← Magyarország

Mfv.10063/2016/1 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Lényeges eljárási szabálysértés, ha a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem ellenére nem foglal állást az átlagkereset összegének helyességéről. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság részítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.063/2016/

  1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: A felperes képviselője: Somogyiné dr. Palotai Edit ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Zempléni Kinga ügyvéd A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei és elmaradt munkabér, végkielégítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.279/2015/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.M.4680/2012/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.279/2015/
  4. számú ítéletének a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.M.4680/2012/
  5. számú ítéletét részben megváltoztató, a felmondás jogellenességének körében a végkielégítés iránti keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezi, és erre vonatkozóan a törvényszéket új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A másodfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését hatályában fenntartja. Egyebekben a másodfokú ítéletet nem érinti. Megállapítja, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmén lerótt 50.000 (ötvenezer) forint illetéket visszaigényelheti. A felülvizsgálati eljárási illetéket 50.000 (ötvenezer) forintban, a csatlakozó felülvizsgálati illetéket 20.000 (húszezer) forintban, a felperes felülvizsgálati eljárási költségét 10.000 (tízezer) forintban, az alperesét 10.000 (tízezer) forintban és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfában állapítja meg. A részítélet ellen nincs helye további felülvizsgálatnak. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes alperesnél
  6. január 30-ától gépészmérnök munkakörre fennálló munkaviszonyát az alperes
  7. május 8-án felmondta, végkielégítést a részére nem fizetett. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] [3] A felperes a keresetében
  8. április 1-jétől
  9. január 31-éig terjedően elmaradt munkabér és szabadságmegváltás, egy havi átlagkeresetnek megfelelő 325.714 forint végkielégítés kifizetését, a munkaviszonya megszüntetése jogkövetkezményeként elmaradt munkabér, kárátalány megtérítését kérte annak megállapításával, hogy
  10. február 1-jétől állt munkaviszonyban az alperesnél. Az alperes a kereset elutasítását kérte állítva, hogy a felek között a munkaviszony
  11. február 1-jétől állt fenn, az általa közölt felmondás indoka valós és okszerű. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.M.4680/2012/
  12. számú ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér és szabadságmegváltás kamatokkal növelt összegben történő megfizetésére. Megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte a felperes javára elmaradt munkabér, egy havi végkielégítés kamatokkal növelt összegű megfizetésére, és marasztalta az alperest a kárátalány összegében is. Kötelezte az alperest az állam javára illeték, a felperes javára perköltség megfizetésére. A bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy a felek
  13. január 31-án kötöttek
  14. február 1-jétől szóló határozatlan időtartamú munkaszerződést. A felperes e naptól áltl munkaviszonyban az alperesnél. Ennek ellenére az alperes
  15. február 1-jétől
  16. február 1-jéig nem fizetett munkabért, ezért [6] [7] a felperes
  17. április 1-jétől támasztott elmaradt munkabér, valamint ki nem adott szabadság iránti igénye megalapozott a Munka törvénykönyvéről szóló
  18. évi XXII. törvény (Mt.)
  19. §-a és a
  20. §

(1)bekezdés alapján. Az alperes kamatfizetési kötelezettségét az Mt.
  1. §-ára alapította. A munkaviszony kezdő napjára tekintettel az Mt.
  2. §
(1)és
(4)bekezdés alapján ítélte meg a felperesnek egy havi összegben a ki nem fizetett végkielégítést 325.714 forint átlagkeresettel számítottan. A felmondás jogellenessége jogkövetkezményeként az Mt. 100. §
(4)bekezdés alapján 4 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalányt, az
(5)bekezdés alapján elmaradt munkabért ítélt meg. [8] Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte. Vitatta a munkaviszony létesítésének időpontját, a felperes átlagkeresetének összegét, a felmondás jogellenességét megállapító ítéleti rendelkezés megalapozottságát. [9] A Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.279/2015/
  1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A felmondás jogellenességének megállapítása és ehhez kötődően az alperes marasztalása körében a keresetet elutasította, az első fokú ítéletet egyebekben - a perköltség és illeték kivételével helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára együttes első- és másodfokú részperköltség, míg az alperest az állam javára leszállított kereseti illeték, valamint fellebbezési részilleték megfizetésére. [10] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a munkaviszony kezdő időpontjának megállapítása során a feltárt tényeket okszerűen és helyesen értékelte. Ezért megalapozott volt az elmaradt munkabérről és szabadságmegváltásról hozott rendelkezése. [11] A munkaviszony megszüntetésének jogellenességét megállapító döntéssel azonban nem értett egyet, ezért e körben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. [12] A megváltozott pervesztesség és pernyertesség arányára tekintettel állapította meg a felperes által viselendő perköltség, valamint az alperes által viselendő kereseti és fellebbezési illeték összegét. Ennek számításakor a felperes 325.714 forintos átlagkeresetéből indult ki, és a felmondással összefüggésben a pertárgyértéket 3.908.568 forintban, míg a munkaviszony tartamához kötődően a pertárgyértéket a munkaszerződésben kikötött munkabér egy évi összegében, azaz 1.965.517 forintban, továbbá a szabadságmegváltás 165.517 forintos ellenértékében állapította meg. A felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem [13] A felperes felülvizsgálati kérelme a végkielégítést elutasító jogerős ítéleti döntés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet e körben történő helybenhagyására irányult. A felperes a felülvizsgálati kérelmén lerótt 50.000 forint illetéket. [14] Álláspontja szerint a törvényszék elmulasztotta megvizsgálni a végkielégítésre vonatkozó rendelkezést, melyről az elsőfokú bíróság az Mt.
  2. §
(4)bekezdés alapján a munkaviszony időtartamának megfelelően jogszerűen döntött, és marasztalta az alperest 325.714 forint összegben ezen a címen. A másodfokú bíróság elmulasztotta az 1952. évi III. törvény (Pp.) 250. - 255. §-ban foglalt kötelezettségeit, és megszegte a Pp. 253. §
(1)bekezdésében foglaltakat. [15] A felperes kérte a pervesztesség-pernyertesség arányára tekintettel az általa alperesnek fizetendő perköltség összegének felülvizsgálatát is, továbbá a felülvizsgálati kérelmén lerótt illeték visszatérítésre történő rendelkezést is igényelte. [16] Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatásával" annak megállapítását kérte, hogy a felperes átlagkeresete 240.000 forint volt, és ezzel az összeggel kérte esetlegesen a végkielégítés megfizetésére kötelezését, valamint a megállapított perköltség és illeték összegének a megváltoztatását. [17] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megállapította ugyan, hogy a felperes átlagkeresete 325.714 forint volt, ennek alapján számolta az elmaradt munkabért és végkielégítést is, de ezen döntését nem indokolta, a másodfokú bíróság pedig a fellebbezésben foglaltak ellenére elmulasztotta az átlagkereset összegének a vizsgálatát. Jogszabálysértésként a Pp. 253. §-át jelölte meg. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem megalapozott. [19] A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. §
(2)bekezdés alapján. Ezért csak arról dönthetett, hogy a felperes végkielégítés iránti igényét a másodfokú bíróság elbírálta-e, és az jogszerű volt-e, továbbá csak a végkielégítés mértékének megállapítása szempontjából vizsgálhatta az átlagkereset összegét. [20] A Pp. 270. §
(1)bekezdés szerint a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre is irányadóan alkalmazandó Pp. 244. §
(1)bekezdés alapján az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme csak a végkielégítés iránti kereset megalapozottságára és összegszerűségére vonatkozhatott, mivel a felperes felülvizsgálati kérelme csak a végkielégítésről hozott jogerős rendelkezés hatályon kívül helyezésére irányult. A csatlakozó felülvizsgálati kérelmében ezért alappal az alperes nem kérhette a már jogerősen megítélt elmaradt munkabér és szabadságmegváltás összege és a felperes jogellenes jogviszony megszüntetésre vonatkozóan megalapozatlan keresete alapján megállapított perköltség összegét. [21] A felperes alappal hivatkozott jogszabálysértésre a végkielégítés vonatkozásában. A törvényszék ítéletének indokolása első bekezdésében, valamint a pertárgy értékének számításkor a
  1. oldal második bekezdésében a végkielégítést a felmondáshoz kötődően a jogellenesség jogkövetkezményeként vette számba. Ebből következően - bár sem az ítélet rendelkező részéből, sem az indokolásából tételesen nem állapítható meg - a végkielégítés iránti keresetet elutasította, mert a felmondást jogszerűnek ítélte. [22] A felperes azonban a végkielégítés iránti igényt az
  2. sorszámú jegyzőkönyv
  3. oldal első bekezdésében a munkaviszony időtartamához mérten számítva, az Mt.
  4. §-ra alapította, nem az Mt.100.§-ára. [23] Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy az átlagkereset összegéről a másodfokú bíróság fellebbezése ellenére nem foglalt állást. A törvényszék csak a pertárgyérték számításánál említette meg az átlagkeresetet, és azt 325.714 forint összegben rögzítette. [24] A törvényszék a Pp.
  5. §
(3)bekezdésébe ütköző módon nem bírálta el az átlagkereset összegére vonatkozó fellebbezést, továbbá a végkielégítésről hozott döntése az Mt. 95. §
(1)és
(4)bekezdésébe ütközött. Ezért a Kúria a Pp. 275. §
(4)bekezdés alapján a jogellenes munkaviszony megszüntetése jogkövetkezményei körében végkielégítést elutasító jogerős ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és e körben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította azzal, hogy a végkielégítés mértékét az alperes fellebbezésében az átlagkeresetre vonatkozó érvek vizsgálatával állapítsa meg. [25] Miután a Kúria a felperes végkielégítés megfizetésére irányuló felülvizsgálati kérelmét alaposnak találta, a munkaviszony időtartamához igazodóan megítélt elmaradt munkabért, szabadságmegváltást, valamint a jogellenes felmondáshoz kapcsolódó elmaradt munkabért és kárátalányt - felülvizsgálat hiányában viszont nem vizsgálta, az átlagkereset összege csak a végkielégítés szempontjából volt értékelhető az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán, ezért a már jogerős rendelkezések vonatkozásában a pernyertesség és pervesztesség aránya nem változott. Erre tekintettel a perköltség viselésről szóló rendelkezést a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta, míg az illetékviselésről szóló rendelkezést nem érintette. Záró rész [26] A Kúria a Pp. 275. §
(5)bekezdés alapján a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati eljárási illeték összegét és a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét a Pp. 275. §
(5)bekezdés alapján megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni. [27] Tekintettel arra, hogy a munkavállalói költségkedvezményben részesülő felperes a felülvizsgálati kérelmén tévesen lerótt 50.000 forint illetéket, ezért annak visszafizetését kérheti az elsőfokú bíróságnál és az illetékes adóhatóságnál az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 80. §
(1)bekezdés i) pontja alapján. [28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. október
  2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.