Mfv.10137/2017/1 – Kúria

(1),

1. I. Tv.
2. § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.137/2017/
3. A tanács tagjai: . Tallián Blanka a tanács elnöke Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Galbavy Magdolna ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Magosi Rózsa ügyvéd A per tárgya: munkavállalói jogszerűsége és azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.718/2016/
4. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.441/2015/
5. Rendelkező rész A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.718/2016/
6. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A 465.120 (négyszázhatvanötezer-egyszázhúsz) forint megelőző felülvizsgálati eljárási, valamint első-, másodfokú-, felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli. és Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] A felperes
7. október 4-étől állt az alperes alkalmazásában gépkocsivezető munkakörben.
8. december 12-étől keresőképtelen volt, majd
9. március 20án sms-ben jelezte a szakmai irányítójának, B.S.-nak, hogy ezen naptól kezdődően keresőképes. Erre szintén sms-ben kapott választ, amely szerint „papír kell".
10. március 21-én a felperes ismét fuvarra jelentkezett sms-ben, és azt kérdezte, „hogyan tovább", melyre válaszként ugyancsak sms-ben a munkáltató azt közölte, hogy „várni kell". A felperes
11. március 25-ei sms-ben történő érdeklődésére választ nem kapott. A következő napon jelezte a munkáltatónak, hogy az előző naptól ismét betegállományban van, mely
12. április 8-áig állt fenn.
13. április 4-én sms-ben B.S.-t arról tájékoztatta, hogy hétfőtől, azaz április 8-ától ismét „fuvarkész", majd ugyanezt a bejelentést
14. április 8-án ismételten megerősítette, amelyre válasz nem érkezett. A felperes
15. április 14-ei keltezéssel
16. április 15-ével azonnali hatállyal szüntette meg a munkaviszonyát. Abban hivatkozott a
17. március 20-át követő sms-váltásokra, arra, hogy munkára jelentkezett és ezt az alperes nem biztosította, konkrét utasítást nem kapott. Sérelmezte, hogy az állásidőre járó átlagkeresetet a munkáltató nem fizette ki a részére, és az az együttműködési kötelezettségét is megszegte. A felperes a keresőképtelenségi igazolásokat az azonnali hatályú felmondással együtt
18. április 15-én B.S. postaládájába dobta. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] [5] A felperes a keresetében az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége miatt elmaradt munkabér megfizetését igényelte felmondási időre járó távolléti díj megfizetésével. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint részéről nem volt olyan felróható magatartás, amely a munkavállaló azonnali hatályú felmondását indokolttá tette volna. Az első- és másodfokú ítélet [6] A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.183/2014/
19. számú ítéletével megállapította, hogy a felperes jogszerűen szüntette meg a jogviszonyát, és kötelezte az alperest elmaradt munkabér, valamint felmondási időre járó bér, és ezen összegek után számított törvényes késedelmi kamat megfizetésére. Marasztalta az alperest a felperes perköltségében és a kereseti illetékben. [7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.710/2014/
20. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében megváltoztatta, az elmaradt munkabért meghaladó keresetet elutasította, mellőzte az alperes perköltség fizetésre kötelezését. Az ítélet szerint a felperes köteles elsőés másodfokú perköltséget viselni. A bíróság az alperes által az államnak fizetendő elsőfokú illeték összegét leszállította. [8] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria Mfv.I.10.160/2015/
21. számú végzésével az első- és a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Határozatában megadta azon szempontokat, amelyek vizsgálandóak a megismételt eljárás során. [9] Ezt követően a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.441/2015/
22. számú ítéletével megállapította, hogy a felperes jogszerűen szüntette meg a munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 114.000 forint felmondási időre járó távolléti díjat annak
23. április 15-étől járó kamataival együtt. [10] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló
24. évi I. törvény (továbbiakban Mt.)
25. §-ának

(1)és

(3)bekezdésére, valamint a 70. §-ának

(3)bekezdésére, és a

1. §-ban foglaltakra. [11] Kifejtette, hogy a felek között nem volt vita abban a kérdésben, hogy a fuvarszervezés menete miként zajlott. Megállapította, hogy 2-3 hétre előre történt a beosztás elkészítése, illetve, hogy az adott munkavállaló mindig egy-egy konkrét gépjárművet vezetett. Amennyiben valaki kiesett, „„akkor B.S. helyettesítette a munkából kiesett munkavállalót". [12]
2. április 4-én a felperes ismételten jelezte sms-ben, hogy munkára képes állapotban lesz
3. április 8-ától, és felvenné a munkát. Ehhez képest
4. április 4-e és április 14-e között a felek között kommunikáció nem történt, sem a táppénzes iratok leadására nem hívta fel az alperes a felperest igazolható módon, sem pedig arra, hogy az irodán jelenjen meg személyesen a munka felvétele céljából. A felek között ezen időszakban semmilyen megbeszélés nem zajlott. [13] A bíróság szerint a felperes
5. április 15-én jogszerűen szüntette meg a jogviszonyát figyelemmel arra, hogy az alperes egyrészt
6. márciusában nem adott egyértelmű választ arra, hogy a „papír kell" megszövegezést hogyan kell érteni, másrészt
7. április 4-e és április 14-e között nem volt egyáltalán kommunikáció a felek között. [14] A bíróság megállapította, hogy
8. március 20-a és március 25-e között az alperes valóban nem tudta volna beosztani a felperest munkavégzésre, ezért ebben az időszakban nem volt elvárható a foglalkoztatása. Az áprilisi időszakban - amely kéthetes tartamot tett ki - a felperes igazoltan sms-ben jelezte a munkára képes állapotát. Ezt követően a munkáltató sem arra nem hívta fel közvetlenül, hogy a táppénzes iratait adja le, sem arra nem figyelmeztette, hogy személyesen kell megjelennie az irodán ahhoz, hogy beosztható legyen a fuvarba. A felek között megbeszélés nem történt, és a felperes abban a helyzetben volt, hogy nem tudta, miszerint a foglalkoztatására ezt követően milyen módon fog sor kerülni, hiszen nem rendelkezett megfelelő információkkal. [15] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.718/2016/
9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és mellőzte az alperes perköltségben, illetve le nem rótt eljárási illetékben marasztalását. Kötelezte a felperest együttes első- és másodfokú perköltség viselésére. [16] A másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján kifejtette, hogy a fuvarfeladatok megszervezése két-három hetet vett igénybe, legalább ennyi idő alatt tudta volna a gépkocsivezető, hogy mikor kell fuvart teljesíteni. A táppénzes okmányok leadása történhetett a munkáltató és a könyvelő részére egyaránt. [17] A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy bár az alperes megszegte az Mt.
10. §

(1)bekezdése és a 141. §

(1)bekezdése szerinti lényeges foglalkoztatási kötelezettségét, ez azonban nem volt jelentős mértékű, mert sem

1. március 20-a és 25-e között, sem
2. április 4-étől
3. április 16-áig nem állt rendelkezésre elegendő idő arra, hogy a felperest a munkáltató fuvarfeladattal bízza meg. [18] Amennyiben a munkáltató akár a keresőképtelenséget igazoló okiratok, akár a nemzetközi árufuvarozói igazolvány, akár mindkettő meglétét hiányolta, azt közölnie kellett volna. [19] Az alperes ugyan nem hivatkozott erre, a másodfokú bíróság azonban szükségesnek tartotta kiemelni, hogy a keresőképességet igazoló okmányok leadását követően kerülhetett az alperes abba a helyzetbe, hogy a felperes hosszú táppénzes állományát követően teljesíthesse a munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/
4. (VI.24.) NM rendelet
5. §

(1)bekezdés d) pontjában foglalt azon kötelezettségét, amely soronkívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat elvégzésére kötelezi a munkáltatót a munkavállaló 30 napos keresőképtelenségét követően. [20] A munkavállaló részéről a keresőképesség igazolására nem elegendő, ha ezt sms-ben közli a munkáltatójával, erre csak orvosi iratok alkalmasak. [21] A munkavállaló akkor is köteles az Mt. 52. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerinti kötelezettségét teljesíteni, ha erre a munkáltató előzetesen nem szólítja fel. Ezért a keresőképessé válást követően a munkavállaló kötelessége, hogy a munkahelyén munkavégzés céljából megjelenjen, távolmaradását és munkára képes állapotát táppénzes okmányok leadásával igazolja. Ennek a kötelezettségének a felperes nem tett eleget, így jogszerűen nem hivatkozhat arra, hogy az alperes nem teljesítette kötelezettségét. a foglalkoztatási és együttműködési A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [22] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte. [23] A perben történtek ismertetése során nyomatékosan utalt arra, hogy a törvényszék álláspontja szerint az alperes megszegte az Mt. 51. §

(1)bekezdését és a 141. §

(1)bekezdését, azonban ezt nem találta jelentős súlyúnak. [24] A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság nem értékelte a felperes javára, hogy az alperesnek tájékoztatnia kellett volna arról, miszerint a fuvarfeladatba nem tudja beosztani mert azt már megszervezte, így addig állásidőre járó távolléti díjat fizet a részére. Ehelyett az alperes szabadságot írt ki a felperesnek, majd fizetés nélküli szabadságot regisztrált. Az alperes a táppénz alatt helyette új munkavállalót vett fel, aki azt a gépjárművet vezette, amivel a felperes látta el a feladatát. Az alperesnek így nem is volt szándékában a felperest továbbfoglalkoztatni. [25] Az alperes utasításai nem voltak pontosak és egyértelműek, nem tájékoztatta a felperest arról, hogy a jövőben mi a szándéka vele, milyen munkát biztosít. [26] A törvényszék a bizonyítékokkal ellentétesen a felperes terhére rótta és állapította meg, hogy az azonnali hatályú felmondás közlésééig sem a munkáltatónak, sem a könyvelőnek nem adta le az iratokat, és nem jelentkezett személyesen munkára. Nem vette figyelembe, hogy az alperes is úgy nyilatkozott, miszerint eltűrt gyakorlat volt az sms-ben való utasítás és értesítési rendszer. [27] Az első fokon eljárt bíróság a megismételt eljárásban a tényállást helyesen egészítette ki, így ennek alapján helyes következtetésre jutott. [28] A másodfokú bíróság a Pp. 221. §-ában foglalt kötelezettségének nem tett eleget, azokat a körülményeket, amelyeket a munkaügyi bíróság megállapított, nem jól értékelte, és a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett tényállást nem támasztotta alá jogszabállyal. [29] A törvényszék az indokolásában hivatkozott olyan új körülményre, amelyet a felperes terhére rótt, vagyis a 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 7. §

(1)bekezdés d) pontja alapján az időszakos orvosi alkalmassági vizsgálat elmaradására. Bár a jogszabály szerint ezt mindkét fél kezdeményezhette volna, a felperes álláspontja szerint már az első munkára való jelentkezésekor a munkáltatónak kellett volna a perbeli esetben ezt megtennie, hiszen a felperes a háziorvostól adott le igazolást arra nézve, hogy keresőképes. [30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. [31] Hivatkozása szerint a felperes az azonnali hatályú felmondást megelőzően nem adta le a táppénzes papírjait, és a lejárt árufuvarozói igazolványának érvényesítését sem igazolta. Ennek hiányában pedig nem volt abban a helyzetben, hogy fuvarra lett volna beosztható. [32] A másodfokú ítélet nem rótta a felperes terhére, hogy nem kérte a munkaköri alkalmassági vizsgálatát, hanem arra hivatkozott, hogy az alperest nem hozta abba a helyzetbe, miszerint ennek elvégzését kezdeményezhesse. [33] A felperes a magatartásával megsértette az Mt. 52. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában előírtakat, ezzel megszegte az együttműködési kötelezettségét. Több éve állt az alperesnél munkaviszonyban, tisztában volt azzal, hogy a munkavégzéshez a táppénzes iratait le kell adnia, és nemzetközi árufuvarozói vizsgával kell rendelkeznie. A Kúria döntése és jogi indokai [34] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [35] A Pp. 275. §

(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §

(2)bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [36] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. Ebből következően a Kúria csak azon felülvizsgálati hivatkozásokat vehette figyelembe, amelyek a fenti előírásoknak megfelelnek. [37] A felperes alaptalanul állította a Pp. 221. §

(1)bekezdésének megsértését. A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. A másodfokú bíróság rögzítette a tényállást és az abból figyelembe vett körülményeket, valamint levont következtetéseiről is megfelelően, a bizonyítékok egybevetésével számot adott. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. [38] A felülvizsgálati kérelemben foglaltak a vonatkozó anyagi jogszabályhely megjelölésének hiányában nem eredményezhetik a felülvizsgálati kérelemmel elérni kívánt célt, vagyis a munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megállapítását. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az esetleges jogszabálysértő ténymegállapításból önmagában nem vonható le következtetés arra, hogy a törvényszék a lefolytatott bizonyítás eredményeként miért és mennyiben jutott az Mt. 78. §-a nem megfelelő alkalmazásának megállapítására. [39] A felperes anyagi jogszabály megsértésére a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott, az Mt. 51. §

(1)bekezdését és a 141. §-ának

(1)bekezdését is csak abban az összefüggésben jelölte meg, hogy nem ért egyet a törvényszék erre vonatkozóan kifejtett álláspontjával. Részletesen azonban nem adta indokát az álláspontja szerinti jogszabálysértésnek, így a Kúria a fentiek alapján ezzel sem foglalkozhatott érdemben. [40] A másodfokú bíróság ítéletében - a felek kérelme nélkül foglalkozott ugyan a 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 7. §

(1)bekezdés d) pontjában rögzítettekkel, ezt azonban a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem kifogásolta. Ezen jogszabálynak azonban a jogvita eldöntése szempontjából nem volt jelentősége, mivel a munkavállalói azonnali hatályú felmondásról kellett határozni, így az NM rendeletben foglaltaknak nem volt perdöntő jelentősége. [41] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján. Záró rész [42] A Kúria kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére [Pp. 78. §

(1)bekezdés]. [43] A felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján. [44] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró