Kpkf.50225/2008/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésének

1. a)illetve
2. b)pontja nem teljesült, mert a kérelmezőt a bíróság a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt legalább két évvel nem vette nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel a Pest Megyei Bíróság 2004. december 8-án kelt és 2005. január 3. napján jogerőre emelkedett 12.Pk.60.541/2004/2. számú végzésével történt, a két éves előírás csak akkor teljesül, ha ez az időpont 2005. január 1. előtti. A kérelmező a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Az elsőfokú bíróság végzésével az alperes határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a kérelmező kedvezményezettségi feltételeinek fennállását sikeresen igazolta. Döntését azzal indokolta, hogy az Szf.tv. 4. §

(1)bekezdésének a) pontja egyértelműen fogalmaz, amikor a nyilvántartásba vétel kifejezést használja a jogerősen nyilvántartásba vétel kifejezés helyett és ezt a fogalmat következetesen végig is vezeti az Szf.tv. más rendelkezéseinél is. A nyilvántartásba vételt elrendelő végzés jogerőre emelkedéséhez több joghatás fűződik, egyebek mellett a társadalmi szervezet tevékenységét a határozat jogerőre emelkedése napján kezdheti meg, a nyilvántartásba vétel jogerőre emelkedését azonban az Szf.tv. sehol sem említi, feltételként nem írja elő. A kérelmezett értelmezésének elfogadása azt jelentené, hogy az adott év december hónapjában nyilvántartásba vett társadalmi szervezetek esetében néhány nap miatt egy teljes év veszne el. A jogalkotó szándéka nem ez volt, így okszerűnek tűnik, hogy a feltételt a bírósági végzés meghozatalának időpontjához köti az Szf.tv. A végzés ellen a kérelmezett élt fellebbezéssel, annak megváltoztatása és a kérelem elutasítása iránt. Azzal érvelt, hogy nem igazolható az elsőfokú bíróság megállapítása a jogalkotó szándékáról, mivel az Szf.tv. rendelkezéseit a 2007. évi CXXV. törvény 4. §

(1)bekezdése

1. január 1-től kezdődően módosította, amelynek eredményeként a „jogerősen nyilvántartásba vett” kifejezés szerepel a „nyilvántartásba vett” kifejezés helyett. A törvény indokolása szerint e módosítás egyértelművé teszi, hogy az Szf.tv.
2. §

(1)bekezdés átszámozás utáni aa)-ac) pontjaiban meghatározott szervezeteket nyilvántartásba vevő bírósági végzésnek legkésőbb a rendelkező nyilatkozat évét egy illetve két évvel megelőző évben jogerőre kell emelkednie. Álláspontja szerint ezt az érvelést alátámasztja az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 4. §

(1)és 15. §

(4)bekezdése, a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvény 61-
2. §-ai, valamint a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár
3. 8-
4. számában a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának XI/
5. pont alatt közzétett véleménye is, amely szerint az alapítvány és társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele csak jogerős bírói határozat alapján történhet, ezért az alapítvány, társadalmi szervezet létrejöttének időpontja a bírósági határozat jogerőre emelkedése. A fellebbezésre tett észrevételében a kérelmező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte annak kiemelésével, hogy a
6. január 1-jét követően hatályba lépett jogszabályi rendelkezések nem vonatkoztathatók rá, mert a jogszabálynak visszaható hatálya nincs. A módosítással a jogalkotó maga ismerte el, hogy
7. január 1-jét megelőzően a rendelkezés csak a nyilvántartásba vétel időpontját, nem pedig a nyilvántartásba vételt elrendelő határozat jogerőre emelkedésének időpontját követelte meg, melyet a Pest Megyei Bíróság non-profit szervezetekről vezetett nyilvántartása is igazol. A módosítás nem az eredeti jogalkotói szándékot erősítette meg, hanem a mai jogalkotásra jellemző, folyamatosan szűkülő kedvezményeknek megfelelően új jogalkotói szándékkal kívánta az eddigiekhez képest szűkíteni az 1 %-ra jogosultak körét. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság által helyesen idézett Szf.tv.
8. §

(1)bekezdésének a) pontja a

1. január 1-től hatályos módosítást megelőzően valóban csak a nyilvántartásba vett kifejezést használta a módosításban szereplő jogerősen nyilvántartásba vett kifejezés helyett. A módosítást az is indokolta, hogy a bírói gyakorlat a szabályozás ellenére bizonytalan volt annak megítélésében, hogy mely időpont minősül az alapítvány és a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételének, a szervezet nyilvántartásba vétele tárgyában hozott határozat kelte, vagy a határozat jogerőre emelkedése. Az Etv. megalkotása előtt a Ptk. a jogi személyek körében külön alcím alatt szabályozta a társadalmi szervezetet és az egyesületet, oly módon, hogy tartalmilag az utóbbiakra vonatkozó szabályokat rendelte alkalmazni az előbbiekre is, ha a társadalmi szervezet alapszabálya másként nem rendelkezett. Az Etv. hatályba lépése alapvető változást jelentett, ezt követően a társadalmi szervezetekre vonatkozó joganyagot két törvény rendelkezései tartalmazták: az egyesülési jogról szóló törvény és a Ptk. 61-
2. §-ai. A Ptk.
3. §-a meghatározza az egyesület fogalmát és azt, hogy jogi személy, a
4. §-a az egyesület alapszabálynak kötelező tartalmát és azt, hogy a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, továbbá a gazdálkodás és felelősség alapvető szabályait, míg a
5. §-a az egyesület megszűnését szabályozza, végül a
6. §-a kimondja, hogy az egyesülési jog alapján létrehozott társadalmi szervezetekre e törvény alkalmazásakor az egyesületre vonatkozó szabályok az irányadók. A Ptk-nak az alapítványra vonatkozó rendelkezése szerint az alapítvány a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. A társadalmi szervezet létrejöttére vonatkozóan azonos rendelkezést tartalmaz az Etv.
7. §

(1)bekezdésének harmadik mondata, amely a bírósági nyilvántartás konstitutív hatályát maga állapítja meg azzal, hogy leszögezi, a társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel jön létre. Ezek a rendelkezések azonban a nyilvántartásba vétel időpontját nem határozzák meg, nem adnak választ arra a kérdésre, hogy melyik időpont minősül az alapítvány és a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételének: a szervezet nyilvántartásba vétele tárgyában hozott határozat kelte, vagy a határozat jogerőre emelkedésének napja. Az alapítvány, társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele esetén az ügyészt fellebbezési jog illeti meg, megtagadása esetén fellebbezésre jogosult az alapító, és a társadalmi szervezet kérelmező. Helyesen hivatkozott arra az alperes, hogy a nemperes eljárásokban a 105/1952 (XII.28.) MT rendelet 13. §-ának

(3)bekezdése szerint megfelelően irányadó Pp.

1. §-a szerint a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van. A nyilvántartásba vétel tárgyában hozott határozatok elleni fellebbezési jogosultság is a fentieknek megfelelő. A bírói gyakorlat egységesítése érdekében jelentette meg a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma a KGD 2005/8-
2. számában ismételten azt a véleményt, amely szerint az alapítvány, társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele, közhasznúsági jogállásának elismerése csak jogerős bírói határozat alapján történhet, ezért az alapítvány, társadalmi szervezet létrejöttének, közhasznúsági fokozata elismerésének időpontja a bíróság határozatának jogerőre emelkedése. Ezt a bírói gyakorlatot emelte a jogalkotó a
3. évi CXXV. törvény
4. §

(1)bekezdésének módosításával a jogi norma rangjára, ez azonban nem jelenti a rendelkezés visszaható hatályú alkalmazását. A nyilvántartásba vétel időpontját a bírói gyakorlat már

1. január 1-jét megelőzően is a bejegyzést elrendelő határozat jogerőre emelkedéséhez kötötte. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp.
2. §-a folytán alkalmazandó Pp.
3. §

(2)bekezdése értelmében megváltoztatta és a kérelmet elutasította. A kérelmező az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §

(1)bekezdésének d), a kérelmezett az 5. §

(1)bekezdésének c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért mind a feljegyzett elsőfokú eljárási, mind a fellebbezési illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986 (VI.26.) IM rendelet

1. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
2. június
3. napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke,. Páldy Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Szőke Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő