Bf.581/2017/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés I. fordulat,

(2)bekezdés a) pont), ezért őt 1 év 6 hónap szabadságvesztésre, valamint 200 napi tétel, napi tételenként 3.000,- Ft összegű, végösszegében 600.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben jelölte meg a végrehajtás elrendelése esetén. Rögzítette, hogy az I. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátása lehetőségének legkorábbi időpontja - a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén - a szabadságvesztés büntetés 2/3 részének a kitöltését követő nap. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak következményeiről. Az I. r. vádlottal szemben 300.000,- Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. II. r. vádlott bűnösségét befolyás vásárlása bűntettében (Btk. 298. §

(1)bekezdés a) pont) állapította meg. Ezért a törvényszék 120 napi tétel, napi tételenként 1.000,- Ft összegű, végösszegében 120.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a törvényszék felbujtóként elkövetett befolyás vásárlása bűntettében (Btk. 298. §

(1)bekezdés a) pont), ezért 90 napi tétel, napi tételenként 1.000,- Ft összegű, végösszegében 90.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság II. r. és III. r. vádlottak vonatkozásában rögzítette, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetében fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A törvényszék egyetemlegesen kötelezte az I., II., III. r. vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 15.817,- Ft bűnügyi költség megfizetésére, míg 120.187,- Ft bűnügyi költség vonatkozásában kimondta, hogy azt az állam viseli. Az ítélet kihirdetését követően az ügyész I. r. vádlott és III. r. vádlottakat érintően súlyosítás végett jelentett be fellebbezést, az I. r. vádlott esetében hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása végett, míg a III. r. vádlottnál indítványozta, hogy az ítélőtábla a kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát emelje meg. I. r. vádlott és védője a nyilatkozattételre fenntartott törvényes határidőn belül enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. II. r., III. r. vádlottak és védőjük a nyilatkozattételre nyitva álló törvényes határidőn belül elsődlegesen enyhítésért fellebbeztek, ugyanakkor a tényállás téves megállapítása és téves minősítés alkalmazása miatt felmentésre irányulóan is előterjesztették jogorvoslatukat. A fellebbviteli főügyészség a súlyosításra irányuló fellebbezést az I. és III. r. vádlottak vonatkozásában fenntartotta. Az ítélőtáblán megtartott nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta azzal, hogy a felfüggesztés próbaidejének a mérséklését indítványozta. A II-III. r. vádlottak védője fenntartotta az enyhítés végett bejelentett fellebbezését azzal, hogy indítványozta az elsőfokú bíróság tényállásának kiegészítését az ítélet 9. oldalán azzal, miszerint II. r. vádlott 2013. június 18. napján tett bejelentést bűncselekmény elkövetéséről a rendőrségnek, melynek következtében az ügyben nyomozás elrendelésére került sor. A védő kifejtette azon álláspontját, hogy mindez a körülmény a Btk. 298. §

(4)bekezdésének alkalmazását teremti meg, vagyis a büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető -a Btk. 298. §

(1)-

(2)bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja. Az adott törvényhelyre utalással a védő II. r. vádlott büntetésének jelentős enyhítését indítványozta, továbbá III. r. vádlott büntetésének enyhítésére is lehetőséget látott. Az enyhítés végett bejelentett fellebbezések eredményesek, kivéve III. r. vádlottat érintően. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a büntetőeljárás szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban Be.) 348. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett, széles körű bizonyítási eljárást folytatott le. A tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is okszerűen értékelte, ezáltal az általa rögzített tényállás megalapozott, az csupán kisebb részben szorul pontosításra a Be. 351. §

(2)bekezdés c) pontja alkalmazásával a következőképpen: Az ítélet a

1. oldal utolsó bekezdése előtt kiegészítendő azzal, hogy az Ózdi Rendőrkapitányságon
2. június
3. napján bejelentést tett II. r. vádlott az általa I. r. vádlottnak kifizetett 300.000,- Ft körülményeiről (nyomozati irat
4. oldal), melynek hatására
5. július 11-én a Miskolci Nyomozó Ügyészség befolyással üzérkedés bűntette miatt nyomozást rendelt el (nyomozati iratok
6. oldal). A nyomozó hatóság kezdeményezésére a NAV II. r. vádlott adóellenőrzési ügyeinek anyagát a nyomozó hatóság részére
7. július 31-én megküldte (nyomozati iratok
8. lapszám). Mindezeket követően
9. augusztus
10. napján kelt ... tanú jelentése. Az ítélet
11. oldal utolsó előtti bekezdésében javítandó az adókülönbözet mértéke 4.621.354,- Ft-ra. Az így pontosított tényállás most már megalapozott, és irányadó a másodfokú eljárásban a Be.
12. §

(2)bekezdése értelmében. A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróságnak a vádlottak bűnösségére vont következtetése helytálló, és cselekményeik minősítése törvényes. Miután a szükséges bizonyítást az ügyben első fokon eljárt törvényszék felvette, a vádlottak cselekményeinek minősítésénél is indokolási kötelezettségének hiánytalanul eleget tudott tenni. A jogi indokolás logikus, részletekbe menő, érvrendszerével az ítélőtábla egyetértett. Ugyanakkor azonban a bizonyítékok értékelése köréből mellőzendőek a „jelentős időmúlás"-ra hivatkozással tett megállapítások a

1. oldal utolsó bekezdéséből és
2. oldal
3. bekezdéséből, mellőzendő a
4. oldal
5. bekezdése is, mint szükségtelen okfejtés. A
6. oldal utolsó bekezdése javítandó
7. sorában azzal, hogy „…személyes találkozást, noha a II. r. vádlottnak I. r. vádlott nem engedte…". A csalás megállapításának kizártsága folytán az ítélet
8. oldal utolsó bekezdéséből,
9. oldal
10. bekezdéséből és
11. oldal 4-
12. bekezdéseiből az ezzel kapcsolatos érvelés szintén mellőzendő. A törvényszék a Btk.
13. §

(2)bekezdése értelmében kifogástalanul alkalmazta a vádlottak cselekményeinek minősítésénél és a joghátrányok megválasztásánál az elbíráláskor hatályban lévő büntető törvényt. Az elsőfokú bíróság által a büntetés kiszabási körülmények csaknem kimerítően számbavételre kerültek, azonban II. r. vádlottat illetően az enyhítő körülmények köre kiegészítendő a bűncselekmény elkövetésének bejelentésével, mely a hatóság tudomásszerzését megelőzően történt az elkövetés körülményeinek feltárásával. A Btk. 298. §

(4)bekezdése kimondja, hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető - különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető -a Btk. 298. §

(1)-

(2)bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti és az elkövetés körülményeit feltárja. Az első fokon eljárt törvényszék a vádlottakkal szemben körültekintően asválasztotta meg az alkalmazott szankciók nemét, azonban az ítélet

1. oldalról mellőzendő az időszerű ítélkezés esetére hivatkozás. Az alkalmazott szankciók vonatkozásában az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, hogy I. r. vádlottat érintően a jelentősebb időmúlás okán a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaideje 2 évre enyhítendő. II. r. vádlott esetében, figyelemmel a Btk.
2. §

(4)bekezdésében rögzítettekre is, bár a büntetés korlátlan enyhítésére nem látott lehetőséget az ítélőtábla, azonban jelentősen enyhítette pénzbüntetése napi tételeinek számát. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek és helyesek. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, míg a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében egyebekben helybenhagyta azt. Debrecen,

1. november
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. előadó bíró, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 6.B.14/2016/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és I. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének kivételével végrehajtható. Debrecen,
4. november
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke