Mfv.10074/2016/4 – Kúria

(1)bekezdés szerinti rendelkezési állományban lévőnél ilyen kikötést nem tett, az következik, hogy az egyéb rendelkezési állományba helyezettet a törvény nem kívánta kizárni a szabadságra jogosultak köréből. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.074/2016/

1. A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke Sipőczné Dr. Tánczos Rita előadó bíró Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina bíró A felperes: .................. Az alperes: .................... Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: szabadság jogosultság megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.523/2015/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.9/2015/
3. Rendelkező rész A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.523/2015/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
5. december 1-jén szerelt fel a rendőrséghez,
6. február 1jétől a b. osztály vezetését látta el rendőr alezredesként.
7. október 25-én gyermeke született, ezért a ... Rendőr-főkapitányság vezetője ... számú parancsával
8. április 10-étől
9. október 25-éig tartó időtartamra illetmény nélküli szabadság engedélyezése miatt rendelkezési állományba helyezte. [2] A felperes
10. május 21-én szolgálati jegyet nyújtott be, melyben kérte, hogy az alperes az illetmény nélküli szabadságát
11. június 30-i hatállyal szüntesse meg, és
12. július 1-jei hatállyal helyezze vissza az állományba. Az alperes... . számú parancsával a felperes kérésére az illetmény nélküli szabadságot megszüntette és rögzítette, hogy
13. június 30-áig 54 nap szabadsága halmozódott fel, amely napok
14. július 1-jétől vehetők ki.
15. június 28-án a felperes arról nyilatkozott, hogy az alperes által felajánlott beosztást nem fogadja el. Erre figyelemmel a... Rendőr-főkapitányság vezetője
16. július 1-jén kelt ... számú parancsával a felperest
17. július 1-jétől
18. október 25-éig tartó időtartamra rendelkezési állományba helyezte.
19. április 15-én arról tájékoztatta a felperest, hogy az 54 nap felhalmozott szabadságát az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon belül ki kell adni. Mivel az akadályoztatás ténye
20. június 30-án megszűnt, a munkáltatónak ebben az időpontban kötelezettsége lett volna 30 napon belül a szabadság kiadása iránt intézkedni. A munkáltató tájékoztatta továbbá a felperest, hogy az 54 nap szabadságát kiadottnak tekinti, így az arra járó illetménykülönbözetre jogosult. [3] Az alperes
21. július 30-án kelt ... Szü. levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
22. évi XLIII. törvény (Hszt.)
23. §

(1)bekezdés k) pontja alapján rendelkezési állományban lévőként ezen időtartamra a Hszt. alapján nem illeti meg a szabadság. [4] Az alperes ... számú parancsában megállapította, hogy a felperes

1. július 1-jétől
2. december 31-éig időarányosan járó 18 nap szabadságra nem jogosult, továbbá a felperes a ... számú parancsban meghatározott
3. július 1-jétől
4. szeptember 13-áig kivett 54 nap szabadság után 7 nap szabadságra és
5. évre a gyermeke után 2 nap szabadságra jogosult, így illetménye alapján 386.501 forint távolléti díj illeti meg. A felperes a ... számú paranccsal szemben
6. október 28-án szolgálati panaszt terjesztett elő, melyben sérelmezte, hogy a rendelkezési állomány idejére arányosan járó szabadságra nem jogosult. Az... Rendőr-főkapitányság ... Szü. számú határozatával a felperes szabadság kiadásával kapcsolatos szolgálati panaszát elutasította, mellyel szemben a felperes keresetet nyújtott be. [5] A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [6] A felperes keresetében kérte, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság az ... Szü. számú határozatot helyezze hatályon kívül az alperes ... számú parancsára is kiterjedően figyelemmel arra, hogy
7. július 1-jétől a rendelkezési állomány időtartamára az időarányos szabadságokra jogosult. Álláspontja szerint a Hszt.
8. §

(1)bekezdése k) pontja nem rendelkezik arról, hogy a szolgálati beosztást betöltőkkel azonos jogok és kötelezettségek illetnék meg a hivatásos állomány tagját, azonban az érintett személyt nem is zárja ki a jogosultságokból, így esetében is mindezt alkalmazni kell. Ehhez képest a Hszt. 44/A. §-a speciálisan rendelkezik arról, hogy ki nem jogosult szabadságra, ő nem tartozott ebbe a körbe. [7] Az alperes ellenkérelmében kérte, hogy a bíróság a felperes keresetét utasítsa el és kötelezze a perköltség viselésére, figyelemmel arra, hogy a szabadság jogintézményének alapvető célja a munkavállaló regenerálódása, így tényleges munkavégzés hiányában a felperes nem jogosult szabadságra. Mindezt alátámasztja a Hszt. 44/A. §-ában foglalt rendelkezés is. Az első- és másodfokú ítélet [8] A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.9/2015/7. számú ítéletével az ... Szü. számú határozatát hatályon kívül helyezte a Rendőr-főkapitányság vezetőjének .. számú parancsára is kiterjedően és megállapította, hogy a le nem rótt 10.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Hszt. 44. §

(1)bekezdése k) pontja, 89. §-a, továbbá 44/A. §

(2)bekezdése d) pontja alapján megállapítható, hogy amennyiben a jogalkotó úgy kívánta volna szabályozni, hogy a rendelkezési állományba helyezett ne legyen szabadságra jogosult, akkor hasonlóan a nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezettek esetére kifejezetten rendelkezett volna erről. Ilyen korlátozó, illetve kizáró rendelkezés azonban a Hszt. 44. §

(1)bekezdése k) pontja nem tartalmaz, ezért a felperes a Hszt.

1. §-a szerint az időarányos szabadságra a rendelkezési állománya időtartamára is jogosult. [9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.21.523/2015/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, rendelkezett arról, hogy a le nem rótt 24.000 forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a Hszt. kifejezett rendelkezést nem tartalmaz az adott esetre, annak
3. §-a pedig általános jelleggel rögzíti a hivatásos állomány tagjainak szabadságra való jogosultságát. Ez a rendelkezés olyan korlátozó vagy kizáró előírást nem tartalmaz, hogy a szabadságot csak a szolgálati feladat ellátásával összefüggésben a munkában töltött időre a tényleges munkavégzéssel töltött időtartam után illetné meg az állomány tagját. Az általános szabályokhoz képest a Hszt. 44/A. §

(2)bekezdése d) pontjában a jogalkotó azt a szándékát fejezte ki, hogy a nyugdíj előtt álló hivatásos állományú tagokat a rendelkezési állomány időtartamára a szabadság nem illeti meg, így ezen jogosultságukat kifejezetten kizárta, mindez azonban a más jogcímen rendelkezési állományba helyezettekre nem vonatkozik. Ilyen jogalkotói szándék a Hszt. 44. §

(1)bekezdése k) pontja szerinti rendelkezési állományú alkalmazottak tekintetében sem a konkrét jogi norma hiánya miatt, de a jogértelmezéssel sem állapítható meg, így a felperest az adott időtartamra az időarányos szabadság megilleti. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot. Álláspontja szerint a Hszt. 44. §

(1)bekezdése k) pontja szerinti rendelkezési állomány idejére az állomány tagja nem jogosult szabadságra, mivel nem hagyható figyelmen kívül, hogy mi ennek a jogintézménynek a rendeltetése, célja. A rendelkezési állomány idején a felperes nem látott el szolgálati feladatot, így tényleges munkavégzés hiányában a szabadság alapvető célja nem is teljesülhetett volna. Nem tartalmaz kizáró rendelkezést az adott időszakra a szabadság vonatkozásában a Hszt., azonban kifejezetten azt sem mondja ki, hogy ez az időszak szabadságra jogosítana. [11] Bár a Hszt. kifejezetten a nyugdíj előtti rendelkezési állomány szabályait rögzíti, ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy mivel ilyen rendelkezést az egyéb rendelkezési állományok vonatkozásában a törvény nem tartalmaz, úgy a többi esetben szabadságra való jogosultság megilleti az állomány tagját. Az adott esetben joghézag áll fenn, s a kérdés eldöntéséhez segítséget nyújt a Hszt. nyugdíj előtti rendelkezési állomány szabályai. A 44. §

(1)bekezdés k) pontja alapján rendelkezési állományba helyezettek esetében a jogszabály nem biztosít azonos jogokat és kötelezettségeket a ténylegesen munkát végző szolgálati feladatot ellátó állománnyal. [12] A

1. július 1-jétől hatályos rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
2. évi XLII. törvény (új Hszt.) azt az elvet követi, hogy a rendelkezési állomány azon tagjainak azonosak a jogai és kötelezettségei a szolgálati beosztást betöltők jogaival és kötelezettségeivel, akik szolgálati feladatot látnak el. Az új Hszt.
3. §

(1)bekezdése j) pontja alapján rendelkezési állományba helyezettek (ami a korábbi Hszt. 44. §

(1)bekezdése k) pontjának felel meg) szolgálati feladattal való ideiglenes ellátásáról rendelkezik a törvény. [13] A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint a különböző foglalkoztatási törvények (a munka törvénykönyvéről szóló

1. évi I. törvény, illetve a közszolgálati tisztviselőkről szóló
2. évi CXCIX. törvény) taxatíve rendelkeznek arról, hogy a szabadság tekintetében mit ismernek el munkában töltött vagy szabadságra jogosító időnek. A szabadság jogintézménye nem összeegyeztethetetlen a rendelkezési állománnyal, ugyanakkor automatikusan nem jogosít arra, hanem függ annak „jogcímétől". Abban az esetben, ha nem így értelmeznénk a jogszabályi rendelkezést, az a hivatásos állományban lévő, aki gyermeke 3 éves koráig nem tér vissza az aktív állományba, nyilvánvalóan hátrányosabb helyzetbe kerülne az összehasonlítható helyzetben lévő felperessel szemben. A felperes rendelkezési állománya szabadságra nem jogosít, bár a Hszt. ezzel kapcsolatos kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, annak
3. §

(1)és

(5)bekezdésének és 44/A. §-a

(2)bekezdése d) pontjának együttes értelmezéséből, valamint a szabadság jogintézmény tényleges céljának, rendeltetésének, továbbá a szabadságra való jogosultság különböző foglalkoztatási törvények általi szabályozásának vizsgálatából levezethető. [14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabályoknak. Kifogásolta, hogy a felülvizsgálati kérelem nem jelölte meg, hogy a jogerős ítélet a Hszt. mely rendelkezését sértette meg. A kérdés eldöntése jogkérdés, amely független a szabadság rendeltetésétől. Utalt arra, hogy a Kúria több döntésében már kimondta, hogy ha jogszabály felsorolása nem nevesít egy jogalanyt, akkor az a rendelkezés szempontjából nem vehető figyelembe. Vagyis, ha a jogalkotó szándékában állt volna a rendelkezési állományba helyezetteknek a szabadságra jogosultak köréből történő kiemelése, akkor erről külön rendelkezést alkotott volna. Érvelése szerint a szabadság a törvény által biztosított olyan jog, amelynek alapja a fennálló jogviszony, nem pedig a tényleges munkavégzés. Más foglalkoztatási törvények sem kizárólag a munkában töltött időt tekintik szabadságra jogosító időnek. A Kúria döntése és jogi indokai [15] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. [16] A peres felek között nem volt vitatott az a tény, hogy a felperes gyermeke megszületését követően illetmény nélküli szabadságot vett igénybe, majd a gyermek 3 éves korának betöltését megelőzően szolgálatteljesítésre jelentkezett az alperesnél. Mivel a felajánlott beosztást nem fogadta el, a rendőrkapitányság vezetője a felperest 2013. július 1-jétől 2014. október 25-ig terjedő időtartamra ismételten rendelkezési állományba helyezte, figyelemmel arra, hogy a Hszt. 44. §

(3a)bekezdése értelmében a felperest megillető felmentési védelemre figyelemmel jogviszonya megszüntetésére nem kerülhetett sor. A peres felek között az képezte a vita tárgyát, hogy ezen újabb rendelkezési állomány időtartamára megilleti-e a felperest a szabadság. [17] A peres felek között fennálló szolgálati viszony egy olyan különleges közszolgálati jogviszony, melyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeinek megfelelő kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg (Hszt. 3. §

(1)bekezdés). Ennek megfelelően a felperest a Hszt. alapján a jogszabályban meghatározott jogosultságok illették meg. A Hszt. 78. §

(1)bekezdése c) pontjában rögzített felmentési tilalomra tekintettel a felperest gyermeke 3 éves koráig a Hszt. 44. §

(1)bekezdése k) pontja alapján ismételten rendelkezési állományba kellett helyezni figyelemmel arra, hogy a felperes nem fogadta el a számára felajánlott beosztást. Ezzel ellentétben a Hszt. 44/A. §-ában szabályozott esetben a nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezésre csak kérelemre kerülhet sor. Ebből is következik, hogy a rendelkezési állományba helyezettek jogai és kötelezettségei eltérhetnek egymástól. Azon körülményből, hogy a nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezett személyek vonatkozásában a jogalkotó kizárta az állomány tagját a szabadságra való jogosultságból, ugyanakkor a Hszt. 44. §

(1)bekezdése szerinti rendelkezési állományban lévőknél ilyen kikötést nem tett, az következik, hogy az egyéb rendelkezési állományba helyezettet a törvény nem kívánta kizárni a szabadságra jogosultak köréből. [18] A Hszt. és a végrehajtására kiadott jogszabályok kogensek, azokat nem lehet sem szűkítően, sem kiterjesztően értelmezni. A Hszt. és a belügyminiszter felügyelete, irányítása alá tartozók egyes fegyveres szervekkel hivatásos szolgálati viszonyban állók szolgálati viszonyáról és személyügyi igazgatás rendjéről szóló 64/2011.(XII.30.) BM rendelet szabadságra vonatkozó rendelkezéseiből sem vonható le olyan következtetés, hogy csak a tényleges munkavégzéssel töltött időtartam után illeti meg az állomány tagját fizetett szabadság. [19] A hivatásos állomány tagja vonatkozásában nem tekinthető irányadónak sem a munka törvénykönyvéről szóló

1. évi I. törvény, sem a közszolgálati tisztviselőkről szóló
2. évi CXCIX. törvény rendelkezései, így a felperes szabadságra való jogosultsága megítélésénél nem bírt jelentőséggel az a körülmény, hogy ezen jogszabályok miként rendezik a hatályuk alá tartozók szabadságra való jogosultságát. Helytállóan utalt ugyanakkor a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy ezen jogszabályok sem kizárólag a munkában töltött időt minősítik szabadság szempontjából jogszerző időnek. [20] Ugyancsak nincs jelentősége annak a jogvita elbírálása szempontjából, hogy a
3. július 1-jétől hatályos, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományú szolgálati jogviszonyáról szóló
4. évi XLII. törvény milyen rendelkezéseket tartalmaz a rendelkezési állományba helyezettekre figyelemmel arra, hogy a perbeli időszakra a korábbi Hszt. szabályai az irányadóak. [21] Mindezekből következően megállapítható, hogy a törvény kifejezett kizáró rendelkezése hiányában a rendelkezési állomány időtartamára a felperest a tényleges beosztásban foglalkoztatott személyekkel azonos módon illette meg a szabadság az újabb rendelkezési állomány ideje alatt. Az alperes bár felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy ez a jogértelmezés az egyenlő bánásmód sérelmét veti fel, ezzel kapcsolatban a megsértett jogszabályhelyet nem jelölte meg, így e kérdést a Kúria a Pp.
5. §

(2)bekezdése alapján nem vizsgálta. [22] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet, mivel az megfelelt a jogszabály rendelkezéseinek a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [23] A felperesnek a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban igazolt költsége nem merült fel, ezért a Kúria e tárgyban a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján mellőzte a határozathozatalt. [24] Az alperest megillető személyes illetékmentességre figyelemmel a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. [25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. július
2. Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző