Fővárosi Ítélőtábla 4.Bhar107/2017/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla Budapesten, a 2017.év június hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: A perújítási eljárásban a vádlott ellen indult ügyben a Fővárosi Törvényszék 23.Bf.XX.9960/2016/
- számú ítélete ellen a terhelt által bejelentett fellebbezést elutasítja. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A terhelttel szemben a perújítás keretében eljáró Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 5.B.XX.608/2015/
- számú végzésével az ügyészség által előterjesztett perújítási indítványt elutasította. A perújítási indítványt a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 10.B.XXIII.90/2014/
- számú, a terheltet 300 óra közérdekű munkára ítélő jogerős ítéletével szemben nyújtották be. A Fővárosi Törvényszék a jogorvoslattal megtámadott 23.Bf.XX.9960/2016/
- számú ítéletével a terhelttel szemben jogerős határozatot hozó Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 10.B.XXIII.90/2014/
- számú ítéletét a bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó részében hatályon kívül helyezte, és a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 370.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés
- b)pont,
- bb)alpontjára figyelemmel a
(3)bekezdés
- b)pont,
- ba)alpontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, amelyért őt 40 nap elzárásra ítélte. Megállapította, hogy a perújítási eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen a terhelt és az ügyész részére fellebbezési jogot biztosított. A másodfokú bíróság ítélete ellen a terhelt jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének írásban előterjesztett indokolásában a vele szemben kiszabott büntetés enyhítését kérte arra hivatkozással, hogy kiskorú gyermeke nevelő otthonba került. Enyhítés hiányában családi életének helyrehozatala érdekében halasztás engedélyezését igényelte. A védő a nyilvános ülésen alapvető kérdésként vetette fel, hogy van-e helye a másodfokú határozat ellen jogorvoslatnak. Álláspontja szerint amennyiben a Be. nem zárja ki a határozat elleni fellebbezés lehetőségét, úgy megnyílik a magasabb fórumhoz fordulás jogi lehetősége. A másodfokú bíróság határozatában nem csak a terhelt terhére megállapított minősítésen, hanem a vele szemben kiszabott büntetésen is változtatott. Mivel a másodfokú bíróság kiterjesztette a bűnösség körét, ezért nézete szerint megnyílt a fellebbezés lehetősége. Ezekre az indokokra tekintettel kérte a jogorvoslatnak megfelelően a kiszabott büntetés enyhítését. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.229/2017/1. számú átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján is a fellebbezést törvényben kizártnak tartotta, ezért annak elutasítására tett előterjesztés. Kifejtette, hogy a törvényszék a másodfokú eljárásban nem a bűncselekmény elkövetésének kérdésében hozott eltérő döntést az első fokú bírósághoz képest, hanem csekély mértékben helyesbítette a minősítést, illetve a büntetés mértékében helyezkedett eltérő álláspontra. Így véleménye szerint nem áll fenn a harmadfokú eljárásnak az a jogszabályi feltétele, hogy a másodfokú bíróság olyan cselekmény miatt állapította volna meg a terhelt bűnösségét, amelyről az első fokú bírósás nem rendelkezett. Ezért a törvényszék tévesen biztosított határozata ellen fellebbezési jogot, következésképp a Fővárosi Törvényszék 23.Bf.XX.9960/2016/10. számú ítélete ellen bejelentett fellebbezés Be. 390. §
(2)bekezdése alapján történő elutasítására tett előterjesztést. A harmadfokú bíróság a Fellebbviteli Főügyészség indítványában kifejtettekkel egyetértve a terhelt fellebbezését törvényben kizártnak tartotta. A terhelt terhére a perújítás elrendelésére amiatt került sor, mivel vele szemben az A. Kft. sérelmére
- szeptember 16-án elkövetett és jogerősen elbírált lopási cselekményen felül újabb eljárás indult szintén az A. Kft. sérelmére
- október
- napján megvalósított lopás vétsége miatt. Az elrendelt perújítás során eljáró Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság lefolytatta az újabb cselekményre nézve a bizonyítási eljárást, és megállapította a terhelt terhére további, a folytatólagosság egységébe tartozó bűncselekmény elkövetését. Nevezetesen megállapította, hogy a terhelt a cselekménnyel megvalósította a lopás vétségét, ami azonban a terhére korábban már megállapított cselekménnyel együtt a folytatólagosság egységébe tartozik. A cselekményeket a Btk. 370.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés szerinti folytatólagosan és társtettesként elkövetett lopás vétségének minősítette. A perújítást amiatt utasította el, mivel a terhelt terhére megállapított újabb részcselekmény ellenére nem indokolt az eredeti büntetésnél lényegesen súlyosabb büntetés kiszabása. A Fővárosi Törvényszék a perújítás másodfokú eljárásában az elsőfokú bíróság határozatának felülvizsgálata során a korábbi alapítélet bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó rendelkezéseit is hatályon kívül helyezte és 1 rb. folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében [Btk. 370. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
- b)pont,
- bb)alpont,
(3)bekezdés
- b)pont,
- ba)alpont] állapította meg a terhelt bűnösségét. Az ítélőtábla a Be. 386. §
(1)bekezdés b) pontja alapján vizsgálta a terhelt által bejelentett fellebbezés hatályát, azt a kérdést, hogy a másodfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés folytán vane helye a harmadfokú eljárás lefolytatásának. A Kommentárnak a Be. 386. §
(1)bekezdés a),
- b)és
- c)pontjához fűzött indokolása szerint a fellebbezés joghatályos és érdemben kell elbírálni, ha két feltétel teljesül: - a fellebbezés szerint a másodfokú bíróság a büntető jog szabályainak megsértésével hozta meg az ügydöntő határozat fellebbezéssel megtámadott rendelkezéseit, - a másodfokú ügydöntő határozat, illetve a felülbírált elsőfokú ügydöntő határozat rendelkezései teljesen ellentétesek: az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét megállapította, a másodfokú bíróság a vádlottat felmentette, vagy vele szemben az eljárást megszüntette, avagy ellenkezőleg az elsőfokú bíróság mentette fel a vádlottat, a másodfokú bíróság pedig megállapította a bűnösségét. Nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha az első- és másodfokú bíróság ítéletében a bűnösség köre nem változik, a másodfokú bíróság a vád tárgyává tett és az elsőfokú bíróság által maradéktalanul elbírált tényeket illetően a cselekményeket tévesen minősítve, a látszólagos halmazatban lévő bűncselekmény miatt további bűnösséget állapít meg. Az 1. számú BK. vélemény szerint nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha a másodfokú bíróság ügydöntő határozata a Be. 386. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott eltérő rendelkezést nem tartalmaz. Márpedig a másodfokú bíróság határozatában nem rendelkezett eltérően, mindössze az alapeljárásban elbírált cselekményt egy további, a folytatólagosság egységébe tartozó részcselekménnyel bővítette. A folytatólagosság egységébe tartozó további részcselekményben való bűnösség, felelősség kimondása azonban nem értelmezhető a bűnösség körének tágításaként, bővüléseként, hiszen nem került sor további önálló bűncselekmény megállapítására. Amennyiben a folytatólagosság egységébe tartozó cselekmények köre szűkül részcselekmény bűnösség köréből történő kirekesztése folytán, abban az esetben sem nyílik meg a harmadfokú eljárás lehetősége. Kizárólagosan a minősítés körébe tartozó eltérő jogi értékelés nem alapozza meg a harmadfokú eljárás lefolytatásának lehetőségét. A szóban forgó másodfokú eljárásban szükségtelen volt az alapítélet teljes, a korábbi bűnösséget megállapító rendelkezésének a hatályon kívül helyezése. Nem volt ugyanis indokolt a vádlott bűnösségének kimondása a másodfokú eljárásban, mert a Be. 415. §
(1)bekezdésének alkalmazásával elegendő lett volna az alapítélet részleges hatályon kívül helyezése, az új ítéletben pedig a cselekmény eltérő minősítésének, valamint az új büntetés megállapításának a rögzítése. Ennek megfelelő másodfokú döntés esetén nyilvánvaló lett volna az a jogi helyzet, hogy mindössze a terhelt cselekményének a minősítése szorul korrekcióra, ami nem nyitja meg a harmadfokú eljárás lehetőségét. A hatályon kívül helyező rendelkezés korrigálására azonban - érdemi felülbírálat lehetőségének hiányában - a harmadfokú eljárásban már nem volt mód. Ezekre az indokokra figyelemmel a törvényszék tévesen biztosított ítélete ellen fellebbezési jogot. A Be. 341. §
(1)bekezdése szerint a törvényben kizárt fellebbezést az első fokú bíróság utasítja el. A fellebbezés elutasításáról a törvényszéknek kellett volna saját hatáskörben határoznia, mivel azonban maga biztosította a jogorvoslati jogosultságot, az előbbiekről pótlólag az ítélőtábla hozott döntést. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék 23.Bf.XX.9960/2016/10. számú végzése ellen bejelentett terhelti fellebbezést a Be. 390. §
(2)bekezdése alapján mint kizártat elutasította. Ugyancsak a Be. 341. §
(1)bekezdése szerint a törvényben kizárt fellebbezés elutasítása ellen nincs helye fellebbezésnek. E rendelkezés a Be. 385. §-ára figyelemmel irányadó az ítélőtábla által a Be. 392. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti tanácsülésen meghozott végzésére is, tehát az ítélőtábla fellebbezést elutasító határozata ellen sincs helye jogorvoslatnak. Budapest,
- év június hó
- napján Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke Dr. Halász Etelka s.k. előadó bíró . Sebe Mária s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 23.Bf.XX.9960/2016/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bhar.107/2017/
- számú végzése folytán a vádlott tekintetében
- év június hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke