Mfv.10083/2015/1 – Kúria

(1)Mfv.I.10.083/2015/

1. A Kúria a dr. Nádas György ügyvéd által képviselt felperesnek a Pappné dr. Bősz Csilla jogtanácsos által képviselt alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.3179/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.635.965/2014/
3. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes és az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.635.965/2014/
4. számú kijavított - közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.3179/2011/
5. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt 50.000 (ötvenezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes kormánytisztviselői jogviszonyát az alperes a
6. április 1-jén közölt felmentéssel indokolás nélkül a
7. évi LVIII. törvény (Ktjv.)
8. §

(1)bekezdés b) pontja alapján megszüntette. A felperes a keresetében a felmentés jogellenessége és külön jogcímként rendeltetésellenessége miatt annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél fennállt jogviszonya a jogellenességet kimondó ítélet jogerőre emelkedésével szűnjön meg, és a bíróság az alperest átalánykártérítés megfizetésére kötelezze. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.M.3179/2011/

1. számú ítéletével a keresetet elutasította, a felperest perköltségben marasztalta. Az elsőfokú bíróság az ítélete tényállásában rögzítette, hogy az alperes szervezetének átalakulásával összefüggésben a felperes korábbi főosztályvezetői megbízása főosztályvezető-helyettesi megbízássá alakult, felperes illetménye nem változott, majd azt az alperes illetményalap-növekedés miatt
2. január 1-jével ismételten megállapította. Az alperes a felperes megbízását visszavonta, emiatt osztályvezető munkakörbe került (
3. szeptember 30-án),
4. április 1-jétől pedig szakmai főtanácsadó címet kapott. A felperes a teljesítményértékelése miatt az alperes ellen
5. május 7-én keresetet indított. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét a felmentés tekintetében alaptalannak találta, mert az Alkotmánybíróság a 2/
6. (II.18.) AB határozatával az ügyben alkalmazandó Ktjv.
7. §

(1)bekezdés b) pontját

1. május 31-ei hatállyal, tehát a jövőre nézve semmisítette meg, ezért ezt a jogszabályt az alperes jogszerűen alkalmazta. Az ítélet indokolása a továbbiakban rögzítette, hogy a jogalkotó a Ktjv. megalkotásával nem uniós jogot hajtott végre, következésképpen az ügy eldöntésénél nem irányadó az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Alapjogi Charta), sem pedig az Európai Szociális Charta (a továbbiakban: Szociális Charta). A bíróság utalt arra is, hogy a bírói kezdeményezések alapján meghozott 34/
2. (VII.17.) AB határozat a Ktjv.
3. §

(1)bekezdés b) pontja alkalmazásának kizárását elutasította. A közigazgatási és munkaügyi bíróság az általa lefolytatott bizonyítás eredménye alapján nem találta bizonyítottnak a felperes rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó érvelését. A tanúk vallomása ugyanis nem bizonyította, hogy a felmentése a más tárgyú perének megindítása miatt történt meg. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. A Fővárosi Törvényszék az 51.Mf.635.965/2014/

1. számú - kijavított - közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. A másodfokú bíróság helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak az uniós jog sérelme hiányáról szóló jogi okfejtését, azt további indokolással tartotta szükségesnek kiegészíteni (indokolás 4-
2. oldal). A törvényszék a Pp.
3. és
4. §-ai, továbbá az 1/
5. (VI.27.) PK vélemény alapulvételével állapította meg a felmentés jogellenességét. Mindezek alapján kifejtette, hogy az alperes a számára nyitva álló azt a lehetőséget, hogy bizonyítsa a felmentés jogszerűségét, elmulasztotta. Ez a körülmény a másodfokú bíróság jogi álláspontja alapján az alperes jognyilatkozata jogellenességének okául szolgál. Emiatt a felperes esetében megvalósult az Alapjogi Charta
6. cikkének mint „követendő uniós jogelvnek" megsértése, amelyen keresztül a Szociális Charta
7. cikkének is érvényesülnie kellett volna. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság érvelésével, miszerint önmagában a felmentés indokolásának hiánya miatt nem állapítható meg az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása. A felperes által kezdeményezett másik per P.P. és M.K. tanúvallomása alapján - és a felperes további bizonyítási indítványa hiányában bizonyítottan nem áll összefüggésben a felperes kormánytisztviselői jogviszonyának megszüntetésével. A közbenső ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és annak megállapítását kérte, hogy az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása folytán a felmentés jogellenes. Részletesen kifejtette érvelését az uniós joggal, ezen belül az Alapjogi Chartával, az Alapszerződésekkel, ezen túlmenően az Egyezménnyel, az Emberi Jogok Európai Bírósága 19554/
8. számú döntésével kapcsolatban (felülvizsgálati kérelem 1-
9. oldal). Álláspontja szerint az alperes a felmentéskor ismerte az Alkotmánybíróság perbeli jogszabályra vonatkozó döntését [2/
10. (II.18.) AB határozat], az ennek ellenére kiadott felmentés az ügyben irányadó
11. évi XXII. törvény (régi Mt.)
12. §

(1)bekezdésébe ütközik. A törvényszék a Pp.

1. §-át sértő mérlegelést alkalmazott a pro futuro megsemmisítésről, mivel e megsemmisítés oka az volt, hogy a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése szabályozatlanul maradt volna az azonnali hatályú megsemmisítés következtében. Az Alkotmánybíróság említett határozatából is következik, hogy a megsemmisített jogszabály nem áll összhangban a jog által megkívánt céllal. A törvényszék az általa indított másik perrel kapcsolatos bizonyítékokat is okszerűtlenül mérlegelte. A felmentésének rendeltetésellenes oka az volt, hogy a jogai érvényesítése céljából az alperessel szemben pert indított, a tanúvallomások ezt alátámasztják (felülvizsgálati kérelem 5-
2. oldal). Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Érvelésének lényege szerint a törvényszék téves jogértelmezéssel választotta külön a felmentés jogszerűségének vizsgálatánál a tartalmi és a formai (eljárásjogi) szempontokat. Emiatt az alkalmazandó Ktjv.
3. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a felmentés indokolásának kötelezettségére tévesen következtetett. A jogalkotó szándéka a törvényjavaslat általános indokolásából is kitűnően az volt, hogy a munkáltató indokolás nélkül szüntethesse meg a kormánytisztviselői jogviszonyt, a törvényalkotó nem alkalmazott tartalmi és eljárásjogi különbségtételt. Emiatt az alperes a hatályos jogszabály alkalmazásával nem valósíthatott meg jogszabálysértést. A másodfokú bíróság jogszabály értelmezése a fentieken túl nem felel meg az MK.

1. számú állásfoglalásnak sem, mivel olyan új „felmondási" ok bizonyítását követelte meg, ami a jognyilatkozatban nem szerepelt. A szóban lévő jogértelmezés továbbá az Alapjogi Charta alkalmazását jelenti, ami az alperes álláspontja szerint nem helytálló. Az alperes a Kúria Mfv.I.10.305/2014/
2. számú ítélete alapulvételével is érvelt a felmentés indokolásával összefüggésben, továbbá a rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozásnál a felperest terhelő bizonyítást hangsúlyozta. Utalt arra is, hogy a törvényszék a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, mivel a felperes nem kérte a felmentés indokolását. Erre vonatkozóan, továbbá a felülvizsgálati kérelme F. pontjában előadott iratellenességre nézve az alperes a megsértett jogszabályt nem jelölte meg. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt is előadta, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló osztályvezető személyesen tanácsolta a felperesnek a korábbi munkáltatói intézkedéssel szemben a perindítást, ez pedig aggálytalanul bizonyítja a rendeltetésellenes joggyakorlás hiányát. Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott, míg a felperesé nem megalapozott. Az Európai Unió Bírósága a C-332/
3. számú ügyben meghozott határozatával megállapította, hogy a kormánytisztviselői jogviszonyra vonatkozó szabályozással Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre. Ebből következően a törvényszék tévesen indokolta a döntését - közvetve - azzal, hogy az alperes azáltal, hogy nem bizonyította a felperes elbocsátásának (helyesen: felmentésének) indokát, megsértette az Alapjogi Charta
4. cikkét, ezáltal pedig a Szociális Charta
5. cikkét. Ebből következően a felperesnek az Alapszerződésekkel, és az Alapjogi Chartával kapcsolatos érvelése is téves, míg az alperes helyesen adta elő, hogy az Alapjogi Charta az ügyben nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság a 8/
6. (II.18.) AB határozatával értékelte a hatékony bírói jogvédelem követelményét az Egyezmény tükrében is, emellett döntött a Ktjv.
7. §

(1)bekezdés b) pontja pro futuro megsemmisítéséről (AB határozat IV/

1. pont), az ezzel ellentétes felperesi érvelés - ideértve az Emberi Jogok Európai Bírósága idézett, az Egyezményen alapuló döntését is - téves. A kifejtetteknek megfelelően az alperes jogszabálysértés nélkül alkalmazhatta a Ktjv.
2. §

(1)bekezdés b) pontját, tehát a felmentés közlésekor a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát indokolás nélkül megszüntethette. Anyagi jogi szabály Alkotmánybíróság által is elbírált - alkalmazása jogszerűtlenségét nem alapozhatja meg egy általános jellegű eljárásjogi szabály előírása, mivel ez utóbbi nyilvánvalóan az anyagi jogi szabály alapulvételével érvényesülhet. A törvényszék ezzel ellentétes érvelése tehát a Ktjv. 8. §

(1)bekezdés b) pontjába ütközik, erre a jogszabálysértésre az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott. A felmentés jogellenességét tehát az indokolás hiánya nem alapozza meg. A felperes a korábbi (a teljesítményértékeléssel kapcsolatban indított) per tényállását nem kívánta jelen per tárgyává tenni (jegyzőkönyv felperesi képviselő nyilatkozata). A felperes által az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására vonatkozóan indítványozott tanúkat az elsőfokú bíróság meghallgatta. P.P., aki a felperes korábbi beosztottja volt, tanúként úgy nyilatkozott, hogy a felperesnek a munkáltatói jogkör gyakorlójával, M.K.-val a jogviszony utolsó hónapjaiban ritkábban volt személyes beszélgetése, ennek okát azonban nem tudta megjelölni. A tanú előadta továbbá, hogy a munkáltatói jogkörgyakorló arra kérte őt, hogy a felperes felmentését követően vele - összefoglalóan - az alperes munkáltatóról ne beszéljen. Más személy esetében nevezettnek nem volt ilyen kérése. A tanú nem tudott arról, hogy a felperesnek

1. januárjában milyen tartalmú beszélgetése volt a felettesével, és arról sem, hogy a felperes a felettesét tájékoztatta-e a pere állásáról. M.K. tanú előadásából - miként erre a törvényszék és az alperes is helyesen hivatkozott - nem állapítható meg, hogy a tanút a felperes felmentésénél a felperes által indított per vezérelte volna. Ellenkezőleg, a tanú úgy nyilatkozott, hogy „egy esetleges bírósági döntés elősegítheti a munkáltató döntéseit is" az eljárása jogszerűsége tekintetében. Erre vonatkozóan a tárgyaláson személyesen jelen lévő felperesnek és jogi képviselőjének nem volt észrevétele. Arra sem tettek észrevételt, hogy az úgynevezett „feszített munkatempó" volt az oka annak, hogy az osztályvezetőknek, így a felperesnek is több napot várni kellett arra, hogy a felettesükkel személyesen egyeztessenek (jegyzőkönyv). Mindezek alapján nem ütközött a Pp.
2. §

(1)bekezdésébe a törvényszék azon következtetése, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes rendeltetésellenesen (összefoglalóan a másik pere miatt) szüntette meg felmentéssel a kormánytisztviselői jogviszonyát [Mt. 4. §, Pp. 164. §

(1)bekezdés, 206. §

(1)bekezdés]. Az Alkotmánybíróság 34/

1. (VII.17.) határozatában (III.
2. pont) kimondta, hogy a pro futuro megsemmisítéssel az Alkotmánybíróság maga terjeszti ki az alkotmányellenes jogszabály alkalmazhatóságának időtartamát. Ezért a felperes nyilvánvalóan tévesen hivatkozott arra, hogy a törvényszék erre vonatkozó mérlegelése a Pp.
3. §

(1)bekezdésébe ütközik. A törvényszék helytálló érveléssel fejtette ki, hogy önmagában az Alkotmánybíróság 8/

1. (II.18.) AB határozatának ismerete egyéb bizonyított tényállás hiányában a felmentés rendeltetésellenességét nem alapozza meg [Pp.
2. §

(1)bekezdés]. A Pp. 272. §

(2)bekezdés alapján a Kúria nem vizsgálhatta az alperesnek a kereseti kérelmen való túlterjeszkedéssel és az iratellenességgel kapcsolatos érvelését a megsértett jogszabály megjelölésének hiánya miatt. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Fővárosi Törvényszék kijavított - 51.Mf.635.965/2014/3. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.3179/2011/24. számú ítéletét helybenhagyta [Pp. 275. §

(4)bekezdés]. A felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján köteles megfizetni az alperes együttes másodfokú -, és felülvizsgálati eljárási költségét. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán a másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli [6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdés,

1. §]. Budapest,
2. november
3. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő