Bf.74/2017/7 – Győri Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés e./, f./ pont), ezért életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta. Beszámította a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a lefoglalt bűnjelek jogi sorsáról, és határozott a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és a védő enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést, míg az első fokon eljárt ügyész tudomásul vette a döntést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.319/2016/5-I. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak találta. Kifejtette, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat betartva járt el, és megalapozott tényállást állapított meg. Helyes a vádlott bűnösségére levont következtetés, és a cselekmény minősítése is törvényes. Álláspontja szerint az enyhítő és súlyosító körülmények korrekcióra szorulnak, mivel egyrészt nem enyhítő körülmény a vádlott személyiségzavara, amely a beszámítási képességét nem érintette, másrészt súlyosító körülményként a cselekmény erkölcsileg különösen elítélendő motívumát és a különösen durva elkövetési módot sem lehet figyelembe venni, ahogy az ilyen jellegű cselekmények országos elszaporodottságát sem. Álláspontja szerint a vádlott kitartó elkövetési szándéka gyakorolhat súlyosító hatást a büntetésre. Kifejtette továbbá, hogy a büntetéskiszabási tényezők korrekciója mellett is tettarányos a vádlottal szemben a törvényszék által kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával együtt, amely ekként arányban áll a terhelt társadalomra veszélyességével, ezért a szankció enyhítésére nem látott lehetőséget. A járulékos rendelkezések körében a lefoglalt két darab gáz-riasztófegyver elkobzásával nem értett egyet a vádhatóság, mivel a terhelt azokkal nem követett el bűncselekményt, és a fegyverek tartásával sem valósított meg bűncselekményt vagy szabálysértést. Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla a Tatabányai Törvényszék ítéletét változtassa meg, a terhelttől lefoglalt 2 darab gáz-riasztófegyver elkobzására vonatkozó rendelkezést mellőzze, és a gáz-riasztófegyvereket a terheltnek kiadni rendelje, egyebekben - a büntetéskiszabási tényezők korrekcióját követően - helybenhagyási indítványt tett. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a védő csatolta a Tatai Rendőrkapitányságon 11050/204/2017. bü. szám alatt ismeretlen tettes ellen kábítószer fogyasztásával csekély mennyiségű kábítószer fogyasztás céljából megszerzésével, tartásával elkövetett kábítószer birtoklásának vétsége gyanúja miatt indult eljárásban A.A. feljelentésének és tanúvallomásának másolatát, amelyre figyelemmel elsődlegesen a jelen eljárás felfüggesztését indítványozta a nyomozati szakban folyamatban lévő eljárás befejezéséig, másodlagosan bizonyítás felvételét a másodfokú eljárásban, és A.A. tanúkénti kihallgatását. Az ítélőtábla az eljárás felfüggesztésére és a tárgyalás tartására irányuló védői indítványt elutasította. Ezt követően a védő perbeszédében előadta, hogy B.B. és C.C. sértettek sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében beismerő vallomást tett a vádlott, ezzel kapcsolatban a tényállást nem vitatta. Kifejtette azonban, hogy önhibáján kívül került bódult állapotba védence, mert a felesége keverte az italába a drogot tudtán kívül. A fia mindezt látta, és utólag büntető feljelentést is tett az édesanyja ellen, amely eljárás nyomozati szakban van. Álláspontja szerint a vádlott házastársa bosszúból cselekedett, amit nem csak a válás indukált, hanem a jelentős közös vagyon megosztása is, tehát a válófélben lévő feleségnek érdekében állt a vádlott félreállítása. Vitatta a szakértői vélemény megállapítását, mivel álláspontja szerint, ha a kokain többször, kisebb adagokban került a vádlott szervezetébe, akkor nem biztos, hogy kiváltja a nyelvzsibbadás és öklendezés formájában megjelenő hatást. Rámutatott, hogy az első fokú bíróság nem vizsgálta, hogy az aznapi bevételből 20.000 Ft hiányzott, amely 1 gramm kokain ára, ennél viszont jelentősebb mennyiségnek kellett lennie a vádlott szervezetében. A rendőrök sérelmére elkövetett cselekmény vonatkozásában kifejtette, hogy képzett sportlövő volt vádlott neve vádlott, aki vaktában lövöldözött és nem célzottan lőtt a rendőrökre. D.D. rendőr zászlóst, aki a már halott C.C.t megnézte, őt eltalálhatta volna 4-5 méterről. E.E.nak is mondta telefonon, hogy nem lő emberre, csak az autókra. A minősítés vonatkozásában előadta, hogy valóban a több emberen elkövetett emberölés bűntette nem vitatható, azonban a hivatalos személy sérelmére történt emberölés bűntette álláspontja szerint nem valósult meg, mert egy rendőr életét sem oltotta ki a vádlott, legfeljebb kísérletről lehet szó, ezáltal álláspontja szerint az emberölés bűntettének kétszeres minősítése nem állapítható meg. A védő az enyhítő körülmények - védence büntetlen előélete, a beismerő vallomása, a megbánása, amely az öngyilkossági kísérleteiben is megmutatkozott, személyiségzavara, illetve hogy két gyermekről gondoskodik - nyomatékos értékelését kérte. Kiemelte továbbá a felróható sértetti közrehatást, amely az évtizedeken át tartó érthetetlen és elfogadhatatlan szülői magatartásban nyilvánult meg. A súlyosító körülmények közül álláspontja szerint az önhibából eredő ittas vagy bódult állapotot kell mellőzni. Abban egyetértett a vádhatóság álláspontjával, hogy a bűncselekmény elszaporodottsága nem hat súlyosítólag, ahogy az elkövetés különösen durva elkövetési módja sem, mivel a törvényhozó már azzal értékelte, hogy a több emberen elkövetett emberölés bűntette esetén magasabb büntetési tételt állapított meg. Mindezek alapján indítványozta védence védekezésének, illetve az általa elmondottaknak a figyelembe vételét a döntés meghozatalakor. A fellebbviteli főügyészség képviselője az írásbeli indítványát változatlan formában fenntartotta. A védelmi felvetésekre reflektálva rámutatott, hogy az édesanya és a nevelőapa sérelmére egyenes szándékkal elkövetett emberölésnél csupán a ténybeli beismerése fogadható el a vádlottnak enyhítő körülményként. A sértetti közrehatásra való hivatkozás pedig nem helytálló, mert semmi nem magyarázza a vádlott szüleivel szembeni kivégzés szerű magatartását, nem lehet figyelembe venni, hogy milyen volt a viszonyuk, különösen nem magyarázza az azt követő lövöldözést a kiérkező rendőrökre. Azzal kapcsolatban, hogy önhibájából került-e bódult állapotba a vádlott, bizonyítást vett fel az első fokú bíróság. Amennyiben e vonatkozásban másik eljárásban egyéb adatok merülnek fel, perújítási eljárásnak lehet helye. Kifejtette, hogy a hivatalos személyek sérelmére eshetőleges szándékkal elkövetett élet elleni cselekmény külön minősítő körülménye az emberölés bűntettének, ezáltal az emberölés kétszeresen minősülő alakzatát megvalósította a terhelt. Súlyosító körülményként jelentkezik, hogy az áldozatok száma több is lehetett volna, amely szerencsére nem következett be. A vádlott rendőrökre célzott, akik az autók mögött kerestek menedéket, és a véletlennek köszönhető, hogy őket nem találta el. Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásával és a feltételes szabadságra bocsáthatóság kedvezményből kizárást szükségesnek találta ilyen súlyú bűncselekményt megvalósító terhelttel szemben. A védő viszonválaszában kifejtette, hogy a generális prevenció mellett az egyéni megelőzéssel nem foglalkozott a bíróság. vádlott neve vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy megbánta a bűncselekmény elkövetését, egyebekben nem kívánt nyilatkozni. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésekre tekintettel az első fokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján, és a védelmi fellebbezést nem találta alaposnak. Az első fokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett a legszélesebb körben folytatta le a bizonyítási eljárást, olyan eljárási szabályt nem sértett, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna, vagy akadályozta volna az érdemi felülvizsgálatot. Az első fokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének teljes mértékben eleget tett. Elemezte vádlott neve terheltnek az eljárás különböző szakaszaiban tett vallomásait. Az édesanyja és nevelőapja megölését beismerte a vádlott, míg a hivatalos személyek sérelmére, feladatuk teljesítése során elkövetett bűncselekmény kísérlete tekintetében ténybeli beismerő vallomást tett. Az első gyanúsítási kihallgatásán jelen volt a védője és pszichológus szakértő is. Olyan körülmény nem volt tapasztalható, amely alapján a terhelt által a meghallgatásakor előadottak megkérdőjelezhetővé váltak volna. Ezt követő folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásán vádlott neve vádlott nem tett érdemi nyilatkozatot, visszavonta korábbi vallomását, ugyanakkor a bűncselekmény elkövetését továbbra is elismerte. A tárgyaláson szintén bűnösnek vallotta magát azzal, hogy nem emlékszik semmire, mivel az alkohol és a drog miatt önkívületi állapotban lövöldözött. Először tagadásban volt a kábítószer fogyasztást illetően, majd azt állította, hogy a szórakozóhelyen került a szervezetébe a kábítószer, ezután azzal védekezett, hogy a felesége keverte az italába. A kábítószer fogyasztást a vádlott elismerte, a E.E.val történő telefonbeszélgetés is ezt támasztja alá, illetve találtak a lakásán a házkutatás során kokainnal szennyezett alufóliát. Azt sem tagadta a vádlott, hogy a kokainon kívül jelentős mennyiségű alkoholt is ivott. Ezzel kapcsolatban értékelte a toxikológus, vegyész, pszichológus és igazságügyi orvos szakértői véleményeket a törvényszék, valamint dr. Stettler Mihály, Mikolay Sándor, dr. Kaszás Magdolna szakértőket a tárgyaláson ezzel kapcsolatban részletesen meghallgatta. A szakértők határozott véleményt alkottak arról, hogy a vádlottat önhiba terheli az ittasságában, és nem italba való bekeverés útján került drog a szervezetébe, mivel annak mellékhatásai lettek volna. A szakértői anyag alapján egyértelműen az állapítható meg, hogy az ittas, bódult állapotát a vádlott önmaga idézte elő. Jelen eljárásban alappal nem hivatkozhat arra, hogy önhibáján kívül került drog (kokain) a szervezetébe. A folyadékkal a szervezetbe került kokainnak olyan orvosilag meghatározható hatása, tünetei vannak, amelyek nála nem voltak észlelhetőek, az ezirányú védekezése tehát nem foghat helyt. Azt is megállapította a szakértő, hogy vádlott neve vádlott beszámítási képességének korlátozottsága vagy kizártsága nem áll fenn. Jelen eljárás tárgya az élet elleni bűncselekmény elkövetése. A vádhatóság helyesen mutatott rá, hogy amennyiben új körülmény merülne fel a kábítószer fogyasztását illetően, akkor azt rendkívüli jogorvoslattal, perújítás keretében lehet sérelmezni, illetve orvosolni. Jelenleg azonban az iratok és a rendelkezésre álló szakértői bizonyítási anyag ezt nem támasztja alá. A fentiek miatt került sor a bizonyítási indítvány elutasítására. A vádlott a szülői házhoz való megérkezését követően C.C. nevelőapját és édesanyját, B.B. sértettet 2-2 lövéssel megölte. A vádlott fenyegető kijelentéseit és édesanyja rémült felkiáltását, valamint a lövéseket F.F., G.G., H.H., I.I., J.J., K.K., L.L. is hallották. M.M. tett bejelentést a rendőrségen a lövöldözés miatt. Tehát a kiabálást és a lövéseket a szomszédos házakban élők is hallották. A szomszédok részben szem- illetve fültanúi voltak az eseményeknek, amely személyi bizonyítékokat alátámasztott az okirati bizonyítás anyaga, a helyszíni szemle jegyzőkönyv, orvos szakértői vélemény, boncjegyzőkönyv megállapításai, amelyek egybevetésével egyértelműen meg lehetett állapítani időrendben, hogy B.B. sértett fej és hátlövés, valamint C.C. sértett mell és fejlövés sérülése mikor keletkezett, amely sérülések egyébként külön-külön is halálos eredménnyel jártak volna. Az előzmények, amely a vádlott és az édesanyja, illetőleg a nevelőapja közötti kapcsolatára vonatkozott, a szülők megölése, illetve a segélyhívásra kiérkező rendőrökkel szembeni fegyveres fellépése kapcsán az események teljes rekonstruálása érdekében széleskörű bizonyítást folytatott le, és számos tanút hallgatott ki a törvényszék, illetőleg szakértői véleményeket értékelt, valamint vizsgálta a gyámhatósági iratokat, a munkafelügyelőség és adóhatóság határozatát, egyéb adatokat és bizonyítékokat. Feltárta az elmérgesedett családi helyzetet, amely a vádlott és a szülők között kialakult, egyrészt A.A. elhelyezése, másrészt a vádlott vállalkozása kapcsán tett feljelentések kapcsán. Ezzel kapcsolatban rokonokat - N.N., O.O. -, szomszédokat - P.P., G.G., H.H. - hallgatott meg a sértettek nagyszülői magatartása, a vádlottal való kapcsolata vonatkozásában. Értékelte a gyámhatósági iratokat is és a vádlott nővérének Q.Q. vallomását is. A szomszédok szerint C.C. és B.B. normális családi életet éltek, a vádlott testvére, arról nyilatkozott, hogy valóban nem volt felhőtlen a viszonya az öccsének az édesanyjával, neki is voltak súrlódásai, de ő ezt másként tudta kezelni. Feltárta azt is a törvényszék, hogy elkövetést megelőzően hol járt, mit csinált a vádlott, kihallgatta a munkahelyén, a Tüzép telephelyen dolgozó R.R. és S.S. tanúkat. A cselekmény második szakasza a rendőrök sérelmére elkövetett bűncselekmény. A törvényszék a bizonyítást ezzel kapcsolatosan is részletesen lefolytatta. Kihallgatta valamennyi, a helyszínre kivezényel rendőr tanút, SZ.SZ.t, D.D.t, T.T.ot, TY.TY.t, U.U.t és Ü.Ü.t. Értékelte a rendőrségi rádióforgalmazás leiratának tartalmát. A környéken illetve a házban élő személyeket tanúként kihallgatta ezen időszak tekintetében is. Elemezte a vádlott híváslistája és a rendőri jelentések alapján, hogy kikkel és mit beszélt a vádlott miután megölte édesanyját és nevelőapját. A telefonbeszélgetések tartalmáról E.E., V.V., W.W., X.X. tett vallomást. A lövöldözés ezen hajnali fázisáról is beszámoltak a szomszédok, illetve a hajnali órákban munkába induló személyek (M.M., Y.Y. és felesége, Z.Z., ZS.ZS., LY.LY. és LY.LY-né, F.F., illetőleg NY.NY., Ö.Ö., X.Y., Z.ZS., Á.Á. és Á.Á-né). Célzott lövések először D.D., majd SZ.SZ., illetve T.T., TY.TY., U.U. irányába történtek, akik az Opel és a Mercedesz szolgálati gépjárműveik mögött kerestek menedéket. D.D.nak sikerült elhajolnia a lövés elől, SZ.SZ.nak pedig az egyik lövedék közvetlenül a feje mellett csapódott a betonba. Legkevesebb 23 lövést adott le a vádlott az ablakból, a bejárati ajtóból és az udvarról a fedezéket kereső rendőrök irányába. Mindkét gépkocsiban rongálási kár keletkezett a vádlott lövöldözései által, amit a műszaki szakértői vélemény tartalmaz. A rendőr tanúk egybehangzó vallomásai mellett lényeges volt a genetikus, fegyverszakértői, fizikai szakvélemény mellett a cselekménysor feltárása kapcsán a helyszíni szemle jegyzőkönyv, valamint a bizonyítási kísérlet anyaga, amelyek alapján egyértelműen rögzíthető, hogy milyen irányból ablak, bejárati ajtó, udvar - adott le célzott lövéseket a kiérkező rendőrökre vádlott neve vádlott. A vádlott tudta, hogy rendőrök érkeztek a helyszínre megkülönböztető jelzéssel, és működött a közvilágítás is. Ahogy mozgást észlelt, lőtt a hivatalos személyekre, ezt a E.E.val történt telefonbeszélgetése tartalma, és a tanú vallomása is alátámasztotta, miszerint elmondta a vádlott, hogy megölte a szüleit, és azt is tudta, hogy ott vannak a rendőrök és a TEK-esek is. Mindezek alapján egyértelműen rekonstruálhatóak voltak az események a vádlott megérkezésétől a túsztárgyalóval való beszélgetését követő elfogásáig. Az első fokú eljárásban ki nem hallgatott A.A. megidézése nélkül is az elkövetés körülményei teljes mértékben tisztázottak. Az eljárás felfüggesztése szükségtelen a rendelkezésre álló iratok alapján. A fentiek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy a Tatabányai Törvényszék helyesen állapította meg a tényállást, amely megalapozott tényállás irányadó volt a másodfokú eljárásban is a Be. 351.§

(1)bekezdése alapján. Csupán egy nyilvánvaló elírást szükséges kijavítani az

1. oldal utolsó bekezdésében, mivel a helyes évszám
2. vádlott neve vádlott bűnösségére levont következtetés okszerű, a cselekmény minősítése törvényes. A törvényszék jogi indokolását mindenben osztotta a Győri Ítélőtábla. Aggálytalanul megállapítható volt, hogy a több okból kialakult családi konfliktustól feldúlt, ittas állapotú és drog hatása alatt álló vádlott, aki képzett sportlövő volt, az engedéllyel tartott fegyverével C.C. és B.B. megölése céljából ment a házukba, és egyenes szándékkal minkét sértettre azonnali halálukat eredményező lövéseket adott le. Ezzel megvalósította a több emberen elkövetett emberölés bűntettét. Az emberölés bűntettének másik minősített esete a hivatalos személyt a hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt ért élet elleni bűncselekmény, amely kísérleti szakban maradt a bejelentést követően a helyszínre kiérkező rendőrökkel szemben, ami nem csak a szerencsén múlott, hanem a hatóság tagjainak lélekjelenlétén. Ahogy a vádlott mozgást észlelt, azonnal tüzelt a gépjárművek mögött megbúvó rendőrökre. Ezt a további - eshetőleges szándékkal megvalósított - magatartást, hogy több ember életét veszélyeztette, a büntetéskiszabási körülmények között kell értékelni. Vitathatatlan, hogy a hivatalos személyek sérelmére elkövetett bűncselekmény kísérleti szakban maradt, azonban a több emberen elkövetett emberölés bűntette viszont befejezett stádiumú. Mivel egyazon bűncselekmény két minősített esetéről van szó, a kétszeresen minősülő emberölés bűntette megállapítható, a vádlott többmozzanatú cselekménye egyöntetűen befejezettnek minősül. Az első fokú bíróság a büntetéskiszabási tényezőket feltárta, amelyek azonban a fellebbviteli főügyészség álláspontját osztva korrigálásra szorulnak. Nem vehető figyelembe súlyosító körülményként az irányadó tényállás alapján egyrészt a cselekmény erkölcsileg elítélendő motívuma, mivel abból nem következik sem a sanyarú fiatalkor miatti bosszú, sem a kilátásba helyezett feljelentés megakadályozása, e tekintetben bizonyítást nem is folytatott le a törvényszék. Helyesen utalt arra a vádhatóság, hogy ezen körülmények inkább az aljas indokból történő elkövetés, mint minősítő körülmény megállapítására lennének alkalmasak. Másrészt jelen elkövetés kapcsán a különösen durva elkövetési mód sem állapítható meg, hiszen a több emberen elkövetett emberölés befejezett alakzata önmagában véve is különösen durva elkövetésnek minősül. Ezen elkövetési magatartások valóban inkább tipikusak, mint kirívónak mondhatóak. A terhelt kitartó elkövetési szándéka viszont súlyosítólag hat. Az ilyen jellegű élet elleni bűncselekmények elszaporodottságát statisztikai adatok nem támasztják alá, ezért ezt mellőzi az ítélőtábla. A mindenkori bírói gyakorlat alapján a személyiségzavart nem lehet enyhítő körülményként figyelembe venni, csak abban az esetben, ha a terhelt elmeállapota a beszámítási képességét korlátozza. A fenti kiegészítésekkel is elmondható, hogy a törvényszék az irányadó bűnösségi körülményeket megfelelő súllyal értékelte, majd azokra figyelemmel alkalmazta a legsúlyosabb joghátrányt, amely a Btk. szankciórendszerében fellelhető. Alappal hivatkozott a Btk. 79.§-ra, mely szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A vádlott az édesanyja a és nevelőapja sérelmére elkövetett brutális cselekmény után még konkrétan öt rendőr életét veszélyeztette azáltal, hogy hosszabb időn keresztül célzottan lőtt rájuk. Töretlen abban a bírói gyakorlat, hogy e bűncselekménnyel arányban álló joghátrány kizárólag az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés lehet. Abban is egyetértett az ítélőtábla a törvényszékkel, hogy a terhelt végleges elszigetelését kívánja meg az a legfontosabb követelmény, hogy a jövőben ne valósítson meg ilyen bűncselekményt. A kiemelkedő tárgyi súlyú, az állampolgárok biztonságérzetének megingatására alkalmas, kétszeresen minősülő emberölést elkövető vádlott javára - a büntetés kiszabásánál irányadó összes körülményre tekintettel - az életfogytig tartó szabadságvesztésből a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének biztosítása nem indokolt. Így helytálló a Btk. 42.§, 44.§

(1)bekezdésének alkalmazása, mely alapján az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből kizárta. Az ítélőtábla az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit is törvényesnek találta azzal a kivétellel, hogy a két gázriasztó fegyver lefoglalását a Be. 155.§

(2),

(5)bekezdésére figyelemmel megszüntette, illetőleg a terhelt részére kiadni rendelte, ugyanis a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény rendelkezéseire figyelemmel önmagában a gáz-riasztófegyverek tartása nem valósít meg bűncselekményt, sem szabálysértést, ezért azok elkobzása nem indokolt. Az ítélőtábla a fentiek alapján a Tatabányai Törvényszék ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta a rendelkező részben írtak szerint, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A Btk. 99.§

(1)és

(2)bekezdése szerint a másodfokú bíróság beszámította a vádlottal szemben kiszabott fegyházbüntetésbe az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a jogerős elbírálásig előzetes fogvatartásban töltött időt. Győr,

1. október
2. Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke .Csák Csilla sk. előadó bíró .Vajda Edit sk. bíró Záradék: Ez az ítélet és ezáltal a Tatabányai Törvényszék
3. május
4. napján kelt 3.B.383/2016/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. október
7. Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke