Gf.20118/2017/8 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.II.20.118/2017/8/I. A Győri Ítélőtábla a Kerekes és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Kriveczky György ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Győri Törvényszék

1. január
2. napján kelt G.20.083/2016/
3. számú ítélete ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja; a per tárgyalásának felfüggesztése iránti kérelmet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 12.700 (Tizenkettőezerhétszáz) másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás
5. szeptember
6. napján HIT... számon svájci frank alapú kölcsönszerződés jött létre a felperes mint adós és az alperes mint hitelező között, melynek keretében 3.150.000 forint kölcsönt nyújtott az alperes 120 havi, havi 52.595 forint összegű, összesen 6.311.400 forint visszafizetésének kötelezettsége mellett. A szerződésben a mértékadó devizanemet a felek svájci frankban, az elszámolás módját normál devizakonstrukcióban határozták meg. A szerződésben nem szabályozott kérdéseket a szerződés elválaszthatatlan részét képező HIT/2006.05.
7. elnevezésű Üzletszabályzat tartalmazta, melynek átvételét, megismerését és megértését a felperes a szerződés aláírásával elismerte. A felperes az Üzletszabályzat valamennyi oldalát ellátta aláírásával. Az Üzletszabályzat - egyebek mellett - a következő kikötéseket tartalmazta: · · · · I/
8. pont Normál deviza konstrukció: Amennyiben a mértékadó devizanem nem forint, a kölcsönbevevő a Kamatváltozás I. és II-t a kölcsönbeadó Hirdetménye szerint köteles megfizetni. I/
9. pont Mértékadó devizanem: Az egyedi kölcsönszerződésben meghatározott devizanem. I/
10. pont Árfolyam: A ... Rt. által a mértékadó devizanemre kiemelt ügyfelek számára jegyzett hivatalos, forintban kifejezett árfolyam I/
11. pont Rendkívüli árfolyamesemény: Rendkívüli árfolyameseménynek minősül az árfolyam szélsőséges mértékű (25 %-ot meghaladó) növekedése a mértékadó árfolyamhoz képest, vagy egyéb, a ... Bank, mint jegybank által foganatosított rendkívüli intézkedés (például: intervenciós sáv eltolása, egyéb pénzpiaci szabályok megváltozása), amely a forint árfolyamát a jövőben szélsőségesen befolyásolhatja. · I/
12. pont Mértékadó árfolyam: A mértékadó devizanem vételi árfolyama az egyedi kölcsönszerződés létrejötte napján. · I/
13. b./ pont Kamatváltozás II. (árfolyamváltozás): A mértékadó árfolyam és a fizetési esedékesség napján aktuális deviza eladási árfolyam változásának függvényében az alábbi képlet szerint meghatározott kamatkülönbözet: Kamatváltozás II. = fizetési kötelezettség x /(fizetési esedékesség napja aktuális deviza eladási árfolyam/mértékadó árfolyam) - 1/ Az alperes képviseletében a szerződéskötésnél a ... Kft. járt el, annak ügyintézője - ... - az árfolyamváltozás és annak kockázatairól a felperes részére tájékoztatást nem nyújtott, s a perindítást megelőzően elhalálozott. A peres felek közötti szerződés vonatkozásában a
14. évi XL. törvény - a továbbiakban DH2 törvény - szerinti felülvizsgált elszámolás megtörtént. *** Felperes keresetében - az egyedi szerződés mértékadó devizanemét svájci frankban meghatározó, s az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő
15. pontja tisztességtelensége alapján - 250.000 forint túlfizetés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a szerződéskötés során, illetve azt megelőzően az alperes nem tájékoztatta megfelelően az árfolyamkockázatról, s arról, hogy emiatt a törlesztő részlet meghaladhatja a forintkonstrukció törlesztő részletét, sőt a bevizsgált jövedelmét is, tőketartozása pedig meghaladhatja a kölcsön fedezetét. A deviza alapú kölcsön olyan mértékben eltér a forint alapú kölcsöntől, hogy csak külön figyelemfelhívó tájékoztatás esetén vált volna az árfolyamkockázatot reá telepítő általános szerződési feltétel a kölcsönszerződés részévé. Az alperesnek ráadásul a rHpt.
16. § /1/ bekezdése alapján a kockázat feltárása keretében külön okiratban kellett volna tájékoztatnia őt, nem pedig magában az általános szerződési feltételekben elhelyezett szöveggel. Ha a fél azt állítja, hogy nem kapott tájékoztatást az árfolyamkockázat korlátlanságáról, a bank pedig arra hivatkozik, hogy ő nem is állította annak korlátozott jellegét, úgy az rPtk.
17. § /2/ bekezdéséből következően a fogyasztóra kedvezőbb azon értelmezést kell alapul venni, hogy nem informálták arról, hogy a kockázat korlátlan. Tisztában volt azzal, hogy az árfolyamkockázat deviza alapú hitel esetén fennállhat, a konkrét esetben azonban a tájékoztatás elmaradása miatt alappal gondolhatta úgy, hogy az nem valós. Tudta, hogy fizetési kötelezettsége változhat, s az ebből eredő többletköltségek őt terhelik, annak mértéke azonban nem volt világos számára, okkal bízhatott annak korlátozottságában, hiszen a bank is korlátozott kockázattal számolt, ugyanis az alperes sem dolgozott ki semmilyen konstrukciót az árfolyam extrém mértékű megnövekedésének esetére, ebből pedig az következik, hogy ő maga is korlátozott kockázattal számolt. A hitelvizsgálat alapján csak arra következtethetett, hogy a kockázat a vizsgált jövedelmi viszonyai és a fedezeti keretek között marad, s ez az, ami még a tisztességes hitel konstrukciónak is megfelel. Ráadásul azt olvasta ki a szerződésből, hogy az árfolyam változása nem a törlesztő részlet növekedésével, hanem a futamidő meghosszabbodásával jár együtt. Az alperesnek be kellett volna mutatnia a korábbi időszakra vonatkozó árfolyammozgásokat, abból a hosszú távú emelkedő tendencia kiolvasható lett volna. Nem tájékoztatta arról sem, hogy a szerződéskötéskor éppen „nyomott" volt az árfolyam, valamint - miután
18. évtől Magyarország gazdasági mutatói gyengék voltak - arról sem, hogy várható a forint hosszú távú gyengülése. Arról sem tájékoztatta, hogy ráhatása van az árfolyam változására, ugyanis a szerződés teljesítéséhez devizát kell vásárolnia, aminek pedig szükségképpen árfolyam felhajtó hatása van. *** Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az Üzletszabályzat meghatározza a mértékadó devizanem fogalmát, a mértékadó árfolyamot, az árfolyamváltozás kiszámításának képletét és annak alkalmazási feltételeit. Ebből a felperes minden szükséges információ birtokában volt. A forint árfolyamának alakulására ráhatása nem volt, azt nem is láthatta előre. *** Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 25.400 forint perköltséget. Arra hivatkozott, hogy a bírói gyakorlat ugyan nem alakította ki a szokásos szerződési gyakorlattól lényegesen eltérő kikötések fogalmát (rPtk. 205/B. §), azonban a tömegesen előforduló szerződések jellemző gyakorlatából következően állást lehet foglalni abban a kérdésben, hogy az adott kikötés lényegesen eltér-e a szokásos szerződési gyakorlattól. Ennek kapcsán utalt arra, hogy a
19. évi XXXVIII. törvényhez - a továbbiakban DH1 törvény - fűzött miniszteri indokolásból kitűnően a deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések a társadalom széles rétegét érintik, hiszen még mindig több mint 500.000 ilyen típusú szerződés létezik, amiből következően a fogyasztók tömegesen kötöttek deviza alapú kölcsönszerződéseket. Az ilyen típusú szerződésekben pedig jellemzően előforduló mértékadó devizanem, mértékadó árfolyam és árfolyamváltozás nem minősül a régi Ptk. 205/B. § /2/ bekezdése szerinti külön tájékoztatási kötelezettséget kiváltó kikötésnek. A szokásos szerződési gyakorlatnak megfelelő kikötések pedig külön figyelemfelhívó tájékoztatás hiányában is a szerződés részévé váltak. Kiemelte, hogy a rHpt.
20. § /1/ bekezdése szerinti pénzügyi vállalkozásnak minősülő alperes pénzügyi intézmény, így a régi Hpt.
21. § /4/ és /5/ bekezdése szerinti kockázatfeltárásra vonatkozó rendelkezések reá nézve is irányadóak. Nincs jelentősége annak, hogy az árfolyamváltozásból eredő kockázatokról nem külön okiratba foglaltan nyújtott tájékoztatást az alperes. A szóbeli tájékoztatás tartalma az ügyintéző halála folytán ma már nem tárható fel, emiatt a kölcsönszerződést és annak elválaszthatatlan részét képező Üzletszabályzat rendelkezéseit kell vizsgálni abból a szempontból, hogy egy ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára abból felismerhető volt-e, hogy az árfolyamváltozás egy ténylegesen fennálló kockázat, mely teljes mértékben a fogyasztót terheli, és amelynek bekövetkezése adott esetben jelentős mértékben (akár korlátlanul) megnövelheti fizetési terheit. A fenti vizsgálat keretében rámutatott, hogy az egyedi szerződés mértékadó devizanemként a svájci frankot rögzítette, amiből a felperesnek tudnia kellett, hogy deviza alapú szerződés megkötésére került sor, erre utal a normál deviza alapú finanszírozás (normál devizakonstrukció) kitétel is, s az egyedi szerződésben meghatározott devizanem fogalma az Üzletszabályzat
22. pontjában is rögzítésre került. Az Üzletszabályzat 1/22., 23.,
23. és 25/b. pontjai együttes értelmezése alapján egyértelmű kellett hogy legyen a felperes számára, hogy az árfolyamváltozásból eredő kockázat fennáll, kedvezőtlen irányú változás kockázata őt terheli, ebből következően a futamidő során változhat a forintban feltüntetett havi törlesztő részlet összege. Az Üzletszabályzat
24. pontja meghatározta a mértékadó árfolyamot, a 25/b. pont pedig az árfolyamváltozás kiszámításának képletét, mely kifejezi a fogyasztó fizetési kötelezettségeinek a deviza alapú kölcsönzés lényegéből fakadó változását, azt, hogy amennyiben a kölcsön devizanemének forinthoz viszonyított árfolyama változik, ez a képlet szerint maga után vonja a fogyasztó fizetési kötelezettségének változását is, amiből egyértelműen következik, hogy a fogyasztó viseli a teljes árfolyamkockázatot. A Kamatváltozás II. (Üzletszabályzat I/25/b. pont) szövegezéséből egyértelmű és átlátható, hogy az árfolyamváltozást a mértékadó árfolyam és a fizetési esedékesség napján aktuális deviza eladási árfolyam függvényében kell az adósnak kell megfizetnie, így annak nincs felső határa. Utóbbira utal az Üzletszabályzat
25. pontjában definiált „rendkívüli árfolyamesemény" is, melyből a fogyasztónak tudnia kellett, hogy az árfolyam szélsőséges mértékben is változhat. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy azt maga a felperes sem vitatta, hogy a szerződés alapján tisztában volt azzal, hogy fizetési kötelezettsége változhat (
26. számú jegyzőkönyv
27. oldal), s ha teljesítve a fogyasztót is terhelő együttműködési kötelezettségét - kellő figyelmességgel és körültekintéssel átolvasta volna az egyedi szerződést és az Üzletszabályzatot, úgy a fentiekben megjelölt rendelkezések alapján fel kellett volna ismernie, hogy fizetési terhei előre nem látható mértékben is megnövekedhetnek. A fogyasztót terhelő együttműködési kötelezettségből következően - a jóhiszeműség és tisztesség követelményére is figyelemmel - minimálisan elvárható volt az adóstól az, hogy a nagy összegű és a hosszútávra szóló pénzügyi ügylet jellegéhez és a vállalt kockázat mértékéhez igazodóan a szerződés megkötése előtt tájékozódjon (BDT2013.2889), áttanulmányozza a szerződést, szükség esetén az egyes általa nem érthető rendelkezésekről tájékoztatást kérjen (6/
28. PJE). A felperes ezzel nem élt, mulasztása az rPtk.
29. § /4/ bekezdése alapján saját terhére esik. Rámutatott, hogy a forint-deviza árfolyam változása olyan, a feleken kívül álló körülmény, melyet a pénzügyi intézmények sem láthattak előre (Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14.; 6/
30. PJE
31. pont). Súlytalannak tekintette a felperes azon hivatkozását, hogy az alperes a szerződéskötés előtt a hitelvizsgálatot nem szakszerűen végezte el. A Hpt. prudens hitelezésre vonatkozó rendelkezései a bírói gyakorlat alapján közjogi és nem kötelmi jogi szabályként értelmezendők, a felek közötti kötelmi jogi kérdések értékelése és elbírálása körében irrelevánsak. A hitelvizsgálat, a hitelminősítés ténye és annak eredménye - az Üzletszabályzatban szereplő világos és egyértelmű tájékoztatással szemben - egy megkötött szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése és hatása tekintetében téves tájékoztatás megvalósítására nem alkalmas. *** Az ítélet ellen - módosított fellebbezési kérelme szerint - elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése, másodlagosan annak keresete szerinti megváltoztatása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődleges fellebbezési kérelme kapcsán arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel kellően, az ilyen tárgyú perekben vizsgálni kell, hogy a laikus fogyasztó és a pénzügyi intézmény a hitel felvételekor milyen információk birtokában volt. Másodlagos fellebbezési kérelme kapcsán rámutatott, hogy a deviza alapú kölcsön atipikus szerződésnek tekintendő, ezért egy általános szerződési feltétel is csak külön elfogadó nyilatkozat folytán válhatott volna a szerződés részévé. A devizakölcsönre vonatkozó általános szerződési feltételeket (az Üzletszabályzatot) emiatt külön okiratban kellett volna az ügyféllel aláíratni (r.Ptk.205/B. § /2/ bekezdés). E szerződéstípus atipikus jellege abból is levezethető, hogy szabályozására első ízben a
32. évi XXXVIII. törvényben került sor, azelőtt törvényi szinten említésre sem került, amit a Kúria 6/
33. PJE határozata III. fejezete
34. pontja is elismer. Emiatt az elsőfokú ítéletben foglaltakkal szemben nem a széles körben ismert szerződési gyakorlattól lényegesen eltérő rendelkezés léte, hanem a hitelszerződésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezésektől lényegesen eltérő általános szerződési feltétel az, ami megalapozza rPtk. 205/B. § /2/ bekezdése szerinti külön figyelemfelhívó tájékoztatás és ezt követő kifejezett elfogadás követelményét. Az Üzletszabályzat árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatása nem volt világos és érthető. Ha a kockázat korlátlan, akkor azt vagy szerződésben vagy az Üzletszabályzatban kifejezetten szerepeltetni kell, nem elég arra hivatkozni, hogy mivel annak korlátozott volna nem szerepel a szerződésben, így az csak korlátlan lehet. A fogyasztó tisztességes tájékoztatásának nem felel meg az ilyen „elhallgatás", csak a kifejezett leírás. Amennyiben pedig a tájékoztatás, a feltétel kétséges, úgy kifejezetten a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell figyelembe venni, hiszen a rPtk.
35. § /2/ bekezdése alapján, a fogyasztóvédelem csak a fogyasztóra nézve kedvezőbb értelmezés mellett valósulhat meg (11/
36. (V.14.) AB határozat). Emiatt az elsőfokú bíróság értelmezése - mely szerint a megfelelő tájékoztatáshoz elegendő az elhallgatás - sérti a rPtk.
37. § /2/ bekezdését. Az elsőfokú bíróság értelmezése az „átláthatóság" 93/
38. EGK Irányelv szerinti értelmezésének sem felel meg. A hitelvizsgálatnak nem a felek közötti jogviszony tartalmára van hatása, hanem azt közvetíti a felperes felé, hogy az alperes alkalmasnak tartotta őt a vizsgálat után a kockázat kezelésére. Az alperes a felperes jövedelmi viszonyaira figyelemmel adott kölcsönt, ezzel azt fejezte ki, hogy a felperes jövedelmi viszonyai mellett a szerződésben rejlő kockázat kezelhető. A konkrét esetben nem az elsőfokú bíróság szerinti tájékoztatásra került sor, hanem a szerződéskötéskor az alperes azt állította, hogy a felperes a svájci frank alapú hitellel jobban jár, mert a forinthitelnek magas a kamata, s erre hivatkozva terelte az ügyfeleket a devizahitel felé. Nem informálta arról, hogy a törlesztő részlet meghaladhatja a jövedelmét, sőt kifejezetten elhallgatták a korlátlan kockázat lehetőségét. Ha ezzel az alperes számol, úgy kifejezetten és írásban is rögzítetten is meg kellett volna azt jelenítenie, a korlátlan összegű törlesztő részlet jelzése mellett, és arra is ki kellett volna térnie, hogy hogyan kezelhető a korlátlan törlesztő részlet teljesítése (a bankszakma ismeri ezt, a törlesztő részlet fixálásával és a futamidő hosszabbítással). Mivel ez nem került a szerződésbe, így nyilvánvaló, hogy a korlátlan mértékű törlesztő részlet emelkedésre az alperes sem számított és a felperest sem készítette fel erre szakszerű feltételek kidolgozásával. Az elsőfokú bíróság csak a fogyasztóval szemben támasztott elvárásokat. A szakmailag felkészült, professzionális hitelezéssel és tőzsdei ügyletekkel foglalkozó másik szerződő féllel szemben nem, azt úgy állítja be, hogy még annyi tudása sincs, mint amennyit a felperestől elvárt. Ezzel szemben az alperesnek ismertetnie kellett volna, hogy a devizaárfolyamok csak mesterségesen erős pozícióban tartott forint árfolyam miatt kedvezőek, és Magyarország gazdasági fundamentális mutatói miatt a szerződés tartama alatt csak emelkedés várható. A devizakölcsönhöz a forintbetétekből devizát kellett vásárolnia, emiatt maga a konstrukció is hozzájárult az árfolyam emelkedéshez. Vagy korlátlan kockázattal számolt az alperes, s akkor eljárása nem felel meg a prudens működés rHpt.
39. §-a szerinti követelményének, vagy - a PSZÁF ellenőrzése mellett - szabályszerűen vizsgálta be a felperest, amiből a felperes csak arra következtethetett, hogy a kockázat is korlátozott és szabályosan kerül sor a hitel nyújtására. Tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a felperesnek felróható körülményként azt, hogy a szerződést nem olvasta el kellő körültekintéssel. Az aláírás folytán a felperes kötelezettségei az elolvasás tényétől függetlenek és soha nem a konkrét fogyasztó tájékozottságát, hanem az ésszerűen figyelmes és körültekintető átlagos fogyasztó tudásszintjét kell figyelembe venni. Kérte a per tárgyalásának felfüggesztését a C-259/
40. sz. előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig, mely eljárás tárgya, álláspontja szerint jelen perével megegyező. *** Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Megismételte az elsőfokú ítéletben kifejtetteket. Kiemelte, hogy a felperes úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik az ügyletkötés során történtekre, így érthetetlen, miként hivatkozhat arra, hogy nem volt megfelelő a tájékoztatás. Maga a felperes hivatkozott arra, hogy EUR alapú hitelt éppen az EUR árfolyam erős ingadozása miatt nem vett fel, mégis akként nyilatkozott a per alatt, hogy nem tudja mi történik, ha változik a svájci frank árfolyama, s mindezt olyan személy állítja, aki három éve Ausztriában él és EUR-ban kapja a fizetését. A finanszírozási kérelem aláírása (
41. augusztus 28.) és a szerződés megkötése (
42. szeptember 8.) között eltelt idő elegendő kellett, hogy legyen arra, hogy a szerződés kockázatainak utána olvasson a felperes, azt megismerje. A felperes nettó összjövedelme 325.000 forint, a családi összjövedelem 550.000 forint volt, mely többszörösen meghaladta a havi törlesztő részlet összegét. A felperes szóban is tájékoztatást kapott, ezt tartalmazza a felperes aláírásával igazoltan átvett Általános Szerződési Feltétel is. *** A felperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges és egyben elégséges körben feltárta, így - az elsődleges fellebbezési kérelemnek megfelelően - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem látott az ítélőtábla lehetőséget. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntése - indokolásaira is kiterjedően - helytálló, emiatt az elsőfokú ítélet megváltoztatására a fellebbezésben felhívottak alapján az ítélőtábla nem látott lehetőséget, s kizárólag a fellebbezésben előadottak kapcsán mutat rá az alábbiakra. I. Egy kikötés tisztességtelensége akkor vizsgálandó és vizsgálható, ha az a szerződés részévé vált Ha az általános szerződési feltételt kialakító fél jelentősen eltér az adott szerződésre vonatkozó diszpozitív rendelkezésektől vagy a szokásos szerződési gyakorlattól, akkor a rPtk. 205/B. § /2/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően szükség van az adott rendelkezés vonatkozásában a feltétel alkalmazója részéről a külön figyelemfelhívó tájékoztatásra és az adott feltételnek a fogyasztó részéről történő kifejezett elfogadására ahhoz, hogy a kérdéses rendelkezés a szerződés részévé váljon. Lényeges szerződési feltétel esetén az eltérésre vonatkozó külön tájékoztatás elmaradásának nem a feltétel tisztességtelensége, hanem a szerződés létrejötte, nem lényeges feltétel esetén pedig a szerződés tartalma vonatkozásban van jelentősége. Kiemeli az ítélőtábla, hogy a szerződéskötés időpontjában - éppen a deviza alapú kölcsönökre jellemző szabályozatlanság miatt - nem a forinthitelekre vonatkozó jogszabályi rendelkezésektől, hanem - ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott - a deviza alapú hitelek szokásos szerződési gyakorlatától való eltérésnek van jelentősége, mely a konkrét esetben nem állapítható meg. A szerződés fogalomrendszere megfelelt a szokásos szerződési gyakorlatnak, annak tartalma külön figyelemfelhívó tájékoztatásra nem szorult. II. A szerződéskötés időpontjában hatályban volt rHpt. ügyfél tájékoztatásra vonatkozó
43. §