Bf.107/2017/4 – Győri Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés b./ pont), 2 rb garázdaság vétségében (Btk. 339.§

(1)bekezdés), testi sértés bűntette kísérletében (Btk. 164.§

(1),

(3)bekezdés) és testi sértés vétségében (Btk. 164.§

(1),

(2)bekezdés). Ezért halmazati büntetésül 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt, határozott a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Elrendelte a Székesfehérvári Városi Bíróság

1. május
2. napján jogerős 14.B.323/2008/
3. számú ítéletével kiszabott 2 év, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását. Határozott a bűnjelek jogi sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és az első fokú eljárásban eljárt védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan eltérő minősítés miatt enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést, míg az ügyész tudomásul vette a döntést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.318/2017/1-I. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak. Kifejtette, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat betartva járt el, viszont észlelte, hogy
4. június 8-i tárgyalás elhalasztásra került, ezért az a bevezető részből a tárgyalási napok felsorolása közül mellőzendő, illetőleg az ügyben tartott első két tárgyalás jegyzőkönyvében elírás történt a tárgyalás évszámában. Álláspontja szerint a tényállás túlnyomó részt megalapozott, annyiban azonban korrekcióra szorul, hogy az
5. tényállást dr. Sárközi Gábor igazságügyi orvos szakértő véleménye alapján azzal kell kiegészíteni, hogy a mellkas tájékot ért, éllel, heggyel bíró eszközzel való kis-közepes erejű szúrás általában alkalmas 8 napon túli sérülés létrehozására, másrészt a
6. tényállás helyesbítendő és kiegészítendő azzal, hogy a terhelt tenyérrel arcul ütötte A.A.t, így magatartása folytán 8 napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek a sértettnek. Kifejtette, hogy ezekkel a kiegészítésekkel és helyesbítéssel a tényállás megalapozott, a bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a cselekmények minősítése nagyrészt törvényes, azonban az
7. tényállási pont kapcsán a vádlott által megvalósított súlyosabb bűncselekmények - önbíráskodás bűntette, súlyos testi sértés bűntettének kísérlete mellett a garázdaság vétsége, annak szubszidiárius volta miatt nem állapítható meg. Rámutatott továbbá, hogy a kiszabott büntetés tettarányos, enyhítése nem indokolt. Összefoglalva indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletének megalapozatlanságát küszöbölje ki, az első fokú ítéletet változtassa meg, és a terheltnek az
8. tényállásban írt cselekményeit önbíráskodás bűntette kísérletének (Btk. 368.§

(1),

(2)bekezdés b./ pont) és testi sértés bűntette kísérletének (Btk. 164.§

(1),

(3)bekezdés) minősítse. Egyebekben helybenhagyási indítványt tett. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a védő bizonyítási indítványt terjesztett elő, kérte B.B., C.C., D.D., kk. E.E. és F.F. kihallgatását. A másodfokú bíróság a bizonyítási indítványt elutasította. Ezt követően a védő perbeszédében indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezését megalapozatlanság, felderítetlenség és eljárási hibák miatt. Kifejtette, hogy G.G. sértett vallomásai aggályosak, hiszen kétszer is visszavonta vallomását - rendőri jelentés tartalmazza, hogy ez vagyoni haszonszerzés érdekében történt -, majd a tárgyaláson ismét terhelően nyilatkozott. Részletesen foglalkozott kk. E.E. tanú vallomásával, hogy azt mikor, hol, kinek a jelenlétében tette, vitatta, hogy vallomását szabályosan vette fel a nyomozó hatóság, mivel a kiskorú tanú a kihallgatásának körülményeire nem emlékezett, ahogy az édesanyja sem, akinek törvényes képviselőként jelen kellett lennie az eljárási cselekménynél, a jegyzőkönyvekről viszont - a védelem álláspontja szerint a szükséges aláírások hiányoznak, továbbá F.F.t úgy hallgatta ki a bíróság tanúként a tárgyaláson, hogy a törvényes figyelmeztetése nem történt meg. Kk. E.E. kihallgatásának körülményeit illetően H.H. rendőr hadnagy került meghallgatásra, holott e tekintetben a törvényes képviselő és I.I. kihallgatása lett volna indokolt. Ezt követően előadta, hogy eljárási hiba az is, hogy B.B., C.C., D.D. tanúk vallomásait felolvasással tette a bíróság a tárgyalás anyagává, holott - véleménye szerint - szükséges lett volna a személyes kihallgatásukra. Álláspontja szerint az említett tanúvallomások bizonyítékként nem vehetőek figyelembe, így nincs terhelő adat védencével szemben. Rámutatott, hogy szerelemféltés és nem vagyoni indítéka volt az eseménysornak. A testi sértés tekintetében kifejtette, hogy a vádlottnak eshetőleges szándéka sem terjedt ki súlyos sérülés okozására. Nyolc napon belül gyógyuló felületi sérüléseket szenvedett el a sértett, ezért véleménye szerint a testtájéktól függetlenül - figyelemmel az elkövetés eszközére és a kés pengéjére való ráfogásra - könnyű testi sértés vétsége állapítható meg. Nem értett egyet a fellebbviteli főügyészség indítványával, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján a tényállást egészítse ki az ítélőtábla, viszont azt osztotta, hogy a garázdaság vétsége szubszidiárius jellege folytán beolvad a súlyosabb cselekménybe. A

1. tényállási pontban írtakra nem kívánt kitérni. Rámutatott, hogy az időmúlást, a kísérletet, az eshetőleges szándékot nem értékelte enyhítő körülményként a törvényszék. Előadta továbbá, hogy védence dolgozik, munkaszerződését havonta megújítja a munkáltatója. Elsődlegesen tehát az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan az
2. tényállási pont tekintetében felmentést, harmadlagosan enyhítést indítványozott. A fellebbviteli főügyészség képviselője az írásbeli indítványát változatlan formában fenntartotta. A védő által előadottakra reflektálva előadta, hogy a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent tanúk nyomozati vallomásainak felolvasására az eljárási törvény alapján került sor, mivel a tárgyaláson történő meghallgatásuk aránytalan nehézséggel járt volna, és szükségtelenül elhúzódott volna az eljárás. Rámutatott továbbá, hogy a személyi bizonyítékok értékelésével kapcsolatos felvetések tulajdonképpen a bizonyítékok mérlegelésének a vitatását jelenti, másrészt hangsúlyozta azt is, hogy a szakértői vélemény tartalmazza, hogy az adott eszköz, adott körülmények között általában alkalmas volt súlyosabb sérülés okozására. A büntetéskiszabási tényezőkkel kapcsolatban előadta, hogy két cselekmény kísérleti szakban maradt, azonban befejezett kísérletekről van szó. Az eshetőleges szándékot enyhítő tényezőként figyelembe lehet venni, azonban azáltal, hogy a garázdaság vétsége nem állapítható meg, a bűnösség köre nem csökken. Álláspontja szerint a kiszabott joghátrány tettarányos. vádlott neve vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozni. Az ítélőtábla a bejelentett védelmi fellebbezésekre tekintettel a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján az első fokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. A védő által felvetett eljárási kifogások kapcsán a következők állapíthatóak meg: A

1. április
2. napján tartott tárgyalásra -
3. jegyzőkönyv - B.B. tanút a rendőrség előállította. A tanú kihallgatásra került és a bíróság a nyomozati szakban tett vallomását is ismertette. A
4. június 8-i tárgyalásra a J-i Rendőrkapitányság késve, a tárgyalás elnapolását követően amelyen a tanácselnöke hivatalos feljegyzést ismertetett - vezette elő D.D. és C.C. tanúkat, akiket a tanács elnöke szóban idézett a következő határnapra, amelyen szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg. Ügyészi indítványra mindkét tanú nyomozati szakban tett vallomásának felolvasására került sor, a védő ezzel kapcsolatban nem nyilatkozott, kérdés, észrevétel nem hangzott el. A Be. 296.§

(2)bekezdés b./ pontja alapján a tanács elnöke a tanúnak a nyomozás során tett vallomását az ügyész tárgyaláson tett indítványára felolvassa, ismerteti, ha a vallomása szükséges a bizonyításhoz, de a személyes megjelenése a tárgyaláson nem indokolt, illetve a tárgyaláson való megjelenése aránytalan nehézséggel járna vagy nem lehetséges, és a tanú tárgyaláson történő kihallgatását a bíróság, a vádlott és a védő sem tartja szükségesnek. A törvény indokolása szerint ha a tárgyalási szakban derül ki, hogy tanú megjelenése a - későbbi tárgyalási napon megtartandó tárgyaláson nem szükséges, elegendő a vallomásának felolvasása, ezért indokolt, hogy az ügyész a vádemelést követően is kapjon lehetőséget a tanú (tanúk) vallomásának felolvasására irányuló indítvány előterjesztésére. A védő adott helyzetben nem kifogásolta az ügyészi indítványt, amit a vádhatóság képviselője okkal terjesztett elő, tekintettel az eljárás esetleges indokolatlan elhúzódására, amiatt, hogy a tanúk előállítása aránytalan nehézséggel járt volna. Kk. E.E. tanút

1. február 24-én H.H. r.fhdgy - F.F. törvényes képviselő jelenlétében hallgatta meg a .... szám alatti házban (nyomozati iratok
2. oldal). A helyszínen felvett és kézzel írott jegyzőkönyvet a kiskorú tanú és F.F. is aláírták mind a kioktatások, mind az érdemi vallomás tekintetében. A bíróság kk. E.E.t
3. szeptember
4. napjára idézte a tanút törvényes képviselőjével együtt (
5. jegyzőkönyv). Mivel a védő vitatta a kk. E.E. kihallgatásának törvényességét, a tanács elnöke nyilatkoztatta F.F.t arra nézve, hogy az ő aláírása szerepel-e az okiraton. A tanú és édesanyja mindketten egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy a kézírás tőlük származik. Így kk. E.E. nyomozás során tett vallomása felhasználható volt a bizonyítékok értékelése során. A fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltaknak megfelelően az ítélőtábla is megállapította, hogy a jegyzőkönyvekben az első két tárgyalási nap évszáma helyesen
6. Fentiek vizsgálatát követően megállapította az ítélőtábla, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást. A felülvizsgálat során nem észlelt olyan eljárási szabálysértést vagy megalapozatlansági hibát, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna, ezért az érdemi felülvizsgálat lefolytatható volt. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket nem találta alaposnak. Az első fokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében értékelte. Számot adott arról, hogy mely bizonyítékot, miért fogadott el a tényállás megállapítása során. Az
7. tényállási pont tekintetében vádlott neve vádlott tagadta a bűnösségét. Ezzel szemben részletesen értékelte a törvényszék G.G. sértett nyomozati szakban tett vallomásait, kitért az azokban mutatkozó ellentmondásokra, amelynek okára a sértett a tárgyaláson nyilatkozott. Vizsgálta I.I., kk. E.E., B.B. tanúk, D.D., C.C. és K.K. tanúvallomásait. A személyi bizonyítást illetően a különböző tanúvallomásokban tapasztalt ellentéteket megkísérelte feloldani, majd megindokolta, hogy a sértettnek és tanúknak miért a nyomozati szakban tett vallomásait fogadta el. Megállapítható, hogy G.G. sértett által az első kihallgatásakor előadottakat kk. E.E. nyilatkozata mellett az említett tanúvallomások is részleteiben alátámasztották, és az előzmények, a követelés és a történtek tekintetében is az értékelt vallomások egyezőségeket mutattak. Ezen vallomások összhangban voltak a szakértői véleményekben foglaltakkal a bántalmazás tekintetében. Dr. Kovács Judit és dr. Steltzer Ferenc igazságügyi orvos szakértőket a tárgyaláson együttesen meghallgatta a sérülések és az erőbehatás tekintetében az első fokú bíróság, illetve a tárgyalási szakban kirendelt dr. Sárközi Ákos szakértő vallomását is értékelte, majd állást foglalt, hogy melyik szakértői vallomás fogadható el a sérüléseket okozó erőbehatás kapcsán, illetőleg a támadás milyen következményekkel járhatott volna. Vizsgálta továbbá a rendőri jelentést, helyszíni szemle jegyzőkönyvet, fényképmellékleteket, valamint az egyéb adatokat. A védelem által felhozottak tekintetében rámutat az ítélőtábla, hogy D.D., C.C. és K.K. tanúk vallomásainak felolvasására törvényesen került sor, ahogy a kiskorú E.E. nyomozássorán tett tanúvallomásával kapcsolatosan sem merültek fel aggályok, azokat értékelési, mérlegelési körébe vonhatta a bíróság, így ezért a másodfokú eljárásban további bizonyítás felvétele, a tanúk ismételt kihallgatása szükségtelen. C.C. vallomásának értékelése kapcsán az első fokú bíróság foglalkozott a cselekmény indítékával is, továbbá valamennyi bizonyíték rendelkezésre állt, amelyeket megfelelően értékelt az első fokú bíróság. A
8. tényállási pontban írtakat a vádlott tagadásával szemben az első fokú bíróság A.A. sértett, valamint L.L., M.M., N.N., O.O. és P.P. tanúk vallomásai, továbbá a kamerafelvétel és okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Mindkét tényállási pont tekintetében megállapította tehát az ítélőtábla, hogy a rendelkezésre álló és említett személyi, okirati bizonyítékokat, a szakértői véleményeket, valamint egyéb adatokat helyesen értékelte tehát az első fokú bíróság, erről a tevékenységéről logikusan számot adott, így a másodfokú eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs törvényes lehetőség. Az ítélőtábla egyetértve a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakkal a tényállást az alábbiakkal egészíti ki, illetve helyesbíti.
9. tényállás: G.G. sértettet a mellkas tájékot ért éllel, heggyel bíró eszközzel való kis-közepes erejű szúrás alkalmas volt a mellüreg megnyitására és 8 napon túli vagy életveszélyes sérülés létrehozására, függetlenül attól, hogy a sértett sérülései 8 napon belül gyógyultak. Mellőzi a másodfokú bíróság a
10. oldal
11. bekezdéséből a "jogosnak vélt vagyoni igényének érvényt szerezzen" mondatrészt, mivel a normaszöveg beemelése szükségtelen a tényállásba, annak kifejtése az indokolásba tartozik.
12. tényállás: az ítélet
13. oldal
14. bekezdését helyesbíti a Q kocsma kamerafelvétele alapján, hogy a terhelt tenyérrel ütötte arcul A.A. sértettet, és kiegészíti azzal, hogy a vádlott magatartása folytán a sértettnek 8 napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek. Ezekkel a korrekciókkal a tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, így a Be. 351.§

(1)bekezdése alapján az ítélőtábla is e tényállásra alapította a határozatát. vádlott neve vádlott bűnösségére levont következtetés okszerű, a cselekményeinek minősítése törvényes. A 2014. február 24-i események kapcsán rámutat az ítélőtábla a következőkre. Önbíráskodás bűntettét követi el a Btk. 368.§

(1)bekezdése értelmében, aki abból a célból, hogy jogos, vagy jogosnak vélt vagyoni igényének érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. vádlott neve vádlott az éppen futballozó G.G. sértettet megfenyegette először, hogy az 500 forint tartozását fizesse ki, majd ezután késsel támadt rá, megszúrta, illetve megvágta őt a nyílt utcán, mások jelenlétében. Az önbíráskodás bűncselekményt célzatosan és egyenes szándékkal követte el, a cselekmény kísérleti szakban rekedt, hiszen a vagyoni követelésének nem tudott érvényt szerezni, mivel a kényszerítés irányának megfelelő magatartás megtételére nem került sor. Ahhoz sem fér kétség, hogy az önbíráskodás bűntettének a minősített esete áll fenn - felfegyverkezve való elkövetés (Btk. 368.§

(2)bekezdés b./ pont, 459.§

(1)bekezdés 6. pont) - a késes támadás miatt. Az önbíráskodás bűntettével halmazatban áll a Btk. 164.§

(1),

(3)bekezdésében meghatározott súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, amely cselekményt a vádlott egyenes szándékkal követett el, míg az eredmény tekintetében az eshetőleges szándéka állapítható meg. Ezen cselekmény elkövetését alátámasztja az elkövetés eszköze, a célzott testtájék és az erőbehatás nagysága. Az ítélőtábla álláspontja szerint a garázdaság vétsége szintén megállapítható a másik két cselekmény mellett, miután a R-i X.utca és Y. utca kereszteződénél a fenti két cselekmény törvényi tényállási elemeit megvalósította a vádlott, a cselekményei a garázdaság vétségével ez esetben valóban szubszidiárius viszonyban vannak, azonban vádlott neve mindezek után a bántalmazás miatt a lakóhelyére menekülő sértett után ment késsel a kezében, hangosan fenyegette őt, illetve a gépjárművének szélvédőjét is megrongálta. Cselekményével a terhelt a rendőrség kiérkezését követően hagyott fel. Ez a vádlotti magatartás térben és időben elkülöníthető a korábban történtektől, és egyértelműen kimeríti a Btk. 339.§

(1)bekezdésében írt garázdaság vétségét, ezért a halmazatban történő megállapítása indokolt (

1. tényállási pont). A
2. november 5-én történtek tekintetében megállapítható, hogy garázda magatartást tanúsított a vádlott a Q Italboltban, erőszakos magatartást tanúsított két sértettel szemben, akik közül A.A. sértett tett magánindítványt a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés tekintetében. Ahogy az első fokú bíróság helyesen rámutatott, a vádlott erőszakos, kihívóan közösségellenes magatartása alkalmas volt megbotránkozás és riadalom keltésére az ott tartózkodó személyekben. Ekként a vádlott cselekményeinek minősítése szintén helytálló az
3. tényállásban írt cselekmények kapcsán. Az első fokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó tényezőket feltárta. A védő álláspontjával egyetértett a másodfokú bíróság, hogy a kísérlet valóban enyhítő körülmény annak ellenére, hogy befejezett kísérletről van szó, az időmúlásnak viszont túlzott jelentőséget tulajdonítani nem lehet. Nem hagyható figyelmen kívül azonban a súlyosító tényezők nyomatéka, így a vádlott előélete mellett az, hogy újabb eljárás indult ellene, illetve a részbeni (
4. tényállás) felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetés. Összességében úgy ítélte meg az ítélőtábla, hogy annak ellenére, hogy az enyhítő körülmények köre bővült, egyetértett a középmértéket el nem érő büntetés kiszabásával, és a joghátrány enyhítésére nem látott lehetőséget, mivel a szankciót szükségesnek és arányosnak találta, amely megfelelően kifejezi a büntetési célokat. Az ítélet fejrészében és a beszámításról szóló rendelkezésben pontosította az ítélőtábla az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt. A vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét helyesbítette az ítélőtábla, abba nem tartozik bele C.C. útiköltsége, amelyet a bíróság
5. tételszám alatt jegyzett be a költségjegyzékbe. Mindezek alapján a Győri Ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján részben írtak szerint részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Győr,

1. január
2. Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke .Csák Csilla sk. előadó bíró .Németh Balázs sk. bíró Záradék: Ez az ítélet és ezáltal a Székesfehérvári Törvényszék
3. szeptember
4. napján kelt 7.B.42/2016/
5. számú ítéletének meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. január
7. .Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke