Szegedi Ítélőtábla Bf.I.103/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
- május
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő VÉGZÉST: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- január
- napján kihirdetett 3.B.409/2007/
- számú ítéletét h e l y b e n h a g y j a azzal, hogy a Bny.103/
- szám alatt bevételezett és 4., 5., 7., 8.,
- sorszám alatt kezelt bűnjelek megsemmisítését rendeli el. Kötelezi a vádlottat a fellebbezési eljárás során felmerült 6.000.- (hatezer) forint bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében, ezért őt 2 év börtönre ítélte, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság bűnjelnyilvántartásában Bny.103/
- szám alatt bevételezett és kezelt 1.,
- és
- sorszám alatti bűnjelek lefoglalását megszüntette, és elrendelte azok megsemmisítését. Az ugyanezen tételszám alatt bevételezett
- sorszám alatti feketenyelű konyhakést elkobozta, míg a 4., 5., 7.,
- és
- sorszám alatti bűnjeleket lefoglalásuk megszüntetése mellett a vádlottnak rendelte kiadni. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 102.898.- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentés érdekében. A védő a fellebbezési nyilvános ülésen ezt meghaladóan másodlagosan eltérő minősítés, életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének megállapítását, harmadlagosan pedig a kiszabott büntetés enyhítését is kérte. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.64/
- számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, és az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt a
- tételszám alatti bűnjelre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása mellett. Az ítélőtábla álláspontja szerint a bejelentett fellebbezések nem alaposak. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése szerint felülbírálva, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt. A Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az első fokú ítélet tényállását azonban az iratok egybehangzó adatai alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetve helyesbítette: A vádlott és felesége házasságát a Bajai Városi Bíróság - helyesen - a
- november
- napján kelt, és ugyanazon a napon jogerős ítéletével bontotta fel. A cselekmény elkövetéséhez használt kés teljes hossza 305 mm, pengerésze 163-172 mm hosszú, a legnagyobb szélessége 25 mm, hegyes-íves csúcsban végződik. Az elsőfokú bíróság a tényállásában ugyan feltűntette az elkövetéshez használt kés pengehosszúságát, azonban a nyomozás során beszerzett nyomszakértői vélemény a kést pontos adatokkal leírja (nyomozati iratok
- oldal első bekezdés), ezért azt az ítélőtábla a tényállás részévé tette. Kiegészíti továbbá azzal is, hogy amennyiben az első szúrás az ágyéktájon, azaz a ténylegesen kialakult sérülés felett kb. 10 cm-re történik, akkor nem elszorítható, esetleg hasűrbe történő bő vérzés miatt halálos következménnyel kellett volna számolni. Az elsőfokú bíróság az ítéletében helyesen rögzítette, hogy a vádlott a sértett ágyéktájába szúrt közepes erővel, azonban a beszerzésre került orvosszakértői véleményből nem minden szakértői megállapítást tett a tényállás részévé, holott ezeknek a cselekmény jogi minősítése szempontjából jelentősége van. A vádlott második szúrása a sértett felső testére, a válltáj és a mellkas területére irányult. Bf.I.103/2008/
- Az elsőfokú bíróság a második szúrás pontos irányultságával kapcsolatosan a ténymegállapításait az ítéletének a bizonyítékok értékelését tartalmazó részébe helyezte (
- oldal
- bekezdés), azonban ez a tényállásba tartozik, ezért az ítélőtábla azt ennek megfelelően szintén kiegészítette. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, így azt az ítélőtábla a fenti helyesbítéssel és kiegészítésekkel az ítélkezése alapjául elfogadta. Ami a felmentéseket célzó fellebbezéseket illeti, megállapítható, hogy azok a bizonyítékok mérlegelését támadják. A megyei bíróság az ítéletében részletesen számot adott az általa beszerzett és megvizsgált bizonyítékokról. A vádlott az eljárás során következetesen tagadta a terhére rótt cselekmény elkövetését, állította, hogy nem szúrta meg a sértettet, akinek a sérülése csupán azt követően keletkezett, hogy a fia elvette tőle a nála nem ölési szándéka miatt lévő kést. A sértett és a vádlott fia ezzel ellentétes tartalmú vallomást tettek, melyeket alátámasztották az ügyben beszerzett orvosszakértői és nyomszakértői vélemények is. Az elsőfokú bíróság részletesen foglalkozott ítéletében azzal is, hogy a sértett nyomozás során első alkalommal, illetve a később tett vallomásai között ellentmondás észlelhető, miszerint csupán egy szúrásról tett említést az első kihallgatásakor. Ezeknek a vallomásoknak az értékelése során azonban arra az álláspontra jutott, hogy az eltérésre a sértett megfelelő magyarázatot adott, és ezt meghaladóan a vallomásai pedig következetesek voltak. Ennek megfelelően a sértett illetőleg (a vádlott fiának neve) tanúnak az egymással összhangban lévő vallomásait a tényállás alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során tehát megfelelő indokát adta annak, hogy miért vetette el a vádlott védekezését, és a fentebb írt helyesbítéssel és kiegészítésekkel hiánytalan tényállást állapított meg. Fellebbezési szakban megalapozott tényállás esetén nincs lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére, ezért a tényállást támadó és a felmentést célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és a cselekményét is a törvénynek megfelelően minősítette. A vádlott által megvalósított cselekmény vonatkozásában az ítélőtábla nem osztotta a védő másodlagosan kifejtett álláspontját, mely szerint az életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősül. Mivel e tekintetben az első fokú ítélet nem tartalmaz külön indokolást, az ítélőtábla azt az alábbiakkal egészíti ki. A két bűncselekmény elhatárolására vonatkozóan a bírói gyakorlatban kötelezően alkalmazandó
- számú Irányelv I/A és B pontjaiban írtak adnak iránymutatást. Ezeket szem előtt tartva megállapítható, hogy a vádlottnak a sértett élete kioltására irányuló korábbi nyilatkozatai, az általa a helyszínre magával vitt és a ruházatában elrejtett, az emberi élet kioltására alkalmas nagyméretű kés, továbbá a támadása során célzott testtájékok, illetőleg az általa véghezvitt és a megkezdett szúrások intenzitása egybehangzóan azt mutatják, hogy a cselekménye nem testi sérülés okozására, hanem kifejezetten a sértett életének a kioltására irányult Ebből következően az eltérő minősítést célzó védői fellebbezés eredményre nem vezethetett. A megyei bíróság az ítéletében az ölési cselekmény tekintetében a szándék megállapítása szempontjából szükséges körülményeket ugyan számba vette, azonban azokból a vádlott szándékára nézve nem vont le következtetést. Ezt pótolva az ítélőtábla - utalva az elhatárolás körében fentebb kifejtettekre - az első fokú ítélet jogi indokolását azzal egészíti ki, hogy a számba vett körülményekből csakis az a következtetés vonható le, hogy a vádlott a sértett halálának a bekövetkezését kívánta, azaz egyenes szándékkal cselekedett. Az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket lényegében hiánytalanul sorolta fel, azonban az ítélőtábla további súlyosítóként értékeli az elkövetés eszközének különösen veszélyes jellegét. Nem tévedett akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy a büntetési célok a büntetlen előéletű, idős korú vádlottal szemben, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetéssel is elérhetőek. Mind a szabadságvesztés, mind a próbaidő időtartama arányos, ezért az enyhítésre irányuló védői fellebbezés sem vezethetett eredményre. A vádlottól lefoglalt bűnjelek vonatkozásában az elsőfokú bíróság elmulasztotta nyilatkoztatni a vádlottat arra, hogy kéri-e kiadásukat, ennek ellenére azokat a vádlott részére rendelte kiadni. A fellebbezési nyilvános ülésen a vádlott úgy nyilatkozott, hogy a tőle lefoglalt tárgyakra nem tart igényt, így azok megsemmisítéséről az ítélőtábla a Be.
- §
(8)bekezdése alapján rendelkezett. Bf.I.103/2008/
- Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
- §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezési eljárás során a vádlott kirendelt védőjének költségével és díjával, összesen 6.000.- forint bűnügyi költség merült fel, melynek a megfizetésére az ítélőtábla a vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdésre figyelemmel a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján kötelezte. Szeged,
- május
- Dr. Hegedűs István s.k. Dr. Harangozó Attila s.k. Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.103/2008/
- számú végzése és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.B.409/2007/
- számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és a felfüggesztett rész kivételével végrehajtható. Szeged,
- május
- Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke