Győri Ítélőtábla Pf.III.20.216/2017/6/I.szám A Győri Ítélőtábla a Petróczkiné dr. Imre Veronika ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. AratóHorváth Adrienn ügyvéd által képviselt alperes ellen közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránt indult perben a Győri Törvényszék
- április
- napján kelt P.21.034/2016/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt érkezett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését a per fő tárgya tekintetében helybenhagyja. A felperes javára a 69.000,- (hatvankilencezer) forint illeték visszaigénylésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. Köteles az alperes 15 napon belül megfizetni a felperesnek 33.000,- (harmincháromezer) forintot, további 75.000,- (hetvenötezer) forint le nem rótt kereseti illetéket pedig az államnak, az illetékes adóhatóság felhívására. Köteles a felperes leletezés terhe mellett megfizetni 48.000,- (negyvennyolcezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Köteles továbbá a felperes 15 napon belül megfizetni az alperes részére 35.000,- (harmincötezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Győri Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéleti rendelkezésével a felperes közgyűlési határozatok hatályon kívül helyezése iránti keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes javára 57.600,- Ft perköltséget. Megállapította, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően a felperes 69.000,- Ft illeték visszaigénylésére jogosult az államtól az illetékügyben eljáró hatóságnál előterjesztett kérelemre. A bíróság kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes javára 12.000,- Ft perköltséget. Rendelkezett, hogy ezt meghaladó költségeiket a felek maguk viselik. A határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes az alperes lakásszövetkezet tagja. Az alperes
- május 5-én közgyűlést hívott össze, amelyen meghozta a 2016/2/6., a 2016/2/7., 2016/2/8., 2016/2/9., 2016/2./
- számú határozatokat. A /
- számú határozat az alapszabály 5/
- pontját - egyebek mellett - akként módosította, hogy a tag és a nem tag tulajdonosok fenntartási és felújítási hozzájárulásait épületenként külön-külön kell megállapítani, a költségeket egységesen és lakásonként egyformán kell viselni. A fenntartási és felújítási hozzájárulást a tag és nem tag tulajdonosok havi egyenlő részletekben kötelesek minden hó
- napjáig a lakásszövetkezetnek megfizetni. A 2016/2/
- számú határozattal az alperes lakásszövetkezet módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt alapszabályát fogadták el. A módosított alapszabály szerint a lakásszövetkezeti ingatlanok után átlagosan 54 m2-es lakásmérettel számolva 7.900,- Ft/hó fenntartási költséget kell fizetni. A bíróság rögzítette, hogy a lakásszövetkezetnél az ingatlanok 53m2 illetve 55m2-esek, felperes ingatlana 53 m2, amely után a módosítást megelőző m2 alapú közös költség számítás esetén 7.791,Ft volna a fenntartási költség. A felperes a módosított kereseti kérelmében a 2016/2/
- és /
- számú közgyűlési határozatok hatályon kívül helyezését kérte a lakásszövetkezetekről szóló
- évi CXV. tv. (Ltv.) 45.§
(1),
(2)bekezdésének megsértése, továbbá a kisebbség jogos érdekeinek sérelme miatt. A felperes kifejtette, hogy az érdeksérelem már önmagában azzal megvalósul, hogy a nagyobb (55 m2-
- es)lakások tulajdonosai a kisebb (53 m2-
- es)lakások tulajdonosainak sérelmére kevesebb közös költséget fizetnek. Az elenyésző mértékű forintbeli eltérés ellenére az elv sérelmének van jelentősége. A 2016/2/8., /9., /10. számú határozatokat érintően a kereseti kérelmét a perköltségigény tekintetében tartotta fenn figyelemmel arra, hogy az alperes ezen határozatokat a perindítást követően visszavonta. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy jelen esetben a nem m2 arányos közös költség fizetési kötelezettség megállapítása olyan csekély mértékű sérelmet jelent, amelyre figyelemmel a határozat hatályon kívül helyezése nem indokolt. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a 2015. április 9-én elfogadott alapszabályi rendelkezések szintén egységes közös költség fizetési kötelezettséget határoznak meg. Rámutatott, hogy a bíróság mérlegelésébe tartozik, hogy a felhozott jogsértés vagy az érdeksérelem olyan súlyú-e, hogy ez a közgyűlésen szabályosan meghozott határozat érvénytelenségét eredményezi. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a meghozott határozatok nem sértik a lakásszövetkezetekről szóló tv. 45.§
(1),
(2)bekezdéseiben írtakat. A felhívott rendelkezések azt rögzítik, hogy a lakásszövetkezet tevékenységének pénzügyi forrásait a tagok építéssel illetve a tagok és nem tag tulajdonosok fenntartással, karbantartással, üzemeltetéssel, felújítással kapcsolatos befizetései, valamint a lakásszövetkezet egyéb bevételei szolgáltatják. A
(2)bekezdés pedig arról rendelkezik, hogy a tagok és nem tag tulajdonosok ezen fizetési kötelezettségeit épületenként és lakásonként külön-külön kell megállapítani és nyilvántartani. A Ltv. 4.§
(2)bekezdés h./ pontja azt írja elő, hogy az alapszabályban kell meghatározni a fenntartási költségek viselésének és felosztásának módját. A
(3)bekezdés azonban lehetőséget ad arra, hogy az alapszabály eltérjen attól az általános elvtől, hogy a költségek meghatározása során a lakások alapterületének nagysága legyen irányadó. Az alperes lakásszövetkezet közgyűlése tehát a 4.§
(3)bekezdés adta jogszabályi keretek között úgy rendelkezett, hogy a lakások átlagmérete után egységesen határozta meg a közös költség összegét. A közgyűlés döntésén alapuló, az alapszabályban rögzített költségelosztási mód tehát a felperes által felhívott Ltv. rendelkezéseket nem sérti. Az elsőfokú bíróság a kisebbség érdekeinek sérelmét sem látta megállapíthatónak kiindulva abból, hogy az alapterülethez viszonyított m2-arányos közös költség fizetéshez képest a lakásonként egységes összegben meghatározott költségviselés a kisebb lakások tulajdonosainak - köztük a felperesnek - mindössze havi 109,- Ft többletköltséget okoz, ami azonban olyan csekély mértékű, hogy érdeksérelmet nem eredményez. Az elsőfokú bíróság a Kúria Gfv. X.30.268/2007/
- számú, hasonló tényállású döntése alapján kitért arra, hogy önmagában a tulajdoni hányadtól való eltérés nem okoz olyan lényeges érdeksérelmet, amely a határozat érvénytelenségét eredményezné. A törvényszék a perköltségviselés kérdésében a felperes 3/5 arányú pernyertességének alapulvételével döntött. A kereseti illeték összegét 36.000.- forintban állapította meg, ezért a felperest az ezt meghaladóan lerótt illeték visszaigénylésére jogosította fel az illetékekről szóló
- évi XCIII. tv. (Itv.) 80.§.
(1)bekezdés i) pontja alapján. Az ítélettel szemben a felperes élt fellebbezéssel, amelyben az ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság az alperes 2016/2/6., /7., számú határozatait helyezze hatályon kívül, a perköltség tekintetében pedig az ítélet helybenhagyását kérte. Az alapterülethez igazodó költségfelosztástól való alapszabályi eltérés lehetőségét nem vitatta, azt azonban sérelmezte, hogy a közgyűlésen nem ismertették a m2 alapú költségfelosztástól való eltérés indokát, célszerűségét. Álláspontja szerint már az elsőfokú eljárásban is bizonyította, hogy a határozat elfogadásának körülményei, azaz az indokolás hiánya jogsértővé teszi a határozatot, és a számtani átlagolással igazolta, hogy ez sérelmes a kisebb lakások tulajdonosaira. Önmagában az az elv, hogy egységes összegű fenntartási költség fizetése esetén a kisebb lakások tulajdonosai többet, a nagyobb lakások tulajdonosai kevesebbet fizetnek igazságtalan, és a kisebbség számára érdeksérelmet okoz. Azt nem vitatta, hogy az egységes fizetési kötelezettség számolási, könyvelési szempontból egyszerűbb. A felperes a fellebbezésében maga is megerősítette, hogy a lakásszövetkezet évek óta a korábbi alapszabályban írtak ellenére a költségeket lakásonként egységesen határozta meg. A Kúria Gfv.X.32.068/2007/
- számú határozatában foglaltakat a jelen esetben azért nem tartotta követendőnek, mivel az csak társasházakra vonatkozik. Az alperes az ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokaira tekintettel a felperes másodfokú perköltségben marasztalása mellett. Hangsúlyozta, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban a neki okozott anyagi hátrányban jelölte meg a jogos érdeksérelmet, és nem hivatkozott kifejezetten mások érdeksérelmére. Ez utóbbi érvet az is cáfolja, hogy a közgyűlésen jelen lévő és 53 m2-es lakással rendelkező tagok - a felperes kivételével - megszavazták az egységes költségfelosztást. Rámutatott, hogy a lakásszövetkezet közgyűlése által már
- április 9-én elfogadott egységes szerkezetű alapszabály is az egységes fizetési kötelezettséget tartalmazta.
- évet megelőzően maga a felperes sem kifogásolta a gyakorlattá vált egységes fizetési módot, erre csak az igazgatósági tagsága alóli felmentését követően került sor. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállásból helytálló jogi következtetést levonva utasította el a felperes kereseti kérelmét, tévedett azonban az elsőfokú eljárási illeték összegének megállapítása és viselése kérdésében. A törvényszék érdemben helytálló döntésének indokaival az ítélőtábla egyetért, a fellebbezésben foglaltakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. Helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a Ltv. felperes által felhívott rendelkezései csak azt teszik a lakásszövetkezet feladatává, hogy az építéssel és a fenntartással (üzemeltetés, karbantartás, felújítás) kapcsolatos kötelezettségeit épületenként és lakásonként külön-külön kell megállapítania és nyilvántartania. Nem írják elő azonban a fizetési kötelezettség elosztásának kötelező módját, azaz hogy a költségeket lakásonként egységesen vagy négyzetméter arányosan kell-e elosztani. Ezzel összefüggésben az alapszabály kötelező tartalmi elemeit rögzítő 4.§
(2)bekezdésének h./ pontja, illetve
(3)bekezdése kifejezetten lehetőséget biztosít arra, hogy az alapszabály ilyen tartalmú rendelkezésével a közgyűlés eltérjen a költségfelosztás lakások alapterületéhez igazodó módjától. A támadott közgyűlési határozatok ezért a Ltv. felhívott rendelkezéseit nem sértik. A határozatok megtámadása a Ltv 9.§
(2)bekezdése alapján, azaz a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmére hivatkozással sem megalapozott, mivel a területarányos költségviseléshez viszonyított, lakásonként mindössze 109,- Ft/hó összegű többletkiadás olyan csekély mértékű, ami lényegesként nem értékelhető, ezért a közgyűlés többségi akaratát tükröző határozat hatályon kívül helyezésére nem adhat alapot. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy éppen ez, az alapszabályt módosító, támadott határozat teszi - annak meghozatalától kezdődően - jogszerűvé azt a korábbi, alapszabályi rendelkezés ellenére is kialakult gyakorlatot, amely lakásonként egységes összegű közös költség elosztást alkalmazott. A fellebbezés a perköltséget nem érintette, azonban az ítélőtábla a Pp. 253.§
(3)bekezdésének második mondata értelmében észlelte, hogy az öt közgyűlési határozatot támadó kereseti kérelem után járó elsőfokú illeték összege az Itv.39.§
(3)bekezdés b./ pontja alapján 5x36.000,- Ft = 180.000,- Ft, szemben a felperes által lerótt 105.000,- Ft, illetve a törvényszék által figyelembe vett 36.000,- Ft illetékkel. A másodfokú bíróság a felperes javára kedvezőbb 3/5 - 2/5 pernyertességi arány figyelembevételével a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján döntött a 180.000,- Ft elsőfokú eljárási illeték viseléséről akként, hogy abból 72.000.- forint a felperest, míg 108.000.- forint az alperest terheli. Így a felperest terhelő 72.000,- Ft és az általa lerótt 105.000,- Ft illeték 33.000,- Ft összegű különbözetét az alperes köteles megtéríteni a felperes javára, míg az alperes az őt terhelő 108.000,Ft illetékből a felperes javára megtérítendő 33.000,- Ft-on túl további 75.000,- Ft illetéket köteles megfizetni az államnak leletezés terhe mellett. A fentiekből következően az illeték visszatérítésének nincs helye, ezért az erre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést a másodfokú bíróság mellőzte. A fentiek értelmében az ítélőtábla a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján az ítélete megfellebbezett rendelkezését a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta, míg az elsőfokú illeték viselésére vonatkozó rendelkezéseket megváltoztatta. Az eredménytelenül fellebbező felperest az ítélőtábla a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján kötelezte az általa már lerótt 48.000,- Ft fellebbezési illetéken túl további 48.000,- Ft illeték állam javára való megfizetésére, valamint az alperes által csatolt ügyvédi megbízási szerződésben foglaltakra tekintettel a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 2.§
(1)bekezdése alapján megállapított összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség alperes részére való megfizetésére. Győr,
- október
- Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Dr. Sarmon Hedvig sk. . Vass Mária sk. előadó bíró bíró kiadó