Bf.183/2017/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés szerinti emberrablás bűntettében, emiatt őt, mint visszaesőt - 5 év börtönbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyak további sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére téves minősítés és a büntetés súlyosítása, míg a vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.427/2017/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva arra hivatkozott, hogy a perrendi szabályok betartásával lefolytatott eljárás során az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg. Míg azonban a vádlott bűnösségére helytállóan és okszerűen vont következtetést, addig a cselekmények jogi minősítése csak részben törvényes. Úgy értékelte, hogy a vádlott tényállásban írt szeméremsértő cselekménye nem része az emberrablással járó fizikai bántalmazásnak és a sértett megalázásának, az elkövető cselekményével - az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - egyidejűleg két különböző törvényi tényállást valósított meg. Álláspontja szerint továbbá a törvényszék a súlyosító körülményeket nem megfelelő súllyal vette figyelembe, nem tulajdonított jelentőséget korábbi elítélésének. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét változtassa meg, a vádlott cselekményét minősítse az
2. évi IV. tv.
3. §

(1)bekezdés szerinti szemérem elleni erőszak bűntette kísérletének is, vele szemben halmazati büntetést kiszabva a fő- és mellékbüntetést súlyosítsa. A vádlott a nyilvános ülésen arra hivatkozott, hogy a sértett skizofrén elmebetegségben szenved, emiatt valótlan dolgokat valós történésként él meg. Ezt mutatja, hogy például nem is érte olyan súlyos bántalmazás, mint amit ő állított. Tagadta, hogy a sértettet fogva tartotta volna, valójában a lakásban tartózkodott tanú

1. is, a sértett se tőle, se a közvetlen szomszédoktól nem kért segítséget. Állította, hogy a rácsot sem azért zárta be, hogy őt becsukja, az éjszakát a sértett önként töltötte a lakásban, másnap pedig a vádlott élettársával ment a bankba, ő csak elkísérte őket, a nő még a banki biztonsági őröktől sem kért segítséget. A sértett önként adott tanú2-éknek 15.000.- forintot. Életszerűtlennek nevezte, hogy a sértett csak a történtek után napokkal tett ellene feljelentést és sérelmezte a nyomozás szerinte indokolatlan elhúzódását. A vádlott védője perbeszédében - fellebbezését fenntartva - azt hangsúlyozta, hogy védence a sértett bántalmazását és a késsel való hadonászást elismerte, a vádban terhére rótt bűncselekményeket azonban következetesen tagadta. Álláspontja szerint a skizofrén sértett és egy alkoholista tanú vallomására nem lehet tényállást alapozni, így csupán a testi sértés állapítható meg a vádlott terhére. A fellebbezések nem alaposak. A másodfokú bíróság az ellentétes irányú perorvoslatokkal megtámadott ítéletet a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával járt el. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Az ügy felderítése szempontjából releváns valamennyi bizonyítékot beszerzett, azokat értékelve mérlegelési tevékenységéről részletekbe menően és meggyőzően számot adott. A logika szabályaival és a tanúzási képességet érintően készített orvosszakértői vélemény alapján megfelelően indokolta, hogy miért tartotta szavahihetőnek a sértettet. Az ismeretlen helyen tartózkodó tanú

1. nyomozás során tett vallomásainak ismertetésére törvényesen került sor. Az elsőfokú bíróság valamennyi vallomást összevetett továbbá azokkal az okirati bizonyítékokkal orvosszakértői vélemény, banki pénzkivételt igazoló bizonylat - amelyek az ügy eldöntése körében releváns adatokat tartalmaznak. A törvényszék helyes mérlegelési elvet követett, amikor a vádlott vallomásából csak azokat fogadta el, melyeket más, aggálytalan bizonyítékok is megerősítenek. Megfelelően megindokolta, hogy a lényegi részeket illetően mindvégig következetes sértett és a vele egybehangzóan nyilatkozó, az érdektelen tanú
2. vallomására miért alapított tényállást. Mindezek alapján a Fővárosi Törvényszék ítélete, az általa megállapított tényállás megalapozott, azt mindössze az iratok alapján a Be.
3. §

(1)bekezdés a./ pontjára alapítottan kell a vádlott korábbi elítéléseivel kiegészíteni az alábbiak szerint: A vádban írt cselekmények elkövetése után a vádlottal szemben az alábbi ítéletek emelkedtek jogerőre: - A Pesti Központi Kerületi Bíróság

1. év május hó
2. napján kelt 7.B.VIII.30273/2013/
3. számú, a Fővárosi Törvényszék 25.Bf.VIII.9809/2013/
4. számú határozata folytán
5. év április hó
6. napján jogerős ítéletével a vádlottat a
7. év február hó
8. napján elkövetett kifosztás bűntette miatt 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte - - és megszüntette a Fővárosi Bíróság 4.B.164/2000/
9. számú ítélete kapcsán engedélyezett feltételes szabadságot. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
10. év január
11. napján kelt 7.B.32.817/2013/
12. számú, a Fővárosi Törvényszék 24.Bf.6115/2015/
13. számú határozata folytán
14. év november hó
15. napján jogerős ítéletével a
16. év augusztus hó
17. napján elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt, mint visszaesőt 3 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Utóbb a fenti 2 ítéletben foglalt büntetéseket a Pesti Központi Kerületi Bíróság
18. év április hó
19. napján jogerős 7.Beü.30.908/2016/
20. számú határozatával foglalta 3 év 11 hónap 10 nap börtönbüntetésbe összbüntetésként, a vádlott jelenleg ezt a szabadságvesztés büntetését tölti. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
21. év június hó
22. napján kelt és jogerős 11.B.XIV.30.161/2015/
23. számú határozatával a
24. év május hó
25. napján elkövetett lopás vétsége miatt szabott ki a vádlottal szemben 312 óra közérdekű munkát. Mindezen kiegészítéssel a tényállás megalapozott, mentes a Be.
26. §

(2)bekezdésben írt megalapozatlansági okoktól, a másodfokú felülbírálat alapját képezi. Megalapozottan megállapított tényállás mellett a bizonyítékok felülmérlegelése a másodfokú eljárásban kizárt, ezért a felmentés érdekében bejelentett fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla osztotta a törvényszék álláspontját, miszerint az elbíráláskor hatályban lévő

1. évi C. törvény nem tartalmaz kedvezőbb rendelkezéseket a vádlottra nézve, így vele szemben az elkövetéskor hatályos
2. évi IV. törvény alkalmazandó. A másodfokú bíróság egyúttal az elsőfokú ítélet indokolása
3. oldal utolsó bekezdésében elírás folytán írt „elkövetéskor" szót az „elbíráláskor" szóval helyettesíti. A törvényszék okszerűen következetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is törvényes. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság egyébként részletesen indokolt álláspontját abban, hogy a vádlott szeméremsértő cselekménye nem a nemi vágy felkeltését vagy kielégítését, hanem a sértett megalázást szolgálta. A nemi vágy felkeltésére irányuló célzat hiányában a vádlott magatartása abba a cselekménysorba illeszkedik, melynek célja a sértett akaratának megtörése volt a követelés teljesítése érdekében. Így az - ügyészi állásponttal szemben - az elsőfokú bíróság helyesen értékelte azt a Btk. 175/A. §

(1)bekezdés szerinti emberrablás bűntettének. Az ítélőtábla nem értett egyet abban sem az ügyészséggel, miszerint a vádlott cselekménye különösen súlyos hátrányt okozó emberrablás bűntettének minősülne. Az irányadó tényállás szerinti, a sértett által elszenvedett pszichés és traumás sérelmek ugyanis nem alapozzák meg a Btk. 175/A. §

(3)bekezdés szerinti minősítő körülményét jelentő súlyos hátrány megállapítását. A bűncselekmény tényleges tárgyi súlyát adó elkövetési körülmények a bűnösségi körülmények közt értékelendők. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a vádlott javára és terhére jelentkező körülményeket vizsgálta, azokat helyesen tárta fel és súlyuknak megfelelően értékelte. A törvényszék által kiszabott büntetés szükséges, de elegendő is a büntetési célok eléréséhez. A Fővárosi Ítélőtábla ezért sem a büntetés súlyosítására, sem annak enyhítésére nem látott alapot. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései a jogszabályoknak megfelelnek. Fenti indokokra figyelemmel az ítélőtábla a Be. 361. § alapján nyilvános ülésen eljárva a Be. 370. § alkalmazásával a Be. 371. §

(1)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselése a Fővárosi Ítélőtábla a vádlottat kötelezte a Be. 381. §

(1)bekezdés felhívásával. Budapest,

1. év november hó
2. napján Dr. Lassó Gábor a tanács elnöke Dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró Dr. Katona Tibor bíró A Főváros i Törvényszék 17.B.1138/2016/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.183/2017/
4. számú végzése folytán
5. év november hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Dr. Lassó Gábor a tanács elnöke