefoglalásra. (A 293 grammból összesen 732 csomag 0,4 grammos adag készülhetett, melyből egy csomagot 500,- forintért értékesített, így a 732 csomag 366.000,- forint). (
5. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő szerint is I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottól lefoglalt 57,02 gramm össztömegű AB-CHMINACA-t tartalmazó növényi törmelék tiszta hatóanyag tartalma 1,7-1,9 gramm, mely meghaladja a különösen jelentős mennyiség alsó határát (ez 0,7 gramm), annak 2,43-2,71 szerese. Egyebekben a tényállás hiánytalan és megalapozott, az a fenti kiegészítésekkel, illetőleg helyesbítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. Az ítélőtábla álláspontja szerint I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott cselekményének eltérő minősítésére, illetőleg a II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott felmentésére irányuló fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott első nyomozati vallomását és az azt alátámasztó bizonyítékokat elfogadva az I. rendű vádlott későbbi megváltoztatott vallomását, illetőleg II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott tagadó vallomását elvetette. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott a fellebbezési eljárásban is arra hivatkozott, hogy az első vallomását félreértették, nem 7-8 alkalommal vásárolt, hanem csak 7-8 vevője volt. Védője pedig vitatta a hatóanyag tartalmat a le nem foglalt növényi anyag tekintetében, mivel csak a legutoljára vásárolt növényi anyag került lefoglalásra, csak azt vizsgálta meg szakértő, amiből nem következik, hogy a többi növényi törmelék is hasonló hatóanyag tartalmú volt. Ezzel összefüggésben utal arra az ítélőtábla, hogy I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott vallomása a jegyzőkönyv tanúsága szerint egyértelmű volt, azt saját maga elolvasás után aláírta. A vásárlási alkalmak számán túl, annak mennyiségét is megjelölte 50 grammban, és az elsőfokú bíróság a kedvezőbb hét alkalommal történő vásárlás alapján állapította meg a 350 gramm mennyiséget. E vallomását a későbbi kihallgatása során fenntartotta, újabb vallomást nem kívánt tenni. Az a körülmény, hogy ezt a vallomást bármilyen okból és bármilyen formában igyekezett utóbb megváltoztatni, nem érinti e vallomás bizonyítékkénti értékelhetőségét, hiszen a megváltoztatott vallomásait az elsőfokú bíróság elvetette. E körben indokolási kötlezettségének elgett tett. Ami a le nem foglalt anyag hatóanyag tartalmát illeti, az iratokból megállapítható, hogy I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottnak állandó vevői voltak. Nyilván ezek a vevők újból nem vásároltak volna az I. rendű vádlottól, ha az anyag minőségével kapcsolatban bármilyen kifogásuk merült volna fel. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott védője vitatta a fellebbezési szakban beszerzett szakértői véleményt olyan formán, hogy annak véleményi része csupán egy oldal, azt sugallva, hogy így a szakértői vélemény nem lehet megalapozott. E vonatkozásban utal arra a másodfokú bíróság, hogy (2 sz. szakértő neve) szakértői véleményének véleményi része, az irat tanúsága szerint, a szakvélemény
6. oldalától a
7. oldaláig tart. A szakértő - hasonlóan a nyomozás során eljárt igazságügyi orvosszakértőhöz - minden rendelkezésére álló adatot figyelembe véve terjesztette elő véleményét. Ami az egyszeri adagot és annak hatóanyag tartalmát illeti, az a vádlottakra kedvezőtlenebb, így az, az elsőfokú bíróság által is elfogadott (
8. sz. szakértő neve) igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye alapján helyesen került megállapításra. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata és kötelessége. A törvényszék a rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és összességükben egyaránt vizsgálta, részletesen kifejtette, hogy mely bizonyítékokat miért fogadott, illetve vetett el. Okfejtése logikus, mindenben megfelel az iratokban rögzítetteknek. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség, így a bizonyítékok mérlegelését támadó fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekményeket a törvénynek megfelelően minősítette. Az csupán annyiban szorult kiegészítésre, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályi alap megjelölésekor az

(1)bekezdés

1. fordulatára nem hivatkozott sem az ítélet rendelkező részében, sem a jogi indokolásában. Ez azért szükséges, mert a cselekmény több elkövetési magatartással is megvalósítható, ezért azt az ítélőtábla pótolta. A másodfokú bíróság által a fellebbezési eljárásban kirendelt szakértő által előterjesztett szakvélemény alapján is a vádlottak különösen jelentős mennyiségre követték el a terhükre megállapított cselekményt, hiszen már a lefoglalt 57 gramm növényi anyag hatóanyag tartalma meghaladja a különösen jelentős mennyiség alsó határát és ehhez jön még a megszerzett, de időközben értékesített 293 gramm, amit nem foglaltak le. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülményeket tekintve az ítélőtábla I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott esetében további enyhítő körülményként értékelte büntetlen előéletét és esetében a részbeni bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás az enyhítő körülmény. További enyhítő körülmény a megbánó magatartása. Mindkét vádlott esetében enyhítő körülmény az időmúlás, illetőleg az, hogy az első fokú ítélet óta is több mint egy év eltelt. Ezzel szemben további súlyosító körülmény, hogy a vádlottak a cselekményt a különösen jelentős mennyiség alsó határát meghaladó mennyiségre követték el a cselekményt. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott esetében súlyosító körülmény, hogy a felfüggesztett szabadságvesztéssel járó cselekményen túl is állt már bíróság előtt. A II. rendű vádlott esetében a fiatal felnőtt kor csak büntetlen előélete esetén lehetne enyhítő körülmény. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett, az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés mindkét vádlott vonatkozásában enyhe, figyelemmel arra is, hogy a jelentős mennyiség alsó határának többszörösére követték el a cselekményt. A vádlottak által elkövetett cselekményt a törvény 5-20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A büntetés kiszabása során irányadó középmérték 12 év 6 hónap. A másodfokú bíróság úgy ítélte, hogy a büntetlen előéletű, részben bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tevő I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottal szemben indokolt a középmértéktől a javára eltérni, de a törvényi minimumot nagyobb mértékben meghaladó szabadságvesztés büntetés áll arányban, a cselekmény tárgyi súlyával és társadalomra veszélyességével. Ezért a szabadságvesztés tartamát 8 évre súlyosbította. II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottal szemben, aki a cselekményt bűnsegédként követte el - a belső arányosságra is figyelemmel - enyhítő szakasz alkalmazása nem indokolt, de a törvényi minimumban meghatározott szabadságvesztés elegendő, ezért a szabadságvesztés tartamát 5 évre súlyosította és egyben mellőzte a Btk.
2. §

(2)bekezdés b) pontjára utalást. (Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ugyan felhívta, de nem alkalmazta ugyanezen szakasz

(4)bekezdését). A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közügyektől eltiltás tartama mindkét vádlott esetében arányos, annak súlyosítása nem indokolt. Helyesen rendelkezett az elsőfokú bíróság a végrehajtási fokozatról és a feltételes szabadságról, de utóbbi esetében a legkevesebb három hónap kitöltését szükségtelenül jelölte meg, mert az az általa kiszabott szabadságvesztés mellett nem releváns. Az iratokból megállapíthatóan II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott

1. február
2. napjától
3. szeptember
4. napjáig volt előzetes fogvatartásban, majd
5. szeptember
6. napjától
7. november
8. napjáig volt házi őrizetben. Az elsőfokú bíróság ezen adatokat tévesen jelölte meg az ítélet rendelkező részében, ezért azt a másodfokú bíróság a fentiek szerint helyesbítette. Továbbá az előzetes fogvatartás és házi őrizet beszámítása során nem jelölte meg azokat dátumszerűen, így azt is helyesbítette az ítélőtábla. Az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően rendelte végrehajtani II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottal szemben korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztést. A bűnjelek elkobzásának helyes jogszabályi alapja a Btk.
9. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja, nem az elsőfokú bíróság által a felhívott
3. ac)pont, ezért azt a fentiek szerint helyesbítette a másodfokú bíróság. Nem tévedett a törvényszék, amikor I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottal szemben vagyonelkobzást alkalmazott, tévedett azonban amikor azt csak az I. rendű vádlottól lefoglalt összegre, 80.620,- forintra rendelte el. Az irányadó tényállás szerint I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott összesen 350 gramm kábítószernek minősülő növényi anyagot vásárolt meg, melyből 57 gramm került lefoglalásra, így tehát 293 grammot már értékesített, 0,4 grammonként 500,- forintért. Ebből következik, hogy az I. rendű vádlott legalább 366.000,- forintra tett szert, melyből 80.620,- forint lefoglalásra került. Az ítélőtábla az ezen összegre elrendelt vagyonelkobzáson túl a fennmaradó további 285.000,- forintra is vagyonelkobzást rendelt el a Btk. 74. §

(1)bekezdés c) pontja alapján. A kábítószerrel visszaélés elkövetőjével szembeni vagyonelkobzásról szóló 1/

1. BJE határozat értelmében ugyanis nem csak a meglévő, hanem a teljes bevételt jelentő összegre kell a vagyonelkobzást elrendelni. Ezen összegből nem vonható le az az összeg, amit az elkövető a kábítószer megszerzésére fordított. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság a bűnügyi költség összegét nyilvánvaló számítási hiba folytán tévesen állapította meg, az helyesen 843.024,- forint. Ezen felül a kötelezés során is a vádlottak által fizetendő bűnügyi költség meghatározásakor is számítási hibát vétett. (Tanú neve) tanú toxikológiai vizsgálatával felmerült 56.007,- forint bűnügyi költséget az állam viseli a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján, azt nem lehet a vádlottakra terhelni. Ezen túlmenően a vegyészszakértői véleménnyel összefüggésben felmerült bűnügyi költség a vádlottakat egyetemlegesen terheli a Be. 338. §

(3)bekezdése alapján, mely 489.306,-, míg I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat külön terhelő bűnügyi költség összege 127.507,- forint, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlottat terhelő bűnügyi költség összege pedig 170.204,- forint. Ezért az ítélőtábla a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést a fentiek szerint megváltoztatta. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezések közül az ügyész fellebbezését döntően alaposnak ítélve az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részében foglaltak szerint a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Szeged,

1. szeptember
2. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. . Cserháti Ágota sk. előadó bíró bíró A Fővárosi Ítélőtábla 10.Bf.346/2017/
3. számú és a Fővárosi Törvényszék 24.B.1535/2015/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. szeptember
6. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke