Kbf.11/2017/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés), ezért őt - halmazati büntetésül - 1 évre próbára bocsátotta. A vádlottat kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú tárgyaláson a katonai ügyész, a vádlott és védője a nyilatkozattételre egyaránt három napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül a katonai ügyész a vádlott terhére súlyosítás, pénzbüntetés kiszabása és a törzsőrmesteri rendfokozatba visszavetés érdekében, míg a vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A katonai ügyész csatolta fellebbezése írásbeli indokolását, amelyben kifejtette, hogy az elsőfokú katonai tanács indokolatlanul nagy hangsúllyal vette figyelembe a vádlott jó parancsnoki jellemzését, ugyanakkor nem értékelte kellő súllyal a megvalósított bűncselekmény tárgyi súlyát, illetve a halmazatot. A vádlott cselekményével nem csupán a szolgálati rendet és fegyelmet sértette, hanem a rendőri testület törvényes működésébe vetett közbizalmat is csorbította, ezért indokolt vele szemben pénzbüntetés kiszabása mellett katonai mellékbüntetés alkalmazása is. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.229/2016/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítésekkel fenntartotta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárásában ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. Mérlegeléssel állapította meg a tényállást, amely felülbírálatra alkalmas. Indokolási kötelezettségét teljesítette, okszerű következtetést vont a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette annak emberi méltóság elleni bűncselekményeit. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor próbára bocsátás intézkedést alkalmazott, mivel nem értékelte a vádlott terhére a többszörös halmazatot, amellyel a bűnösségi körülményeket ki kell egészíteni, és tévedett, amikor enyhítő körülményként jelölte meg a vádlott korábbi büntetését. Indítványa szerint a vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabása indokolt, valamint a bűncselekmények jellege, az elkövetés körülményei, továbbá az a tény, hogy a vádlott polgári személyek előtt, illetve sérelmükre követte el a bűncselekményeket, arra a következtetésre adnak alapot, hogy a vádlott magatartása a rendfokozat tekintélyének sérelmével járt. Ezért a vádlottal szemben törzsőrmesteri rendfokozatba visszavetés katonai mellékbüntetést is alkalmazni kell. A vádlott védője a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsánál előterjesztette fellebbezése részletes írásbeli indokolását. Kifejtett indoka szerint az elsőfokú bíróság a tényekkel és az iratokkal ellentétesen állapította meg a tényállást. Álláspontja szerint a mezőgazdasági jármű fülkéjében ülő id. ..., valamint a jármű és a pótkocsi között álló ... a munkagépek, illetve a szolgálati gépjármű motorhangjától nem hallhatta, mit kiabált a vádlott. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság id. ... vallomását fogadta el annak ellenére, hogy a tanúvallomások önmagukkal és egymással is ellentmondásban voltak. Téves azon megállapítás is, hogy a vádlott és a ... család között régóta feszült a kapcsolat, mivel ifj. ... úgy nyilatkozott, hogy a rendőrökkel rossz a viszonya, nem konkrétan a vádlottal. A vádlottnak nem fűződött érdeke ahhoz, hogy ilyen bűncselekményt elkövessen. Mindezekre tekintettel kérte a vádlott felmentését. A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelenlévő képviselője fenntartotta írásban kifejtett álláspontját. Kiemelte, hogy az elsőfokú katonai tanács a tényállást a sértettek vallomására figyelemmel állapította meg, - mérlegelési jogkörében eljárva -, amely felülbírálatra alkalmas. A katonai tanács indokolási kötelezettségének is részletesen eleget tett. A vádlott cselekménye a rendőrség tekintélyének sérelmével járt, ezért az alkalmazott intézkedés eltúlzottan enyhe jogkövetkezmény. Továbbra is indítványozta a vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabását és katonai mellékbüntetés kiszabását. A sértett jogi képviselője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében csatlakozott a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványához. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően a halmazatot, valamint azt, hogy a vádlott kriminiológiai értelemben visszaesőnek minősül, ezért vele szemben nem lehet próbára bocsátás intézkedést alkalmazni. Pénzbüntetés és katonai mellékbüntetés kiszabását kérte. A másodfokú nyilvános ülésen a védő perbeszédében a felmentés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta, hivatkozva fellebbezésének írásbeli indokolására. Kérte a katonai ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezésének az elutasítását, mivel az elsőfokú bíróság a cselekmény tárgyi súlyára tekintettel szabta ki a büntetést. Álláspontja szerint ennek a büntetőeljárásnak komoly előzményei voltak, mivel a sértett fiával szemben több rendőri intézkedésre került sor. A vádlott az utolsó szó jogán kifejtette, hogy nem követett el bűncselekményt, mivel azt nem is merné elkövetni, ezért felmentését kérte. Egyebekben csatlakozott védőjéhez. A vádlott és védője, valamint a katonai ügyész által bejelentett ellentétes irányú fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
2. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. A másodfokú katonai tanács a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta. Kihallgatta a vádlottat, a sértetteket, a tanúkat, és a lényeges okirati bizonyítékokat ismertette. A vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését. Érdemi védekezése szerint amikor elhaladtak a ... család földjénél, akkor id. ... valamit kiabált, de ők a szolgálati gépjárművel nem álltak meg a helyszínen. Nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor a tényállást a vádlott tagadásával, valamint a vádlott tagadó tartalmú nyilatkozatát alátámasztó ...r és ... tanúk vallomásával szemben a legidősebb ... tanú, id. ..., ifj. ... ... sértettek, továbbá ..., ..., ... tanúk ...né ... sértett közvetlen tanú vallomásai, és a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az elsőfokú katonai tanács ítélete

1. oldalának utolsó előtti bekezdésétől az
2. oldal utolsó bekezdésig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem fogadta el a vádlott védekezését, és miért fogadta el a sértetti vallomásokat megerősítő tanúk nyilatkozatait a tényállás alapjául. A sértettek, valamint ..., ..., ... tanúk a vádlottra nézve következetesen tették meg terhelő vallomásukat, és ezen vallomások ...és ... tanúknak a vádlotti védekezést alátámasztó azon vallomásait cáfolták, mely szerint ők nem álltak meg a szolgálati gépjárművel és a vádlott nem tett sértő megjegyzéseket. Az elsőfokú bíróság az általa kihallgatott sértettek vallomásai, az őket megerősítő tanúvallomások, és az ismertetett iratok alapján a vádlott védekezésével szemben terhelő tényállást állapított meg ítélete
3. oldalán. Észlelte a másodfokú katonai tanács, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a tényállása kiegészítésre szorul. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Be.
4. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel, a rendelkezésre álló iratok alapján annyiban egészíti ki, hogy: „A sértettek joghatályos magánindítványt terjesztettek elő a törvényes határidőn belül." E kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A vádlottnak és védőjének a felmentésre irányuló fellebbezése nem alapos. A Be. 351. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy a vádlott és védője fellebbezésükben új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak. Megállapítható továbbá az is, hogy az elsőfokú katonai tanács teljes körű bizonyítást folytatott le, a megismert bizonyítékokat a logika szabályainak megfelelően értéktelte, és megfelelő terjedelemben indokolta az álláspontját. Emiatt a vádlottnak és védőjének a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül a felmentésre irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett, amikor ... vádlott bűnösségét 3 rendbeli, a Btk. 226. §

(1)bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségében megállapította, mivel a vádlott által tett sértő kijelentések három személy becsületének csorbítására voltak alkalmasak. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú katonai tanács ítélete

1. oldal utolsó és
2. oldal első bekezdésében kifejtett jogi indokolásával. A másodfokú bíróság részben értett egyet a vádlott büntetésének súlyosítása érdekében előterjesztett ügyészi fellebbezéssel. Az ítélőtábla katona tanácsának álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülmények számbavétele során tévedett, amikor a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő körülmények között rögzítette a vádlott további elítéltetését, mivel az helyesen súlyosító körülményként értékelhető. Súlyosító körülmény még a többszörös halmazat, ugyanakkor enyhítő körülmény az időmúlás. A másodfokú bíróság egyetértett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség azon álláspontjával, hogy a vádlottal szemben intézkedés helyett a pénzbüntetés szolgálja megfelelően a büntetési célokat. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor a vádlott terhére rótt cselekmények miatt vele szemben a Btk.
3. §

(1)bekezdése alapján próbára bocsátást alkalmazott. A másodfokú bíróság szükségesnek látta pénzbüntetés kiszabását a Btk. 33. §

(4)bekezdésének felhívásával, mivel e büntetés szolgálja megfelelően a speciális és generális prevenció céljait. A napi tételek számát úgy állapította meg, hogy az igazodjék a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyához és a bűnösségi körülményekhez, az egynapi tétel összegét pedig a vádlott jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz igazított a törvényi minimumban határozta meg. A Btk. 51. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett a pénzbüntetésnek meg nem fizetése esetére szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Mivel a vádlott cselekménye nem katonai életviszonyok között valósult meg, nem járt a rendfokozat tekintélyének sérelmével, így a másodfokú bíróság nem látta szükségesnek a vádlottal szemben katonai mellékbüntetés kiszabását. Mindezek alapján a katonai mellékbüntetés - törzsőrmesteri rendfokozatba visszavetés alkalmazására irányuló katonai ügyészi indítvány eredményre nem vezethetett. A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a másodfokú katonai tanács - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. október
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke . Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Belovai Henriette hb. százados sk. szavazó bíró A Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. ,
3. október
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke ...