A határozat elvi tartalma: Az ügyvezetőt a munkavállalók irányában megillető munkáltatói jogkör elkülönül a munkaviszonyban álló ügyvezető felé a taggyűlés részéről fennálló munkáltatói jogoktól. A munkaviszonyra jellemző alá- fölérendeltség megállapítására ez utóbbi fennállásakor van lehetőség.
- XXII. Tv.
- §,
- XXII. Tv.
- § Mfv.I.10.230/2015/
- A Kúria a dr. Szatmári Norbert ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Cserba Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 25.M.753/2013/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.636.773/2014/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.636.773/2014/
- számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 25.M.753/2013/
- számú kijavított ítéletének a keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta a perköltségés illetékviselésre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú kijavított ítéletet megváltoztatva megállapítja, hogy az abban foglalt időtartamokon túl a felek között
- január 1-jétől
- január 3-áig terjedő időszakban is munkaviszony állt fenn. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 35.000 (harmincötezer) forint és 9.450 (kilencezernégyszázötven) forint áfa együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra 104.000 (egyszáznégyezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy
- január 1-jétől
- november 20-áig munkaviszonyban állt az alperesnél. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 25.M.753/2013/
- számú,
- sorszám alatt kijavított ítéletében megállapította, hogy a felek között
- április
- és
- június 24., valamint
- július
- és
- november
- között munkaviszony állt fenn. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest a felperes javára perköltség, az állam javára kereseti illeték megfizetésére. Az elsőfokú bíróság az
- évi XXII. törvény (régi Mt.)
- § és
- §-a alapján értékelte a felek között fennállt jogviszony tartalmi elemeit. A lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy az alperest
- augusztus 2-án kelt létesítő okirattal alapította a felperes, aki
- augusztus 2-ától
- április 18-áig ügyvezető volt. A házastársa - ebben az időszakban az alperes társtulajdonosa -
- október 1-jétől
- június 10-éig a felperessel együttesen volt ügyvezető itt. Ezt követően a felperes
- június 24-étől
- július 18-áig ismét egyedül volt ügyvezető. Az alperes ellen az első felszámolási eljárás
- december 3-ától
- április 24-éig volt folyamatban, amely egyezséggel zárult. A felszámolással érintett időszakban az ügyvezetői jogkört a felszámolóbiztos gyakorolta. A második felszámolási eljárás
- július 18-án kezdődött. A felszámolóbiztos a felperessel
- szeptember 26-án rendes felmondást közölt
- november 19-ére szólóan, majd ezt követően a
- február 21-én kelt levelében arról tájékoztatta, hogy a felmondást tekintse tárgytalannak munkaviszony hiánya miatt. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes
- augusztus 2-ától
- október 1-jéig egyedül, majd
- április 18-áig a házastársával együttesen volt ügyvezetője az alperes társaságnak. Az ügyvezetéssel érintett időszakban a munkavállaló személye egybeesett a munkáltatói jogkört gyakorló személyével, amely kizárja a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség meglétét, ezáltal munkaviszony fennállásának megállapítását. A kialakult bírói gyakorlat szerint (BH2004.332.) a munkaviszony létesítésének nemcsak az az előfeltétele, hogy a munkáltató és a munkavállaló elkülönüljön, hanem az is, hogy ne essen egybe a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkavállaló személye. Az első felszámolással érintett időszakban a felperes jogviszonya munkaviszonyként volt értékelhető, mert a munkáltatói jogokat vele szemben a felszámoló gyakorolta. A felszámolás befejezését követően a felperes ismételten ellátta az alperes ügyvezetését, így a következő felszámolási eljárásig egybeesett a munkáltató és a munkavállaló személye, tehát az alá-fölérendeltség nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felszámolással érintett időszakban a felek között érvényesen létrejött-e munkaszerződés, mivel a munkaviszony tartalmi elemei, annak az elsődleges és másodlagos minősítő jegyei megvalósultak. Ugyanezen okból nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes 2008-tól nem munkaviszonyból származó jövedelmet vallott be az adóhatóságnál. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 49.Mf.636.773/2014/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta azzal, hogy a fellebbezési eljárás illetékét az állam viseli. Megállapította, hogy a felperes fellebbezése hiányában a munkaviszony részbeni megállapítására vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezés jogerőre emelkedett. A törvényszék az APEH tájékoztatásból ítéletében rögzítette, hogy a felperes a saját jogviszonyát illetően
- január 1-jétől
- július 18-áig terjedő időszakot tagi közreműködésként jelölte meg, és ennek megfelelően teljesítette az adófizetési kötelezettségét. A jelen munkaügyi perben ez utólag nem volt módosítható. Az elsőfokú bíróság a bírói gyakorlatnak megfelelően foglalt állást arról, hogy amennyiben a munkáltatói jogkörgyakorló személye és a munkavállaló személye nem különül el, munkaviszony a felek között nem állhat fenn. A felperes a peresített időszak egy részében egy személyben látta el a társaság ügyvezetését, és egyszemélyi tulajdonosa is volt annak. Így kizárt, hogy felette bárki munkáltatói jogkört gyakoroljon, ezért a munkaviszony megállapításának egyik leglényegesebb eleme, az alá-fölérendeltség nem volt megállapítható. Abban az időszakban, amikor a felperes és házastársa közös tulajdonában állt az alperes, és a házastárs is ügyvezető volt, lehetősége lett volna a felperesnek, hogy az ügyvezetők között a feladatot megossza, és a férje, mint a másik ügyvezető gyakoroljon felette munkáltatói jogkört. Ezt taggyűlési határozat mondhatta volna ki, de ilyen határozat meglétét a perben a felperes nem igazolta. A tanúk és az iratok azt támasztották alá, hogy ebben az időszakban is a felperes volt az, aki az alperes alkalmazottai felett a munkáltatói jogkört gyakorolta. Ezért nem állapítható meg, hogy az ő esetében a munkáltatói jogkörgyakorlás és a munkavégzés elkülönült egymástól. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet kereset szerinti megváltoztatását, vagyis annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél
- január 7-jétől
- április 18-áig, továbbá
- június 25-étől
- július 18-áig is munkaviszonyban állt. Hivatkozott az
- június 16-áig hatályos gazdasági társaságokról szóló
- évi VI. törvény
- §
(1)bekezdésére,
(2)bekezdés e) pontjára, 187. §
(2)bekezdésére, valamint a
- július 1-jéig hatályos gazdasági társaságokról szóló
- évi CXLIV. törvény
- §
(1)bekezdésére,
- § g) pontjára,
- §
(5)bekezdésére. E jogszabályok alapján rögzíthető, hogy a munkáltatói jogkört az alperesnél is az ügyvezető felett taggyűlés gyakorolta. Fel sem merült tehát, hogy saját maga fölött lett volna munkáltatói jogkörgyakorló a felperes. A jogszabályok szerint az ügyvezető felett a munkáltatói jogkört csak a taggyűlés gyakorolhatta, melyen a felperest a szavazat leadás joga illeti csak meg. A szavazati jogát a fenti jogszabályok korlátozták. Hivatkozott az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 86. §
(1)bekezdésére és a 87. §
(1)bekezdésére annak alátámasztására, hogy a jogerős ítélet jogellenesen állapította meg a munkaviszonya megszűnésének időpontját
- június 24-ében úgy, hogy az Mt-ben meghatározott megszűnési vagy megszüntetési okot nem jelölte meg. Az elsőfokú ítéletben hivatkozott 3/
- számú jogegységi határozat a jelen ügyben nem irányadó, mivel betéti társaságra vonatkozik. A felperes házastársa a cégmásolat adatai szerint
- október 1jétől
- október 1-jéig önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselő volt. Hivatkozása szerint az ítélkezés alapjául elfogadott tényállás megállapítása a Pp.
- §
(1)bekezdésébe ütközik. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását kérte. Hivatkozott a 2006. évi IV. törvény 2006. január 4-étől 2007. szeptember 1-jéig hatályos 22. §
(2)bekezdésére, miszerint a vezető tisztségviselő ezen megbízatását munkaviszonyban nem láthatta el. E jogszabály 2007. szeptember 1-jétől hatályos 22. §
(3)bekezdése szerint a vezető tisztséget - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - nem láthatta el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja. A felperesi társaság cégkivonata szerint az alperes egyedüli tagja a felperes. Ezen cégadatban történt változás időpontja
- június
- volt, feltehetően ezen időponttól kezdődően az alperes egyszemélyes társaságként működik. Ezért is kizárt a felülvizsgálati kérelemmel érintett időszak vonatkozásában a felperes és az alperes között a munkaviszony fennállása. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A felperes alappal hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a törvényszék részéről a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megsértésére. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést jelent ugyanis a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése (BH2001.197., BH2002.29.). A másodfokú bíróság a csatolt cégmásolat adatait figyelmen kívül hagyva rögzítette az alperes tagjaira vonatkozó adatokat. A cégmásolat a „cégformától független adatok" II. cím alatt rögzíti, hogy P.G., G.A.L.
- augusztus 2-ától
- június 24éig voltak együtt tagjai az alperes társaságnak. Az adatok szerint ezen időponttól kezdődően az alperes egyszemélyes társaság, annak egyedüli tagja a felperes. Nem értékelte a törvényszék a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott gazdasági társasági törvények rendelkezéseit és azokban a peresített időszakban bekövetkezett változásokat sem. Helytálló a felülvizsgálati érvelés, miszerint az ügyre irányadó
- június 16-áig hatályos
- évi VI. törvény
- §
(2)bekezdés e) pontja és a
- július 1-jéig hatályos
- évi CXLIV. törvény
- §
(2)bekezdés g) pontja. E szerint a társasággal munkaviszonyban álló ügyvezetői felett a munkáltatói jogok gyakorlása a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ezt nem érinti az a körülmény, hogy a gazdasági társaság képviseletére egy vagy két ügyvezető jogosult. Az ügyvezetőt a munkavállalók irányába megillető munkáltatói jogkör elkülönül a munkaviszonyban álló ügyvezető irányában a taggyűlés részéről fennálló munkáltatói jogoktól. Ez utóbbi ugyanis - a fenti rendelkezések szerint- a gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezések szerint a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. A csatolt munkaszerződés szerint az alperes a felperest ügyvezető igazgató munkakörben munkaviszonyban alkalmazta 1997. január 1jétől határozatlan időtartamra. A fenti gazdasági társasági törvényi rendelkezések alapján felette a munkáltatói jogkör gyakorlására kizárólag a taggyűlés volt jogosult. A munkaszerződés határozatlan időtartamra vonatkozó kikötése ellenére az 1997. évi CXLIV. törvény 24. §
(1)bekezdés alapján azt öt évre, határozott időtartamra létrejöttnek kell tekinteni. A vezető tisztségviselőket határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölni. Ha a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) a vezető tisztségviselői megbízás időtartamáról a tagok (részvényesek) nem rendelkeznek, a vezető tisztségviselőt öt évre megválasztottnak kell tekinteni, kivéve ha a gazdasági társaság ennél rövidebb időtartamra jött létre [1997. évi XCLIV. törvény 24. §
(1)bekezdés]. Nincs peradat arra vonatkozóan, hogy az öt év elteltét követően, azaz
- január 1-jétől munkaszerződés hiányában is a felperes általi ügyvezetői feladatellátás jellegében változás történt volna, és az alkalmazás tartalmi elemei már nem a munkaviszonyra jellemző sajátosságokat mutatták. Ezért a felperes ügyvezetői tevékenysége munkaviszonyban ellátottnak minősül. Alappal hivatkozott ellenkérelmében a
- évi IV. törvény
- január 4-étől
- szeptember 1-jéig hatályos
- §
(2)bekezdésére az alperes, miszerint a vezető tisztségviselőt ezen minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre az e törvény szerinti társasági jogi jogviszony az irányadó azzal, hogy az így nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Vezető tisztségviselő ezen megbízatását munkaviszonyban nem láthatja el. Ezen kifejezett törvényi rendelkezésre tekintettel a felperes ügyvezetői feladatait munkaviszonyban 2006. január 4-étől már nem láthatta el. Első fokon jogerőre emelkedett azonban azon ítéleti rendelkezés, miszerint a felperes 2006. április 18-ától látta el munkaviszonyban az ügyvezetői feladatokat. Ezért e rendelkezést a Kúria a Pp. 271. §
(1)bekezdés a) pontja, 275. §
(2)bekezdés alapján nem érinthette. A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §
(4)bekezdés alapján a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyó döntését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, megállapította, hogy a felperes az elsőfokú kijavított ítéletben foglalt időtartamokon túl
- január 1-jétől
- január 3-áig terjedő időtartamban is munkaviszonyban állt az alperessel. Miután a felperes túlnyomórészt pernyertes lett (a
- január 3ától
- április 17-éig bezárólag terjedő időtartamot kivéve), ezért a pernyertesség-pervesztesség arányának változása folytán a perköltség- és illetékviselésre vonatkozó rendelkezéseket is hatályon kívül helyezte a Kúria a Pp.
- §
(4)bekezdésre tekintettel. A Pp. 81. §
(1)bekezdés alapján kötelezte a túlnyomórészt pervesztes alperest a felperes együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére a pertárgyértéket első fokon az Itv. 39. §
(3)bekezdés
- a)pont, a másodfokú eljárásban a
- b)pont, a Kúria előtti eljárásban pedig a
- d)pont alapján meghatározva, míg a jogi képviselő munkadíját a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése, 4/A. §
(1)bekezdése alapján számítva. A Kúria a fenti pertárgyértékre vetítve kötelezte a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés alapján a túlnyomórészt pervesztes alperest az Itv. 43. §
(5)bekezdése szerinti elsőfokú, 46. §
(1)bekezdés szerinti másodfokú, és az 50. §
(1)bekezdés szerinti felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Budapest,
- október
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő