Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.165/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla felperesnek dr. Deák Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen tartozás megfizetése iránt indított perében a Nógrád Megyei Bíróság
- január
- napján kelt 17.P.21.302/2007/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a Fővárosi Ítélőtábla az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget, és az államnak külön felhívásra 300.000 (háromszázezer) forint le nem rótt jogorvoslati illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes
- november 14-én készfizető kezességet vállalt a ... Rt. és a ... Kft. között
- november 14-én ... számon létrejött,
- november 13-i lejáratú, 5.000.000 forint összegű folyószámlahitel-szerződés alapján fennálló mindenkori kölcsöntartozás és járulékai megfizetéséért.
- november 17-én a fenti folyószámla hitelszerződés alapján az adóst terhelő tartozás megfizetéséért a ... Részvénytársaság 73 % mértékű készfizető kezességet vállalt, melynek alapján - tekintve, hogy a ... Rt. jogutódja, az ... Rt.
- november 12-én kelt felszólításaira sem az adós, sem az alperes nem teljesített - 3.679.040 forintot megfizetett. A ... Rt. fenti helytállását követően fennmaradó 1.338.709 forint tőkére és járulékaira fennálló követelését az ... Rt., valamint a ... Rt. a 3.679.040 forint tőke és járulékai iránti követelését a felperesre engedményezte a
- május
- napján kelt engedményezési szerződéssel. A ... Rt. kezesi helytállásáról, valamint az engedményezésről a ... Kft. a ... Rt.
- június 7-i leveléből, az alperes a felperes
- június 22-i leveléből értesült. A felperes
- június 22-én kelt levelében az időközben felszámolás alá került ... Kft. felszámolója felé 5.409.048 forint hitelezői igényt jelentett be, a Nógrád Megyei Bíróság
- május
- napján kelt Fpk..... számú záró végzése indokolásának
- pontja szerint a felperes felszámolóhoz bejelentett és visszaigazolt hitelezői igénye 100.000 forint, mely „f” kategóriába került besorolásra. Tekintve, hogy a felperes követelése a felszámolási eljárás során nem térült meg és az alperes a
- november 2-án kelt felszólítás ellenére sem teljesített, a felperes
- augusztus 29-én fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő; az eljárás az alperes ellentmondása folytán perré alakult. A felperes a keresetében engedményesként fellépve, hivatkozva az alperes készfizető kezességvállalására, kérte az alperest kötelezni 1.338.709 forint tőketartozás, annak
- május 10-étől a kifizetésig járó 16.09 % ügyleti kamata, 3,17 % késedelmi kamata, 391.299 forint lejárt ügyleti és késedelmi kamattartozás, valamint annak
- május
- napjától a kifizetésig járó 3.17 % késedelmi kamata, továbbá 3.679.040 forint tőketartozás, annak
- május 10-étől a kifizetésig járó évi 9,5 % késedelmi kamata megfizetésére. Az alperes érdemi ellenkérelmében jogalap hiányában a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az adós elleni felszámolási eljárásra figyelemmel a felperes a követelését az
- XLIX. tv.
- §-a, a
- §
(1)bekezdése, és a 38. §
(3)bekezdése alapján a felszámolási eljárásban lett volna jogosult érvényesíteni, azonban csupán 100.000 forint hitelezői igényt jelentett be. Álláspontja szerint a felszámolási eljárás okán a felperes igénye bírói úton nem érvényesíthető az adóssal szemben, így az alperes kezesi helytállása is kizárt a Ptk. 273. §
(3)bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság
- január
- napján kelt 17.P.21.302/2007/
- számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.338.709 forintot, ennek
- május
- napjától a kifizetésig járó 16,9 % ügyleti kamatát, 3,17 % késedelmi kamatát, valamint 391.299 forint lejárt ügyleti és késedelmi kamattartozást, ennek
- május
- napjától a kifizetésig járó 3.17 % kamatát, továbbá 3.679.040 forint tőketartozást, ennek
- május
- napjától a kifizetésig járó évi 9,5 % késedelmi kamatát és 300.000 forint perköltséget. Ítélete indokolásában megállapította, az
- évi XLIX. tv. (Cstv.)
- §
(3)bekezdésében foglaltak nem eredményezik, hogy a felperesi követelés a Ptk.
- §-a által szabályozott, bírósági úton nem érvényesíthető követelések körébe tartozna. A Cstv.
- §
(3)bekezdése nem a pénzkövetelésre, hanem a felszámolással érintett gazdálkodó szervezetre vonatkozóan tartalmaz jogérvényesítési szűkítést, azaz a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos igényre, a Ptk.
- §-a pedig azon követeléstípusokat határozza meg, amelyek bírósági úton való kikényszerítéséhez az állam nem nyújt jogi segítséget. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy az alperes, mint készfizető kezes, a kezesi jogviszony alanya, ezért a felperes által érvényesített követelés az adós elleni felszámolási eljárásra tekintet nélkül bírósági úton érvényesíthető követelésnek minősül. A Ptk.
- §
(2)bekezdés a) pontja alapján a készfizető kezes nem követelheti a sortartást, ezért a felperes jelen perbeli igényérvényesítésének nem képezi az akadályát az a körülmény, hogy a felszámolási eljárásban a felperes nem a teljes lejárt tartozásra tett hitelezői igénybejelentést. Mindezek alapján - tekintve, hogy az alperes egyéb védekezéssel nem élt - az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem megalapozottságára vont következtetést. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. A fellebbezésében fenntartotta azon jogi álláspontját, hogy az adós elleni felszámolási eljárásra tekintettel a felperes a követelését ezen eljárásban lett volna jogosult érvényesíteni, azonban a teljes követelést hitelező igényként nem jelentette be, a kezes legfeljebb a bejelentett követelésért felelhet. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen figyelmen kívül hagyta, hogy a Ptk. 273. §
(2)bekezdése szerint a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen az elvállalásakor volt. A kezesi felelősség alóli szabadulás körében eseti döntésekre (BH 2002.407., BH 2004.08.) hivatkozott, és analógiaként utalt az örökös hagyatékhoz igazodó helytállási kötelezettségére. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az alperes alaptalanul sérelmezi, hogy a felperes kizárólag 100.000 forint tekintetében jelentett be hitelezői igényt a felszámolási eljárásban, erre egyébként a felszámoló tájékoztatása alapján, annak ismeretében került sor, hogy a követelés megtérülése kétséges. Az alperes a Ptk. 274. §
(2)bekezdése szerint készfizető kezesként köteles helytállni, a felperes egyszerre fordulhat az adós és készfizető kezes ellen, az egyetemleges kötelezettségükből következően a felperes jogosult eldönteni, hogy kivel szemben lép fel a követeléssel. Vitatta, hogy az alperes fizetési kötelezettsége utóbb terhesebbé vált, ugyanis változatlanul a szerződésben rögzítettek szerinti tőketartozás és járulékai megfizetése terheli. Az alperes fellebbezése nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes készfizető kezességet vállalt a ... Kft.- 2003. november 14-i folyószámla hitelszerződésbe foglalt - fizetési kötelezettsége teljesítéséért; a 2003. november 14-én kelt szerződés 3. pontja egyértelműen tartalmazza a szerződő felek Ptk. 274. §
(2)bekezdés a) pontja szerinti megállapodását. Ugyancsak helytállóan utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a készfizető kezes sortartási kifogással nem élhet; a felelőssége az adóssal egyetemleges, a követelés jogosultja szabadon dönthet arról, hogy az igényét kivel szemben kívánja érvényesíteni. Ebből következően nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy az adós felszámolási eljárás alá került, és az sem, hogy ennek során a jogosult hitelezőként milyen követeléssel lépett fel, így alaptalan az alperes azon fellebbezési érvelése, hogy a készfizető kezes legfeljebb a bejelentett követelésért felelhet. Az egyetemleges kötelezettségük okán az adós felszámolási eljárás alá kerülése a készfizető kezes jogi helyzetét nem érinti, ezáltal nem válik a kötelezettsége terhesebbé, mint amilyen az elvállalásakor volt, ugyanakkor a jogosult számára megszűnik az egyidejű perlésük lehetősége, az adóssal szemben az 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 38. §
(3)bekezdése szerint kizárólag a felszámolási eljárásban érvényesíthet követelést. Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a főkötelezett ellen indult felszámolási eljárás az egyszerű kezesek elleni perindításnak sem akadálya, de a kezesek kötelezésére csak attól függően és olyan mértékben kerülhet sor, hogy a követelést a felszámolási eljárás során a főkötelezettel szemben mennyiben lehet kielégíteni (BH 1996.654). Helytállóan vont következtetést az elsőfokú bíróság a Ptk. 273. §
(3)bekezdésében foglaltakra alapított alperesi védekezés alaptalanságára is; a per tárgyát képező pénzkövetelés nem esik a Ptk. 204. §
(1)bekezdésében szabályozott körbe. Az adóssal szembeni pénzkövetelés készfizető kezességvállalással biztosítható volt - a fent kifejtettek szerint ezen jogi helyzeten nem változtat az adós időközbeni felszámolási eljárás alá kerülése -, így a sem a Ptk. 204. §
(2)bekezdésében, sem a Ptk. 273. §
(3)bekezdésében foglaltak nem irányadók. A fellebbezésben hivatkozott kezesi felelősség alóli szabadulás körében felhozott eseti döntések - a jogesetek eltérő tényállása okán - nem vehetők figyelembe, az örökös hagyatékhoz igazodó helytállási kötelezettsége analógiakénti alkalmazásának pedig nincs jogszabályi alapja. A felperes a folyószámla hitelszerződés jogosultjának jogutódjával, az ... Rt.-vel és a másik készfizető kezessel, a ... Részvénytársasággal 2005. május 10-én kötött engedményezési szerződéssel a Ptk. 329. §
(1)bekezdése alapján a perbeli követelés jogosultjává vált. Utal a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy a ... Rt. részbeni helytállása a Ptk. 276. §
(1)bekezdése alapján azt eredményezte, hogy a saját készfizető kezességvállalását időben megelőző alperesi készfizető kezességvállalással biztosított követelést - helytállása erejéig - megszerezte, és arról engedményezőként jogszerűen rendelkezhetett. Mindezekre tekintettel helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperest az adós tartozásáért helytállási kötelezettség terheli, és ennek alapján a marasztalására irányuló kereseti kérelem - melynek összegszerűségét az alperes nem tette vitássá - megalapozott. Mindezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság helytálló ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kötelezte a felperes jogorvoslati perköltsége megfizetésére, mely a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdésében foglaltak figyelembevételével megállapított, jogtanácsosi jogi képviseleti munkadíjból áll, továbbá a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelezte az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt jogorvoslati illeték megfizetésére. Budapest,
- június
- . Bánki Horváth Mária s. k., a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s. k., előadó bíró Dr. Rédei Anna s. k., bíró