← Magyarország

Gf.40532/2016/8 – Fővárosi Ítélőtábla

FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 21.Gf.40.532/2016/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe., ügyintézők: dr. Magyar György és dr. Komáromi Viktória ügyvédek), dr. Nagy Attila ügyvéd (ügyvéd címe) és a Nagy Ajtony Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe., ügyintéző: dr. Nagy Ajtony Csaba ügyvéd) által képviselt felperes neve (Cg. ..., felperes címe) felperesnek - a dr. Csikós Csaba ügyvéd (ügyvéd címe), dr. Kiss Balázs ügyvéd (ügyvéd címe) és a Sántha és Pozsgai Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Sántha Ágnes ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen felmondás érvénytelenségének megállapítása, jogkövetkezményeinek alkalmazása és további igények iránt indított perében a ...-i Törvényszék
  2. szeptember
  3. napján kelt 12.G..../2015/
  4. számú - az
  5. sorszámú végzéssel kijavított - ítélete ellen az alperes
  6. sorszámú fellebbezése alapján, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 1 270 000 (Egymillió-kettőszázhetvenezer) másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a fellebbezésen feljegyzett 2 500 000 (Kétmillió-ötszázezer) Ft illeték az állam terhén marad. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által a felperes keresetének részben helyt adó ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint az alperesi önkormányzat a .../
  7. (04.29.) Főv. Kgy. határozata alapján
  8. április 29-ei ajánlati dokumentációval pályázati eljárást írt ki a ...-i Önkormányzat tulajdonában lévő közterületek állapotának és rendjének javítása, és egységes utcabútorok kialakítása érdekében. A pályázat elbírálásának szempontjai között az ajánlati dokumentációi IV/A. pontja tartalmazta a nyújtott egyéb szolgáltatások értékelését, a IV/B. pontban pedig az ellenszolgáltatásként kért reklámfelületek értékelésének lehetőségét. Speciális szempontként szerepelt a IV/C. és D. pontokban az ajánlott egyéb szolgáltatások értékelésének lehetősége. A pályázati felhívás szerint a pályáztatás nyílt eljárással történik. A felhívásra a felperes nyújtott be pályázatot. Az alperesi önkormányzat a pályázat elbírálásának a pályázati felhívás 13.
  9. pontjában meghatározott határidejét az .../
  10. (06.24.) számú Főv. Kgy. határozattal, majd az .../
  11. (08.31.) Főv. Kgy. számú határozatával
  12. szeptember
  13. napjáig meghosszabbította. Az alperes a
  14. szeptember
  15. napján felvett bírálati jegyzőkönyvben tett javaslatot a pályázat elfogadására. Az alperes a
  16. szeptember
  17. napján meghozott .../
  18. (09.30.) Főv. Kgy. számú határozatával a pályázatot eredményesnek ítélte, és a bíráló bizottság javaslata alapján a felperesi céget hirdette ki a „C" területen a „hirdetőoszlopok, le- és elfedő rendszerek meglévő építményekhez (például kapcsolószekrények, szellőző berendezések elrejtésére), szolgáltatásokat integráló oszlopok" elnevezésű pályázat nyertesének. A felek között ezt követően lefolytatott tárgyalások eredményeként a ...-i Közgyűlés a
  19. június
  20. napján meghozott .../
  21. (06.30.) Főv. Kgy. számú határozatával kinyilvánította, hogy a kiírt pályázat alapján jóváhagyja, és megköti az alperes és a felperes között a szerződést, és felkéri a főpolgármestert a szerződés aláírására. A határozat a szerződés aláírásának határidejét „azonnali"ként határozta meg, de abban szerepelt a
  22. július 5-ei dátum is. A határozatra
  23. október
  24. napján rávezetett jelentés szerint a szerződés aláírása és a határozat végrehajtása egyidejűleg megtörtént. A felek közötti, a főváros tulajdonában lévő közterületeken elhelyezésre kerülő utcabútorok és hozzájuk kapcsolódó hirdetőfelületek elhelyezésére és üzemeltetésére vonatkozó szerződés ténylegesen
  25. szeptember
  26. napján lett megkötve. A szerződés 1.
  27. pontja az értelmező rendelkezések között tartalmazta azt, hogy a felperes a szerződés alapján jogosult az alperes tulajdonában lévő közterületeken meghatározott darabszámú, fajtájú, és rendeltetési célú hirdetőoszlop elhelyezésére szolgáló terület használatára, az azokhoz kapcsolódó reklámhordozók telepítésére, üzemeltetésére, hasznosítására, karbantartására, a szerződés hatálybalépésétől számított 25 év határozott időtartamban. A szerződés annak a felek általi aláírása napján lép hatályba. A szerződés 1.
  28. pontja szerint a felperes jogosult és ésszerű mértékben köteles az utcabútorok cseréje esetén a szerződés aláírását követő technikai fejlődés, műszaki fejlesztés eredményeként alkalmazható fejlettebb, korszerűbb utcabútor elhelyezésére az önkormányzattal való megegyezés alapján, a pályázati kiírás és a hatályos jogszabályok keretei között. A szerződésnek a szerződés tárgyát meghatározó 2.
  29. pontja utalt a szerződés 3/A. számú mellékletében meghatározott, a ...-i Önkormányzat tulajdonában lévő közterületeken, a megjelölt helyszínen 621 db, a szerződésben felsorolt fajtájú, minőségű és rendeltetési célú utcabútor telepítésére, üzemeltetésére, karbantartására, illetve az azokon lévő reklám vagy hirdetőfelületek kizárólagos hasznosítására, a 3/B. szám alatti mellékletben meghatározandó, 14a db le- és elfedő rendszerű hirdetőoszlop telepítésére, üzemeltetésére, karbantartására, valamint a reklám és hirdető felületeik kizárólagos hasznosítására. A feleknek a közöttük folytatott levelezés tartalma alapján meghatározható szerződéses akarata szerint a 3/A. számú mellékletben meghatározott, a korábbi szerződéses jogviszony folytán ténylegesen a helyszínen már meglévő hirdetőoszlopok „telepítése", valójában azoknak a helyszínen tartásával történik, míg a szerződés 3/B. számú melléklete szerinti további 140 db hirdetőoszlop a szerződés szerint kerül elhelyezésre. A szerződés 2.
  30. pontja értelmében a felperes kizárólagosan jogosult a főváros tulajdonában lévő közterületeken a szerződés időtartalma alatt a meghatározott fajtájú, minőségű és rendeltetési célú utcabútor telepítésére, üzemeltetésére, karbantartására, valamint az ezeken elhelyezett reklámfelületek hasznosítására. A szerződés 2.
  31. pontja értelmében az alperes harmadik személlyel csak akkor köthet a szerződés tárgyával azonos tartalmú szerződést, ha a felperes a szerződés 2.
  32. pontjában meghatározott kötelezettségét nem teljesíti, vagy a teljesítésre való jogosultságával nem él, és erről a megkereséstől számított 60 napon belül írásban tájékoztatja az önkormányzatot, vagy 60 napon belül nem válaszol, ide nem értve a további beszerzés esetét. A szerződés 2.
  33. pontjában a felek úgy rendelkeztek, hogy a szerződés fennállta alatt a kizárólagossággal érintett közterületek tulajdonjogában történő változás esetén a szerződés hatálya kiterjed az önkormányzat tulajdonába kerülő közterületen lévő, a társaság által telepített utcabútorokra is. Abban az esetben, ha az alperes a tulajdonában álló közterületet ad át, az ott lévő utcabútorokra változatlanul kiterjed a szerződés hatálya, mivel a tulajdonjog csak a szerződésben rögzített terhekkel ruházható át. A szerződés 2.
  34. pontja alapján a felperes az utcabútorok telepítését, illetve cseréjét az építési engedély beszerzése után kezdi meg, az alperes pedig kinyilvánította azt a szándékát, hogy a mindenkor hatályos jogszabályok keretei között megadja a tulajdonosi hozzájárulását a vonatkozó javaslatban meghatározott helyszínekre az ott rögzített utcabútorok telepítése, illetve cseréje érdekében. A tulajdonosi hozzájárulás az éves telepítési lista alperes általi aláírásával tekintendő megadottnak. A szerződés 2.
  35. pontjában az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy nem adja tulajdonosi hozzájárulását a szerződés tárgyát képező utcabútorok 50 m-es körzetében található helyszíneken semmiféle más reklámhordozó telepítéséhez. A szerződés 3.
  36. pontja szerint a felperes kötelezettséget vállal a felsorolt fejlesztési munkáknak a fővárossal egyeztetett helyszíneken, a telepítési ütemterv szerinti elvégzésére. A felsorolt fejlesztési munkák között van utalás a jelenlegi oszlopállományra, illetve szerepel benne 25 db internetes terminállal kombinált hirdetőoszlop kihelyezése, és 5 db olyan hirdetőoszlop elhelyezése, amelyek légszennyezést mérő eszközt, és annak kijelzését szolgáló digitális szerkezetet tartalmaznak. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg a peres felek közötti egyeztetés eredményeként a felek szerződéses akarata e ponttal kapcsolatban arra irányult, hogy a légszennyezést mérő hirdetőoszlopok az OLM ...-i állomásainak az adatait használják fel, azokat vegyék át, míg az internetes szolgálgatást nyújtó hirdetőoszlopok telepítése a hirdetőoszlopok környezetében ingyenes wifi zónák kialakításával történjen meg. Ezt a módot a felperes az alperesi Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési Főosztályához címzett,
  37. szeptember 27-én és
  38. január 19-én kelt leveleiben javasolta, amely javaslatokat az alperes tudomásul vett. Az alperes
  39. augusztus 28-ai tulajdonosi hozzájárulása a „légszennyezést bemutató, illetve internetkapcsolatot biztosító oszlopok" elhelyezésére szólt. Az alperes
  40. márciusban írt levelének
  41. pontja tartalmazta, hogy „a légszennyezés mérésére alkalmas berendezés a környezetvédelmi szakágazat javaslatára nem került telepítésre a közterületeken, illetve erre vonatkozóan rendelkezésre állnak ...-i szinten állami mérőhelyek: a mért adatok jelzésére alkalmas berendezések kerülnek kihelyezésre". A szerződés 3.
  42. és 3.
  43. pontjai szerint a felperes köteles volt a szerződés időtartama alatt rendszeresen elvégezni a hirdetőoszlopok karbantartását, a tudomására jutástól számított 3 munkanapon belül vállalta minden, a hirdetőoszlopok rongálásából eredő szerelési, karbantartási munkálat elvégzését. A technikailag bonyolultat munkálatok kivitelezését 30 napos határidővel vállalta. Ha a felperes a kötelezettségét a fenti határidőn belül nem teljesíti, úgy az alperes jogosult volt a munkát a felperes veszélyére és költségére elvégeztetni. A szerződés 4.2.
  44. pontja szerint a felperes a hirdetőoszlopok után használati díjat fizet azzal, hogy a már helyszínen lévő hirdetőoszlopok esetében további használati díj fizetés terheli. A használati díj mértékét az adott hirdetőoszlopokon elért nettó árbevétel 15%-ában, de legalább 45 000 000 Ft + áfa összegben határozták meg. A felperes a szerződés 4.3.
  45. pontjában kötelezettséget vállalt arra, hogy az alperes számára az A. Csoport és az eA. Csoport teljes európai hálózatán évente 3000 db hirdetési helyet biztosít, a mindenkori listaárból 60% kedvezményt nyújt az alperes többségi tulajdonában lévő színházak részére, 40%-os kedvezményt biztosít az alperes többségi tulajdonában lévő művelődési házak és sportlétesítmények részére, valamint 50% kedvezményt ad az alperes által rendezett nemzetközi sportesemények meghirdetéséhez. A szerződés 5.
  46. pontjában a felek kizárták a szerződés rendes felmondással való megszüntetésének a lehetőségét. A szerződés 5.
  47. pontja szerint a szerződésben nem szabályozott kérdésekben elsődlegesen a hatályos jogszabályok, másodlagosan a pályázati anyag, illetve mögöttesen a pályázati dokumentáció rendelkezései az irányadóak. A szerződés 5.
  48. pontja előírta, hogy a felek az esetleges jogvitájukat mindenekelőtt tárgyalásos úton rendezzék, bármilyen peres eljárás csak ilyen, előzetes egyeztetést követően indítható, az egyeztetés sikertelenségétől számított 90 nap elteltével. A szerződés 3/A. számú melléklete tartalmazta azoknak a közterületeknek a listáját, ahol már kihelyezésre kerültek a korábbi szerződéses jogviszony folytán a felperes tulajdonában lévő, és a szerződés alapján a továbbiakban is igénybe venni kívánt, összesen 621 db hirdetőoszlop. A 3/B. számú melléklet fejlesztési helyszínként 140 db közterületet jelöl meg azzal, hogy ezek minden év január 31-éig egyeztetésre, majd kijelölésre kerülnek. Az alperes a
  49. augusztus
  50. napján hozott döntésével elrendelte, hogy a főpolgármester vizsgálja felül a szerződésben vállaltak teljesítését. A felperest erről értesítő levél szerint a vizsgálat kiterjed - többek között - az internetes és a légszennyezést mérő oszlopok telepítésére is. Az alperes a
  51. május 29-én kelt levelében a szerződés felmondásának terhe mellett felszólította a felperest a szerződésből eredő kötelezettségei maradéktalan teljesítésére, köztük a belső megvilágítású oszlopok számának 150-re növelésére, a korábbi műemlék oszlopoknak a tenderben szereplő oszlopokra cserélésére, a belvárosi területeken kizárólag műemléki vagy belső megvilágítású oszlopok üzemeltetésére, 25 db internetes terminállal kombinált hirdetőoszlop és 5 db légszennyezést mérő és kijelző hirdetőoszlop elhelyezésére. A levél szerint a felperesnek az ütemezés szerinti valamennyi fejlesztési munkát el kellett volna végeznie 2011-ig, ez azonban nem teljesült „teljeskörűen". Felhívta a felperes figyelmét a karbantartási kötelezettségre, mint lényeges kötelezettségre, és utalt arra, hogy a szerződésben vállaltak később folyamatos ellenőrzésre kerülnek. A felperes a
  52. június 15-én kelt válaszlevelében állította, hogy folyamatosan és szerződésszerűen teljesít, valamint kérte, hogy az alperes a kifogását konkrétan, beazonosíthatóan, a helyszínt is megjelölve közölje annak érdekében, hogy eleget tudjon tenni a karbantartási kötelezettségének. Az alperes a
  53. június
  54. napján kelt levelével a szerződés felmondásának terhével felszólította a felperest a szerződésszegő állapot 30 napon belüli megszüntetésére. A felperes szerződésszegéseként azt jelölte meg, hogy a felperes nem teljesítette a 25 db internetes terminállal kombinált hirdetőoszlop és az 5 db légszennyezést mérő és kijelző hirdetőoszlop elhelyezésére irányuló kötelezettségét, valamint közölte, hogy a levél mellékletét képező helyszíneken a karbantartási kötelezettség körébe tartozó szerződésszegést észleltek. A felperes a
  55. augusztus
  56. napján kelt válaszlevelében tagadta a szerződésszegést, utalt a korábbi egyeztetésre, és a szerződésnek az internetelérést biztosító kombinált oszlopok vonatkozásában történt módosítására, a légszennyezést mutató, kombinált oszlopok kihelyezésének megtörténtére. Állította, hogy a kifogás nyomán a hibák javítása megtörtént, 15 hirdetőoszlop esetében a kifogás megalapozatlan volt. Az alperes a ...-i Közgyűlés .../
  57. (09.30.) számú határozata alapján a
  58. október 22-én kelt, a felperes részére
  59. október 29-én kézbesített levelével rendkívüli felmondással felmondta a perbeli szerződést
  60. október
  61. napjára az rPtk.
  62. §

(1)bekezdésére, valamint a .../
  1. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet
  2. §
(1)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontjaira hivatkozással. Felhívta a felperest, hogy a közterületeken lévő oszlopokat 60 napon belül bontsa el, az eredeti állapotot állítsa helyre. A felmondás indokaként az alábbiakra hivatkozott: 1. A légszennyezettséget mutató oszlopokat a felperes a tulajdonosi hozzájárulástól eltérő helyszínekre telepítette. 2. Azok nem felelnek meg a pályázatban foglalt feltételeknek, mivel nem mérik a légszennyezettséget, annak értékét nem mutatják százalékosan. 3. Az internetes terminált tartalmazó, kombinált oszlopok helyett wifis internetes elérést biztosító oszlopokat telepített. 4. A helyszíni ellenőrzés adatait szerint az „oszlopok egy része hiányzik". 5. A wifi kapcsolat „az esetek többségében" nem létesíthető. 6. A jelenleg elvárt technikai színvonalhoz képest jelentősen lassabb adatátvitelt tesz lehetővé. 7. A helyszíni ellenőrzéseken tapasztalt karbantartási, javítási hiányosságokat felszólítás ellenére nem állította teljeskörűen helyre a felperes. 8. Az azóta lefolytatott ellenőrzések számos újabb hiányosságot tártak fel. 9. A szerződés fenntartása fontos közérdeket sért: a közterületek indokolatlanul nagy részén egyoldalúan és súlyosan korlátozza az alperes rendelkezési jogát. A felperes a 2015. november 2. napján kelt, aznap az alperes részére faxon megküldött, az alpereshez 15 óra 19 perckor megérkezett levelében érvénytelennek tekintette, és nem fogadta el a rendkívüli felmondást, és felhívta az alperest a szerződés szerinti személyes egyeztetésre. Az alperes részére postai úton 2015. november 4. napján lett kézbesítve a felperesi levél. Az alperes 2016. január 2. napján megkezdte a perbeli szerződéssel érintett közterületeken kihelyezett hirdetőoszlopok elbontását. A felperes a módosított keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes 2015. október 22-én kelt, a perbeli szerződést felmondó jognyilatkozata érvénytelen, másodlagosan pedig a felmondó jognyilatkozat hatálytalanságának a megállapítását kérte. Mindkét esetben kérte annak a megállapítását is, hogy a felperest a perbeli szerződés 1.1. pontjában meghatározott közterület használati jogosultság továbbra is megilleti. Kérte az alperes kötelezését arra, hogy biztosítsa a felperes részére a perbeli szerződés 1.1. pontjában meghatározott közterület használati jogosultságokat. A 12.G.../2016. számon indult, és a jelen perhez egyesített perben érkeztetett, majd módosított keresetében kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest attól, hogy a felperes tulajdonát képező közterületi hirdetőoszlopokat elbontsa, illetve elbontassa. Ezen kereseti kérelem elutasítása esetére másodlagosan kérte az alperes kötelezését 579 600 000 Ft összegű biztosíték adására, és a perköltség viselésére. A felmondás érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelme indokaként arra hivatkozott, hogy: 1. Az alperest nem illette meg a rendkívüli felmondás joga sem a szerződés, sem a jogszabály alapján. 2. Az alperes nem tartotta be a vitás kérdések rendezésére a szerződés 5.5. pontjában előírt eljárást. 3. A perbeli szerződés szerint a felperesnek nem kötelezettsége, hanem joga a hirdetőoszlopok kihelyezése, az alperes ezért erre alapítva nem hivatkozhatott szerződésszegésre. 4. Abban az esetben, ha az alperesnek fennállna a joga a szerződés rendkívüli felmondására, úgy az azonnali hatályú felmondással a szerződésszegés észlelését követően haladéktalanul kellett volna élnie. Ennek a jognak az észlelés után 3-4 évvel történő gyakorlása joggal való visszaélés. 5. Jelezte, hogy csak a felmondólevélben közölt indokok vizsgálata lehet a per tárgya. 6. A felmondási jog gyakorlását megelőzően az alperesnek az észlelt szerződésszegés kijavítására megfelelő határidőt kellett volna szabnia. Az alperes a felmondólevélben felhozott tényeket korábban nem kifogásolta, nem tekintette szerződésszegésnek. 7. A 2011., majd 2013. években lefolytatott átfogó ellenőrzés során az alperesnek mindenképpen észlelnie kellett a hivatkozott hiányosságokat. Az alperestől elvárható az, hogy a szerződés teljesítését folyamatosan figyelemmel kísérje. 8. Állította, hogy előzetes egyeztetést követően, az ott szereplő helyszíneken, tulajdonosi hozzájárulással lettek kihelyezve a légszennyezettséget mérő, valamint a wifis oszlopok. A légszennyezettséget mérő oszlopok esetén az alperes által is elfogadott változtatás szükségszerűen, a kifejleszthetőség hiánya miatt következett be. A 25 db wifis oszlop esetén a szerződés 1.10. pontja biztosított lehetőséget a felperesnek a szerződésben meghatározott típustól való eltérésre. 9. Tagadta a karbantartási hiányosságok fennállását. Előadta, hogy a rongálás következményét 7 esetben kijavította. 10. Vitatta, hogy a közérdek sérelme megalapozhatná a felmondást, és arra hivatkozott, hogy a pályázatot az alperes írta ki, annak tartalmát ő határozta meg, korábban nem emelt kifogást az ellenszolgáltatás mértékével szemben sem. Utalt arra, hogy a felperes által vállalt mellékkötelezettségek és biztosítandó kedvezmények folytán a közérdek nem sérült. A felmondást hatálytalannak is tekintette. Álláspontja szerint a perbeli jogviszonyra a haszonbérlet szabályait kell alkalmazni, így az rPtk. 457. §
(3)bekezdését is. A felperes
  1. november
  2. napján faxon közölte, hogy nem fogadja el a felmondást, az alperes pedig ezt követően, 8 napon belül nem fordult a bírósághoz az igénye érvényesítése érdekében. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a szerződéssel érintett közterületek használatára irányuló joga biztosítására irányuló kereseti kérelmét a Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján, birtokvédelem iránti kereseti kérelemnek tekintette. A felperes a károsodás veszélyére hivatkozással előterjesztett, az alperesnek a felperesi tulajdonban lévő oszlopok elbontásától való eltiltására irányuló kereseti kérelmét a Ptk. 6:523. §
  1. a)pontjára alapította, fenyegető kárként az oszlopok állagsérelmét jelölte meg. A másodlagos, az alperes biztosítékadására kötelezése iránti kérelmét a Ptk. 6:523. §
  2. c)pontja alapján terjesztette elő, a biztosíték összegét a tulajdonában lévő, kihelyezett hirdetőoszlopok összértékében határozta meg. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Állította, hogy a felperesnek kötelezettsége volt az adott hirdetőfelületek tényleges igénybevétele, a hirdetőoszlopok karbantartása. Álláspontja szerint az alperes jogosult volt a szerződés azonnali hatályú felmondására, a szerződés 2.4. (a szerződést megszüntetésének lehetőségét tartalmazó) pontja szerint. Utalt a 2015. július 6-án kelt felszólító levélre, amelyben az alperes 60 napot biztosított a szerződésszegés megszüntetésére, valamint a szerződés 2.7. pontjának utaló szabálya folytán alkalmazandó .../2013. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet 20. §
(1)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontjaiban - korábban az .../1995. (10.20.) Főv. Kgy. rendeletben - meghatározott felmondási okokra. Az alperes a perben módosította, illetve kiegészítette a felmondási okokat a GK 16. számú állásfoglalásra hivatkozva az alábbiak szerint: 1. Mind az 5 légszennyezést mérő oszlop a tulajdonosi hozzájárulástól eltérő helyen lett telepítve a szerződés 3.2. pontját, valamint a .../2013. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet 5. §
(1)bekezdését megszegve. Állította, hogy erről
  1. augusztus 3-án szerzett a tudomást a felperes leveléből és annak mellékletéből.
  2. A 31/A/3/
  3. számú mellékletben felsorolt 28 db hirdetőoszlop hiányzik a szerződés 3.
  4. pontjába ütközően. Erről a
  5. június - szeptember közötti ellenőrzés során szerzett tudomást.
  6. 18 db internetes terminált tartalmazó oszlop helyett wifis oszlopok lettek telepítve a szerződés 3.
  7. pontját, és a ..../
  8. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet
  9. §
(2)bekezdését megszegve, 3 helyszínen egyáltalán nincs hirdetőoszlop, 6 helyszínen pedig nincs internet, illetve wifi elérés biztosítása, 9 esetben csak a wifis elérés a biztosított. Minderről a felperes
  1. augusztus 3-án kelt leveléből, és a
  2. szeptemberi ellenőrzés során szerzett tudomást. Tagadta, hogy az eltérő teljesítésben egyeztettek, illetve megállapodtak volna a felek.
  3. Állította, hogy 10 oszlop esetén nem működik, lassú a wifis kapcsolat (31/A/3/
  4. számú melléklet), ami a szerződés 3.
  5. pontjának sérelmét jelenti. Erről a
  6. szeptemberi ellenőrzés során szerzett tudomást.
  7. A felperes 22 esetben (31/A/3/
  8. számú mellékletben felsoroltak) eltérő fajtájú hirdetőoszlopot telepített a szerződés 3.
  9. pontját, valamint az .../
  10. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet
  11. §
(1)bekezdését megszegve, tulajdonosi hozzájárulás hiányában, amiről a
  1. július - augusztus hónapban lefolytatott ellenőrzéskor szerzett tudomást.
  2. A felperes 517 db hirdetőoszlopot tulajdonosi hozzájárulás nélkül helyezett el (31/A/3/
  3. számú mellékletben felsoroltak). Állította, hogy a szerződés 3/A. mellékletének elfogadása nem jelenti a tulajdonosi hozzájárulás megadását, mivel a szerződés 3.
  4. pontja szerint a telepítési listát egyeztetni kell. Előadta, hogy a meglévő 155 db tulajdonosi hozzájárulással rendelkező oszlopból a felperes 28 esetben nem tett eleget a telepítési kötelezettségének. A hirdetőoszlopok 644 helyszíne közül 14 helyszín nem szerepel a szerződés 3/A. számú mellékletében sem. Az alperes ezekről a
  5. június - július hónapban elvégzett ellenőrzések során értesült. A felperes ezáltal megszegte a szerződés 3.
  6. pontját, a .../
  7. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet
  8. §
(1)bekezdésének, az .../
  1. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet
  2. §
(1)bekezdésének, valamint az
  1. évi I. törvény
  2. §
(1)bekezdésének a rendelkezését.
  1. Kifogásolta, hogy 5 db légszennyezést mérő oszlop csupán adatot vesz át, amiről az alperes a felperes
  2. augusztus 3-ai leveléből szerzett tudomást.
  3. Állította, hogy 188 esetben (31/A/3/
  4. számú melléklet) megállapítható a felperes terhére karbantartási, kijavítási hiányosság, ezzel a felperes megsértette a szerződés 3.
  5. é 3.
  6. pontjait. A javítások elvégzését a felperes nem bizonyította.
  7. Közölte, hogy az alperesnek fontos közérdekből szüksége van az érintett közterületekre. Hivatkozott az .../
  8. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet
  9. §
(1)bekezdésében és a .../
  1. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet
  2. §
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott megszüntetési okra.
  1. Hivatkozott arra, hogy a felperes nem, illetve nem megfelelően tett eleget a szerződés 4.3.2.-
  2. pontjai szerinti kedvezmény-nyújtására vonatkozó kötelezettségének. Állította, hogy a felperest eredménytelenül hívta fel a hibák kijavítására a
  3. május 29-én, illetve
  4. június 30-án kelt leveleiben. Kérte a felperes másodlagos kereseti kérelmének is az elutasítását, mivel a felmondás el nem fogadására vonatkozó nyilatkozatot csupán postai úton, a törvényben előírt 3 napos határidőn túl,
  5. november
  6. napján kapta kézhez. Kifejtette, hogy mivel a szerződés rendkívüli felmondása érvényes, ezért a jogszabálynak megfelelően járt el az eredeti állapot helyreállítása körében. A felperes által kért, az alperesnek a veszélyeztető magatartástól történő eltiltására azért sem kerülhet sor, mert az előzetesen végrehajtható ideiglenes intézkedés folytán nincs veszélyeztető magatartás. Az alperes viszontkeresetet is előterjesztett, amelyben kérte a
  7. szeptember 28-án kelt perbeli szerződés érvénytelenségének a megállapítását az rPtk. 239/A. §-ára hivatkozva azzal, hogy jogkövetkezményt nem kíván érvényesíteni. Kérte a felperes eltiltását a közterületek hasznosításától, használatától, birtokolásától. Ezt a kérelmét az elsőfokú bíróság birtokvédelmi igényként bírálta el. A perbeli szerződést több okból is semmisnek tartotta. Állította, hogy az lehetetlen szolgáltatásra irányul, a lehetetlen feltételeket tartalmazó rendelkezések nélkül pedig a szerződést nem kötötte volna meg. Előadta, hogy a szerződés célja az egységes utcakép kialakítása 621+140 db hirdetőoszlop telepítésével. A felperes azonban 621 hirdetőoszlop telepítésének (a szerződés 3/A. számú melléklete) nem tud eleget tenni, mert a telepítés helyszínein már meglévő hirdetőoszlopok vannak. Ugyancsak lehetetlen szolgáltatást vállalt a felperes a szerződés 4.3.
  8. pontjában azzal, hogy 25 éven át évente 3000 db ingyenes plakáthelyet biztosít az alperes számára az A. Csoport és az eA. Csoport teljes európai hálózatában. A felperesnek erre nem volt tényleges lehetősége, mivel az általa ezzel kapcsolatban hivatkozott megállapodás egyrészt a perbeli szerződés megkötése után jött létre, másrészt semmis, illetve a megállapodásból kitűnik, hogy az eA-nak sem volt tényleges hirdetési joga. Állította, hogy 6 közterületi helyszín vonatkozásában a felperes szerződéses kötelezettsége jogilag lehetetlen szolgáltatásra irányult (... körút 2., 8., 12., 16.,
  9. és
  10. szám alatti helyszínek), mivel ezek a közterületek nem állnak az alperes tulajdonában. Ezekre a helyszínekre nem vonatkozott a pályázati kiírás sem. A perbeli szerződést jogszabályba ütközőnek is tartotta, egyrészt a kötelező közbeszerzési eljárás mellőzése, másrészt a kötelező pályáztatás mellőzése miatt. Előadta, hogy a felek komplex jogviszonya szolgáltatási koncesszió elemet tartalmaz, amelyek a felperes által vállalt többletszolgáltatások (a bérelt közterületeken létesítendő hirdetőfelületeken hirdetések megjelentetése, karbantartás, az egységes városkép kialakítása érdekében fejlesztések vállalása). A szolgáltatási koncesszió folytán a szerződéskötés a régi Kbt., illetve a
  11. május
  12. napjától hatályba lépett Kbt. hatálya alá esik, a felperes által nyújtandó szolgáltatások értékére tekintettel ezért nem lehetett volna mellőzni a közbeszerzési eljárást. A közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződés pedig semmis. Állította, hogy a szerződést pályáztatás mellőzésével kötötték meg, ezáltal megsértették a kötelező pályáztatási szabályokat is (.../
  13. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet 10/A. §
(1),
(5)bekezdései). Utalt arra, hogy a perbeli esetben a pályázatok elbírálására nyitva álló határidő a jogszabályban lehetővé tett „indokolási kötelezettséggel, egy ízben" helyett ténylegesen két alkalommal lett meghosszabbítva, indokolás nélkül. A pályázatot ezért eredménytelennek kellett volna nyilvánítani, és új pályázatot kellett volna kiírni. Hivatkozott arra, hogy a .../1995. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet 10/F. §
(5)bekezdésében előírt haladéktalan szerződéskötés helyett a ...-i Közgyűlés az .../
  1. (06.30.) Főv. Kgy. számú határozatával döntött a szerződés megkötéséről, és
  2. július 5-ei határidővel kérte fel a főpolgármestert a szerződés megkötésére, mégis, aláírásra csupán
  3. szeptember
  4. napján került sor. Ezzel sérült a pályázati kiírás
  5. pontja, amely az ajánlati kötöttség időtartamát 60 napban határozta meg, valamint a 13.
  6. pontja is, amely szerint a szerződést a pályázatról való döntést követő 15 napon belül kell megkötni. Arra az esetre, ha perbeli szerződésnél nem lenne kötelező a közbeszerzési eljárás lefolytatása, és a .../
  7. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet szabályai sem lennének alkalmazhatóak, úgy állította, hogy a szerződés a .../
  8. (06.21.) Főv. Kgy. rendelet szerinti versenyeztetés elmaradása miatt jogszabályba ütköző, ezért semmis. Amennyiben a jogszabályba ütközés nem lenne megállapítható, úgy hivatkozott arra, hogy a szerződést jogszabály megkerülésével kötötték meg a felek. A megkerült jogszabályokként jelölte meg a Kbt.
  9. §,
  10. §
(4)bekezdését, a régi Kbt. 2. §
(1)bekezdését, a .../
  1. (10.15.) Főv. Kgy. rendeletet, a .../
  2. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet 10/F. §
(1),
(5), 5. §
(1)-
(2), 6. §
(1),
(3)bekezdését. Állította, hogy a felek csalárd módon jártak el azzal, hogy a Kbt. hatályba lépését két nappal megelőzően,
  1. április 29-én indult el a pályázati eljárás, a felek szándéka a régi Kbt. szabályainak a kikerülésére is irányult. Semmisnek tartotta a perbeli szerződést annak a jóerkölcsbe ütközése folytán is. Állította, hogy az ellenértékként kikötött használati díj kirívóan alacsony, bár úgy is nyilatkozott, hogy a kikötött használati díj mértékét befolyásolta az is, hogy a felperes ellenértékként éves szinten 434 000 000 Ft + áfa értékben hirdetések biztosítását vállalta. Ez utóbbi, lehetetlen szolgáltatás nélkül pedig a feltűnően értékaránytalan szerződés a jóerkölcsbe is ütközik. Jóerkölcsbe ütközőnek tartotta a szerződés kirívóan hosszú időtartamát, és azt, hogy a szerződés ennek ellenére nem biztosítja a feleknek a rendes felmondás jogát. Jóerkölcsbe ütközik álláspontja szerint az a szerződéses rendelkezés is, amely a bérbeadó jogait az 50 méteres körzetben való reklámcélú hasznosítás kizárásával korlátozza, csakúgy, mint az, hogy az alperesnek nincs lehetősége alakítani a tényleges bevételeket, azokat nem tudja ellenőrizni. Jóerkölcsbe ütközőnek tartotta azt is, hogy a szerződés a már meglévő 621 db oszlop esetében ténylegesen már megvalósult szolgáltatásért is állapít meg ellenértéket. Az alperes a perbeli szerződés érvénytelenségét annak sikeres, feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadására is alapozta, megismételve, hogy a felperes lehetetlen szolgáltatást vállalt a 434 000 000 Ft + áfa összegű hirdetési szolgáltatás nyújtásával, enélkül pedig a szerződéses szolgáltatás és ellenszolgáltatás között fennáll az értékaránytalanság. A szerződés megtámadását a
  2. április 20án érkeztetett beadványában jelentette be, és előadta, hogy a megtámadási okról a felperes által a viszontkeresetre tett ellenkérelem kézhezvételével szerzett tudomást. A felperes ellenkérelmében a viszontkereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a megállapítási kereset Pp.
  3. §-ában foglalt feltételei nem állnak fenn, és az alperes által hivatkozott rPtk. 239/A. §-a csupán
  4. május
  5. napjától hatályos, a szerződés érvényességét pedig a megkötésekor hatályos szabályok szerint kell elbírálni. Elévülési kifogást is előterjesztett, előadva, hogy az elévülés általános szabálya szerint a semmisségre is csupán 5 évig lehet hivatkozni. Előadta, hogy valamennyi hivatkozott érvénytelenségi ok az alperes saját felróható magatartására vezethető vissza, és hivatkozott az rPtk.
  6. §
(4)bekezdésére. Utalt arra is, hogy az alperes által megjelölt érvénytelenségi okok megalapozottságuk esetén is csupán a szerződés részleges érvénytelenségét eredményeznék. Vitatta, hogy a már a meglévő 621 oszlop esetében a szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányulna, mivel erről a tényről az alperes is tudomással bírt a szerződés megkötésekor. Állította, hogy a hirdetéseknek az általa vállalt közzététele folyamatosan biztosítva van az A. Csoporton és az eA. Csoporton keresztül. A perbeli szerződés nem határozta meg, hogy Európa minden országában jelenjenek meg hirdetések, ezért a felperes vállalt kötelezettségébe nem ez tartozott. Előadta, hogy a ... körúti közterületek az alperes tulajdonában állnak, ha pedig az alperes elidegenítette azokat, akkor azt a szerződés 2.5. pontja szerint csak a felperesnek biztosított használati jogokkal terhelten tehette meg. Vitatta azt is, hogy a szerződés jogszabályba ütközne az alperes által állított okból. Utalt arra, hogy a bíróság nem állapíthatja meg sem a közbeszerzési szabályok megszegését, sem azoknak a jogsértő mellőzését (rKbt. 76. §
(1)bekezdés a) pont), ez a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik, illetve arra is utalt, hogy a pályázati kiírás esetén nem állnak fenn a közbeszerzési eljárás kötelező lefolytatásának feltételei. Hangsúlyozta, hogy az alperes döntött arról, hogy közvetlenül a Kbt. hatálybalépése előtt kezdi meg az eljárást, ugyanakkor álláspontja szerint a perbeli szerződés nem minősül sem árubeszerzésnek, sem építési beruházásnak, de szolgáltatás megrendelésének sem. Állította, hogy a perbeli esetben a pályáztatási eljárás teljes mellőzéséről nincs szó, a pályáztatási szabályok megsértése pedig önmagában nem jelent semmisséget. Álláspontja szerint a .../
  1. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet szabályai nem alkalmazhatóak, mert a felek jogviszonyában a vagyonhasznosítási jelleg érvényesül, ezért a .../
  2. (06.21.) Főv. Kgy. rendelet az irányadó. Mivel a meghosszabbított határidőn belül megszületett a döntés a pályázatokról, ezért az aláírás késedelme nem teszi utóbb az eljárást meg nem történtté. Előadta, hogy a szerződés megkötését követően az alperes az .../
  3. (10.26.) Főv. Kgy. határozattal elfogadta az erről készült jelentést, ezzel kinyilvánította azt, hogy a késedelmes elbírálás és aláírás ellenére a pályázati eljárást eredményesnek tekinti, csakúgy, mint a szerződés megkötéséről határozó .../
  4. (06.30.) Főv. Kgy. rendelettel. Elkésettnek minősítette az alperes megtámadási kifogását, mivel az alperesnek észlelnie kellett volna korábban is az általa hivatkozott körülményeket. Vitatta, hogy a szerződés feltűnően értékaránytalan lenne, és állította, hogy az alperes ezt korábban nem kifogásolta. Álláspontja szerint fogalmilag kizárt a még hatályba nem lépett jogszabály megkerülése, és megismételte azt a hivatkozását, miszerint az alperes alakította ki a pályázat feltételeit. Hangsúlyozta, hogy az aláírás késedelmével nem vált kedvezőbbé a felperes helyzete. Vitatta a szerződés jóerkölcsbe ütközését is. Állította, hogy a tartalma szerint feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadás előterjesztésére nyitva álló határidő eltelt. Előadta, hogy a szerződéses gyakorlatban elfogadott a rendes felmondás jogának kizárása, és állította, hogy az alperes tudja ellenőrizni a bevételek alakulását, illetve, hogy a szerződés megkötésekor tudatában volt annak, hogy a 3/A. számú mellékletben meghatározott helyszíneken már vannak hirdetőoszlopok kihelyezve. Az elsőfokú bíróság a
  5. sorszámú, a másodfokú bíróság 10.Gpkf..../2016/
  6. számú végzésével helybenhagyott, előzetesen végrehajtható végzésével a felperes kérelmére ideiglenes intézkedéssel eltiltotta az alperest a felperes által a perbeli szerződés alapján kihelyezett valamennyi, a keresetlevél F/
  7. számú mellékleteként csatolt táblázatban szereplő utcabútorok bontásától, és az eredeti állapot helyreállításától. Kötelezte az alperest, hogy ezeken a közterületeken biztosítsa a felperest a perbeli szerződés alapján megillető, utcabútorok elhelyezésére szolgáló terület használatára, azokhoz kapcsolódó reklámhordozók telepítésére, üzemeltetésére, hasznosítására és karbantartására vonatkozó zavartalan jogosultságát. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmeit részben találta megalapozottnak, az alperes viszontkereseti kérelmét alaptalannak találta. Az elsőfokú bíróság a perbeli szerződést haszonbérleti szerződésnek minősítette, amely csupán az ellenérték, az ellenszolgáltatásként teljesítendő hirdetés tekintetében tartalmaz ettől eltérő, vállalkozási elemet is. Megállapította, hogy a felmondás érvénytelenségének és hatálytalanságának, valamint a használati jogosultság fennállásának megállapítására irányuló, illetve a birtokvédelmi kérelmet az rPtk. szabályai szerint, míg a veszélyeztető magatartástól való eltiltásra irányuló kereseti kérelmet az új Ptk. rendelkezései alapján kell elbírálnia. Az alperesnek a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt előterjesztett viszontkeresetére az rPtk., míg a birtokvédelmi igény érvényesítését célzó viszontkereseti kérelmére az új Ptk. szabályait kellett alkalmazni. A felmondási jog biztosítását és a felmondhatóság feltételeit a .../
  8. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet szabályai alapján vizsgálta, mivel a rendelet
  9. §-a értelmében annak a rendelkezései a folyamatban lévő közterület használati eljárásban is alkalmazandóak. A pályáztatási eljárás kötelezőségét, illetve a pályázatra vonatkozó szabályokat az .../
  10. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet és a .../
  11. (10.20.) Főv. Kgy. rendeletek alapján vizsgálta azzal, hogy az alperes által hivatkozott .../
  12. (10.20.) Főv. Kgy. rendeletnek a felmondási jogot biztosító
  13. §
(1)bekezdés c) pontja, a .../
  1. (07.14.) Főv. Kgy. rendelet értelmében csak a
  2. augusztus 1jét követően indult közterület használati eljárásokban alkalmazhatók. Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló alperesi viszontkeresetet vizsgálta meg. Kifejtette, hogy az alperes az új Ptk. 6:
  3. §-a és az rPtk. 329/A. §-a alapján is érvényesíthette megállapításra irányuló keresettel a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló igényét, mivel ezek, a valójában eljárásjogi szabályt tartalmazó normaszövegek a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandóak. Az rPtk.
  4. §
(1)bekezdése szerint pedig az alperes a szerződés semmisségére határidő nélkül hivatkozhatott, az érvénytelenség általános jogkövetkezményét az elévülési idő leteltét követően is kérhette alkalmazni, ezért a felperes elévülési kifogását nem találta alaposnak. Rámutatott arra, hogy az alperes semmisségre történő hivatkozását nem korlátozza a felperes által felhívott rPtk. 4. §
(4)bekezdésének második fordulata sem, mivel a semmisségre a bárki hivatkozhat, azt a bíróság hivatalból is köteles figyelembe venni, ezért az fennáll függetlenül attól, hogy melyik fél felróható magatartására vezethető vissza. Az elsőfokú bíróság az alperes által hivatkozott egyes semmisségi okok vizsgálata körében kifejtette, hogy az alperes alaptalanul állította azt, hogy a teljesítés helyszínén már meglévő 621 oszlop tekintetében a felperes szolgáltatásának teljesítése lehetetlen, mivel a felek szerződéskötéskori akarata nyilvánvalóan kiterjedt arra, hogy a szerződés 3/A. számú mellékletében felsorolt közterületeken a teljesítés a már telepített hirdetőoszlopok megtartásával, azok további üzemeltetésével, karbantartásával történjen. Ez a szándék kitűnik a szerződés 4.2.
  1. pontjának, a 3/A. számú mellékletének a megfogalmazásából, a felperesi pályázat tartalmából, hiszen ott ezek a hirdetőoszlopok felsorolásra kerültek, és ezt az értelmezést támasztja alá a felek között lefolytatott levelezés tartalma is. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy még az így megállapított szerződéses szándék hiányában sem lehetne fizikailag lehetetlennek tekinteni a felperes által vállalt szolgáltatást, mivel a meglévő hirdetőoszlopok lebontása, majd újratelepítése nem lehetetlen, csupán célszerűtlen. Ugyancsak nem találta lehetetlen szolgáltatásra irányuló kikötésnek a felperesnek a hirdetési helyek biztosítására irányuló kötelezettségvállalását. E körben az elsőfokú bíróság azt vette figyelembe, hogy a felperes jogképes, fő tevékenységi köre a médiareklám, ezért a hirdetési helyek biztosítására irányuló vállalása a szerződéskötés időpontjában nem volt sem jogilag, sem fizikailag lehetetlen. A felperes ezen vállalásának a teljesítését a szerződésszegés körében lehet vizsgálni, ez azonban nem jelent lehetetlenségi okot. Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta azt az alperesi hivatkozást is, miszerint 6 helyszín nem áll az alperes tulajdonában, ezért azok bérbeadására nem volt lehetőség. Az elsőfokú bíróság utalt a kialakult joggyakorlatra, miszerint olyan dolog bérbeadására is lehet bérleti szerződést kötni, amely a szerződés megkötésének időpontjában még nem áll a bérbeadó tulajdonában. Ekkor a bérbeadó kötelezettsége az, hogy a szerződés teljesítése érdekében tulajdonjogot szerezzen a dolgon. Ezért az elsőfokú bíróság nem is vizsgálta azt, hogy az alperes által hivatkozott 6 helyszín ténylegesen az alperes tulajdonában áll-e. Azt az alperesi hivatkozást, miszerint erre a 6 helyszínre nem is vonatkozott a kiírt pályázat, az elsőfokú bíróság nem a lehetetlenülés, hanem a jogszabályba ütközés körében vizsgálta meg. Az elsőfokú bíróság az alperesnek a jogszabályba ütközés miatti semmisségre alapított viszontkereseti kérelmét sem találta alaposnak. Rögzítette, hogy a következetes joggyakorlat szerint a kötelező pályáztatási eljárás, így a kötelező közbeszerzési eljárás mellőzése is jogszabályba ütközővé, tehát semmissé teszi a szerződést. A perbeli pályáztatási eljárás
  2. április 29-én kezdődött, ezért a
  3. május
  4. napján hatályba lépő Kbt. - annak
  5. §
(1)bekezdésének rendelkezése folytán - a perbeli esetben nem alkalmazható, vagyis a régi Kbt. szabályai az irányadóak a perben. A régi Kbt. 76. §
(1)bekezdés a) pontja és az e körben kialakult joggyakorlat (EBH 2016.P.7.) alapján megállapította, hogy a bíróság a közbeszerzési eljárási szabályok megsértésének jogkövetkezményéről sem viszontkereset, sem kifogás alapján nem határozhat, ezért az erre alapított viszontkereseti kérelmet megalapozatlannak találta. Ezt követően azt vizsgálta meg, hogy a kötelező pályáztatási eljárás mellőzése miatti semmisség megállapítható-e. A .../1995. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet 10/F. §
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a rendelet szerint ex lege bekövetkező eredménytelenség akkor áll fenn, ha az eredeti, vagy meghosszabbított határidő lejártáig nem kerül sor a pályázatok elbírálására. A jogszabályban megszabott 30 napos határidő két alkalommal is meghosszabbításra került, a második meghosszabbítás szerinti véghatáridő lejárta előtt,
  1. szeptember 30-án pedig megtörtént az .../
  2. (09.30.) Főv. Kgy. határozattal az eredményhirdetés, tehát a pályázati eljárás eredménytelensége nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság megállapította a pályázati eljárásra vonatkozó szabályok megsértését annyiban, hogy az elbírálási határidő két alkalommal és indokolás nélkül lett meghosszabbítva, de azt is megjegyezte, hogy ez a jogszabálysértés az alperes felróható magatartásából eredt. Ugyancsak a .../
  3. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet 10/F. §
(5)bekezdésébe ütközött az, hogy a szerződés nem lett megkötve a pályázati eljárás eredményének kihirdetését követően haladéktalanul, ezek a jogszabálysértések azonban ezt előíró kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában, a bíróság által hivatkozott joggyakorlat szerint nem eredményezték a megkötött szerződés semmisségét, mivel maga a megkötött szerződés nem ütközik jogszabályba. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a pályázati felhívásban foglalt határidők megszegése nem minősül jogszabálysértésnek. Kifejtette, hogy a 6 db, a közterületek jegyzékén nem szereplő, de a szerződéssel érintett közterület használatba adása folytán a szerződés nem minősül pályáztatási eljárás mellőzésével kötött jogügyletnek, mivel sem a pályázati felhívás, sem az ajánlati dokumentáció nem tartalmazta a pontos helyszíneket, és a bérbe adandó közterületek számát, csupán az alperesnek azt a szándékát, hogy a tulajdonában lévő közterületeket hasznosítsa. Ha a szerződéssel érintett közterület nem áll az alperes tulajdonában, vagy azt elidegenítette, akkor szerződésszegést követett el. Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a szerződésnek a jogszabály megkerülése folytán fennálló semmisségére történt hivatkozást is. Kifejtette, hogy kötelező szerződéskötési előírás hiányában a felek nem kötelesek egy adott jogszabályi háttér mellett szerződést kötni, ezért nem csalárd az a magatartás, ha a felek a szerződést csak valamelyikük, vagy mindkettőjük által kedvezőnek tartott jogi szabályozás keretei között kötik meg. Az pedig fogalmilag kizárt, hogy még hatályba nem lépett jogszabály megkerülését jelentse egy adott szerződés megkötése. A kötelező közbeszerzés szabályainak mellőzésében megnyilvánuló, az alperes által hivatkozott jogszabály megkerülésének vizsgálatára pedig a bíróságnak a fentebb már kifejtett indokok alapján nem volt hatásköre. Az alperes a .../1995. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet 10/F. §
(1)és
(5)bekezdésével összefüggésben a jogszabálysértés mellett a jogszabály megkerülésére is hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a hivatkozott jogszabályok megszegésének tényét megállapította, ezért rámutatott, hogy azokat egyidejűleg nyilvánvalóan nem kerülhették meg a felek. A konkrét jogszabályhely megjelölése hiányában az elsőfokú bíróság nem vizsgálta az alperesnek a .../
  1. (10.15.) Főv. Kgy. rendelet megkerülésére való hivatkozását. A szerződés jóerkölcsbe ütközése folytán fennálló semmisségére vonatkozó alperesi hivatkozásokat sem találta alaposnak az elsőfokú bíróság. A szerződés jellegéből eredő az a körülmény, hogy az alperesnek nem lehet befolyása a bevételek alakulására, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem sérti a jóerkölcsöt arra is figyelemmel, hogy a szerződés 4.2.
  2. pontjában meghatározott minimum évi 45 000 000 Ft + áfa összeg biztosítja az alperes jogainak a védelmét. Az elsőfokú bíróság nem találta sem szokatlannak, sem a jóerkölcsöt sértőnek az alperes oldalán valóban korlátként jelentkező, az 50 méteres körzeten belüli reklámcélú hasznosítás tilalmát megfogalmazó kikötést sem. Az pedig, hogy ezt a korlátozást ellensúlyozza-e valamilyen, az ellenszolgáltatásban megnyilvánuló előny, a szerződés feltűnő értékaránytalanságára történt hivatkozás keretében vizsgálandó. A kirívóan hosszú időtartam mellett a rendes felmondási jog kizárása az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mindkét felet sújtó rendelkezés, másrészt pedig a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy ha a tartós jogviszonyban bekövetkezett valamely lényeges változás sérti a felek jogait, akkor a fél a bíróságtól kérje a szerződés módosítását. Az elsőfokú bíróság alaptalannak minősítette azt az alperesi hivatkozást is, miszerint az alperesnek nem volt módja a bevételek ellenőrzésére. A szerződés 4.2.
  3. pontja szerint a felperes köteles az ezzel való elszámolásra, amelynek az évenkénti megtörténtét az alperes nem is vitatta a perben, másrészt a szerződés 4.2.
  4. pontja kifejezetten biztosítja az alperes részére az ellenőrzést. Azt az alperesi hivatkozást pedig, miszerint jóerkölcsbe ütközik az, hogy azokra a szerződés 3/A. számú mellékletében meghatározott hirdetőoszlopokra nézve is határoztak meg ellenértéket, ahol új telepítés nem történt, az elsőfokú bíróság nem a jóerkölcsbe ütközés, hanem a feltűnő értékaránytalanság körében vizsgálta. A használati díj kirívóan alacsony mértékére történt alperesi hivatkozást pedig az rPtk.
  5. §
(2)bekezdésében szabályozott megtámadási okként vizsgálta meg az elsőfokú bíróság. E körben az alperes nem azt állította, hogy a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás feltűnően alacsony, hanem arra hivatkozott, hogy ha az ellenszolgáltatás értékéből kiesik a lehetetlen szolgáltatásnak minősülő, a vállalt hirdetések 434 000 000 Ft + áfa értéke, ennek következtében válik a szerződéses ár feltűnően értékaránytalanná. A felperes által vállalt hirdetések nem teljesítése ugyanakkor a szerződésszegés körében vizsgálható, a szerződés megtámadására nem adhat alapot. Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy az alperesnek a feltűnő értékaránytalanságra alapított szerződés megtámadása elkésett az rPtk. 236. §
(1)és
(2)bekezdés c) pontja értelmében, mivel nem fogadta el azt az alperesi hivatkozást, miszerint a megtámadási okról csupán a felperesnek a viszontkeresetre tett ellenkérelme kézhezvételével szerzett tudomást. Az elsőfokú bíróság megvizsgálta azt is, hogy a szerződéskötés elhúzódása eredményezte-e annak jóerkölcsbe ütközése megállapíthatóságát. A szerződés tárgyára, az ellenértékként biztosítandó hirdetési jogra, valamint az egyes oszlopok esetében a műszaki egyeztetés szükségességére tekintettel nem találta ezt sem megállapíthatónak. Mindezen indokok alapján az elsőfokú bíróság, mint alaptalant elutasította az alperesnek a perbeli szerződés érvénytelensége megállapítására irányuló viszontkereseti kérelmét. Ezt követően az elsőfokú bíróság a szerződést felmondó nyilatkozat érvénytelenségének, illetve hatálytalanságának megállapítására irányuló kereseti kérelmet vizsgálta meg. Az rPtk. 321. §
(1)bekezdése, a szerződés kifejezett rendelkezése, és az rPtk. 431. §
(1)bekezdése alapján azt a jogkövetkeztetést vonta le, hogy a szerződés felmondásának a lehetősége a perbeli esetben csak az azonnali hatályú felmondás gyakorlásában állhat. A haszonbérlet szabályai közül az rPtk. 457. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontjai határozzák meg az azonnali hatályú felmondás eseteit, illetve az rPtk. 461. §
(1)bekezdésének utaló szabálya folytán alkalmazandó dologbérlet szabályai közül az rPtk. 425. §
(2)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontjai. Az alperes a felmondás indokaként a jogszabályokban megjelölt esetekre nem hivatkozott, a szerződésellenes használatra hivatkozva pedig az azonnali hatályú felmondás joga csak az ilyen használat megszüntetésére irányuló felszólítás, figyelmeztetés eredménytelensége esetén gyakorolható. Az elsőfokú bíróság a .../2013. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet 20. §
(1)bekezdés d) pontja alapján is lehetőséget látott a szerződés rendkívüli felmondással történő megszüntetésére, ugyanakkor a rendelet 20. §
(1)bekezdés c) pontjában szabályozott esetre történt hivatkozás alapján nem találta azt megállapíthatónak, mivel ez utóbbi rendelkezés vis maior, illetve a felektől független körülmények esetére írja elő a szerződés megszűnését. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés 2.
  1. pontja nem felmondási okot, hanem a hirdetőoszlop kihelyezésére irányuló kötelezettség megszegése esetére a szerződés megszűnésének speciális esetét tartalmazza. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperest jogszabály alapján a megfelelő magatartásra vonatkozó felhívást követően azonnali hatályú felmondási jog illeti meg a dolog rongálása, szerződésellenes használata, a dolog épségének veszélyeztetése, a bérleti díj, vagy a közterhek meg nem fizetése esetén, valamint a .../
  2. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet értelmében felhívás nélküli, rendkívüli felmondási jog illeti meg a tulajdonosi hozzájárulásban foglaltaktól eltérő használat, vagy a közterületre vonatkozó jogszabályok megsértése esetén. Az alperes ezek közül az okok közül szerződésszegésre és a tulajdonosi hozzájárulásban foglaltak megszegésére hivatkozott. Miután a szerződésnek a vitás kérdések elsődlegesen tárgyalásos után történő rendezését előíró 5.
  3. pontjában foglaltak megszegéséhez a szerződés nem fűzi a rendkívüli felmondás kizártságának a jogkövetkezményét, ezért ennek a szerződéses kikötésnek a megsértése bár szerződésszegés, de nem érinti az alperes rendkívüli felmondáshoz való jogát. Az elsőfokú bíróság az rPtk.
  4. §
(3)bekezdésének rendelkezésére tekintettel elsődlegesen a felperesnek a felmondó nyilatkozat hatálytalansága megállapítására irányuló keresetét vizsgálta meg. Az rPtk. 457. §
(3)és
(4)bekezdései alapján a felperes
  1. november 2-án kelt levele és az annak faxon való megküldését igazoló nyugta alapján azt állapította meg, hogy a felperes a felmondás
  2. október 29-ei átvételéhez képest 3 napon belül közölte az alperessel azt, hogy nem fogadja el a felmondást. Hivatkozott az rPtk.
  3. §
(1)bekezdésének a rendelkezésére, miszerint a szerződéses nyilatkozat a megérkezéssel hatályosul, és nem találta alaposnak azt az alperesi állítást, miszerint csak a nyilatkozat postai úton történő megküldéséhez fűzhető a megérkezés hatálya, illetve hogy a megérkezés szempontjából az alperesi iktatási, iratkezelési szabályokat kell alkalmazni. Megállapította, hogy mivel az alperes a felperesi válasz megérkezését követő 8 napon belül nem érvényesítette bírói úton az igényét, ezért a felmondása az rPtk. 457. §
(3)bekezdése szerint hatálytalannak minősül. Az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges kereseti kérelme alapján megvizsgálta a felmondó jognyilatkozat érvényességét is. E körben elsődlegesen azt a kérdést vizsgálta meg, hogy a szerződés alapján a felperest a hirdetőoszlopok elhelyezésére vonatkozóan csak jogosultság, vagy erre irányuló kötelezettség terhelte-e. A szerződés 2.3., 2.
  1. és 3.
  2. pontjai, valamint a szerződés célja alapján a hirdetőoszlopok elhelyezése a felperest megillető jogosultság és egyúttal kötelezettség is volt. Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta azt a felperesi hivatkozást, miszerint azonnali hatályú felmondás keretében az alperes alappal csak olyan okokra hivatkozhatott, amelyekről közvetlenül a felmondás előtt szerzett tudomást, ellenkező esetben joggal való visszaélésnek minősül a felmondási jog késedelmes gyakorlása. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság csak azokat a felmondási okokat vizsgálta érdemben, amelyek tekintetében megállapítható, hogy azokról az alperes nem tudott korábban, és az rPtk.
  3. §
(1)bekezdésének megfelelő eljárása mellett sem kellett, hogy azokat észlelje, illetve amelyeket a felmondólevélben is közölt a felperessel. A légszennyezettséget mérő oszlopokkal összefüggésben a felek levelezése alapján azt állapította meg, hogy a műszaki lehetőségekre tekintettel a perbeli szerződés úgy módosult, hogy a felperes a légszennyezettséget más adatok átvételével bemutató oszlopokat volt köteles telepíteni, az alperes ezt a teljesítést szerződésszerűként elfogadta, a felperes teljesítése ez okból nem szerződésszegő. Abban az esetben, ha nem lenne megállapítható a szerződés módosítása, az alperes a felperes teljesítését e körben kifejezetten vizsgálta (
  1. szeptember 14-ei levél), ezért legkésőbb ekkor, illetve a felperesi teljesítés szükségszerű ellenőrzése során tudomást kellett szereznie a teljesítés módjáról. Ugyanígy, a felek közötti levelezés igazolja azt, hogy az internetes hozzáférést biztosító oszlopok helyett wifi zónák kialakításával elhelyezett oszlopok is a felek akaratával megegyező, szerződésszerű teljesítésnek minősülnek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes teljesítése megfelelt a szerződés 1.
  2. pontjában előírt, a technológiai fejlődésnek megfelelő teljesítésnek is. E vonatkozásban is érvényes az a megállapítás, miszerint az alperes a 2011 szeptemberében kezdeményezett ellenőrzése, vagy az ezt követő későbbi, szükségszerű ellenőrzései során tudomást kellett, hogy szerezzen a teljesítésnek erről a módjáról, a helyszíneiről, ezért az évekkel később erre hivatkozással gyakorolt azonnali hatályú felmondás joggal való visszaélést valósít meg. Az alperes felmondási okként jelölte meg azt, hogy a wifis oszlopok „egy része" hiányzik. A perbeli adatok szerint azonban a szerződés szerinti 25 db wifis kapcsolatot biztosító oszlop kihelyezése megtörtént, csupán a kihelyezés megfelelő helyszíne volt vitás. Ezt a felmondási okot az elsőfokú bíróság a beazonosíthatóság hiánya miatt nem találta alaposnak, azon túl, hogy az alperes az erről történt tudomásszerzését követően nem élt az azonnali hatályú felmondás jogával. A wifis kapcsolat minőségével összefüggő problémákról az alperesnek nem kellett évekkel a felmondást megelőzően tudomással bírnia, ez a hibajelenség csak később keletkezett, azonban az erre alapított felmondás sem lehet alapos. A szerződés 3.
  3. pontja ugyanis a karbantartási kötelezettség teljesítésére vonatkozó felhívás eredménytelensége esetére nem a szerződés azonnali hatályú felmondását, hanem azt teszi lehetővé, hogy a bérbeadó a bérlő kárveszélyére és költségére végezze el a javítást. A bérlet általános szabályára alapítva a bérbeadó akkor élhet az azonnali hatályú felmondással, ha előtte felszólította a bérlőt a szerződésellenes teljesítés megszüntetésére, ilyen felszólítást azonban nem tartalmaztak az alperes
  4. május 29-én és
  5. június 30-án írott levelei. Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a szerződésnek a fontos közérdekre hivatkozással történő felmondását is, egyrészt, mert erre alapított felmondási lehetőséget nem biztosít a szerződés, másrészt a .../
  6. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet hivatkozott
  7. §
(1)bekezdés c) pontja sem felmondási okként, hanem vis maior jellegű események bekövetkezésekor a szerződés megszűnésének eseteként szabályozza ezt. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy ha a korábban kialkudott szerződéses feltételeket az alperes utóbb kedvezőtlennek ítéli, a tartós jogviszonyban a körülmények megváltozására hivatkozással kérheti a bírói úton történő szerződésmódosítást, de fontos közérdekre hivatkozva nem szabadulhat a kötelemből. Mindezen indokok alapján azt állapította meg, hogy az alperes által közölt, és a perben vizsgálható felmondási okok megalapozatlanok, ezért - amennyiben a felmondás hatályos - úgy a felmondás érvénytelenségét kellene megállapítani, de mivel a felmondást hatálytalannak találta, ezért nem határozott külön az érvénytelenség kimondásáról. Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a felperes további kereseti, illetve az alperes további viszontkereseti kérelmeit is, és elutasította azokat. A felperesnek a szerződés szerinti közterület használati jogosultsága megállapítására irányuló kereseti kérelmével összefüggésben kifejtette, hogy nem áll fenn a perbeli esetben a Pp. 123. §
(3)bekezdése szerinti feltétel, az alperessel szembeni jogvédelem szükségessége. Ugyanez okból utasította el a felperesnek arra irányuló keresetét, hogy a bíróság kötelezze az alperest arra, hogy biztosítsa a felperesnek a szerződésből eredő használati jogai zavartalan gyakorlását. Alaptalannak találta, és elutasította a felperesnek az alperesnek az oszlopok elbontásától történő eltiltására, illetve az alperes biztosítékadására kötelezésére irányuló kereseti kérelmét is. Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta az alperes birtokvédelmi kérelemnek minősülő, a felperesnek a közterület használati jogok gyakorlásától való eltiltására irányuló viszontkereseti kérelmét is. A felperesnek az alperes tulajdonában álló közterületeken érvényes és hatályosan fel nem mondott szerződés alapján áll fenn a birtokláshoz való jogot biztosító használati joga, birtoklása nem jogalap nélküli, ezért az alperes a Ptk. 5:
  1. §-a alapján alaptalanul kért birtokvédelmet. Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy mint szükségtelent mellőzte a felperesnek a szerződésszerű teljesítés, illetve a bontásból eredő károk megállapítása érdekében szakértő kirendelése iránti bizonyítási indítványát, csakúgy, mint a felperes tanúmeghallgatási indítványait, ugyanis a szerződés módosítására vonatkozóan a felek közötti szerződéses gyakorlatot a felek levelezéseiből megállapíthatónak találta. Az alperes bizonyítási indítványai közül az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes kötelezését az általa biztosított kedvezmények alapdokumentumainak, a kedvezmények biztosítása tárgyában kötött szerződéseknek a becsatolására, mivel ezeket a körülményeket nem kellett a perben vizsgálnia. Hangsúlyozta, hogy bizonyításnak egyébként is csak megtett tényállítás igazolása céljából lehet helye. Részletesen megindokolta, hogy miért nem találta alaposnak a felperesnek a
  2. számú tárgyalási jegyzőkönyv
  3. oldalán rögzített eljárási kifogását, illetve miért tagadta meg a
  4. számú tárgyalási jegyzőkönyv
  5. oldalán rögzítetten a felperesi jogi képviselő által elmondottak jegyzőkönyvbe foglalását. Indokát adta annak is, hogy miért nem találta alaposnak az alperesnek a
  6. sorszámú beadványban megfogalmazott, valamint a
  7. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  8. oldalán rögzített eljárási kifogásait. Az elsőfokú bíróság mindezen indokok alapján ítéletével megállapította, hogy az alperes
  9. október 22-én kelt, a felek között
  10. szeptember 28-án megkötött, utcabútorok telepítéséről, üzemeltetéséről és reklámcélokra történő hasznosításáról szóló szerződést felmondó nyilatkozata hatálytalan. A felperes ezt meghaladó kereseti kérelmét és az alperes viszontkeresetét elutasította. A peres feleket a kereseti kérelem és a viszontkereset vonatkozásában megállapítható pernyertességük és pervesztességük arányában kötelezte a perköltség megfizetésére akként, hogy kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére - az
  11. sorszámú kijavító végzés szerint - 5 310 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy ezt meghaladóan a felek a perben felmerült költségeiket maguk kötelesek viselni, az alperes illetékmentessége folytán pedig a le nem rótt 1 500 000 Ft eljárási illeték az állam terhén marad. Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes valamennyi kereseti kérelmének elutasítását, és az alperes viszontkeresetének helyt adva kérte a perbeli szerződés érvénytelenségének megállapítását, valamint a felperes eltiltását a keresetlevél F/
  12. számú mellékletében meghatározott utcabútorok által elfoglalt közterületek birtoklásától, használatától és hasznosításától a felperes perköltség viselésére kötelezése mellett. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasítását kérte azzal, hogy az ítélőtábla írja elő az elsőfokú bíróságnak azt, hogy vizsgálja meg az érvénytelenségi okokat, valamint a felmondás érvényességét is arra tekintettel, hogy a felmondás nem hatálytalan. Kérte annak elrendelését is, hogy a megismételt eljárást az elsőfokú bíróság másik tanácsa folytassa le. Kérte az elsőfokú bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés hatályon kívül helyezését arra tekintettel, hogy az elrendelésének indoka nem áll fenn. Az elsőfokú bíróságnak az eljárás Pp.
  13. §
(2)bekezdése szerinti megismétlését megalapozó eljárási szabálysértéseként arra hivatkozott, hogy:
  1. Az elsőfokú bíróság nem bírálta el az alperes által a ...7/
  2. (05.15.) Főv. Kgy. rendelet
  3. §
(1)bekezdésének, és a .../
  1. (06.21.) Főv. Kgy. rendelet
  2. §
(1)bekezdésének megsértése, valamint a kötelező versenyeztetési eljárás jogtalan mellőzése miatt bejelentett semmisségi kifogást.
  1. Nem vizsgálta a fontos közérdek miatti szükségszerűségen alapuló felmondási ok, illetve bontó feltétel fennállását, és
  2. az egyes felmondási okok érvényességét sem (az oszlopok egy részének hiányát, az engedélyezettől eltérő hirdetőoszlopok kihelyezését, tulajdoni hozzájárulás nélkül oszlopok elhelyezését, valamint felszólítás ellenére a karbantartási és javítási hiányok megszüntetésének elmulasztását),
  3. eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság az alperes kifejezett kérése ellenére nem küldte meg a felperes
  4. sorszám alatt érkeztetett beadványát. Fellebbezési hivatkozása szerint az eljárásnak a Pp.
  5. §
(3)bekezdése alapján történő megismétlésére azért van szükség, mert a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges a szerződés érvényessége, a semmisségi kifogások, a szerződés megtámadása, a megtámadási határidő elmulasztásának kimentése, a megtámadás kifogás útján történő érvényesítése, valamint a felmondás érvényessége vonatkozásában. Érdemi fellebbezési hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a perbeli szerződést haszonbérleti szerződésnek. Megismételte, hogy a perbeli komplex jogviszonyban az alperes a szolgáltatási elemet tartja hangsúlyosnak, mivel a szerződés és a felperes saját becslése alapján meghatározott szolgáltatási értékek figyelembevétele mellett megállapítható, hogy a szerződés elsődlegesen a felperes által az alperes részére nyújtandó hirdetési szolgáltatásra jött létre. A közterület használati elem a szerződéses jogviszonyban csupán másodlagos, és arra a Fővárosi Önkormányzat .../2013. (03.08.) Főv. Kgy. rendelete, valamint az .../1995. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet szabályai az irányadóak. A haszonbérleti szabályait tehát csupán kiegészítő jelleggel, a felek szerződéses akaratának és az önkormányzati rendeletek sérelme nélkül lehetett volna alkalmazni. Az elsőfokú bíróság a felek akaratával szemben, az irányadó jogszabályokat mellőzve tekintette a perbeli szerződést teljes egészében haszonbérleti szerződésnek, és ezért tévesen jutott arra a következtetésre, hogy alkalmazható az rPtk. 457. §
(3)bekezdése. Az érvénytelenség megállapítása iránti viszontkereset keretében hivatkozott, a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződéses feltétel miatti semmisség körében álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg mind a peres felek szerződéskötéskori akaratát, mind pedig az alperes által érvényesített semmisségi kifogás alapját. A felek szerződéskötéskori akarata a .../
  1. (04.29.) Főv. Kgy. határozat, a pályázati felhívás, a felperes pályázata, valamint a peresített szerződés preambuluma alapján egyértelműen az volt, hogy a ...-i Önkormányzat tulajdonában lévő közterületek rendjét javítsák, egységes utcabútorokat alakítsanak ki. A szerződés szerint a felperes köteles volt a fővárosi közterületek állapotát és rendjét javítani egységes utcabútorok kialakításával, valamint az utcabútoroknak a meglévő helyszíneken az ott lévő oszlopok folyamatos cseréjével történő telepítésével, illetve újonnan meghatározandó helyszíneken történő telepítésével. A telepítést, illetve a cserét megelőzően a felperes köteles volt az alperessel egyeztetni egyrészt a helyszín meghatározása, másrészt pedig a kihelyezésre kerülő oszlopok számának, pontos helyének és típusának meghatározása körében. Az adott évi telepítések pontos helyét, az oszlopok számát és típusát a felek évente telepítési lista elfogadásával voltak kötelesek egyeztetni. Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint a felperes szolgáltatása már a szerződés megkötésekor lehetetlen volt, ugyanis lehetetlen a közterületek állapotát és rendjét javítani és megteremteni az egységes utcabútorzatot a ténylegesen már telepített hirdetőoszlopok megtartásával. Előadta, hogy a felperes összesen 517 db helyszínen az alperes hozzájárulása nélkül tartotta a hirdetőoszlopait, erre tekintettel pedig megállapítható az alperes szerződést felmondó nyilatkozatának érvényessége. Ugyancsak tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a külföldi hirdetési jog vonatkozásában sem állapította meg azt, hogy a felperes lehetetlen szolgáltatásra vállalt kötelezettséget. A felperes ugyanis a szerződés megkötésekor nem rendelkezett olyan hirdetési joggal külföldön, amelyet az alperes részére biztosítani tudott volna. E körben fenntartotta a
  2. június 29-én kelt nyilatkozatában foglaltakat. A felperes olyan jogot kívánt átruházni, amellyel saját maga sem rendelkezett, a perben meg sem kísérelte bizonyítani azt, hogy a perbeli szerződés időtartama alatt hirdetési joggal rendelkezett az eA., illetve az A. Csoport valamely cégétől származtatott jogán, illetve hogy maga az eA., illetve az A. Csoport valamely cége rendelkezett a perbeli szerződésben biztosítani vállalt hirdetési joggal. Az elsőfokú bíróságnak ezért azt kellett volna vizsgálnia, hogy a felperes a szerződés megkötésekor rendelkezett-e a szolgáltatás tárgyával, amelynek biztosítására kötelezettséget vállalt. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság csak a szerződés jogszabályba ütközése körében vizsgálta, a lehetetlen szolgáltatásra irányultság vonatkozásában nem értékelte azt, hogy a ... körúti oszlophelyszínekre nem vonatkozott a pályázat, vagyis lehetetlen szerződést kötni olyan helyszínre, amelyek nem voltak a pályázati felhívás részei. Az elsőfokú bíróság súlyos jogszabálysértéseként jelölte meg azt, hogy bár ítélete indokolásában kimondta, hogy a perbeli pályázati eljárásra a régi Kbt. szabályozása az irányadó, mégis döntése indokolásában felhívta az új Kbt.
  3. §-ának a rendelkezését is, és a két jogszabályhely alapján tévesen állapította meg azt, hogy a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértésére alapított polgári jogi igények érvényesíthetősége vonatkozásában a régi Kbt. és az új Kbt. azonos rendelkezéseket tartalmaz. Hivatkozott a közbeszerzésekről szóló
  4. évi CXIX. törvény (új Kbt.)
  5. §-ához fűzött miniszteri indokolására, amely szerint az
  6. évi XL. törvény (régi Kbt.) nem zárta ki a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt semmis szerződés érvénytelenségének a polgári perben történő megállapítását. E körben hivatkozott a régi Kbt.
  7. §
(9)bekezdése rendelkezésére is. Mindezen indokok alapján az elsőfokú bíróságnak érdemben kellett volna vizsgálnia a régi Kbt. jogtalan mellőzése, mint jogszabályba ütközés miatt bejelentett semmisségi okot. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy a peresített szerződés megkötését közbeszerzésnek kellett volna megelőznie, amit bizonyít a felperesnek, mint ajánlattevőnek a pályázat
  1. számú mellékletét képező nyilatkozata, amelyben hivatkozik a közbeszerzési törvényre is, valamint a felperes pályázatának
  2. számú melléklete is. Az elsőfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértéseként jelölte meg azt, hogy mind a .../
  3. (03.08.), mind a .../
  4. (10.20.) Főv. Kgy. rendeletet az államháztartásról szóló
  5. évi XXXVIII. törvénnyel (Áht.) összhangban vizsgálta, holott ezeket a rendeleteket a ...-i Önkormányzat Közgyűlése eredeti jogalkotói hatáskörében hozta. Kifejtette, hogy a .../
  6. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet, illetve a .../
  7. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet által szabályozott pályáztatási eljárás nem azonos az Áht. végrehajtására kiadott önkormányzati rendelet (.../
  8. (06.21.), .../
  9. (05.15.) Főv. Kgy. rendelet) szerinti versenyeztetési eljárással. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy az Áht. szerinti versenytárgyalásnak megfelelt az .../
  10. (10.20.), a .../
  11. (10.20.), valamint a .../
  12. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet szerinti pályáztatási eljárás. A kötelező versenyeztetési eljárás elmaradása pedig a peresített szerződés semmisségét eredményezi. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el a kötelező versenyeztetési eljárás jogtalan mellőzése miatt bejelentett semmisségi kifogását. Rámutatott, hogy a Kúria 2/
  13. (VI.28.) PK véleményének
  14. a) pontja szerint a bíróságnak a nyilvánvaló semmisséget hivatalból kell észlelnie. Azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta az alperesnek ezt a semmisségi kifogását megsértette a kérelemhez kötöttség elvét, és az ítélet teljességének elvét is, ez az eljárási szabálysértése pedig a per kimenetelére lényeges kihatással volt, mivel a felperes keresetének elutasítását kellett volna, hogy eredményezze. Fellebbezési hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság okszerűtlen és hibás következtetésre jutott, amikor azt állapította meg, hogy a pályázati eljárás eredménytelenségét nem lehet megállapítani, mivel a meghosszabbított határidőben megtörtént az elbírálás. A határidőt meghosszabbító .../
  15. (06.24.), illetve .../
  16. (08.31.) számú határozatok is jogszabályba ütközőek, ezért semmisek voltak, mivel a .../
  17. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet 10/F. §
(1)bekezdése csak egy, indokolt esetben teszi lehetővé az elbírálási határidő meghosszabbítását. Jogszabályba ütköző, ezért semmis döntésre pedig nem lehet jogot alapítani, az joghatás kiváltására alkalmatlan. A semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazásánál pedig annak nincs jelentősége, hogy a semmisségi ok bekövetkezése valamely félnek felróható-e. Az elsőfokú bíróságnak ezért azt kellett volna megállapítani, hogy a pályázati eljárás ex lege eredménytelen, ennek jogkövetkezménye pedig a megkötött szerződés semmissége. E körben hivatkozott a Kúriának a BDT 2004.
  1. számon közzétett eseti döntésében írtakra, amely szerint a szerződés megkötését megelőző eljárás formai szabályainak a megsértése akkor eredményezi a szerződés semmisségét a jogszabály sérelme miatt, ha ezt a jogkövetkezményt a versenyeztetésről rendelkező külön jogszabály kifejezetten előírja. Ez azt jelenti, hogy a jogszabályok megsértése esetén elsődlegesen azt a jogkövetkezményt kell alkalmazni, amelyet az adott jogszabály a megsértés esetére előír, ez pedig a pályázati eljárás eredménytelensége. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a pályázati eljárás során megsértették az elbírálás és a szerződéskötés szabályait is, a két jogsértés jogkövetkezménye között azonban nem tett különbséget a Kúria EBH 2004.
  2. számú eseti döntésében írtak szerint. Azokra a szabálytalanságokra (elbírálás késedelme), amelynek jogkövetkezményét maga a jogszabály határozza meg, nem vonatkozik a Kúria döntésének
  3. mondata, miszerint a pályáztatási szabályok megsértése önmagában - ha az annak alapján létrejött szerződés tartalma, az abban vállalt feltétel nem ütközik jogszabályba - nem eredményezi a szerződés semmisségét. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor mind a két jogsértést ugyanúgy kezelte. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróságnak a Szent István körúti 6 db helyszínnel kapcsolatos döntését is. E körben előadta, hogy az ajánlati dokumentáció és annak két melléklete, a pályázati felhívás és az alperes tulajdonában lévő közterületek jegyzéke együttesen alkották a pályázati felhívás anyagát. A pályázat tárgyát csupán azok a közterületek képezhették, amelyek szerepeltek az alperes tulajdonában lévő közterületek jegyzékében. A perbeli szerződés kiterjed azonban azokra a Szent István körúti oszlophelyszínekre is, amelyek nem képezték a pályázat részét, mivel nem szerepeltek az ajánlati dokumentáció mellékletében. Az itt fel nem sorolt helyszínekre megkötött szerződés tehát lehetetlen szolgáltatásra irányuló, és egyúttal jogszabályba is ütközik, mivel a kötelező pályáztatás mellőzésével kötötték ezekre a helyszínekre a szerződést. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben is, miszerint jogszabály megkerülése csak hatályban lévő jogszabályok esetén értelmezhető. Kifejtette, hogy minden olyan esetben, amikor a kifejezett jogszabályba ütközés bármely okból nem állapítható meg, azonban a szerződéskötés folyamatát nyilvánvalóan az a csalárd célzat motiválta, hogy az adott jogszabályt ne kelljen figyelembe venni, úgy alappal merül fel a jogszabály megkerülésére irányultság, mint semmisségi ok. A pályáztatás elrendelésekor az új Kbt. már ismert volt, a felek célzata a szerződéskötés folyamatából következően arra irányult, hogy azt ne kelljen alkalmazni. Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint a régi Kbt. nem zárta ki a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt semmis szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló bírósági eljárás lefolytatását, ebből következően a hatáskör hiánya a régi Kbt. megkerülése tekintetében fel sem merülhet. Az új Kbt.
  4. §-a is csak a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértésére alapított polgári jogi igények érvényesíthetőségének szabja feltételül a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárását, a jogszabály megkerülésére, mint semmisségi okra alapított igényeknél nem. Az elsőfokú bíróság ezért jogellenesen értelmezte kiterjesztően az új Kbt.
  5. §-át. Összefoglalta, hogy a felek a perbeli szerződéskötés folyamatával kikerülték az új Kbt. szabályainak az alkalmazását, csakúgy, mint a régi Kbt.
  6. §
(1)bekezdésének rendelkezését, valamint az .../
  1. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet 6., 7., 8.,
  2. §-át, a .../
  3. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet 3., 5., 6.,
  4. §-át és
  5. számú mellékletét. Amennyiben a felperes nem a jelen pályázat keretében megkötött szerződéssel, hanem az általános szabályok szerint akarta volna a korábban már kihelyezett oszlopaival az alperes tulajdonában álló közterületet továbbra is használni, akkor az .../
  6. (10.20.) és a .../
  7. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet szerint kellett volna eljárnia: és nem élvezhette volna a szerződésben biztosított kizárólagosságot, a közterület használatáért használati díjat az általános szabályok szerint lett volna köteles fizetni, és nem lett volna lehetősége arra, hogy részben hirdetési jog nyújtásával biztosítsa az ellenértéket, illetve a közterület használata legfeljebb 3 évre szólhatott volna. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes ugyanazon jogszabályhelyek vonatkozásában állította a jogszabálysértését, és jogszabály megkerülését is. Pontosította, hogy ezek a kérelmei a jogszabályok mely szakaszaira vonatkoztak, és előadta azt is, hogy a viszontkeresetéhez mellékelt, a vállalkozási és vagyonkezelési ügyosztály vezetője, a jogi ügyosztály vezetője, és az aljegyző által
  8. augusztus 10-én készített ...-.../9/
  9. számú feljegyzés igazolja azt, hogy a szerződés tervezete mennyiben nem felelt meg a B. Városrendezési és Építési Keretszabályzatának, azaz ez utóbbi szabályzat módosítása nélkül nem kerülhetett volna sor a szerződés megkötésére. A feljegyzés bizonyítja a jogszabály megkerülésére irányuló szándékot. Fellebbezési érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a peresített szerződés nem sérti nyilvánvalóan a jóerkölcsöt. Egyenként, és összességében értékelve megállapítható, hogy a társadalom értékítéletét és ezáltal a jóerkölcsöt sérti az a szerződéses feltétel, amely kizárja a rendes felmondás jogát annak ellenére, hogy a szerződés időtartama kirívóan hosszú, függetlenül attól, hogy ez a rendelkezés melyik felet sújtja. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta azt, hogy van-e a rendes felmondás jogát kizáró rendelkezésnek ésszerű indoka. Ugyancsak a jóerkölcsöt sérti az, hogy a szerződés kiterjesztette a tárgyi hatályát a hirdetőoszlopok 50 méteres körzetében lévő közterületekre is azáltal, hogy kizárta azok reklámcélú hasznosításának a lehetőségét. Az elsőfokú bíróság ezt az értékarányosság szempontjából vizsgálta ahelyett, hogy a társadalom értékítélete szerint bírálta volna el. Ugyancsak a jóerkölcsbe ütközőnek tartotta a használati díj mértékének kirívóan alacsony összegben történt meghatározását, különös tekintettel a felperesnek biztosított kizárólagossági jogra, illetve a felperes monopolhelyzetére. Ennek a kérdésnek a vizsgálata során figyelemmel kellett volna lenni arra, hogy a perbeli szerződés szerint a felperes minimum 45 000 000 Ft használati díj volt köteles fizetni, ugyanakkor az általános szabályok szerinti területhasználat esetén 73 000 000 Ft és 125 000 000 Ft közötti díjfizetési kötelezettség terhelte volna. Hangsúlyozta, hogy az általa kifejtett indokok folytán a felperes szolgáltatásainak döntő része csak „látszólagos", ezért nem adhat alapot a közterület használati díj kirívó mérséklésére. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elutasította azt a bizonyítási indítványát, amelyben kérte a felperest kötelezni az általa nyújtott kedvezmények alapdokumentumainak becsatolására. Ezek hiányában az alperes nem tudja megállapítani, hogy a felperes elszámolásai megfelelnek-e a valóságnak. Fellebbezési érvelése szerint az elsőfokú bíróság téves megállapításokat tett az adott helyszíneken ténylegesen már meglévő oszlopok vonatkozásában is. Ismételten vitatta azt, hogy a felek megállapodása magában foglalta volna azt, hogy a 3/A. mellékletben felsorolt oszlopok esetében új telepítés nem történik, ebben az esetben ugyanis az egész szerződés célja, az egységes utcabútorok kialakítása vált volna lehetetlenné, ezáltal pedig a szerződés semmis. Jelezte, hogy az ítélet indokolása nem tartalmazza azt, hogy az elsőfokú bíróság hogyan jutott arra a következtetésre, miszerint a felek az ellenérték meghatározása során tekintettel voltak arra, hogy nem új telepítés történt. Állította, hogy a felperest terhelő ún. többletszolgáltatások függetlenek voltak a felperesnek az oszlopok telepítésére, az egységesség megteremtésére vonatkozó kötelezettségétől, ezért a szerződés értékarányossága a ténylegesen meglévő oszlopok tovább üzemeltethetőségétől független kérdés volt, az elsőfokú bíróságnak is önállóan kellett volna elbírálnia a két kérdést. Sérelmezte, hogy az értékarányosság vizsgálata körében az elsőfokú bíróság nem értékelte azt az alperesi hivatkozást, miszerint a szolgáltatás döntő része tekintetében a felperes olyan magatartást vállalt, ami a szerződéskötéstől függetlenül is már megvalósult, az ezért történő ellenérték kikötése nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik. Ismételten utalt arra, hogy a felperes a külföldi hirdetési felületek biztosításával lehetetlen szolgáltatásra vállalt kötelezettséget. A felperest tehát látszat szolgáltatás terhelte mind az oszlopok telepítésére, mind pedig a külföldi hirdetési jog szolgáltatására vonatkozóan. Hangsúlyozta, hogy az alperes a külföldi hirdetési jog szolgáltatása körében a szerződés feltűnő értékaránytalanságát a szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányultságától függetlenül is állította, és kérte e körben szakértő kirendelését. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el a megtámadás határideje elévülésének nyugvására felhozott menthető okot, nem adta indokát annak, hogy miért nem fogadta el azt, hogy az alperes a felperes viszontkereseti ellenkérelem megnevezésű beadványának kézhezvételéig abban a téves feltevésben volt, hogy a felperes teljesíteni képes a szerződés 4.3.
  10. pontja szerinti vállalását. A téves feltevés tényének és tartalmának bizonyításaként hivatkozott a keresetlevél F/
  11. számú mellékleteként csatolt,
  12. március 11-én kelt főpolgármesteri tájékoztatásra. Hivatkozott több kúriai eseti döntésre is, amely kimondja, hogy az igényérvényesítésben menthető oknak számít, és az elévülés nyugvását eredményezi az, ha a jogosult az igénye érvényesítéséhez nem rendelkezik a megfelelő és teljeskörű tudomással. Abban az esetben, ha a menthető ok fennállása bármely okból nem állapítható meg, úgy az alperes a szerződésnek a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadását kifogás útján érvényesítette, ezért az elsőfokú bíróságnak érdemben kellett volna vizsgálnia a szerződéses szolgáltatások értékarányosságát. Sérelmezte az elsőfokú bíróságnak a felmondással kapcsolatos felperesi kereset tárgyában hozott döntését is. Fenntartotta álláspontját, miszerint a .../
  13. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet
  14. §
(1)bekezdés c) pontja, illetve az .../
  1. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet
  2. §
(1)bekezdés c) pontja - miszerint a területre üzemzavar-elhárítás miatt, vagy egyéb fontos közérdekből szükség van - az alperes számára rendkívüli felmondási lehetőséget biztosít. Ezt az álláspontját igazolja az .../1995. (10.20.) Főv. Kgy. rendeletbe ezt a szabályt beiktató .../2006. (07.14.) Főv. Kgy. rendelet 1. §
(5)bekezdéséhez fűzött indokolás, amely egyértelműen felmondási lehetőségként határozza meg ennek az oknak a fennállását. Az alperes tehát erre hivatkozva alappal élhetett rendkívüli felmondással. Előadta, hogy abban az esetben, ha a terület igénybevételének szükségességét nem lehet felmondási oknak tekinteni, úgy az olyan, jogszabály által meghatározott bontó feltételnek minősül, amelynek a bekövetkezését az alperes a felperessel a felmondást tartalmazó levelében közölte. Az elsőfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértést követett el, amikor az alperesnek ezt a hivatkozását nem bírálta el. Támadta az elsőfokú bíróságnak a felmondó nyilatkozat hatálytalanságát megállapító döntését is. Megismételte, hogy a jogviszony vegyes kötelmi jellegére tekintettel tévesen minősítette az elsőfokú bíróság azt haszonbérleti szerződésnek, és erre tekintettel tévesen állapította meg azt, hogy helye lehet az rPtk. 457. §
(3)bekezdése alkalmazásának. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az elsőfokú bíróságnak a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján utalva a Pp. 130. §
(1)bekezdés f) pontjára is - meg kellett volna szüntetnie, mivel a felperes keresete időelőtti, hiszen a felperes a perindítást megelőzően nem folytatta le a szerződés 5.
  1. pontjában előírt egyeztetési eljárást. Fenntartotta azt az előadását, miszerint a felperes által állítólag
  2. november
  3. napján elküldött telefax üzenetnek az alperesnél semmi nyoma nincsen, az utóbb postai úton megkapott alperesi levél borítéka és az alperesi ügyiratkép pedig egyaránt azt igazolja, hogy a felperes felmondást vitató levele
  4. november
  5. napján érkezett meg az alpereshez. Hangsúlyozta, hogy az alperes szigorú iktatási rendet alkalmaz, az alpereshez címzett minden iratnak nyoma van a nyilvántartásában. Értelmezhetetlennek tartotta az elsőfokú bíróság e körben tett megállapítását, miszerint értékelte a „nyugtán lévő telefonszámokat is". Ezekre nézve egyik fél sem ajánlott fel bizonyítást, a perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy ezek milyen faxszámok lehetnek. Vitatta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint az alperes a felmondás keretében csak olyan okokra hivatkozhat, amelyről közvetlenül a felmondás előtt szerzett tudomást. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a döntését a felperes által hivatkozott BDT2000.
  6. számú eseti döntésre alapította, holott az a döntés azonnali hatályú felmondásra vonatkozik. A jelen esetben azonban az alperes rendkívüli felmondást közölt a felperessel, ami nem azonnali hatályú volt, ugyanis határnapra szólt. A közzétett jogesetbeli tényállás pedig nem volt azonos a jelen perbeli tényállással, az eseti döntés egyértelműen azokra a rendkívüli felmondásokra vonatkozott, amelyek azonnali hatályúak. A perbeli, nem azonnali hatályú rendkívüli felmondásra ezért nem lehetett volna analógiaként alkalmazni azt. Hangsúlyozta, hogy nincs olyan törvényi rendelkezés, amely szerint bizonyos idő elteltével a rendkívüli felmondás lehetősége elenyészik. Az elsőfokú bíróság e körben a munkajog rendkívüli felmondásra irányadó szabályait a polgári jog területén törvénysértő módon alkalmazta. Ismét számba vette a
  7. március 30-án kelt nyilatkozatában már megjelölt felperesi szerződésszegéseket, illetve azt, hogy azokról az alperes mikor szerzett tudomást. A tudomásszerzés időpontja ismeretében pedig megállapítható, hogy attól számított rövid időn belül megtette a szerződést felmondó nyilatkozatát az alperes. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság súlyosan jogsértően értelmezte a GK
  8. számú állásfoglalást is, hiszen az kifejezetten lehetőséget ad arra, hogy ha a fél egyáltalán nem jelöli meg az elállás különös okát, akkor azt utóbb, akár a per során is megjelölje. Ezért nem lehetett volna akadálya annak, hogy az alperes a felmondó nyilatkozatának tartalmát a perben részletesen kifejtse, a felmondást további indokokkal egészítse ki, illetve a jelzett felmondási indokokat konkretizálja, részletezze. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, amikor az egyes felmondási okok érvényességét nem vizsgálta meg, eljárása sértette a Pp.
  9. §
(2)bekezdését, határozata pedig a Pp. 213. §
(1)bekezdését. Vitatta az elsőfokú bíróságnak a légszennyezettségi oszlopokkal összefüggésben elfoglalt álláspontját is. Tagadta, hogy bármikor megállapodott volna a felperessel abban, hogy csupán a légszennyezettséget jelző oszlopokat helyezzen ki, illetve hogy a kombinált oszlopokat az alperes hozzájárulásában foglalt helyszínektől eltérő helyszínekre telepítse. Állította, hogy az alperes soha nem fogadta el szerződésszerűnek a felperes ilyen teljesítését. Utalt a
  1. június 29-én kelt nyilatkozatában kifejtettekre, miszerint az alperes a felperesnek a megkeresésre adott válasza alapján szövegezte meg a
  2. szeptember 14-én kelt levelét, tehát nem lehetett abban a helyzetben, hogy a szerződésszegéseket ekkor felismerje. A ...-i Közgyűlés nem a szerződés átfogó vizsgálatát rendelte el, mivel az csak az internetes és légszennyezés mérő oszlopok telepítésére terjedt ki, illetve más utcabútor szerződés célvizsgálatára irányult. Helyszíni szemlére a vizsgálat során nem került sor. Állította, hogy a felperes a megkeresésre valótlan, vagy megtévesztő - a fellebbezés 41-
  3. oldalán részletesen ismertetett - választ adott, ezért az alperes megalapozottan állította azt, hogy csupán
  4. évben szerzett tudomást a felperes szerződésszegéséről. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy „a peres iratokból kitűnően 2013-ig megtörtént az ellenőrzés befejezése". A felperes erre az elsőfokú bíróság 17-II. számú felhívására készített előkészítő iratának
  5. oldalán hivatkozott, ezt az állítását azonban semmivel nem támasztotta alá. Az alperes a
  6. május 25-én kelt nyilatkozatában határozottan vitatta ezt a tényt, ezt követően a felperes az elsőfokú bíróság
  7. számú tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt felhívására sem csatolt be semmilyen bizonyítékot, bizonyítást nem indítványozott. Az elsőfokú bíróság megsértette a Pp.
  8. §
(3)bekezdését, és
  1. §-át, amikor a felperesnek az alperes által kétségbe vont előadását ítélkezése alapjául fogadta el. Hangsúlyozta, hogy a légszennyezettség mérő oszlopok tekintetében a felperes szerződésszegéseiről a
  2. augusztus
  3. napján kelt felperesi levélből szerzett tudomást. Elismerte, hogy a peres felek közötti levelezés valóban vonatkozott az internetes kapcsolatot nyújtó oszlopokra, azt azonban nem tartalmazta, hogy az internetes terminálok helyett a felperes wifi berendezésekkel szándékozik az oszlopokat kombinálni. Az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a perbeli szerződés 1.
  4. pontjára is e körben, mivel a szerződésnek ez a pontja sem biztosított jogot a felperesnek arra, hogy internetes terminál helyett a kombinált oszlopait wifivel szerelje fel. Az elsőfokú bíróság annak sem adta magyarázatát, hogy mi alapján jutott arra a következtetésre, hogy a wifi zónák kialakítása a technológiai fejlődést szolgálja. A wifi zónák ugyanis csak okos eszközökkel teszik lehetővé az internet elérést, az ilyen saját okos eszközzel nem rendelkező állampolgárok részére nem. Rámutatott, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes konkrétan megjelölte, hogy a felperes mely helyszínekre lett volna köteles internetelérést nyújtó oszlop telepítésére, azonban oda vagy semmilyen oszlopot nem helyezett el, vagy olyan oszlopot rakott, amely sem terminállal, sem wifivel nem rendelkezik. A fellebbezése
  5. oldalán táblázatban foglaltan összegezte, hogy a felperes 3 db helyszínen nem helyezett ki semmilyen oszlopot, 6 db helyszínen internetes elérést még wifi formájában sem biztosító ún. egyszerű oszlopot helyezett ki, míg további 9 db helyszínen nem internetes terminállal kombinált oszlopot, hanem csak wifi berendezéssel ellátott oszlopot telepített. Fenntartotta azt állítását, miszerint a
  6. május 29-ei, valamint a
  7. június 30-ai leveleiben felhívta a felperest az internetes kapcsolatot biztosító 25 db oszlop telepítésére. A wifi kapcsolat minőségét 2015 szeptemberében ellenőrizték, ezért a korábbi felszólító levelek ezekre a hibákra nem térhettek ki, azonban a wifi hiányával vagy elégtelenségével a felperesnek tudomással kellett bírnia. Az alperesnek a felpereshez címzett, az internetes kapcsolat biztosítására történő felszólítása magában foglalja azt is, hogy az internetes kapcsolat használható legyen, ezért az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy az oszlopok tekintetében a felmondási ok nem beazonosítható. Sérelmezte az elsőfokú bíróságnak a fontos közérdekre történő hivatkozás vonatkozásában kifejtett álláspontját is. Állította, hogy a korábban kifejtettek szerint a fontos közérdek olyan bontó feltétel, amelynek bekövetkezésével a szerződés hatálya megszűnik, amit az alperes a felmondást tartalmazó levelében közölt a felperessel. A fontos közérdeket az jelenti, hogy a peresített szerződés fenntarthatatlan részben azért, mert az alperesre nézve egyoldalúan hátrányos, másrészt azért, mert a felperes ezt, a számára kedvező szerződést sem tartotta be. Mindezek az okok eredményezték azt, hogy az alperes nem kívánja továbbiakban a szerződés fenntartását, az ahhoz fűződő jogi érdeke megszűnt, ezért megállapította azt, hogy a jogszabályban (.../
  8. (08.08.) Főv. Kgy. rendelet
  9. §
(1)bekezdés c) pontjában) rögzített bontó feltétel bekövetkezett. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság noha megállapította, hogy a károkozás veszélye nem áll fenn, ezért a felperesnek azt a keresetét, amely az alperesnek az oszlopok elbontásától történő eltiltására irányul, el kell utasítani, mégsem helyezte hatályon kívül az ideiglenes intézkedést, annak ellenére, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelésére éppen a felperest közvetlenül fenyegető kár elhárítása adott alapot. A felperes kárfenyegetettségének hiányát igazolja az is, hogy a felperes a módosított keresetében sem kérte az állítólagos alperesi magatartás következményeként bekövetkezett kárának a megtérítését. Álláspontja szerint a felperesnek a károsodás veszélyére történő hivatkozása nem volt valós, és bizonyosan nem volt közvetlen sem, ezért nem álltak fenn az ideiglenes intézkedés elrendelésének a Pp. 156. §
(1)bekezdésében meghatározott feltételei. Sérelmezte az elsőfokú bíróságnak a felperest a közterületek birtoklásától, használatától és hasznosításától történő eltiltása iránti viszontkereseti kérelmet elutasító döntését is. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság egyetlen, az alperes által szükségesnek tartott bizonyítást sem folytatott le, így nem kötelezte a felperest az európai hirdetési joga meglétét igazoló okiratok benyújtására, holott ezek az okiratok bizonyították volna azt, hogy a felperes szerződésszegést követett el az általa évi 144 000 000 Ft + áfa összegűre becsült külföldi hirdetési kedvezmények szolgáltatásával. Az alperes igazságügyi szakértői vizsgálatot is indítványozott a kedvezmények megállapítására, illetve a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközése, valamint értékaránytalansága bizonyítására. Az elsőfokú bíróság egyik indítványának sem tett eleget. Sérelmezte és iratellenesnek tartotta az elsőfokú ítéletben rögzített azon megállapítást, miszerint „rosszhiszemű pervitelnek tekinthető az, ha a fél a másik fél által igazoltan megküldött küldemény kézbesítését letagadja, és arra, mint nem kézbesített és nem ismert beadványra hivatkozik". Ezt a megállapítást cáfolják a
  1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek. Fellebbezésében panaszt tett a ...-i Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 19.Gpk..../2016/
  2. számú, illetve az 1.Gpk..../2016/
  3. számú, az eljáró bíró kizárását megtagadó végzései ellen is. A panasza körében előadta, hogy a kizárási indítványt elbíráló bíróság nyilvánvalóan nem tanúsított kellő figyelmet a kizárási indítványban és annak mellékleteiben foglaltakra. Ezt mutatja az is, hogy a bíróság a határozatában a
  4. sorszámú jegyzőkönyvet értékelte, holott a perben
  5. sorszámú jegyzőkönyv nem létezik, az alperes a
  6. sorszámú jegyzőkönyvre hivatkozott, és más helyen is felcserélte a peres felek megjelölését. Sérelmezte, hogy a kizárási indítványt elbíráló bíróság az eljáró bírónak a
  7. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt azon megállapítását, miszerint „az alperesi jogi képviselő jórészt valótlanságot állít" úgy értékelte, hogy az eljáró bíró az alperes jogi képviselőjét nem vádolta hazugsággal. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az eljáró bíró kijelentése dehonesztáló volt a számára, mivel a perbeli adatok alapján tényszerűen megállapítható, hogy az alperes nem állított valótlanságot. Az eljáró bíró kifogásolt szóhasználatát a kifogást elbíráló bíróság alaptalanul tekintette egyszerű tájékoztatásnak, és nem értékelte azt, hogy az alperes kérésére az elsőfokú bíró nem jelölte meg, hogy mely alperesi állítást tekintett valótlannak. Álláspontja szerint a kizárási indítványt elbíráló bíróságnak alapos vizsgálatot követően azt kellett volna megállapítania, hogy az alperes jogi képviselője nem állított valótlant, az eljáró bíró kedvezett a felperesnek a nyilatkozata előterjesztésében, és olyan nyilatkozatot is határidőben érkezettnek tekintett, amelyet a felperes meg sem tett, illetve az eljáró bíró nem tudta, vagy nem akarta kifejteni azt, hogy az alperes mely nyilatkozatai valótlanok, mikor járt el rosszhiszeműen a perben. Mindezek megalapozták volna az eljáró bíró kizárását a perből. Álláspontja szerint figyelemmel kellett volna lenni a kizárási indítvány elbírálása során arra is, hogy az eljáró bíró a sajtó nyilvánossága előtt nyilvánult meg ilyen módon, a bíró szavaiból pedig téves következtetést vontak le harmadik személyek és a sajtó munkatársai, és ezt közvetítették az ország nyilvánossága felé. Hangsúlyozta, hogy az eljáró bírónak nem elegendő pártatlannak és elfogulatlannak lennie, de annak is kell látszania. Ugyancsak tévedett a kizárást intéző bíróság, amikor nem tekintette az elfogultság bizonyítékának az eljáró bírónak az iratok kézbesítésére vonatkozó gyakorlatát. Az alperes e körben az elfogultsági kifogásában arra hivatkozott, hogy az eljáró bíró a beadványok benyújtására, kézbesítésére és általában a tárgyalás előkészítésére vonatkozó felhívásait következetesen a felperesnek kedvező módon alakította. Ezt támasztja alá az, hogy miután a bíró tudomására jutott, hogy a felperes az előkészítő iratát közvetlenül küldte meg az alperesnek (
  8. számú jegyzőkönyv
  9. oldal) ahelyett, hogy a felperest kioktatta volna az eljárási jogok helyes gyakorlásáról, miután a felperes periratát joghatályosan benyújtottnak tekintette, elrendelte az iratok közvetlen megküldését, és az alperest vádolta meg rosszhiszeműséggel. Az alperes azért ragaszkodott a törvényszék által érkeztetett és ellenőrzött példányhoz, hogy elkerülje azt, hogy a felperesi beadványt esetleg hiányosan, más tartalommal, vagy mellékletekkel felszerelve kapja kézhez. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alperes rosszhiszemű pervitelének tekintette azt, hogy az ellenfél nem perrendtartásszerű eljárását kifogásolta. A felekkel szembeni kettős mérce a bíró elfogultságát bizonyítja. Sérelmezte a kizárási indítványt elbíráló bíróság álláspontját az eljáró bírónak az alperes perelhúzó magatartásával kapcsolatban tett nyilatkozatáról is. A
  10. számú jegyzőkönyv ugyanis egyértelmű a tekintetben, hogy az elsőfokú bíró a per elhúzódása legfőbb okának tekintette az alperes által előterjesztett újabb és újabb hivatkozásokat. Ez azonban csak akkor hátráltatta volna a per befejezését, ha az alperes a nyilatkozatait határidőn túl nyújtotta volna be. Az alperes azonban mindig betartotta a részére biztosított nyilatkozattételi határidőt. Akkor pedig, ha a bíróság által biztosított határidőt nem lépi túl, fogalmilag kizárt, hogy az eljárása az eljárás elhúzódásához vezessen. Visszautasította a kizárást elbíráló bíróságnak azt a megállapítását, miszerint az érdemi ellenkérelmét, illetve a viszontkeresetet az alperes pertaktikai okokból „csöpögtetve" terjesztette volna elő. Sérelmezte, hogy az eljáró bíró nem kifogásolta azt, hogy a felperes a keresetét hogyan és miként változtatta meg, ugyanakkor az alperesnek a módosított keresetre tett érdemi ellenkérelmét késedelmes előadásnak tekintette. Az eljáró bíró elfogultságának bizonyítékát látta abban is, hogy az eljáró bíró olyan perbeli cselekmény miatt figyelmeztette az alperest a rosszhiszemű pervitel következményeire, amiért a felperest kellett volna megrónia. Az 1.Gpk..../2016/
  11. számú végzéssel összefüggésben sérelmezte, hogy a kizárást elbíráló bíróság azt állapította meg, hogy a csatolt iratok nem utalnak arra, hogy az eljáró bíró indokolatlanul felháborodottan nyilvánult meg az alperes jogi képviselőjével szemben. A kizárási indítványban idézett ... TV online felületen közzétett cikk is az alperes állításait támasztja alá, Megismételte, hogy az eljáró bírónak egyértelműsítenie kellett volna, hogy az alperes miben és mennyiben állított valótlant. Az eljáró bírónak a
  12. március 1-jei tárgyaláson elhangzott, az alperes rosszhiszemű pervitelére vonatkozó figyelmeztetése is az elfogultságát bizonyítja. Az elsőfokú bíróság ugyanis az alperest olyan kérdésben nyilatkoztatta meg, amelyet nem is tárgyalhatott volna mindaddig, amíg a viszontkeresetben előterjesztett, a szerződés semmisségét állító kifogást el nem bírálja. A
  13. március 1-jei tárgyaláson az eljáró bíró egy, már korábban benyújtott, és az első tárgyaláson szóban is előadott érdemi ellenkérelemre vonatkozóan várt volna el további tételes és konkrét nyilatkozatot, amelyet az alperes határidőre, a
  14. április 8-án benyújtott beadványában tett meg. Ezt követően azonban az eljáró bíró már nem foglalkozott a beadvány tartalmával, a
  15. sorszámú végzésében a felperest hívta fel nyilatkozattételre, azt viszont már nem értékelte, hogy a felperes a felhívásnak nem tett eleget. Ezen túl, amikor az alperes sérelmezte, hogy a felperes a
  16. sorszámú végzés ellenére nem nyilatkozott, az eljáró bíró az alperes jogi képviselőjét vádolta meg valótlanság állításával. A kizárást megtagadó határozatban hivatkozott, a felperes
  17. sorszámú beadványával kapcsolatban sérelmezte, hogy ezt a felperesi beadványt az alperes nem kapta meg, annak tartalmát nem ismeri. Az elsőfokú bíróságtól
  18. június 13-án eredménytelenül kérte a felperes
  19. április 26-ai tárgyalást követő beadványainak a megküldését, az elsőfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértéssel ennek a kérelmének nem tett eleget, megsértve ezzel a Pp.
  20. §
(6)bekezdését. A kizárást megtagadó bíróság nem hivatkozhatna olyan periratra, amely az alperes előtt nem ismert, illetve éppen ellenkezőleg, az eljáró bíró elfogultságát kellett volna megállapítani abból a tényből, hogy az alperes kérésére sem adta ki a felperes
  1. sorszámú beadványát az alperesnek. Sérelmezte azt is, hogy a kizárást elbíráló bíróság az 1.Gpk..../2016/
  2. számú végzése indokolásában visszautalt a korábbi kizárási indítvány tárgyában született 19.Gpk..../2016/
  3. számú végzés indokaira, „amelyekkel teljes egészében egyetértett". Az alperes az elsőfokú bíróság kijavító végzése ellen is fellebbezett, elsődlegesen kérte a felperes kötelezését 7 620 000 Ft perköltség megfizetésére, másodlagosan 780 000 Ft-ban kérte megállapítani a felperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét. A ...-i Ítélőtábla a 21.Gf..../2016/
  4. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta azzal, hogy a perköltséget támadó alperesi fellebbezési érvelés vizsgálata az ügy érdemére tartozik. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bírság ítélete fellebbezett részének a helybenhagyását, és az alperesnek a másodfokú perköltség viselésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a perbeli jogviszonyra a haszonbérleti szerződésre vonatkozó szabályozást. Fenntartotta azt az állítását, miszerint a perbeli szerződés érvényes. Külön kiemelte az rPtk.
  5. §
(1)és
(1), valamint 205. §
(3)bekezdésében rögzített, a feleknek a szerződés megkötését megelőzően, valamint a szerződés teljesítése során tanúsított magatartására irányadó elveket, és hangsúlyozta, hogy valamennyi, az alperes által hivatkozott érvénytelenségi ok - amennyiben azok fennállása megállapítható lenne - kizárólag az alperes felróható és rosszhiszemű magatartására lenne visszavezethető. A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződéses kikötésre történt alperesi hivatkozásokkal kapcsolatban előadta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a peres feleknek nem volt olyan szerződéses szándéka, hogy az alperes által hivatkozott, a felperes által közterület használati engedéllyel korábban is használt helyszíneken újra megtörténjen a hirdetőoszlopok telepítése, illetve azt is, hogy egyébként az oszlopok lebontása, újratelepítése sem jelentene fizikai lehetetlenséget. Megismételte, hogy az A. Cégcsoport, illetve az eA. Cégcsoport európai hálózatán keresztül a szerződés megkötésétől kezdve folyamatosan és jelenleg is biztosítani tudja az alperes részére a szerződés 4.3.
  1. pontjában foglalt hirdetési lehetőséget. Egyetértett az elsőfokú bíróság által az alperes viszontkeresetében megjelölt 6, nem az alperes tulajdonában álló helyszín vonatkozásában kifejtett indokolással. Alaptalannak tartotta az alperes fellebbezésében a szerződés jogszabályba ütközése, illetve a jogszabály megkerülésére irányultsága körében előadott hivatkozásokat. Fenntartotta azt az álláspontját, miszerint a perbeli szerződés megkötése nem tartozott az régi Kbt. hatálya alá. Kifejtette, hogy azon túl, hogy a perbeli szerződés nem ütközik a jóerkölcsbe, az alperes által e körben hivatkozott indokok még valóságuk esetén sem teremtenének alapot a szerződés jóerkölcsbe ütközésének megállapítására. Utalt arra, hogy a határozott idejű szerződéseknél általános gyakorlat a rendes felmondás jogának a kizárása, és vitatta, hogy az alperesnek nem lett volna joga a bevételeket ellenőrizni. Állította, hogy a használati díj szerződésben meghatározott összege nem alacsony, és abban az esetben, ha fennállna a feltűnő értékaránytalanság, ez csak a szerződés egy éven belüli megtámadhatóságát eredményezné, amely határidő az elsőfokú bíróság által is megállapítottan már eltelt. Fenntartotta a felmondás hatálytalanná válása körében az elsőfokú eljárásban kifejtetteket. Az elsőfokú bíróság helyesen, a rendkívüli felmondás jogintézményének céljával összhangban foglalt állást akként, hogy az alperes a felmondás keretében kizárólag olyan indokokra hivatkozhatott, amelyről közvetlenül a felmondás előtt szerzett tudomást (BDT 2000.
  2. számú eseti döntés), és a perben csak azok az okok voltak vizsgálhatóak, amelyeket a felmondó levelében közölt. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem követett el szerződésszegést, az alperes által megjelölt valamennyi felmondási ok érvénytelen és megalapozatlan. Alaptalannak tartotta azt az alperesi hivatkozást is, miszerint egyes szerződésszegésekről csak
  3. évben szerzett tudomást, hiszen az alperes az rPtk.
  4. §
(1)bekezdésében szabályozott, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelő együttműködési kötelezettsége alapján köteles volt a szerződést folyamatosan figyelemmel kísérni. E vonatkozásban is utalt az rPtk. 4. §
(4)bekezdésére. Megalapozottnak tartotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint a peres felek közötti levelezés bizonyítja, hogy az alperes szerződésszerűnek fogadta el a felperes teljesítését a légszennyezettséget mutató, valamint a wifi zónákat biztosító oszlopok kapcsán. Az alperes alaptalanul támadta az elsőfokú bíróság ítéletében a fontos közérdekre alapított felmondás körében kifejtetteket is. Előadta, hogy az első fokon eljárt bíró elfogulatlanul, pártatlanul ítélkezett, tárgyalásvezetése korrekt volt, a bíró kizárását megtagadó határozat elleni alperesi panasz, valamint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése esetén annak elrendelésére irányuló alperesi fellebbezési kérelem, hogy a pert más tanács tárgyalja, alaptalan. Kérte az alperesnek az ideiglenes intézkedés hatályon kívül helyezése iránti kérelmének az elutasítását is. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla elsődlegesen az alperesnek a ...-i Törvényszéknek az eljáró bíró kizárását megtagadó két határozata elleni panaszát vizsgálta, mivel annak alapossága az elsőfokú ítéletnek a polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 252. §
(1)bekezdése alapján, a fellebbezési kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélküli hatályon kívül helyezését eredményezné. A Pp. 18. §
(4)bekezdése az eljáró bíró kizárásának megtagadása miatt az ügy érdemében hozott határozat elleni fellebbezésben biztosít panaszjogot. Ebből eredően a panasz elbírálását megelőző, illetve az azt követő tényeket, percselekményeket, hivatkozásokat is értékelni kell. Ebből azonban az is következik, hogy a panasz elbírálása nem a kizárást megtagadó határozatok felülbírálata. Az alperes mindkét kizárási indítványában az eljáró bírónak - a kizárási indítványában megjelölt pervezetésére (tárgyalásvezetésre, rendfenntartásra, tájékoztatásra, tárgyalás előkészítésére és iratkézbesítés körébe tartozó percselekményekre, a felperes előnyben részesítésére, ezáltal „kettős mérce" alkalmazására, az alperesi jogi képviselőre dehonesztáló kifejezés kinyilvánítására) alapítva - az elfogultságát állította. A Pp. 13. §
(1)bekezdés e) pontja szerint az ügy elintézéséből az a bíró van kizárva, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb - a nevesítetteken kívüli - okból nem várható (elfogultság). A Pp. 13. §
(1)bekezdés
  1. a)-
  2. d)pontjaiban meghatározott kizárási okok személyhez kötött, objektív tényekre alapítottak. Az
(1)bekezdés e) pontjában megfogalmazott kizárási ok annyiban különbözik az előző pontokban foglaltaktól, hogy míg azok fennállása esetén a bírót feltétlenül kizártnak kell tekinteni, mert a törvény ilyen esetekben a bíró elfogultságát vélelmezi, addig az elfogultsági kifogás tárgyában való állásfoglalás mindig mérlegelés tárgya. Ha ezt a kizárási okot nem maga a bíró jelenti be, akkor mérlegelés tárgyát képezi a bíró tényleges elfogultságának a megítélése, azonban ennek a relatív kizárási oknak is valamely konkrét, azt megalapozó tényen/tényeken kell alapulnia. Elsődlegesen az érdemi határozat tükrében kell vizsgálni azt, hogy a perben eljáró, érdemi döntést hozó bíró az ügy tárgyilagos megítélésére képes volt-e. E körben a legalapvetőbb kérdés a tényállás megállapítása. A jelen esetben pedig a tényállással összefüggésben az alperes sem állított alapjaiban tévesen megállapított tényeket, annak kiegészítését, módosítását a telefax kézbesítésével, illetve a megtámadás nyugvása körében kérte. A bíró pervezetése csak annyiban adhat alapot az elfogultsága megállapítására, amennyiben az valamely félre egyoldalúan hátrányos, ennek következtében valamely félnek nem teszi lehetővé, vagy korlátozza a Pp. 3. §
(6)bekezdésében biztosított joga gyakorlását, vagy azt eredményezi, hogy a döntés valamelyik fél javára részrehajló. A kialakult bírói gyakorlat szerint nem teszi a bírót elfogulttá az a tény, hogy anyagi, vagy eljárásjogi kérdésben tévedett, és ugyancsak nem ad alapot a bíró elfogultságának megállapítására az, ha korlátozza a jogi képviselőt az ügy szóbeli ismertetésében (BH 1999.142.). A pervezetés, tárgyalásvezetés milyensége az eljáró bíró habitusától is függ. A jelen elsőfokú eljárásban eljáró bíró a Pp. 2. §
(1), 8. §
(1)és
(2), 133. §
(2), 134. §
(1)bekezdése, valamint a kiemelt jelentőségű perek szabályait tartalmazó Pp. XXVI. fejezetében található eljárási szabályok betartásával, a per ésszerű határidőn belüli befejezése érdekében a per során többször tájékoztatta és figyelmeztette a feleket (a felperesi jogi képviselőt például a
  1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  2. oldalán rögzítettek szerint), ezért nem állapítható meg, hogy tárgyalásvezetése az alperesre egyoldalúan hátrányos lett volna. Az elutasított kizárási kérelem tekintetében igénybe vehető jogorvoslat módja arra is lehetőséget nyújt, hogy a másodfokú bíróság a panasz elbírálása során már értékelni tudja azt is, hogy az alperes által hivatkozottak valóban eredményezték-e azt, hogy a bíró nem járt el pártatlanul. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló
  3. évi CLXII. törvény
  4. §
(2)bekezdés e) pontja szerint ugyanis a bíró minden ügyben befolyástól mentesen és részrehajlás nélkül köteles eljárni, a
(4)bekezdés pedig előírja, hogy a bíró az eljárás során köteles az ügyféllel szemben tisztességes és pártatlan magatartást tanúsítani. Az alperesnek az elfogultság körében tett előadását, az állított eljárási szabálysértésekre történő hivatkozását a Pp. 252. §
(1)és
(2)bekezdése alapján is értékelni kellett. Bár az alperes lényeges eljárási és anyagi jogi jogszabálysértést is állított, de azok a kizárási indítványa, illetve az elsőfokú ítélet abszolút okra alapított hatályon kívül helyezésére irányuló kérelme értékelése körében az eljáró bíró felelősségteljes nyilatkozatával szemben nem adnak alapot olyan következtetés levonására, hogy az elsőfokú bíró eljárása és döntése egyoldalú, részrehajló, nem elfogultságmentes volt. A szimpátiából, illetve ennek hiányából, valamint a fél által kifogásolt pervezetésből a bíró elfogultságára alappal következtetni még nem lehet. Ezt követően az ítélőtábla az alperes másodlagos fellebbezési kérelmében megjelölt, álláspontja szerint az elsőfokú ítéletnek a Pp. 252. §
(2)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezésére alapot adó hivatkozásokat vizsgálta meg. Az alperes négy olyan - álláspontja szerint lényeges - eljárási szabálysértést jelölt meg, amelyekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 252. §
(2)bekezdése alapján - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül kell helyezni. Az alperes e körben elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el azt a semmisségi kifogását, miszerint a szerződés sérti a .../1995. (05.15.) Főv. Kgy. rendelet 15. §
(1)bekezdését, illetve a .../
  1. (06.21.) Főv. Kgy. rendelet
  2. §
(1)bekezdését, vagyis jogtalanul mellőzték a kötelező versenyeztetési eljárást. Az alperes viszonkeresetében ennek körében hivatkozott a .../
  1. (06.21.) Főv. Kgy. rendelet szerinti versenyeztetés elmaradása miatti jogszabályba ütközésre, mint semmisségi okra, ha a bíróság azt állapítaná meg, hogy a perbeli esetben nem volt kötelező a közbeszerzési eljárás lefolytatása, és a .../
  2. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet szabályai nem alkalmazandóak. Az elsőfokú bíróság azonban (ítélete indokolása
  3. oldal
  4. bekezdése) a perbeli esetben alkalmazandó jog meghatározása körében rögzítette, hogy a pályázati eljárás kötelezősége, illetve a pályázatra vonatkozó szabályozás tekintetében alkalmazandónak találta az .../
  5. (10.20.) Főv. Kgy. rendeletet és a .../
  6. (10.20.) Főv. Kgy. rendeletet. Megállapította, hogy a közterület hasznosítása szempontjából a .../
  7. (10.20.) Főv. Kgy. rendelet az irányadó, vagyis az alperes viszontkeresetében másodlagosan, feltételesen hivatkozott, a versenyeztetési eljárásra vonatkozó szabályok vizsgálatára nem kellett, hogy sor kerüljön. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a .../
  8. (06.21.) Főv. Kgy. rendelet
  9. §
(1)bekezdése szerint a versenyeztetés megvalósulhat nyilvános vagy zártkörű pályázati eljárás, stb. útján is. A perbeli esetben a felek nem vitásan a szerződést pályázati eljárást követően kötötték meg, azaz ezáltal az alperes által hiányolt kötelező versenyeztetés is megvalósult. Az elsőfokú bíróság tehát nem sértett eljárási szabályt, amikor ítéletének indokolásában nem tért ki az alperes viszontkeresetében hivatkozott ezen jogszabályok megsértésére. Az alperes az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértésként alaptalanul hivatkozott arra is, miszerint a bíróság nem vizsgálta az alperes által felmondási okként, illetve bontó feltételként hivatkozott fontos közérdek fennállása miatti szükségszerűség megállapíthatóságát. Az elsőfokú bíróság - ítélete indokolása
  1. oldal
  2. bekezdésében - kifejtette, hogy nem találta megalapozottnak az alperes hivatkozását arra, hogy a .../
  3. (03.08.) Főv. Kgy. rendelet
  4. § c) pontjának az a rendelkezése, miszerint megszűnik a közterület használati hozzájárulás, ha a területre … egyéb fontos közérdekből szükség van, rendkívüli felmondási lehetőséget biztosít. Az elsőfokú bíróság tehát elbírálta ezt az alperesi viszontkereseti kérelmet, és úgy foglalt állást, hogy ez az alperes által hivatkozott jogszabályhely nem felmondási lehetőséget biztosít, hanem a szerződésnek előre nem látható, a felektől független körülmények alapján történő megszűnéséről rendelkezik. Ezáltal, bár az elsőfokú bíróság kifejezetten nem jelölte meg, hogy az alperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket, mint bontó feltételeket vizsgálta, de az alperes által felhívott rendeleti szabályozást minősítette, így - tartalmilag - állást foglalt a tekintetben is, hogy az alperes az ott szabályozott körülmények bekövetkezésére, mint bontófeltételre nem hivatkozhatott. Az alperes az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését alaptalanul kérte arra hivatkozva is, hogy az elsőfokú bíróság az alperes kifejezett kérelme ellenére nem vizsgálta meg a fellebbezésben megjelölt négy felmondási ok érvényességét. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság ítéletének
  5. oldal
  6. bekezdésében elbírálta az alperes által az oszlopok egy részének hiányában megjelölt felmondási okot, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a felmondási ok a konkrét beazonosíthatóság hiányában nem megalapozott. Ezzel összefüggésben azt is megállapította, hogy az alperes a tudomásszerzést követően nem élt az azonnali hatályú felmondás lehetőségével, hiszen megfelelő eljárása esetén az alperesnek a 2011-es ellenőrzéskor tudomást kellett volna szereznie a wifis oszlopok tényleges helyszíneiről. Az elsőfokú bíróság tehát megvizsgálta, értékelte ezt az alperesi hivatkozást is. Ugyanígy alaptalanul hiányolta az alperes az elsőfokú bíróság vizsgálatát az engedélyezettől eltérő hirdetőoszlopok elhelyezése, a tulajdonosi hozzájárulás hiányában kihelyezett hirdetőoszlopok, valamint a felszólítás ellenére el nem végzett javítási és karbantartási munkák körében. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában (
  7. oldal 2.,
  8. bekezdés) rögzítette, hogy az alperes által a perben hivatkozott felmondási okok közül csak azokat vizsgálta érdemben, amelyeket az alperes a felmondólevelében közölt, és amelyek tekintetében megállapítható, hogy az alperes arról korábban nem tudott. Az alperes a felmondólevélben a felmondás indokaként hivatkozott: - a légszennyezettséget mutató oszlopoknak a tulajdonosi hozzájárulástól eltérő helyszínre történt telepítésére, arra, hogy azok nem felelnek meg a pályázati feltételeknek, - az internetes terminált tartalmazó, kombinált oszlopok helyett wifis internetes elérését biztosító oszlopok telepítésére. Arra, hogy az oszlopok egy része hiányzik, illetve a wifis kapcsolat az esetek többségében nem létesíthető, a jelenleg elvárt technikai színvonalhoz képest jelentősen lassú adatátvitelt tesz lehetővé, - a felperes a neki jelzett karbantartási és javítási hiányosságokat felszólítás ellenére nem állította teljes körűen helyre, valamint - a szerződés fenntartása fontos közérdeket sért. A hatályon kívül helyezési kérelem körében hivatkozott, az engedélyezettől eltérő hirdetőoszlopok kihelyezésére történt alperesi hivatkozást az elsőfokú bíróság érdemben elbírálta (ítélet
  9. oldal 1.
  10. bekezdései), és a peres felek közötti levelezés, valamint a
  11. augusztus 28-ai tulajdonosi hozzájárulás tartalma alapján azt állapította meg, hogy a felperes teljesítése nem minősül szerződésszegőnek, mert a peres felek közötti szerződés - mind a légszennyezettséget mérő oszlopok, mind az internetes hozzáférést biztosító oszlopok vonatkozásában - módosult. Ezzel a felmondási okkal kapcsolatban azt is kifejtette, hogy még abban az esetben sem lenne érvényes ez a felmondási ok, ha a szerződés módosítás tényét nem lehetne megállapítani, mivel az alperesnek a 2011 szeptemberében kezdeményezett, vagy ezt követően szükségszerűen lefolytatott ellenőrzése során tudomást kellett volna szereznie a teljesítés módjáról, az azonnali hatályú felmondás jogát rövid időn belül mégsem gyakorolta. A tulajdonosi hozzájárulás hiányában kihelyezett oszlopokra alapított felmondási ok körében (ítélet
  12. oldal
  13. bekezdés) Az elsőfokú

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.