Győri Ítélőtábla Pf.II.20.076/2017/4.szám A Győri Ítélőtábla a dr. Neupor Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Baros Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértése miatt indított perében a Győri Törvényszék
- január
- napján kelt P.20.766/2015/
- sorszám alatti ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán eljárva - tárgyalás tartása nélkül - meghozta a következő ítéletet Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság perköltségviselésre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja akként, hogy a feljegyzett 105.000,- (Egyszázötezer) Ft kereseti illetékből az alperes 43.050,(Negyvenháromezer-ötven) Ft-ot, a felperes 69.950,- (Hatvankilencezer-kilencszázötven) Ft-ot, a előlegezett szakértői díjból az alperes 28.600,- (Huszonnyolcezer-hatszáz) Ft-ot, a felperes 41.145,(Negyvenegyezer-száznegyvenöt) Ft-ot tartozik megfizetni az államnak az elsőfokú határozatban írt módon. Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincsen helye. Indokolás 1) Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes becsülethez, emberi méltósághoz, illetve testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy
- szeptember
- napján tettleg bántalmazta. A felperes keresetének összegszerűséget illetően részben helyt adva az igényelt 1.5000.000,-Ft nem vagyoni kártérítés helyett 500.000,-Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére, továbbá a keresetben igényelt összegű 215.178,-Ft vagyoni kár megfizetésére kötelezte az alperest. 2) Az elsőfokú eljárásban felmerült perköltség viseléséről a bíróság akként határozott, hogy a feljegyzett kereseti illetékből 102.900,-Ft megfizetésére az alperest, míg 2.100,-Ft megfizetésére a felperest kötelezte az állam javára, kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg az államnak 69.745,-Ft előlegezett szakértői költséget, továbbá 15 napon belül a felperesnek 57.600,-Ft + ÁFA ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. 3) Az ítéletnek a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezése ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az általa fizetendő illeték 43.050,-Ft-ra, míg a szakértői költség címén az állam javára fizetendő összeget 28.600,-Ft-ra mérsékelni, továbbá a felperesnek történő fizetési kötelezettségét mellőzni. A fellebbezésben kifejtett érvelés szerint az elsőfokú bíróság helytelenül alkalmazta a Pp.
- §.
(2)bekezdésének azt az előírását, amely szerint ha a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerű megállapítása bírói mérlegeléstől függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítélt ugyan meg, de a követelhető összeg nem volt nyilvánvalóan eltúlzott. Álláspontja szerint a kérelemben megjelölt 1.500.000,-Ft és az okozott jogsérelemmel a bíróság álláspontja szerint is arányban álló, megítélt 500.000,-Ft közötti háromszoros különbség kizárja azt az értelmezést, hogy a felperes által igényelt kárösszeg nem volt nyilvánvalóan eltúlzott, különös tekintettel arra is, hogy mindazokat a jogsérelmeket, amelyeket a felperes a nem vagyoni kártérítés összegszerűsége megállapításának alapjául meghivatkozott, az elsőfokú bíróság annál lényegesen szűkebb körben látta megállapíthatónak. Utalt arra, hogy a 400.000,-Ft erejéig a követelést elismerte, így e részben a perre okot nem adott. Továbbá nem nyert bizonyítást, hogy a bántalmazás következtében a felperes élete megváltozott, „emberkerülő, otthonülő" lett volna, sőt éppen ellenkezőleg a perben feltárt bizonyítékok ezzel ellentétes következtetés levonására adtak okot. A perben beszerzett orvosszakértői vélemény is kizárólag enyhe érzészavar visszamaradását támasztotta alá, egyéb károsodás kialakulását nem. 4) A felperes fellebbezési ellenkérelmében a támadott rendelkezés helybenhagyását kérte. Vitatta azon állítást, hogy az alperes a perre okot nem adott, hivatkozott továbbá arra, hogy a perben lefolytatott bizonyítás az alperes által hivatkozott „kármegosztás" indokoltsága körében is folyt, ez azonban sikertelen maradt. 5) A fellebbezés alapos az alábbiak szerint. 6) Osztotta az ítélőtábla az alperes érvelését, miszerint jelen esetben a Pp.81.§
(2)bekezdésében szabályozott, a mérlegeléssel megállapítható összegek esetén alkalmazható kedvezmény alkalmazása indokolatlan volt. A felperes által igényelt nem vagyoni kár összege többszöröse volt a bíróság által indokoltnak látott összegnél. Már önmagában ez, de különösen az a körülmény, hogy az összeg meghatározásakor a mérlegelés körében bizonyított és figyelembe vett nem vagyoni hátrányok köre is szűkebb körű volt az állítottnál, kizárja a hivatkozott rendelkezés alapul vételét, s e körben a 100%-os pernyertességből történő kiindulást. 7) Mindezekre tekintettel a perköltség viselésénél az általános szabályának, a pernyertesség/ pervesztésség arányának figyelembe vétele indokolt (Pp.78.§ .
(1)bek.), azaz - kerekítve 41-59%-os arány a felperes terhére. Ezért a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem keretei között az elsőfokú bíróság perköltségviselésre vonatkozó rendelkezéseit ennek megfelelően változtatta meg a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján. Győr, 2017.október 12. Dr.Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: Dr.Szalay Róbert sk. előadó bíró Dr.Maurer Ádám sk. bíró