← Magyarország

Mfv.10450/2015/1 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A Pp.

  1. § megsértésére hivatkozás hiányában a megállapított tényállás vizsgálata nem lehetett a felülvizsgálati eljárás tárgya. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.450/2015/
  2. A tanács tagjai: . Tallián Blanka a tanács elnöke Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Kiss N. Csaba pártfogó ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Nagy Péter ügyvéd Más perbeli személyek neve és perbeli állása:képviselő: dr. Bárdos Rita ügyvéd A per tárgya: elmaradt juttatások és kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 6.Mf.635.972/2014/
  3. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.2924/2012/32 Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.635.972/2014/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint, a beavatkozó részére 5.000 (ötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 2.096.300 (kettőmillió-kilencvenhatezerháromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1984-től az alperes alkalmazásában,
  5. szeptember 2ától
  6. március 31-éig a D.M.K. Kht-nál állt munkaerőkölcsönzésre irányuló jogviszonyban kazánfűtőként.
  7. április 1jétől
  8. augusztus 27-éig az alperesnél munkaviszonyban, kazánkezelőként foglalkoztatták a L.H. fióktelepen. Az alperesnél fennállt jogviszony ideje alatt a felperes éjszakai műszakban dolgozott.
  9. szeptember 25-én munkavégzés közben balesetet szenvedett, amellyel összefüggésben táppénzes állományba került. A felperes a keresetében vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránt terjesztett elő keresetet. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2.M.4032/2009/
  10. számú ítéletével az alperest a balesetből eredően nem vagyoni kártérítés címén 2.000.000 forint, vagyoni kártérítés címén 500.000 forint megfizetésére kötelezte. A Fővárosi Törvényszék 51.Mf.642.156/2011/
  11. számú részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette és azt helybenhagyta, míg az elsőfokú bíróság által elbírált kártérítést meghaladó kereseti kérelmek vonatkozásában az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] Az eljárás folytatását követően a felperes keresetét az alábbiak szerint tartotta fenn: 1.) túlmunkák feltüntetése és elszámolása a bérlapokon a kölcsönzés idején is; 2.) az összesített túlmunkák vonzatai a távolléti díjra; 3.) a célfeladat munkavégzésének, kitűzésének okai az alapfeladat mellett, (mikor, hol) és a figyelembe vehető időszak napjai száma megegyeznek-e az osztószámmal; 4.) az azonos munkáért azonos bér elve szerinti elszámolás; 5.) a rendszeres fizetett szabadság kiadása; 6.) táppénz igényének elszámolása, 7.) a baleseti táppénz mértéke meghatározása; 8.) a baleseti táppénz elszámolása, számviteli ellenőrzése; 9.) a kölcsönbeadó D. Kht. „végkielégítési eljárása"; 10.) a rendkívüli munkavégzések vizsgálata védett korban, létszám esetén; 11.) a tolókemence melletti 4 évi munkavégzés, a zaj, és a rezgés károsító hatása. [6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [7] A Főváros i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.2924/2012/
  12. számú ítéletével a keresetet elutasította, a felperesnek a „végkielégítési eljárással" kapcsolatos igénye tárgyában a pert megszüntette. A felperest perköltség fizetésére kötelezte mind az alperes, mind a beavatkozó részére. Rögzítette, hogy a felmerült eljárási illeték és a szakértői költség az államot terheli. [8] Az elsőfokú bíróság ítéletében részletesen rögzítette a felperes kereseti kérelmeit, illetve azt, hogy azokat miért utasította el. A
  13. pontot illetően a pert megszüntette azon indokolással, hogy a felperessel szerződött munkáltató nem az alperes volt, ebből következően nem tőle igényelhető a végkielégítés. Így a Pp.
  14. § a) pontja alapján a per megszüntetésének volt helye. [9] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 6.Mf.635.972/2014/
  15. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest perköltség fizetésére kötelezte az alperes részére rögzítve, hogy az alperesi beavatkozó másodfokú perköltsége megállapítását mellőzi, a fellebbezési eljárási illetéket pedig az állam viseli. [10] A másodfokú bíróság ítéletében elöljáróban utalt az
  16. évi XXII. törvény (továbbiakban régi Mt.) IX. fejezetében rögzítettekre, valamint a fellebbezési hivatkozásnak megfelelően a munkavédelemről szóló
  17. évi CXIII. törvény (továbbiakban Mvt.), valamint az
  18. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban Ebtv.) szabályaira. Kifejtette, hogy a jelen perben a munkabalesettel összefüggésben a munkáltatót terhelő objektív kárfelelősségi szabályok alapján kellett a bíróságnak döntést hoznia, ezért a felelősség tisztázását követően annak volt jelentősége, hogy a felperes megkapta-e azt a kompenzációt, amelyet a régi Mt. a munkáltatói kárfelelősség alapján a munkavállalónak biztosít. Jelen perben nem volt vizsgálandó és vizsgálható az, hogy az Mvt-t, illetve az Ebtv. rendelkezéseit mennyiben tartották be. [11] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felperesnek a részítéletet követően fennmaradó kereseti kérelmei közül a túlmunkával, illetve a helyettesítési díjjal kapcsolatos követelésével összefüggésben az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperest hátrány abból nem érte (ilyen nem bizonyított), miszerint a túlmunkát és a felmerült többletfeladatokat célfeladatként határozta meg az alperes. A felperes a perben azt sem bizonyította, hogy helyettesítési díjra lett volna jogosult
  19. július
  20. és
  21. szeptember
  22. között. [12] Az összesített túlmunkák és a távolléti díj összege körében a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel. A D.M.N. Kft. és az alperes között jogutódlás nem történt, a korábban munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozó felperest a kölcsönzés megszűnését követően a munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszonyban kölcsönvevőként szereplő alperes a saját munkavállalójaként foglalkoztatta tovább. Az Mt. 85/A. §-ának alkalmazása a jelen eljárásban nem volt releváns. [13] A felperes nem bizonyította sem a helyettesítés tényét, sem annak általa állított időtartamát. Önmagában a munkabeosztás becsatolása nem elegendő, erről pedig egyéb bizonyíték nem állt rendelkezésre. Ezért a kereseti kérelmek
  23. pontját is jogszerűen utasította el az elsőfokú bíróság. [14] A
  24. évi CXXV. törvény (Ebktv.)
  25. §

(1)bekezdésére és
  1. §-ára utalással a másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal egyezően nem találta megállapíthatónak az Mt. 142/A. §-ában írtak megsértését sem. A munkaviszonyban az egyenlő bánásmód követelményének betartása alapvető kötelezettség, azonban hátrányosan megkülönböztetni azt lehet, aki rendelkezik valamely védendő tulajdonsággal. A felperes ilyet nem igazolt. [15] A kereset
  2. pontjában megfogalmazott pontban megfogalmazott szabadság kiadással kapcsolatos követelése sem volt alapos. A 60 nap szabadságból 32 napot a munkáltató kiadott, 28 napot pedig pénzben megváltott. [16] A
  3. és a
  4. számú kereseti követelések pontosításakor a felperes a 2.,
  5. és
  6. pontra utalt vissza, így az ott kifejtettek alapján alaptalan a fellebbezés. [17] A kereseti követelés
  7. pontjával összefüggésben a jogerős ítélet az Mt.
  8. §-ának
(1)bekezdésére, 179. §-ának
(1)bekezdésére, és a
  1. §-ának b) pontjában foglaltakra utalt. Az alperes a perben bizonyította, hogy a felperes elmaradt jövedelmének kiszámításakor a leírt szabályoknak megfelelően járt el, és a felperes részére e címen bruttó 1.109.052 forintot fizetett. A felperessel a balesetből eredő keresőképtelenség idejére az elszámolás megtörtént, az alperes a felperes részére az elmaradt jövedelmet átutalta, amely az üzemi baleseti táppénz és a balesetet megelőző átlagkereset különbözete volt. [18] A
  2. számú kereseti kérelem alapján az elsőfokú bíróság a pert jogszerűen szüntette meg tekintettel arra, hogy a végkielégítést a felperes nem igényelhette az alperestől, mivel közöttük kétoldalú jogviszony nem állt fenn. [19] A
  3. számú kereseti kérelem tekintetében a másodfokú bíróság arra mutatott rá, hogy a kereset ugyan nem elég pontos, azonban a védett korban álló munkavállaló esetében is elrendelhető rendkívüli munkavégzés akár létszámhiány miatt is. [20] A felperes
  4. számú kereseti követelése sem volt alapos, amely szerint a tolókemence mellett 4 év munkavégzés alatt, zaj és rezgéskárosító hatások miatt kár érte a felperest. A munkaügyi perben nem volt vizsgálható, hogy a felperest az otthonában érték-e olyan zaj- és rezgéshatások, amely alapján az egészsége károsodott. A perre még irányadó Pp.
  5. §
(3)bekezdése ugyanis csak a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény elbírálhatóságát mondta ki, mely feltétel a jelen esetben nem teljesült. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását", és a felperes keresetének való helyt adást kérte. [22] Hivatkozása szerint az ítélet sérti a Pp.
  1. §-át, mivel a bíróság nem a felperes által előterjesztett bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott az ítéleti következtetésre, továbbá tévesen nem látta bizonyítottnak a felperes kereseti kérelmeit, valamint megsértette a felperes által a perben következetesen, illetve a személyesen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében hivatkozott ágazati munkajogi és társadalombiztosítási szabályokat. [23] A felülvizsgálati érvelés szerint az Ebtv.
  2. §
(7)bekezdése betartása és betartatás biztosította volna azt, hogy a balesetet megelőző hónap munkával megkeresett bére legyen az elszámolás során irányadó. [24] A felperes hivatkozott a BH 1998.
  1. számú eseti döntésre, amely szerint helyettesítés történik akkor is, ha az elrendelésre jogosult tudomásul veszi, miszerint a munkavállaló helyettesítést végez, és ez a munkáltató érdekében indokolt és szükséges volt. [25] A felülvizsgálati hivatkozás szerint az 1200 fokos tolókemence melletti munkavégzések egészségkárosító kockázati tényezői fennálltak. E körben utalt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma
  2. számú állásfoglalására, és a BH 2002.
  3. számú döntésre. [26] Az alperesnek a
  4. augusztus 1-jétől
  5. december 1-jéig tartó „egészségkárosításai" bizonyítottá váltak, ezért a felperesnek
  6. december 31-én benyújtott baleseti rokkantsági járadékigénye megalapozott. E körben hivatkozott a BH+ 2003.
  7. számú, és a BH 2003.
  8. számú döntésben foglaltakra. [27] Az alperes tudta, hogy az érdemi nyilatkozatában elismert túlmunkákat az egészségkárosító körülmények miatt nem rendelheti el, ezért a túlmunkákat a bérlapokon célfeladatnak mutatta ki, és a járandóságokat prémiumként számolta el. A baleseti táppénz kiszámításánál az irányadó
  9. augusztus havi célfeladat (színlelt túlmunka) elszámolásánál az alperes éves, azaz 365 napi osztószámot alkalmazott annak ellenére, hogy a
  10. szeptember 1jei feljegyzésében rögzítette, tehát meghatározta, hogy a felperes is
  11. havi célfeladatot teljesített, erre az időszakra pedig célprémium kifizetéséről is döntött. [28] A felperes álláspontja szerint amennyiben nem célfeladatnak számolja el az alperes a végzett túlmunkát, úgy annak összegét nem 365-tel, hanem 30-cal kellett volna osztani. [29] A felperes a továbbiakban hivatkozott a BH 1997.
  12. számú határozatra, amely kifejti, hogy a túlmunkára vonatkozó előírásokat megszegi az, aki e szabályok megkerülése végett színlelt szerződést köt. A munkáltató nem rendeltetésszerűen gyakorolta jogát, a túlmunkák bérlap szerinti kimutatásai és elszámolásai nem feleltek meg az Mt.
  13. §-ában előírtaknak, a munkáltató megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. [30] A felperes a felülvizsgálati kérelmében változatlanul sérelmezte a szabadságnapok kiírásának rendjét, és az e körben előterjesztett igényét változatlanul fenntartotta. [31] A felülvizsgálati érvelés szerint figyelmen kívül maradt az elsőfokú bíróság 3.M.4032/2009/
  14. szám alatti,
  15. február 3-ai tárgyaláson készült jegyzőkönyve. Ebben az alperes jogi képviselője a tanácselnök kérdésére az alábbiakat válaszolta: „A jogalapot változatlanul vitatjuk a táppénz számítása helyessége tekintetében, de a felperes kalkulációt leellenőriztük, és amennyiben a
  16. osztószám érvényesül a célprémium címén kifizetett összegek esetében is, akkor a felperesi számításokat nem vitatjuk, az összegszerűséget elfogadjuk". [32] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezésével. [33] A jogerős ítélet megfelel a Pp.
  17. §-ának, mivel a másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése, egybevetése során helyes és okszerű következtetésre jutott. A felperesnek kellett bizonyítani, hogy kit és hány órában helyettesített, ezen a jogcímen milyen többletfeladatokat látott el az eredeti munkaköréhez képest. [34] A baleset miatti keresőképtelenség esetén jövedelemveszteség azért sem érhette a felperest, mert az alperes megfizette a részére a táppénz és az átlagkereset közötti bruttó 1.109.152 forint összeget, amelyet a
  18. november 29-ei tárgyaláson mellékelt igazolással bizonyított. [35] A felperes és Sz.B. eltérő munkakörben dolgozott, utóbbi személy régebben állt munkaviszonyban az alperesnél mint a felperes, így összehasonlító helyzetben lévő munkavállalóknak nem tekinthetők. Az alperes az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét nem sértette meg. [36] A felperes nem bizonyította az Mt.
  19. §
(4)bekezdésének megfelelően, hogy bármely megbetegedése, és így a nem vagyoni kárigénye a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett volna be, ennek hiányában pedig az alperes munkáltató kártérítési felelőssége nem állhat fenn az Mt. 164. §
(1)bekezdése alapján. [37] A beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelme szintén a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, és a felperes perköltség fizetésre kötelezését kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [38] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [39] A Pp. 275. §-ának
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. [40] A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. §
(2)bekezdés]. Így kizárólag azon felülvizsgálati érvelések voltak vizsgálhatóak, amelyek tekintetében a konkrét jogszabályhelyet és a jogszabálysértés módját is megjelölték. A PK.
  1. számú állásfoglalásra hivatkozás, valamint konkrét bírósági határozatok megjelölése jogszabálysértés alátámasztására nem voltak alkalmasak, mivel azok nem tekinthetőek jogszabályoknak. Konkrét jogszabálysértésként a felperes a Pp.
  2. §-a, az Mt.
  3. §-a, valamint az Ebtv.
  4. §
(7)bekezdésének téves alkalmazását panaszolta, így a jogerős döntés ebben a körben volt csak érdemben értékelhető. [41] A Pp.
  1. §-ának - a bíróság ítélet indokolási kötelezettségének elmulasztását a felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul állította. A bíróságok ítéletüket a szükséges mértékben megindokolták rögzítve, hogy mely bizonyítékokat és mennyiben értékelték, továbbá azokból milyen következtetésre jutottak. A felperes a Pp.
  2. §-ának megsértését nem állította, így a bizonyítékok értékelésénél a megállapított tényállás nem lehetett a felülvizsgálati eljárás tárgya. [42] A felperes álláspontja szerint az Ebtv.
  3. §
(7)bekezdése betartása és betartatása biztosította volna, hogy a balesetet megelőző hónap munkával megkeresett bére legyen az irányadó az elszámoláskor. A jogerős ítélet rögzítette, hogy a felperes által hivatkozott jogszabály rendelkezéseinek betartása a jelen jogvita eldöntése során nem volt értékelhető, a felperes igényeit az
  1. évi XXII. törvény (régi Mt.) szerint a munkáltatói kárfelelősség alapján kellett vizsgálni ˙(Mt.
  2. §,
  3. §,
  4. §), amelyeket az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül vettek alapul, és helytálló következtetésre jutottak. [43] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt.
  5. §-ában foglaltak megsértését is panaszolta állítva, hogy az alperes a „bérlapokat" nem megfelelően vezette, eljárása sértette a rendeltetésszerű joggyakorlást. Ezen előadását a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség (Pp.
  6. §) ellenére nem igazolta, különösen nem azt, hogy a dokumentáció során a munkáltató joggal való visszaélést valósított volna meg. Mindez pedig jogszabálysértés megállapítására nem adott lehetőséget. [44] A felülvizsgálati eljárásban sem tudta a felperes a kereseti kérelmében foglaltak megalapozottságát bizonyítani, így a jogvita eldöntése szempontjából nem volt annak jelentősége, hogy az alperes a jogalap vitatása mellett az összegszerűségre milyen észrevételeket adott, illetve milyen érveket terjesztett elő. [45] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp.
  7. §-ának
(3)bekezdése alapján. Záró rész [46] A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésén alapul. Az illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése, és
  1. §-a alapján az állam viseli. [47] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pp.
  2. §
(1)bekezdés Budapest,
  1. április
  2. Dr. Tallián Blanka s.k. tanácselnök, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.