A határozat elvi tartalma: Közigazgatási perben a keresettel támadott határozat hatályon kívül helyezésére csak is akkor van lehetőség, ha bizonyítást nyer annak jogszabálysértő volta. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.III.37.203/2017/
- A tanács tagjai:. Kovács András a tanács elnöke . Fekete Ildikó előadó bíró . Kovács Ákos bíró A felperes: felperes neve () Képviselője: Dékány Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dékány Alexandra ügyvéd) Az alperes: alperes neve () Képviselője: jogtanácsos A per tárgya: gyámhatósági ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.130/2016/
- Rendelkező rész A Kúria a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi 7.K.27.130/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a Kúria felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A perben nem álló Katalin anyától és svájci lakos apától Pécsett
- november 2-án született Gabriella gyermek a szülők külföldi [2] [3] [4] tartózkodása miatt születése óta a felperes nagyszülő és az anyai nagynéni közös háztartásában nevelkedett, a nagynénit Anikót a gyámhatóság
- december 1-jén jogerős határozatával a gyermek gyámjául kirendelte.
- évben a gyermek védelembe vételére került sor. Katalin
- június 12-én született Szabrina utónevű gyermekét két hetes korában hazahozta Magyarországra és szüleire, valamint Anikó testvérére bízta, majd visszament , Szabrina Magyarországon nem volt anyakönyvezve, iratai nem voltak. A Pécsi Járási Gyámhivatal a
- február 7-én kelt határozatával kk. Szabrina ideiglenes elhelyezéséről határozott, a határozat jogerőre emelkedett. A határozat indokolása szerint a nagynéni (Anikó) középsúlyos értelmi fogyatékos, a gyermekkel az anyja nem tartja a kapcsolatot, nem kérte a családba fogadását, nem intézte el okmányait, a nagymama beteg, a nagypapa külön él és három műszakban dolgozik. A gyámhatóság a
- március 9-én kelt határozatával Szabrina ideiglenes hatályú elhelyezését megszüntette és átmeneti nevelésbe vételét rendelte el, a nagypapa családba fogadásra irányuló és gyámnak való kirendelésére iránti kérelmét elutasította. Katalin anyja
- december 27-én Szabrina nevű gyermeke átmeneti nevelésbe vételének, valamint Gabriella nevű gyermeke családba fogadásának és gyámságának megszüntetését kérte, gyermekei történő kivitele érdekében. A alperes neve Pécsi Járási Hivatal Járási Gyámhivatala a
- március 12-én kelt határozatával Szabrina átmeneti nevelésbe vételét megszüntette és nevelésbe vételét rendelte el. Arról is határozott, hogy a gyermek örökbefogadhatóvá nyilvánítása ügyében eljárást indít. Az anya fellebbezése folytán eljárt alperes a
- április 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat elleni keresetet a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével elutasította. Az elsőfokú gyámhatóság a
- március 10-én kelt határozatával kk. Gabriella családba fogadását megszüntette, egyidejűleg a gyermek nevelésbe vételéről határozott. Anikó gyám fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a pszichológus szakértői véleménye alapján figyelemmel a családdal foglalkozó szakemberek véleményére is - a gyermek családból történő kiemelése indokolt. A gyermek fejlődésében, értelmi képességeiben nagyobb mértékű elmaradás mutatkozik, legjelentősebb a beszédprodukcióban. A gyermekvédelmi központ szakértői bizottsága javaslatára nevelőszülői családban történő elhelyezésre került sor. A gyámhivatal, a szülők, valamint Anikó nagynéni nevelésbe vétel megszüntetésére irányuló kérelmét elutasította és a gyermekek nevelésbe vételét, egyéni elhelyezési tervét továbbra is fenntartotta. Az elsőfokú gyámhatóság a Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat, a gyermekvédelmi gyám javaslata, az alapellátásban és a szakellátásban dolgozó szakemberek véleménye alapján a
- december 22-én kelt BA04/C/717-27/
- számú határozatával Szabrina és Gabriella [5] nevelésbe vett gyermekeket két évre örökbe fogadhatóvá nyilvánította. Elrendelte egyúttal a nagyszülők, a nagynéni és a szülők kapcsolattartási jogának hat hónap időtartamú szüneteltetését. A határozat a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:
- §
(1)bekezdés a) pontjára és 4:124. §
(4)bekezdésére és a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997.(IX.10.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 37. §
(5)bekezdésére hivatkozott. A határozat ellen a felperes nagyszülő fellebbezett, amelynek elbírálása során az alperes a
- január 25-én kelt BAC/13/4-3/
- számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a szülőknek az örökbefogadhatóvá nyilvánítási eljárásról tudomásuk volt, de sem személyesen, sem írásban nem tettek nyilatkozatot, holott az idézést és a határozatot címükön átvették. Az anya a gyermekekkel egy éve nem találkozott, az apa soha nem kereste még a kapcsolattartás lehetőségét sem. A nagyszülő és a nagynéni élt kapcsolattartási jogával, de életkörülményük, egészségi és mentális állapotuk, valamint az elmúlt évek tapasztalatai alapján nincs remény és lehetőség arra, hogy a nevelésbevétel megszüntethető legyen és a kislányok vér szerinti családban nevelkedjenek figyelemmel a korábbi eljárások során keletkezett igazságügyi pszichológusi és elmeorvosi véleményekre is. A családsegítő szolgálat részéről a hazagondozás - a külföldi lakóhely miatt kivitelezhetetlen. A felperes a nevelésbevétel megtartása és a gyermekek láthatása ügyében kérelmet nyújtott be a bírósághoz, majd a kérelem továbbítása során a gyámhivatal járt el, megállapította, hogy az ügyben már hozott döntést, a felperes kérelmét érdemben elbírálta, így nincs olyan új tény vagy új jogi szabályozás, ami ugyanazon jog érvényesítésére irányuló kérelem újrafelvételére adna lehetőséget. A kérelmet érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasította. A felperes fellebbezett a végzés ellen, amelynek elbírálása során az alperes az elsőfokú végzést helybenhagyta. Tájékoztatta ugyanakkor a felperest a BAC/13/4-3/
- számú határozat elleni kereset benyújtásának lehetőségéről. A kereset és ellenkérelem [6] A felperes ezen lehetőséggel élve a bíróságon jegyzőkönyvbe mondta keresetét, amely szerint alkalmas a gyermekek nevelésére, a két éve nevelőszülőkhöz került unokáival a kapcsolatot rendszeresen tartotta, a nevelőszülők kéréseit is figyelembe véve. Bár a gyerekek jelenleg szakszerű ellátásban részesülnek, mégis tapasztalható számos probléma náluk, így álláspontja szerint a család felnőtt tagjai egyéni életviteli, egészségügyi problémái nem befolyásoló tényezők abban, hogy a gyermekeket továbbra is látogathassák és kialakíthassák a megfelelő unoka-nagyszülő viszonyt. Szeretné, ha a gyermekek bárhol is nőnek fel tudják és [7] értsék, hogy kik a vér szerinti családtagjai. Hangsúlyozta, hogy sem a nagyszülők, sem a szülők nem mondtak le hivatalosan a gyermekeikről és jogaikról. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A bíróság ítélete [8] A bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a Ptk. 4:
- §
(1)bekezdés a) pontjára és
(4)bekezdésére hivatkozással utalt arra, hogy az alperes az eljárás során arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint az örökbefogadhatóvá nyilvánítás kérdéséről a felperes csak a határozat egybefoglalása miatt értesült, ezért jogorvoslati kérelmet kizárólag csak a kapcsolattartásra vonatkozóan terjeszthet elő a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 98. §
(1)bekezdése alapján. A Ptk. 4:124. §
(4)bekezdése alatt, jelen esetben értelemszerűen a kapcsolattartásra jogosultak (nagyszülők, nagynéni) értendők. [9] A bíróság megállapította, hogy az alperes a felülvizsgálni kért határozatban ugyanakkor érdemben bírálta el a felperes fellebbezését, amely a gyermekek örökbefogadhatóvá nyilvánítását is sérelmezte. Mindazonáltal a felperes kapcsolattartási joga is szorosan kacsolódik az örökbefogadhatóvá nyilvánításhoz, ezért a bíróság álláspontja szerint a felperes kereshetőségi jog is fennáll. [10] Megállapította a bíróság, hogy az alperes határozata a keresetlevélben felhívottak szerint nem jogszabálysértő. A gyermekek a nagyszülő családból kerültek kiemelésre, nevelésbevételük megszüntetése a közigazgatási eljárás határozatai szerint nem lehetséges. A felperes azon hivatkozása, hogy sem a szülők, sem a nagyszülők és a nagynéni nem mondtak le a gyermekekről és jogaikról, nem gátja az örökbefogadhatóvá nyilvánításnak akkor, ha annak jogszabály szerinti feltételei fennállnak. A bíróság az alperesi iratokból a családgondozó, a gyám, a nevelőszülők nyilatkozatából megállapította, hogy a szülők önhibájukból gyermekeikkel kapcsolatot semmilyen formában nem tartottak, életvitelükön, körülményeiken a nevelésbevétel megszüntetése érdekében nem változtattak. A felperes a szülői kapcsolattartás hiányát érdemben nem tudta cáfolni, az általa a perbe csatolt dokumentumok (számlák, e-mailek) sem igazolják, hogy a szülőknek gyermekeikkel 2014. december hónaptól rendszeres kapcsolatuk lett volna. Hivatkozott a bíróság a Gyer. 37. §
(5)bekezdésében foglaltakra és hangsúlyozta, hogy a kapcsolattartás szüneteltetése e jogszabályokkal alátámasztott. Az alperes határozatában - helyesen - a gyermekek mindenekfelett álló érdekét tekintette elsődlegesnek, a határozat a kereset mentén történő felülvizsgálat eredményeként jogszabálysértőnek nem bizonyult, ezért a bíróság a keresetet elutasította. A felülvizsgálati kérelem [11] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, figyelemmel arra, hogy a bíróság a rendelkezésre álló perbeli adatokat nem a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban Pp.) 206. §
(1)bekezdésének megfelelően értékelte és ezáltal a megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetés sem helytálló és nem jogszerű. A felperes megítélése szerint a gyámhivatal és az alperes több alkalommal is jogszabálysértő módon hozta meg határozatát, így a felülvizsgálati eljárás tárgyává tett eljárás során is. A bíróság nem vette figyelembe a felperes azon kezdeményezését, hogy a gyermekek nála kerüljenek elhelyezésre. Az elutasítás indokát olyan szakvélemény képezte, amelyet a felperes mindvégig vitatott. Nem került igazolásra az sem, hogy a gyermekek a felperesnél veszélyeztetve lennének, vagy hogy a felperes ne lenne alkalmas nevelésükre. Megítélése szerint nem volt indokolt a gyermekek örökbefogadhatónak nyilvánítása, hiszen akár a védelembevétel, akár a családba fogadás elégséges biztosítékot nyújtott volna a gyermekeknek, családon belül lett volna olyan személy, aki a gyermekek gondozását, nevelését vállalta volna és erre körülményei is alkalmassá tették. Hivatkozott a felperes a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
- évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 6-
- §-ában foglalt alapelvekre, továbbá a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezményre a saját családban való nevelkedés támogatása körében. Álláspontja szerint a kapcsolattartás lehetőségének szünetelése is súlyosan sérti a felperes és egyúttal a gyermekek jogait, jogos érdekeit. A felperes a gyermekeket látogatta, velük a kapcsolatot tartotta, a gyermekeknek ez egy kapocs volt ahhoz, hogy a családjukat, származásukat megismerjék, erősen kötöttek a nagyszülőkhöz, így mindenképpen hátrányos számukra, hogy a szeretett személlyel ezentúl nem találkozhatnak, különösen úgy, hogy az örökbefogadásuk egyáltalán nem garantált, megeshet, hogy arra nem is fog sor kerülni. [12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [14] A Kúria álláspontja szerint a bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást és abból az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetértett. [15] Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp.
- §
(2)bekezdése és 272. §
(2)bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. §
(2)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben. [16] A felülvizsgálati kérelem a Pp. 206. §
(1)bekezdésének sérelmét állította. Az e körben kialakult általános a következetes legfelsőbb bírósági-kúriai gyakorlat szerint, ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagy is azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp.
- §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennél fogva megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg azonban jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálat kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp.
- §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes, a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye. Nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. [17] A Kúria álláspontja szerint a bíróság ítélete ezen kritériumoknak minden tekintetben megfelelt. A felperes sem keresetében, sem felülvizsgálati kérelmében konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg - sem az alperes határozata, sem a jogerős ítélet vonatkozásában. [18] Hangsúlyozza a Kúria, hogy az alperes a gyermekek vér szerinti családjának körülményei, a gyermekek pszichés, mentális helyzete, fejlődése, az addigi életútjuk és körülményeik gondos mérlegelésével határozott örökbefogadhatóvá nyilvánításukról és a kapcsolattartás szüneteltetéséről. A határozat megfelelt a Ptk. 4:
- §
(1)és
(4)bekezdésben foglaltaknak és a Gyer. 37. §
(1)bekezdésének is. A perben rendelkezésre álló adatok szerint mindkét gyermek a felperesi nagyszülő és a korábban Gabriella részére gyámul kirendelt nagynéni neveléséből kikerült, a vér szerinti családból nevelésbe vételre került. A nevelésbevételt elrendelő és az éves felülvizsgálatról rendelkező határozatokban a szülők figyelmeztetése megtörtént arra, hogy ha életvitelükön nem változtatnak, gyermekeikkel nem tartanak rendszeres kapcsolatot, a kiskorúakat a gyámhivatal örökbefogadhatóvá nyilváníthatja. Ennek ellenére a szülők részéről körülményeikben, a gyermekekkel való kapcsolattartás terén semmiféle változás nem történt. A gyermekek örökbeadhatóvá nyilvánítását a gyermekvédelmi gyám kezdeményezte. A gyámhivatal véleményt és javaslatokat szerzett be a családsegítő szolgálattól, a gyermekvédelmi központ gyermekvédelmi szakszolgálatától, az alapellátásban és a szakellátásban dolgozóktól, a gyermekekkel foglalkozó szakemberektől. Ezen vélemények, a perben rendelkezésre állt bizonyítékok teljes mértékben összhangban álltak és egybehangzóak voltak a tekintetben, hogy mindkét kislány örökbefogadhatónak nyilvánítása indokolt, hiszen a gyermekek elsődleges érdeke az, hogy egy róluk megfelelően gondoskodó, szerető családban nőjenek fel, amelyet számukra az örökbefogadás tudna hosszú távon biztosítani. [19] A felperes felülvizsgálati kérelembeli előadása kapcsán hangsúlyozza a Kúria, hogy a gyámhivatal eljárása során gondosan mérlegelte a korábbi eljárások során a szülő, a nagyszülő és a nagynéni esetében rendelkezésre állt igazságügyi pszichológusi szakértői és elmeszakértői vizsgálat eredményét. Helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a nagyszülő és a nagynéni élt ugyan kapcsolattartási jogával, de életkörülményük, egészségi és mentális állapotuk, valamint az elmúlt időszak tapasztalatai alapján nem volt remény és lehetőség arra, hogy a nevelésbevétel megszüntethető legyen és vér szerinti családba visszakerülhessenek a gyermekek. [20] Megjegyzi a Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján, hogy az anya a gyermekeivel nem tartott személyes kapcsolatot, a kapcsolattartás személyes találkozás nélküli formáit sem vette igénybe ahhoz, hogy gyermekét láthassa, halhassa, a nevelőszülőkkel történő e-mail levelezés nem értelmezhető a gyermekekkel való kapcsolat fenntartását célzó kapcsolattartásként. [21] A felperes mindkét gyermekkel hétvégeken egy-egy órára a szakszolgálat székhelyén találkozott, ebben nyilvánult meg a kapcsolattartás, annak bővítését egyik gyermek esetében sem kérte. A havonta két órában gyakorolt kapcsolattartás nem lehet akadálya annak, hogy a gyermekek sorsa hosszú távon rendeződhessen. Sem a Gyvt. alapelveire, sem a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezményre hivatkozás a konkrét ügyben nem alapozza meg a határozatok jogszabálysértő voltának megállapítását. Megjegyzi a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán, hogy a felperes az iratok tanúsága szerint nem kezdeményezte a gyermekek nála történő elhelyezését, ilyen irányú kérelem a gyámhivatalhoz nem érkezett, így alaptalan az erre történő hivatkozás. [22] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a jelen felülvizsgálati eljárás kizárólag a jogerős kapcsán megjelölt jogszabálysértések vizsgálatára terjedhetett ki. Ebből következően sem a gyermekek családból történő kiemelése, sem annak okai nem képezhették a felülvizsgálat tárgyát, az erre vonatkozó felülvizsgálati kérelembeli érvelés irreleváns volt. Mindkét gyermek nevelésbe vett státuszú volt akkor, amikor a keresettel támadott határozatok megszülettek, ennek tényét a jelen perben felülvizsgált eljárásban tényállási elemként kellett kezelni. [23] Kiemeli a Kúria, hogy a közigazgatási perben a bíróság kizárólag a jogerős határozat jogszerűségét vizsgálhatja és csakis akkor kerülhet sor annak hatályon kívül helyezésére, hogy ha a Pp. 339. §
(1)bekezdése értelmében a perben bizonyítást nyer annak jogszabálysértő volta. Ilyen irányú bizonyítás a felperes részéről a perben nem történt, így jogszerűen és megalapozottan döntött a bíróság a felperesi kereset elutasításáról. [24] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.274.§
(1)bekezdésnek megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el. [26] A felülvizsgálat eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Kúria a felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdés szerint kötelezte. [27] A tárgyi illeték feljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése értelmében köteles. Budapest,
- október
- Dr. Kovács András sk. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő