SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.110/2017/7.szám A Szegedi Ítélőtábla a felszámoló szervezet neve felszámoló (felszámolóbiztos: felszámolóbiztos neve, felszámoló székhelye) által meghatalmazott Ügyvédi Iroda(ügyintéző: Dr. Soós Péter) által képviselt felperes neve Kft. „f.a." felperes székhelye. szám alatti székhelyű felperes által - a Dr. Vida Ferenc ügyvéd által képviselt alperes neve alperes lakcíme szám alatti lakos alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék
- december
- napján kelt 7.G.21.252/2016/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett és
- sorszám alatt kiegészített fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét az alábbi újraszövegezés mellett részben megváltoztatja. A bíróság megállapítja, hogy az alperes a felperes ügyvezetőjeként a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezzel a társaság vagyona 1.230.000,- (Egymilliókettőszázharmincezer) Ft-tal csökkent. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az alperes az illetékes adóügyi hatóság felhívása szerint köteles megfizetni az államnak 48.000,(Negyvennyolcezer) Ft másodfokú eljárási illetéket, valamint felperesnek 15 nap alatt 20.000,(Húszezer) forint másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS Az ítélőtábla az alábbi tényállást állapította meg. A felperes tagja és
- május
- napja óta ügyvezetője az alperes. A felperesnek
- október
- napjától 3.946.724,- Ft összegű adófizetési kötelezettsége állt fenn, amelynek végrehajtása iránt vele szemben a NAV Bács-Kiskun Megyei Adóigazgatósága (adóhatóság)
- szeptember
- napján végrehajtási eljárást indított.
- december
- napján a felperesi társaság taggyűlést tartott, amelyen az 50 % arányú üzletrésszel rendelkező alperes, valamint a perben nem álló 50 %-os üzletrésszel rendelkező személy
- neve, az alperes testvérének nyújtandó kölcsönről döntött. A felperes 1/
- (XII.18.) számú taggyűlési határozatával hozzájárult ahhoz, hogy az alperes testvérének, személy
- neve a felperes 1.400.000,- Ft kamatmentes kölcsönt nyújtson. Ugyanezen a napon megkötött kölcsönszerződés szerint a felperes 1.400.000,- Ft egyösszegű kölcsönt nyújtott az adósnak, mely szabadon felhasználható és a kölcsönvevő vállalta, hogy azt legkésőbb
- január
- napjáig a felperesnek visszafizeti. A kölcsön után a felperes ügyleti kamatot nem számított fel, biztosítékokat sem kötött ki. A felperes adószámát adófizetési kötelezettség elmulasztása miatt
- december
- napján az adóhatóság törölte, majd
- január
- napján a felperessel szemben felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő a végrehajtás alá vont lejárt esedékességű 3.946.724,- Ft meg nem fizetett adótartozás miatt. A felszámolási ügyekben eljáró Kecskeméti Törvényszék
- augusztus
- napján jogerőre emelkedett 21.Fpk.03-15-000057/
- sorszámú végzésével a felperes felszámolását elrendelte. Az adós (felperes) felszámolásának kezdő napja
- október
- napja. Az alperes testvére a felperestől felvett kölcsönt határidőben nem fizette vissza, ezért vele szemben az alperes, mint ügyvezető fizetési meghagyás kibocsátását kérte, majd annak jogerőre emelkedése után végrehajtási eljárást indított. A felperes keresetében kérte a bíróságtól, állapítsa meg a felszámolási eljárást is szabályozó
- évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §
(1)bekezdése alapján, hogy az alperes, mint a felperes volt vezető tisztségviselője a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztetét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látta és ezáltal a felperes vagyona 1.300.000,- Ft-tal csökkent. Előadta, hogy a felperes a
- december
- napján kelt kölcsönszerződés alapján az alperes testvérével, személy
- neve szemben 1.400.000,- Ft összegű követelést tart nyilván. A szerződés szerinti teljesítési időpontban
- január
- napjáig a kölcsönbe vevő visszafizetési kötelezettségét nem teljesítette, ezért a felperes fizetési meghagyást bocsátott ki a kölcsönvevővel szemben, majd annak jogerőre emelkedését követően végrehajtási eljárást is kezdeményezett. A kölcsönből 100.000,- Ft összeg került megfizetésre. A kölcsönszerződés megkötésének napján a felperes taggyűlést tartott, amelyen a tagok a kölcsön nyújtásáról döntöttek, azt fedezettel nem biztosították. Az alperesnek a kölcsönnyújtás napján a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével és kellő körültekintetéssel kellett volna eljárnia. Ekkor már ésszerűen előre látnia kellett, hogy a felperes nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben felmerült követelést, mert 3.946.724,- Ft összegű adótartozása állt fenn, mellyel összefüggésben az adóhatóság sikertelen végrehajtási eljárást kezdeményezett, majd kérelmet terjesztett elő a felperes fizetésképtelenségének megállapítása és felszámolásának elrendelése iránt. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes az 1.400.000,- Ft összegű kölcsön nyújtásával vagyonát nem csökkentette, mert ilyen összegű követeléssel rendelkezik, csupán a vagyon jogcíme módosult: pénzeszközből vált követeléssé. Azt sem lehet megállapítani, hogy alperes csalárd módon ürítette ki a társaság vagyonát, mert a taggyűlés határozatát hajtotta végre. A felperes taggyűlése döntött a kölcsönnyújtásról. A felperes ügyvezetőjeként a felszámolási eljárás megindulásáig minden tőle telhetőt és elvárhatót megtett a követelés behajtása érdekében: fizetési meghagyás kibocsátását kérte, majd annak jogerőre emelkedést követően végrehajtási eljárást is kezdeményezett. A követelés behajtására a felszámoló intézkedést nem tett. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a társasági vagyonban 1.400.000,- Ft vagyoncsökkenést okozott. Döntésének indokolása szerint a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében írt törvényi feltételek fennállanak. Elsőként rögzítette, hogy a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete
- október
- napján bekövetkezett azzal, hogy az adóhatóság felé fennálló 3.946.724,- Ft összegű adótartozását nem tudta megfizetni, annak behajtására irányuló végrehajtási eljárás eredményre nem vezetett. A fenyegető fizetésképtelenség fennállása alatt pedig a vezető tisztségviselőnek, így az alperesnek a hitelezői érdekeket szolgálva kell gazdálkodnia (BH 2014.188.). Utalt arra, hogy a vezető tisztségviselőnek a fenyegető fizetésképtelenség elkerülése érdekében folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a gazdálkodó szervezet esedékes lejárt tartozásait. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének jelentősége, hogy ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva és nem a gazdálkodó szervezet tulajdonosainak érdekeit figyelembe véve kell gazdálkodnia. Alperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy a taggyűlés határozatát hajtotta végre és őt ebben a vonatkozásban felelősség nem terheli, mert vezető tisztségviselőként köteles lett volna tájékoztatni a taggyűlést a felperes lejárt tartozásáról. Hangsúlyozta, a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása során nem annak van jelentősége, hogy a hitelezőnek milyen összegű követelése áll fenn, és azt ki lehetett-e elégíteni az adós teljes vagyonából, hanem annak, hogy a tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem az összes hitelező érdekeit szem előtt tartva járt el, és eljárása folytán az adósnál vagyoncsökkenés bekövetkezett (BDT 2003.2881). Az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében a hitelezői érdekek elsődlegességét sérti az olyan kölcsönnyújtás, amelyből az adósnak haszna nem származhat, amelynek megtérülésére a hitelezők nem számíthatnak és amely csak az adós és a kölcsönvevő közvetlen tulajdonosának érdekeit szolgálja (BDT2016.3436.). A peradatokból megállapította, hogy alperes ügyvezetői feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el amikor likviditási problémája, ki nem egyenlített, lejárt adótartozásai ellenére a gazdasági társaság likvid pénzeszközét biztosíték nélkül kölcsönbe adta, a felperes vonatkozásában a kölcsönkihelyezés - mely mellett megtérüléssel reális eséllyel nem számolhattak nyilvánvalóan a hitelezői érdekeket sértő magatartás. Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében az alperes annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte, mert az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése alapján felelőssége fennállását. Vitatta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének elsőfokú bíróság által megállapított időpontját. Hivatkozott arra is, ezt a felperes keresetlevelében nem jelölte meg. Ezt az időpontot elsősorban a cég könyvelési adatai alapján lehet meghatározni, de jelen esetben beszámolók, számviteli-könyvelési anyag sem áll rendelkezésre, a felperes igazságügyi könyvszakértő kirendelése iránt bizonyítási indítványt sem terjesztett elő. Ezért az elsőfokú bíróság sem volt abban a helyzetben, hogy a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének időpontját megállapítsa. Igazságügyi szakértő kirendelésére lett volna szükség, ennek okán megalapozatlan, hogy ez a helyzet
- október
- napján bekövetkezett. Taggyűlési határozat csatolásával bizonyította, hogy a felperes által kifogásolt cselekményt nem ő hozta meg, a kölcsönnyújtásról a felperes taggyűlése döntött. Megalapozatlan az az elsőfokú hivatkozás, hogy mint vezető tisztségviselőnek kötelessége lett volna tájékoztatni a taggyűlést a felperes lejárt tartozásáról. Ilyen állítás vagy indok a peres eljárásban fel sem merült, bizonyítás sem történt. Bizonyította ugyanakkor a mérleggel, hogy az alperes által kölcsönadott pénzösszeget a felperes követelésként tartja nyilván, melyből következően a felperesi vagyon nem csökkent, csak a vagyoni elem számviteli jellege változott meg: pénzeszköz helyett követelésként került a felperes számviteli könyvében feltüntetésre. Alappal hivatkozott arra is, hogy a felszámolónak nem csak lehetősége, de kötelessége is lett volna a felperes által nyilvántartott követelést behajtani, mivel az fedezetét képezte a hitelezői követelésnek, a felperes erre alapította keresetét. A felszámoló e követelés behajtása érdekében ugyanakkor semmilyen lépést nem tett. A kereset akkor lenne megalapozott, amennyiben felperes bizonyítja, hogy a kölcsönvevővel szemben indult végrehajtási eljárás eredménytelenül zárult és a követelés behajthatatlanná vált. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Nem vitatta, hogy az elsőfokú ítéletet követően az alperes testvére további 70.000,- Ft-ot megfizetett a felszámolónak. A fellebbezés kisebb részben alapos. A felperes keresetében a Cstv. 33/A. §-ára hivatkozással kérte az alperesnek, mint a felperes vezető tisztségviselőjének ügyvezetői felelőssége megállapítását a társaság vagyonában bekövetkezett 1.400.000,- Ft összegű vagyoncsökkenés tekintetében. Ha a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője a jogi személy tevékenységi körében jár el, és ilyenkor a jogi személlyel szerződéses vagy szerződésen kívüli jogviszonyban álló harmadik személynek érdeksérelmet okoz, a polgárjogi felelősség jogkövetkezményei általában a jogi személlyel szemben alkalmazhatók. Más a helyzet akkor, ha a külön jogszabály szankciós jelleggel átviszi a felelősséget a tagra, vezető tisztségviselőre. Ebben az esetben a tag, vezető tisztségviselő a deliktuális kárfelelősség feltételei szerint felel a felróható magatartással okozati összefüggésben keletkező vagyoni hátrányért. A gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (Gt.)
- §
(2)bekezdése szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A
(3)bekezdés úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére - ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált- előírhatja a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét. A Gt. hivatkozott 30. §
(3)bekezdése továbbfejlesztette a vezető tisztségviselőre irányuló korábbi felelősségi szabályokat és a korlátolt felelősség speciális áttörésével a jogszerűtlen gazdálkodásért való felelősség (wrongful trading) intézményét honosította meg annak érdekében, hogy a társaság ügyvezetését csődközeli helyzetben visszatartsa a hitelezői érdekeket sértő magatartásoktól. A hitelezővédelmi tényállás beiktatását az indokolta, hogy a felelősen gazdálkodó üzletembertől elvárható, hogy az irányítása alatt álló céget a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte esetén úgy működtesse tovább, hogy a hitelezők esélyét követeléseik behajtására ne veszélyeztesse. Ilyen esetben az ügyvezetőnek - ha nem kezdeményezi a csődeljárást, illetve a felszámolási eljárást minden intézkedésével arra kell törekednie, hogy a hitelező követelésükhöz hozzájussanak. A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése esetén az ügyvezető marasztalásának lehetőségét a
- évi VI. törvény iktatta be a Cstv. rendelkezései közé akként, hogy az igényérvényesítés két lépcsőben történhet, először megállapítási kereset (Cstv. 33/A. §), majd annak eredményessége után külön marasztalási kereset előterjesztésével. A
- évi VI. törvényhez fűzött miniszteri indokolás hangsúlyozta a vezető (polgárjogi) kártérítési felelősség speciális jellegét. Ez egyrészt ez igényérvényesítésnek a törvényben szabályozott általánostól eltérő módjában nyilvánul meg és abban, hogy megállapítási perben kell tisztázni a felelősség megállapításához szükséges tényállást, mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében, ami a hitelezői érdeket sértő vezetői magatartással okozati összefüggésben a társaság vagyonában bekövetkezett csökkenés mértékét jelenti. A vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása alapján a végleges marasztalásra csak akkor kerülhet sor, ha fedezet hiányában az adós vagyonából valóban nem történik meg a hitelezői igények kielégítése. A vezető tisztségviselőkkel szemben tehát csak a felszámolási eljárás befejezése után lehet marasztalási igényt érvényesíteni (1/
- PJE III/b.). A Cstv. 33/A. § a kártérítési tényállásának alapja tehát a hitelezői érdekekkel ellentétes ügyvezetői tevékenység (jogellenes magatartás) és az ügyvezető fenti magatartásával kötelezettségével okozati összefüggésben keletkezett károsodás (vagyoncsökkenés). A perbeli esetben a kereset elbírálására a felperesi gazdálkodó szervezettel szemben kezdeményezett felszámolási eljárás iránti kérelem bíróságra való benyújtásának napján (
- január 15.) hatályban lévő, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §ának alábbi rendelkezései az irányadók. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerint a hitelező, vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól (6. §
(1)bekezdés) annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekének elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent, vagy a hitelezők követelésének teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták, vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A
(3)bekezdés szerint mentesül a felelősség alól az
(1)bekezdésben említett vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. A Cstv. 33/A. §-ában foglaltak alapján annak megítélése, hogy az ügyvezető tevékenysége a hitelezői érdekekkel ellentétes volt-e, illetve, hogy milyen mértékű vagyoncsökkenés hozható összefüggésbe az ilyen jellegű tevékenységgel, adott esetben bonyolult gazdasági kérdés. Az ilyen típusú perben éppen ezért általában könyvszakértői bizonyítással kell az esetek nagy többségében tisztázni, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet mikor állt be, és ezt követően milyen gazdasági események történtek, milyen vezetői magatartás felelt meg a hitelezői érdekek védelmének, továbbá mekkora a jogellenes vezetői magatartással kapcsolatos vagyoncsökkenés pontos köre. A Pp. 164. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a felperest terhelte a Cstv. 33/A. §-a szerinti bizonyítási kötelezettség a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezés időpontját illetően, továbbá a hitelezői érdekekkel ellentétes alperesi vezetői magatartás, a vagyoncsökkenés mértéke és az ezek közötti okozati összefüggés tekintetében és ezt követően az alperest terhelte a bizonyítás a kimentés körében (ÍH 2012/91.). A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztének időpontját, nem azonos a Cstv. 27. §
(2)bekezdésében szabályozott fizetésképtelenséggel. Utóbbi pénzforgalmi szemléleten alapul. Ha az ott szabályozott bármely feltétel megvalósul, akkor az adós - függetlenül fizetési szándákától, képességétől, tényleges vagyonától - fizetésképtelennek minősül, ellene felszámolási eljárás indítható. Fenyegető fizetésképtelenség esetén nem az a döntő, hogy van az adósnak olyan tartozása, amely alapján a Cstv. 27. §
(2)bekezdése értelmében - arra irányuló kérelem esetén fizetésképtelennek minősülne, hanem az a lényeges, hogy az adós a tartozását esedékességkor képes-e megfizetni. Ha igen, de egyéb - gazdasági, üzletpolitikai - okból nem akarja követelését kiegyenlíteni, a fenyegető fizetésképtelenség nem áll fenn (ebben az esetben ellene felszámolási eljárás kezdeményezhető). Abban az esetben, ha az adós a tartozás megfizetésére esedékességkor nem képes, mert nincs elegendő pénzeszköze, akkor már bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség, és ha ezt a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták, vagy előre láthatták, ettől az időponttól kezdve a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerint - a felszámolás megindulása, mint további konjuktív törvényi feltétel bekövetkezése esetén - beáll a személyes helytállási kötelezettség a hitelezőkkel szemben. A tartozás esedékességkor történő kielégítésére képesség likvid pénzeszköz meglétét feltételezi, vagyis nem elegendő, ha az adós teljes vagyona - készpénzzé konvertálása esetén - egyébként fedezetet nyújtana a tartozások kiegyenlítésére. Hangsúly e vonatkozásban az esedékességkor történő kielégítésen van, ezért az adós képviselőinek folyamatosan figyelemmel kell követniük a cég esedékessé vált, lejárt tartozásait és a készpénzállomány (cash flow) kimutatás. A vezető döntési szabadsága kiterjed arra, hogy a lejárt tartozásokat milyen sorrendben elégíti ki, azonban ez csak addig az időpontig teheti meg, amíg előre látható, hogy az adós mobilizálható, illetve meglévő készpénzvagyona az összes lejárt és lejáró követelésekre fedezetet tud nyújtani (BDT2013/3/48., ÍH 2013/38.). Az alperes fellebbezésében sérelmezte, hogy a felperes a fenyegető fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontját nem jelölte meg, illetőleg azt az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a rendelkezésre álló adatok alapján, ahhoz könyvszakértői vélemény beszerzésére lett volna szükség, e vonatkozásában a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte, aki ilyen indítványt nem tett. Mint azt az ítélőtábla fentebb már kifejtette, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontjának megállapítása általában szakértői bizonyítást igényel, azonban az adott esetben - mint perbeli esetben is - szakértő kirendelése nélkül is a rendelkezésre álló adatokból megállapítható. A felperes által a keresetlevél mellékleteként csatolt felperesi tevékenységet lezáró mérlegből megállapíthatóan
- december
- napján a felperes eszközeinek értéke összesen 2.187.000,- Ft volt, melyen belül pénzeszközeinek értéke 235.000,- Ft, ezzel szemben rövid lejáratú kötelezettségei 3.973.000,- Ft-ot tettek ki. Utóbbi magában foglalta az adóhatóság felé fennálló kötelezettségét is, amely
- október
- napjától általa sem vitatottan már fennállott. Mindezen adatok egybevetéséből megállapíthatóan a felperesi adós
- december
- napján - a kölcsön nyújtásakor - már bizonyosan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, mert objektíve a mérlegadatokból a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállta megállapítható, amelyről az alperesnek, mint a felperes ügyvezetőjének tudnia kellett, illetőleg arról is, hogy az adóhatóság a felperessel szemben a ki nem egyenlített adótartozása miatt végrehajtási eljárást folytat. Ezt követően a bíróságnak a fizetésképtelenség bekövetkeztét követően kifejtett azon vezetői magatartásokat kellett vizsgálnia, amelyekkel ok-okozati összefüggésbe hozható az adós vagyoncsökkenése. A felperes keresetében a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte utáni vagyoncsökkentő vezetői magatartásként az alperes testvérének
- december
- napján nyújtott kölcsönt jelölte meg. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti vagyoncsökkenés helyesen a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követő időszakra nézve az aktív vagyon csökkenését jelenti. Vagyoncsökkenés akkor is bekövetkezhet, ha egyébként a vagyon csökkenésével járó ügylet eredményeként egyes hitelezői követelések akár meg is szűnnek (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.344/2015/2.), ezen túlmenően vagyoncsökkenést okoz a gazdasági társaság tartozásainak növekedése, illetve a követelések behajtásának elmulasztása (Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.706/2013/3.), de vagyoncsökkenést okoznak a fiktív, illetőleg értékaránytalan szerződések is (ÍH 2014/35.). A törvény alapján a vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó magatartás tehát az, ha az adós vagyona azért csökken, mert a vezető tisztségviselő nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján jár el. Az adós vagyona alatt - melynek csökkenését a Cstv. szankcionálja - a Cstv.
- § e) pontja szerinti vagyon értendő, vagyis vagyon az, ami a számvitelről szóló
- évi C. törvény (Sztv.) befektetett eszköznek, vagy forgóeszköznek minősít (aktív vagyon). Vagyoncsökkenés fordulatra hivatkozásnál tehát azt kell vizsgálni, hogy a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezte után a vezető tisztségviselő felróható magatartása következményeként az aktív vagyon meghatározott összeggel csökkent-e. Tipikusan felróható (szándékos vagy gondatlan) vagyoncsökkentő magatartásnak minősül, ha a vezető tisztségviselő nem kellő gondossággal jár el az adós nevében történő szerződések megkötése során, továbbá a kirívóan okszerűtlen kockázatot vállal és ennek következtében az adóst kár éri. Az ítélőtábla álláspontja szerint önmagában a kölcsönnyújtás még nem minősül hitelezői érdekeket sértő magatartásnak, azonban amennyiben az fedezet nélkül történik és behajtása sem vezet eredményre, már vagyoncsökkenést eredményez. Az aktív vagyoncsökkenés megállapításakor az alperes által hivatkozott számviteli szempontok nem vehetők figyelembe, tehát nem annak van jelentősége, hogy az Sztv. szabályai szerint az alperes testvérének nyújtott kölcsön miként kerül az adós könyveiben nyilvántartásra (könyvelésre), hanem annak, hogy a kölcsön nyújtásával, kifizetésével az adós fentiek szerinti aktív vagyona csökkent, mert az 1.400.000,- Ft készpénz az alperes testvérének biztosíték nyújtása nélkül kifizetésre került. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően úgy nyújtott kölcsönt felperes az alperes testvérének, a perben nem álló személy
- nevenak, hogy a hitelezők érdekeinek elsődlegességére nem volt figyelemmel, holott tudomása volt az adóhatóság felé fennálló tartozásról, azzal kapcsolatos végrehajtási eljárásról is. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti feltételek fennállását. Az adós - tartalma szerint - a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése szerinti kimentés körében hivatkozott arra, hogy felelőssége azért nem állapítható meg, mert a taggyűlés határozatát hajtotta végre, nem önállóan járt el a kölcsön nyújtásakor. Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban, amennyiben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezik, és arról az alperesi ügyvezetőnek, mint felelős vezetőnek tudomása van, akkor jár el helyesen, ha az adós taggyűlését összehívja, tájékoztatja a fenyegető fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztéről és tájékoztatást ad arról, hogy ebben a helyzetben mi a teendő (csődkérelem, felszámolási eljárás kezdeményezése, törzstőke emelés stb.). A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan azonban az alperes által hivatkozott 2017. december 18.-i taggyűlés nem ezzel a céllal került összehívásra, az arról készült jegyzőkönyvből nem állapítható meg, hogy az alperes tájékoztatást adott-e a másik tagnak a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztéről, ezért a taggyűlés összehívásának egyedüli oka a kölcsön nyújtásáról szóló döntés volt. Megjegyzi az ítélőtábla, arra az alperes sem hivatkozott, hogy ezen a taggyűlésen a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetéről és az emiatti teendőkről tájékoztatást nyújtott volna. Az alperes akkor hivatkozhatna eredménnyel kimentésre, figyelemmel a Cstv. már idézett 33/A. §
(3)bekezdésére - amennyiben bizonyított lenne, hogy ezen a taggyűlésen tájékoztatást adott a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetéről és javaslatot tett annak megoldására, és mindezek ismeretében döntött volna a taggyűlés a kölcsön nyújtásáról. Mindezek hiányában azonban az az alperesi hivatkozás, hogy a taggyűlés határozatát hajtotta végre, nem alkalmas a felelősség alóli kimentésére. Az ítélőtábla ezért - az elsőfokú bírósággal egyezően - azt állapította meg, hogy az alperes vezetői felelőssége a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése alapján fennáll. Az összegszerűség (vagyoncsökkenés) tekintetében az ítélőtábla megjegyzi, 1.400.000,- Ft kölcsön nyújtásáról volt szó, amelyből 100.000,- Ft már az elsőfokú eljárás során megtérítésre került (28. sz. alatti irat), majd az elsőfokú ítélet meghozatalát követően további 70.000,- Ft megfizetésére került sor a felperes részére által sem vitatottan. Így tehát a kölcsönből visszafizetésre került összesen 170.000,- Ft. Mint arra az ítélőtábla fentebb rámutatott, a Cstv. 33/A. §-a szerinti vezetői felelősséggel kapcsolatos per kétlépcsős, melyben a megállapítás iránti keresetet a felszámoló vagy a hitelezők indíthatják meg (Cstv. 33/A. §
(1)bekezdés), majd ezt követően a marasztalásra irányuló kereset megindítására már kizárólag csak a hitelezők jogosultak (Cstv. 33/A. §
(6)bekezdés). Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy bár nem kimentési ok a vagyoncsökkenéssel kapcsolatos kölcsön, illetve egy részének visszafizetése, de elszámolandó a megtérült összeg az alperes terhére megállapított vagyoncsökkenéssel szemben. Ezért az ítélőtábla - az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérően - az 170.000,- Ft megfizetését figyelembe véve 1.230.000,- Ft-ban határozta meg a felperesnél bekövetkezett vagyoncsökkenés mértékét arra is figyelemmel, hogy jelen pert a felszámoló indította, a marasztalási per megindítására a hitelezők jogosultak, akik így nem biztos, hogy ismerettel bírnak az időközbeni megtérülésről. Ezen túl az sem közömbös, hogy a marasztalási pernél mekkora az illetékfizetési kötelezettség alapja, a pertárgy értéke, azaz a marasztalási összeg. Az ítélőtábla a fentiek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. Az eredménytelenül fellebbező alperes az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a Pp. 78. §
(1)bekezdése, és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján köteles megfizetni az államnak, míg a pernyertes felperesnek a másodfokú eljárással kapcsolatban felmerült és ügyvédi képviseletével kapcsolatos 32/
- (VIII.22.) IM rendelet alapján számított mértékű ügyvédi munkadíjat. Szeged,
- szeptember
- Dr. Gaálné dr. Jobbágy Ildikó s.k. a tanács elnöke Dr. Béri András s.k. előadó bíró Dr. Dobler László s.k. táblabíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő