A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.II.1.091/2007/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- évi május hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A közúti veszélyeztetés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Zalaegerszegi Városi Bíróság 7.B.406/2006/
- számú ítéletét és a Zala Megyei Bíróság Bf.301/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s 1/ A Zalaegerszegi Városi Bíróság 7.B.406/2006/
- számú megismételt eljárásban hozott - ítéletében a terhelt bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében és könnyű testi sértés vétségében állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtönre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A tényállás szerint a terhelt
- március 14-én a Huszár Hagyományőrző Egyesület parancsnokaként lovasrendezvényen vett részt, amely után a délutáni órákban két társával lovon, huszáregyenruhában a lovasklub telepére indult. Az úttesten haladva megpillantotta a vele évek óta haragos viszonyban lévő sértettet, aki élettársával és egy ismerősével beszélgetett a járdán. Amikor a terhelt meglátta haragosát, társaihoz fordult, megjegyezve, hogy „Nincs nálatok a kardotok, pedig ezeket a mocskosokat szét kéne darabolni." Továbbhaladva az útkereszteződésnél lovát megfordította, a járdára ugratott és a sértettek felé vágtázott. Ezt látva a három idős személy félreugrott. Egyikük a ház kapujához húzódott, a többiek a járda és az út közötti füves részén lévő tuják közé ugrottak. Amikor a terhelt lovával a sértett mellé ért, a lovat megállította, lehajolt és ököllel fejbe vágta őt, mondván: „Ne pofázz, mert nagy baj lesz!" A sértett élettársának térde a hirtelen mozdulat miatt megrándult, sérülése 8 napon belül gyógyult. Vörös Lajos a terhelt ütése folytán enyhe agyrázkódást, jobb halántéktáján és fülkagylóján pedig lágyrész zúzódást szenvedett el, amely ugyancsak 8 napon belül gyógyult. Joghatályos magánindítványt csak a sértett terjesztett elő. Az ítélet jogi indokolása szerint a terhelt azzal a magatartásával, hogy felugratott a járdára, szándékosan megszegte a KRESZ 62.§
(1)bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint az állatot szorosan az úttest szélén kell vezetni. A terhelt a járdán lóháton vágtatva közeledett a gyalogosok felé, s ezzel életüket, testi épségüket szándékosan közvetlen veszélynek tette ki. A gyalogosoknak félre kellett ugrani, hogy ezt a veszélyt elhárítsák. A sértett élettársa ennek következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket is elszenvedett. A KRESZ előírásának szándékos megsértésével a terhelt bűnössége a szándékosan elkövetett közúti veszélyeztetés bűntettében megállapítható volt. A Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság
- szeptember 18án jogerős Bf.301/2007/
- számú ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta; a terhelt börtönbüntetésének tartamát 8 hónapra, a próbaidő mértékét 2 évre mérsékelte. A másodfokú ítélet indokolásának jogi okfejtésében reflektált a védő fellebbezési érveire: utalt arra, hogy a közlekedési szabályokkal kapcsolatos előírások nem csupán az állatok terelésére, vagy a közlekedési eszközön történő állathajtásra, hanem ló esetén a lovaglásra is vonatkozik. A megyei bíróság mindemellett megállapította, hogy a KRESZ 62.§
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés megszegése mellett a terhelt a KRESZ 3.§ c/ pontjában megfogalmazott általános szabályt is megsértette, mert közlekedése veszélyeztette a személyi- és vagyonbiztonságot. Utalt a KRESZ 1. függelékének a/ és b/ pontjában foglaltakra is, amely szerint a járda az út gyalogosok közlekedésére szolgáló része. 2/ A jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Érvelésének lényege szerint nincs olyan konkrét közlekedési szabály, amelyet az elbírált cselekmény kapcsán a terhelt megszegett volna, hiszen „a KRESZ 62.§
(1)bekezdése a lóháton lovagoló személyre (lovasra) nem vonatkozik. A lovasra mint a közlekedésben résztvevőre egyedi, konkrét közlekedési szabály a magyar jogban nincs." A lovas ugyanis - a védő álláspontja szerint - nem tekinthető a KRESZ fogalomkörébe tartozó „állatot vezető vagy azt hajtó" személynek. Mindemellett utal a felülvizsgálati indítvány arra is, hogy a KRESZ 62.§
(2)bekezdésének hatályos szövegét az 58/
- (III.1.) Korm.r.
- április 1-jei hatállyal állapította meg, ezért ez a korábban elkövetett cselekményre nem alkalmazható. Minthogy mindebből adódóan nincs olyan közlekedési szabályszegés, amelynek megszegésével a terhelt a neki felrótt közlekedési bűncselekményt elkövette volna, őt a közúti veszélyeztetés bűntette alól fel kell menteni. A felülvizsgálati indítvány egyebekben a bizonyítás ellentmondásaival foglalkozik, s ebből arra a következtetésre jut, hogy a sértettek sérülése tekintetében a tényállás is megalapozatlan. A Legfőbb Ügyészség a BF.91/
- számú átiratában a védői okfejtést vitatva rögzíti, hogy a KRESZ 62.§-ában előírt rendelkezés valamennyi, az úton állatot hajtó, illetőleg vezető személyre kiterjed, a KRESZ
- számú függelék III. pontja pedig rögzíti, hogy vezető az a személy, aki az úton járművet vezet, vagy állatot hajt. E fogalom-meghatározásból pedig vezetőnek minősül egy-egy állat irányítása is, ekként a KRESZ hatálya alá esik, ha a lovas a lovat a ló hátán ülve vezeti. Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség az ítéletben foglalt jogi állásponttal egyetértve az ítéletek hatályban tartását indítványozta. A felülvizsgálati ügyben tartott nyilvános ülésen felszólaló terhelt az ítélet tényállását vitatta. Megalapozatlannak találta a szándékos veszélyeztetésre vonatkozó ténymegállapításokat és hangsúlyozta, hogy a sértetteket komolyabb sérelem nem érte. 3/ A Legfelsőbb Bíróság a védő jogi érveit alaptalannak találta. A lóval történő közlekedés szabályaira vonatkozóan osztotta az alapügyben eljárt elsőés másodfokú bíróság, továbbá a felülvizsgálati indítványra észrevételt tevő Legfőbb Ügyészség jogi álláspontját. Nem lehet kétséges, hogy a ló csak akkor halad a lovas akarata szerint, ha annak irányítása alatt áll. Mindegy, hogy a lovas a ló irányítását mellette vagy mögötte haladva, avagy lovaglás közepette végzi. A lovas által irányított állat mozgásáért éppen ezért minden esetben a tényleges irányítást végző személy felelős. A közúti közlekedést tekintve mindez az ítéletben helyesen felhívott KRESZ 62.§
(1)bekezdésében megjelölt szabályból adódik: ez a rendelkezés rótt tehát felelősséget a ló veszélyeztető mozgásáért a lovon közlekedő terheltre, vagyis megalapozta felelősségét azért a szándékos veszélyeztető magatartásért, amelyet a lóval való haladást szabályozó közlekedési előírás megszegésével valósított meg. (Csupán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a védő által felhívott jogszabály-módosítás a KRESZ 62.§
(2)bekezdését érintette csupán.) A terhelt érvelése, valamint a felülvizsgálati indítványnak a sértettek sérüléseivel összefüggő állításai a felülvizsgálati eljárásban nem voltak értékelhetők. A Be.423.§
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés szerint ugyanis a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat által megállapított tényállás irányadó, e rendkívüli jogorvoslati eljárásban tehát sem a bizonyítékok mérlegelésére, sem ennek nyomán eltérő tények megállapítására nincs lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be.426.§
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéleteket hatályukban fenntartotta. A Be.418.§
(3)bekezdése értelmében minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, a Be.3.§
(4)bekezdése pedig kizárja a Legfelsőbb Bíróság határozata elleni jogorvoslat lehetőségét. Budapest,
- május
- napján Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, dr. Schäfer Annamária s.k. előadó bíró, dr. Csere Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné