← Magyarország

Bfv.729/2017/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az egyenes ölési szándékot alátámasztja a tárgyi oldalon az alkalmazott eszköz ember élet kioltására alkalmassága, a támadott testtájék (mindhárom sértett esetében elsősorban a fej), míg alanyi oldalon a terhelt agresszióra való hajlama. Kúria végzés Az ügy száma: Bfv.II.729/2017/

  1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: . Katona Sándor a tanács elnöke, Dr. Feleky István előadó bíró, Dr. ár András bíró Az eljárás helye: Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  2. október
  3. Az ügy tárgya: emberölés bűntettének kísérlete Terhelt(ek): I.rendű neve Első fok: Törvényszék 10.B.41/2015/
  4. ítélet,
  5. április
  6. tárgyalás Másodfok: Ítélőtábla Bf.III.513/2016/
  7. végzés,
  8. november
  9. nyilvános ülés Harmadfok: Az indítvány előterjesztője: terhelt Az indítvány iránya: terhelt javára Rendelkező rész A Kúria az emberölés bűntettének kísérlete miatt I.rendű terheltellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt felülvizsgálati indítványát elbírálva a Miskolci Törvényszék 10.B.41/2015/
  10. számú ítéletét és a Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.III.513/2016/
  11. számú végzését hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás [1] I.
  12. A Miskolci Törvényszék a
  13. április
  14. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 10.B.41/2015/
  15. számú ítéletével I.rendű terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [
  16. évi C. törvény (Btk.)
  17. §

(1)bekezdés,
(2)bekezdés b), d),
  1. f)és
  2. k)pont], s ezért őt életfogytig tartó fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [2] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt Debreceni Ítélőtábla a 2016. november 8. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett Bf.III.513/2016/7. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [3] 2. A Debreceni Ítélőtábla a 2017. február 21. napján tartott tanácsülésen meghozott Bpi.I.90/2017/3. számú végzésével elutasította a terhelt perújítási indítványát. Az elutasító végzést a Kúria a 2017. május 25. napján tartott tanácsülésen meghozott Bpkf.II.541/2017/2. számú végzésével helybenhagyta. [4] II. A bíróság I.1. pontbeli jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán kiszabott törvénysértő büntetés miatt, súlyos testi sértés bűntettének (bűntetteinek) minősítése és enyhébb büntetés, a feltételes szabadságra bocsáthatóságot ki nem záró életfogytig tartó szabadságvesztés érdekében. [5] A terhelt indítványa szerint anyagi haszonszerzés érdekében egy embert valóban megölt (tényállás 1. pont), de a másik három embert már nem megölni, hanem a macsétával megfélemlíteni akarta, őket nem „kellő erőbehatással”, nem életveszélyes sérüléséket okozva sebesítette meg, így e cselekmények csak súlyos testi sértés (sértések) (tényállás 2. pont). [6] A kiszabott tényleges életfogytiglani büntetést „túl szigorúnak, embertelennek tartom”. Reményvesztett emberré vált. A büntetéskiszabás körében nem vették enyhítő körülményként figyelembe öngyilkossági kísérleteit, megbánását és azt sem, hogy két kiskorú gyermeke van, a családja elfordult tőle, magára maradt. [7] A Legfőbb Ügyészség a BF.869/2017/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben nem alaposnak, részben a törvényben kizártnak találta. [8] A Legfőbb Ügyészség az indítványt - nem nevesítve, de az átiratból közvetve kitűnően - abban a körben találta törvényben kizártnak, hogy az irányadó tényállás alapján figyelmen kívül kell hagyni, hogy a terhelt szerint a tényállás 2. pontbeli cselekménye (
  3. is)vagyoni haszonszerzésre irányult, valamint a kiszabott büntetés, illetőleg a büntetéskiszabás önmagában nem vizsgálható. [9] A Legfőbb Ügyészség egyebekben azért nem találta alaposnak az indítványt, mert az élet kioltásra alkalmas eszköz használatából, az erőkifejtés nagyságából, irányítottságából, annak többszöri megismétléséből, a célba vett életfontosságú szervekből, a sérülések helyéből és jellegéből helytállóan következtettek a bíróságok arra, hogy a terhelt szándéka nem testi sérülés okozására, hanem a három sértett életének kioltására irányult. [10] A bűncselekmény minősítése is helytálló. A terhelt által nem vitatott tényállás 1. pontbeli cselekmény nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett. A tényállás 2. pontbeli cselekmény kapcsán további három sértett miatt az több emberen elkövetett. sértett 1 és sértett 2 egyaránt nyolcvanöt évesek, ezért a bűncselekmény elhárítására idős koruknál fogva korlátozottan képes személyek. [11] Egyébként a kiszabott büntetés törvényes. Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabható egymagában a tényállás 1. pontbeli cselekmény miatt is. A feltételes szabadságra bocsáthatóság lehetőségének kizárása pedig a bíróság mérlegelésének az eredménye. [12] A Legfőbb Ügyészség feltétlen hatályú eljárási szabálysértés hiányában a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta. [13] A terhelt védője nem tett észrevételt. A terhet az észrevételében a tényállás 2. pontbeli cselekmény tekintetében megismételte az indítványában foglaltakat. Ezt (
  4. is)azért követte el, hogy „pénzt, illetve értéket hozzak el”. Az ölési szándékot azzal igyekezett cáfolni, hogy a macsétának kicsorbult az éle, tompa volt a hegye, de „egy-egy erős csapásból megölhettem volna a házaspárt […] két 85 éves emberről beszélünk, akik olyanok mint két ártalmatlan kisgyerek”, és „eshettek a földre, de még csak el sem ájultak, szóval nem üthettem olyan nagyokat […] mivel mindketten eszméletüknél voltak”. Lehajolt sértett 2-höz, aki az ő „hol vannak az értékek” kérdésére megragadta a kabátját, mire ő kiabálni kezdett, s erre jelent meg sértett 3. Ugyan „odalendítettem neki egyet, fenttől lefelé”, de „nem lehetett olyan erejű a vágás, hogy komolyabb problémák lehettek volna belőle, hiszen kezével védte a fejét, az ujját érte a vágás és ha nagyot csaptam volna oda, le kellett volna szakadnia az ujjának”. Vagyis sértett 3 „nem azt akadályozta meg, hogy megöljem őket, hanem azt, hogy elvigyem a lakásban található értékeket”. Büntetésének olyan enyhítését kérte, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés ne legyen „tényleges”, azaz a feltételes szabadságra bocsáthatóságot kizáró. [14] III. A terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos. [15] 1. A terhelt a tényállás 1. pontbeli cselekményt semmiben sem támadta, és az irányadó tényállás alapján kizárólagosan e cselekményt érintette a nyereségvágyból elkövetés. Ugyanakkor a terhelt nyereségvágyból elkövetettnek állítja be a tényállás 2. pontbeli cselekményt is („az én bűncselekményemet NEM emberölés motiválta, hanem anyagi haszonszerzés volt a cél”), csakhogy az irányadó tényállás e cselekmény kapcsán nem állapított meg nyereségvágyból elkövetést, illetőleg olyan tényeket sem, amelyekből erre vonható következtetés. [16] A felülvizsgálati eljárásban viszont a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, és nem támadható tényálláshoz [Be. 423. §
(1)bekezdés] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. §
(1)bekezdés, 388. §
(2)bekezdés]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [17] Ebben a sajátos helyzetben - egyetértve a Legfőbb Ügyészség álláspontjával - a nyereségvágyból elkövetésre hivatkozás valóban nem vehető figyelembe. [18] 2. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pont
  1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [19] Az elsőfokú bíróság által megállapított (elsőfokú ítélet 3-
  2. oldal) és a másodfokú bíróság által kiegészített (másodfokú végzés 2-
  3. oldal) irányadó tényállás tartalma egyértelmű. [20] Tényállás
  4. pont. Az ittas állapotban lévő terhelt
  5. január 7-én pénzt és egyéb értéket kívánt szerezni. Ahogy meglátta a ház bejárata előtt sértett 4 67 éves sértettet, őt a ruházatából elővett - 810 cm pengehosszúságú és 7 mm pengeszélességű - késével szó nélkül test szerte megszúrta, majd a konyhán keresztül a szobába lökdöste, miközben több ízben tovább szurkálta a sértettet, aki összeesett. Ezt követően a sértettet halottnak vélve a házat átkutatta, több dolgot is magához vett, majd a magához tért sértettet 2 alkalommal ismételten megszúrta. E sértett legfeljebb 10-20 percen belül beálló halála a mellkas bal oldalának négyszeres áthatoló, tüdőt sértő (1., 2.,
  6. és
  7. egyenként és egyaránt legalább közepes erejű, egyaránt 6-7 cm szúr-csatornájú) szúrt sérülése, mellűri vérzés és egyszeres (
  8. közepest meghaladó erejű, 10 cm szúr csatornájú) hasüregbe hatoló, a vékonybelet, illetve a bélfodrot sértő szúrt sérülés következtében létrejött sérüléses és vérzéses shock miatt következett be. E sérülések külön-külön is életveszélyesek voltak. A sértett további sérüléseket is szenvedett. [21] A sértett összesen 37 (33 szúrt, illetve szúrva metszett és 4 tompa) sérülést szenvedett, 1 közepest meghaladó, 6 legalább közepes és 30 többnyire kis, részben legfeljebb közepes erőbehatás által. [22] Tényállás
  9. pont. Az ittas állapotban lévő terhelt szállásigényét
  10. január 14-én korábbi szállásadói, sértett 1 és sértett 2 sértettek, elutasították. A terhelt távozott, de a kérése visszautasítása miatt perceken belül egy (400 gramm súlyú, 34 cm pengehosszúságú, a tövénél 4 cm pengeszélességű, fokozatosan elkeskenyedő, egyélű, több helyen csorbult, tompa hegyű) macsétával tért vissza, amivel szó nélkül a sértettekre támadt. Mindkét sértettet egyaránt és legalább 3 alkalommal, a felületre merőleges vagy azt megközelítő irányban, közepes-nagy erővel fejen vágta. A sértettek hangosan jajveszékelve a földre estek. A koponyát nagy erővel érő erőbehatás esetén életveszélyes sérülés kialakulásával reálisan számolni lehet. [23] sértett 1 a homlok bal oldalán 1,5 cm, a jobb homlok-faltájon 10 cm, a jobb fal-nyakszirt tájon 3 egyenként 3-4 cm, a jobb kéztájon 2 cm vágott sebet és a koponya jobb oldalán törést szenvedett. A törés nyolc napon túl, ténylegesen 4 hét alatt, a többi sérülés nyolc napon belül gyógyult. [24] sértett 2 a koponya bal faltájékán 10 cm hosszú éles szélű vágott sebet, a farcsont külső lemezén darabos törést, a bal járomtájon 6 cm hosszú metszett sebet, a fejtető középvonalában 7 cm hosszú vágott sebet, a jobb alkar háti felszínén 2 cm hosszú és a bal alkar háti felszínén felületes hámsérülést szenvedett. A törés nyolc napon túl, ténylegesen 4 hét alatt, a többi sérülés nyolc napon belül gyógyult. [25] A sértettek segítségkérésére megjelent sértett 3, és számon kérte a neki háttal álló, sértett 1 és sértett 2-t bántalmazó terheltet. A terhelt ennek hatására félbehagyta a házaspár bántalmazását, megfordult és a macsétával felülről lefelé irányuló legalább közepes erejű mozdulattal fejbe akarta vágni sértett 3-at, aki a bal karját felemelve és hátrálva védekezett, így az ütés a bal kezét találta. Ezután a terhelt elmenekült a helyszínről. [26] sértett 3 a bal kéz V. ujj toksérüléssel és középső perctöréssel járó metszett sérülést szenvedett. A sérülés nyolc napon túl, ténylegesen 4 hét alatt gyógyult. Nagy erejű ütés védekezés nélkül a koponyát érve akár életveszélyes koponyaűri sérülést okozhatott volna. [27] A bíróságok az irányadó tényállás
  11. pontjában megállapított tények alapján vont következtetéssel állapították meg további tényként, hogy a terhelt cselekménye mindhárom sértett életének kioltására irányult. Ezáltal e tény nemcsak jogkövetkeztetés, hanem az irányadó tényállás részévé is vált, s ekként támadása kizárt. Ugyanis a tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban - eredményesen - nem vitathatóak (BH 2011.3.). [28] Az elsőfokú bíróság a tényállás
  12. pontbeli cselekmény kapcsán - a 3/
  13. BJE jogegységi határozatra nem hivatkozva, de azzal megfelelésben - egyenes ölési szándékot állapított meg, utalva rá, hogy ezt alátámasztja: tárgyi oldalon az alkalmazott eszköz ember élet kioltására alkalmassága, a támadott testtájék mindhárom sértett esetében elsősorban a fej volt, míg alanyi oldalon a terhelt agresszióra való hajlama. sértett 1 és sértett 2 egyaránt 85 évesek, ezért a bűncselekmény elhárítására idős koruknál fogva korlátozottan voltak képesek. Ezen túlmenően a három sértett életének kioltására törekvés folytán a több ember sérelmére elkövetés is megvalósult. [29] A másodfokú bíróság mindezzel - a 3/
  14. BJE jogegységi határozatra ugyancsak nem hivatkozva, de azzal ugyancsak megfelelésben - azzal értett egyet, hogy az agresszióra való hajlam nem mutat az ölési szándék irányába, ezért az erre hivatkozást mellőzte az indokolásból, továbbá pontosította még, hogy a több emberen elkövetés kiterjed a tényállás
  15. pontbeli sértettjére is. [30] A 3/
  16. BJE jogegységi határozat I.
  17. pontja példálózó jellegű felsorolást ad arra, hogy az emberölésre, illetőleg a testi sértésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra milyen tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. Ekként a tárgyi tényezők körében az elkövetés eszközével, az elkövetés körülményeivel és módjával, a sérülés helyével és jellegével, az elkövető kijelentéseivel, az elkövetés utáni magatartásaival és kijelentéseivel - A) pont; az alanyi tényezők körében az elkövető személyi tulajdonságaival, a cselekményt kiváltó indítóokkal (motívum), a cselekmény véghezvitelét megelőző pszichikus folyamat feltárásával, a sértetthez fűződő viszonyával és egyéb alanyi mozzanatokkal - B) pont - kell tüzetesen elszámolni. [31] A terhelt voltaképpen nem tett mást, minthogy az alapügyben eljárt bíróságoktól eltérően értékelte a testi épség és az élet elleni támadás elhatárolásának tárgyi és alanyi tényezőit. [32] A több ember sérelmére elkövetett emberölés törvényi egység. A Kúria számára - az irányadó tényállás alapján - alapvetően az tűnik ki, hogy a terhelt - miként a tényállás
  18. pontjában - az emberi élet kioltására alkalmas macsétával a tényállás
  19. pontjában rögzítve a három sértettet sem testi épségében támadta, hanem szándéka egyaránt e sértettek életének kioltására irányult. Ezt támasztja alá, hogy már sértett 1 és sértett 2-t alapvetően az életfontosságú szerveket rejtő fejre (koponyára) felülről lefelé irányuló, több közepes-nagy erejű ütéssel (vágással) sebesítette meg, s az ettől földre került sértettek további támadásával kizárólag azért hagyott fel, mert abban a segítségükre siető sértett 3 megjelenése és számon kérése megakadályozta. A terhelt sértett 3 ellen fordulva e sértettet is a fejre (koponyára) mért, felülről lefelé irányuló legalább közepes erővel próbálta megütni (megvágni), s csakis azért nem ért célt, mert e sértett hatékonyan védekezve a kezét maga elé emelte és hátrált a támadója elől, s így a macséta pengéje a kezét érte, annak ujját sebezte meg. A terhelt tehát azért nem tudta bevégezni sértett 1 és sértett 2 megölését, mert abban sértett 3 fellépése megakadályozta. A terhelt sértett 3ra támadása utáni menekülése közömbös, a befejezett és közeli kísérlet [Btk.
  20. §
(1)bekezdés] következtében nem vezethet a tényállás
  1. pontbeli cselekmény testi sértéssé való átminősíthetőségéhez. [33] A terhelt mindössze spekulatív feltételezést állított föl, amikor ténybeli alap nélkül vitatta a bántalmazás erejét, illetőleg összefüggéseiből kiragadva - a sérülések életveszélyt ténylegesen nem okozó önmagában szerencsés következményéből igyekezett érvelni az alapítélet szerinti minősítés ellenében. A terhelt szükségszerűen előre látta cselekményének lehetséges következményeként azt, hogy a három sértett halálát okozhatja, amit az irányadó tényállás alapján kívánt is, azaz ún. egyenes ölési szándékkal (Btk.
  2. §
  3. fordulat) cselekedett. [34] A Kúria tehát az alapügyben eljárt bíróságok jogi értékelését, és a Legfőbb Ügyészség azzal egyetértő álláspontját helytállónak találta. Miután pedig a másodfokú bíróság által pontosított értékelés összhangban állt az irányadó tényállással, és anyagi jogilag megalapozott, illetőleg a terhelt felülvizsgálati indítványa kellő ellenérvelést nem adott, a Kúria megállapította, hogy a terhelt felrótt cselekményének minősítése törvényes. Ez azt jelenti, hogy a tényállás
  4. és
  5. pontbeli cselekmények részcselekmények, s együttesen képeznek törvényi egységet a sértettek száma miatt. [35] A terhelt felülvizsgálati indítványa nem bizonyult alaposnak. [36]
  6. A terhelt - a minősítést a tényállás
  7. pontbeli cselekmény kapcsán sérelmezve - kifogásolta a kiszabott büntetést, illetőleg a büntetéskiszabást is. [37] Az ítélkezési gyakorlat e kérdésben következetes. Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmények vonatkozásában anyagi jogszabálysértést nincs, a büntetés önálló vizsgálatára az
  8. évi XIX. törvény
  9. §
(1)bekezdés b) pontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esne felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl - a büntető törvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve volna a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., BH 2005.337., BH 2016.264.II.). Ilyen kifogást a terhelt nem emelt, s ilyen törvénysértést a Kúria sem észlelt. [38] A terhelt kifejezetten a bíróságok mérlegelési jogkörét támadta, amikor feltételes szabadságra bocsáthatóságot ki nem záró életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést igényelt. A bíróság viszont egyrészt a tételesen meghatározott körbe tartozó több okból is súlyosabban minősített emberölés bűntette miatt, és mérlegelési jogkörében döntött arról, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható [Btk. 44. §
(1)bekezdés h) pont]. Az ...-ben született terhelt az elkövetéskor (
  1. január
  2. és 14.) a huszadik életévét is betöltötte [Btk.
  3. §
(1)bekezdés
  1. mondat]. [39] A büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló
  2. BK véleményt miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III. korábbi hivatkozások aktualizálásával). [40] Egyébiránt a Legfőbb Ügyészség helytállóan mutatott rá, hogy az adott büntetés önmagában is kiszabható lett volna a tényállás
  3. pontbeli cselekményrész alapján, hiszen magában állva is (kétszeresen) súlyosabban minősülő emberölésként minősülne. [41] A Kúria megjegyzi, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélkül kiszabott ún. tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés jogszerűsége kétségbe nem vonható, azt tartalmazza mind Magyarország Alaptörvényének IV. cikk
(2)bekezdés második mondata, mind a Btk.
  1. § második fordulata és
  2. §
(1)bekezdése. Az adott büntetés terhelt által állított „embertelensége” - jogszerűségéből adódóan - a jogalkalmazó Kúria és egyéb bíróság részéről nem vizsgálható kérdés. Az indítvány elvi tartalma [42] A bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A döntés elvi tartalma [43] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A bűncselekmény minősítése törvényes, anyagi jogszabálysértés hiányában pedig a büntetés önmagában nem vizsgálható. Ha a terhelt minősített esetre hivatkozik, akkor is az alapítélettel megállapított, de ilyen tényt nem tartalmazó tényállás az irányadó. Záró rész [44] A kifejtettek értelmében a Kúria a Be. 424. §
(1)bekezdés
  1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be.
  2. §
(1)bekezdés
  1. mondat
  2. fordulata szerinti összetételben eljárva a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a támadott határozatot a Be.
  3. §-a alapján hatályában fenntartotta. [45] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
  4. §
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §
(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
  1. október
  2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Polgár András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Lévai Viktória tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.