Győri Ítélőtábla Pf.III.20.305/2017/
- szám Az ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek az OBH Jogi Képviseleti Osztály által képviselt alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megfizetése iránt indított perében, a kijelölés alapján eljáró Székesfehérvári Törvényszék
- május
- napján kelt 27.P.20.025/2017/
- számú ítéletével szemben, a felperes által 5 és
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 3.000,- (Háromezer) Ft másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a pártfogó ügyvéd munkadíja 100 %-ban a felperes terhére esik. A másodfokú eljárás során felmerült feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. 640.000,-(Hatszáznegyvenezer) Ft Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A felperes
- november
- napján keresetlevelet terjesztett elő az alperessel szemben 8.000.000,-Ft kártérítés megfizetése iránt a személyhez fűződő jogai megsértése miatt a Pest Központi Kerületi Bíróság
- 01.
- napján 11 órakor megtartott tárgyaláson történt megalázó bánásmódra hivatkozással. A keresetlevélben előadta, hogy : az eljáró bíró viselkedésére, a jogait sértő tárgyalási cselekményre vonatkozó panaszát 2011.01.19-én közölte a alperes neve elnökével. Az elnökhelyettestől érkezett válasz szerint a panasz orvoslását - figyelemmel az elsőfokú ítélet meghozatalára - a másodfokú eljárásban kérheti. A másodfokú bíróság a panasz ellenére az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és ismételten eljárási illeték fizetésére kötelezte őt. Mivel a bírósági szolgáltatás minősége továbbra sem hagyta nyugodni, ezért a kifogásolt tényeket ajánlott levélben
- 12-én közölte az érintett bírónővel, aki arra nem reagált. Ezt követően 2012.07.
- napján a tényeket ismételten feltárva panasszal élt a alperes neve elnökénél. Az érdeksérelem orvoslása érdekében a sérelemmel érintett peres eljárásban történt jogsértés megállapítását és a terhére rótt illetékfizetési kötelezettség mellőzését, vagy a kivetés felfüggesztését kérte. A törvényszék kollégiumvezetője válaszlevelében arról tájékoztatta, hogy a sérelmével érintett alapeljárás jogerősen befejeződött. Az ítélet felülvizsgálatára az illetékfizetési kötelezettség befolyásolására, annak megváltoztatására a törvényszéknek nincs hatásköre. A felperes a 2016.05.16-án kelt levelében felszólította a alperes neve elnökét, hogy az őt ért súlyos trauma ellentételezéseként 8.000.000,-Ft sérelemdíjat és annak visszamenőleges kamatait fizesse meg számára a alperes neve. Utalt arra, hogy az 5 éves elévülési időt 2012.07.27-től, a panasz módosításának időpontjától veszi figyelembe. Ezen előzmények után került sor a keresetlevél benyújtására. Az alperes az elévülésre hivatkozással a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét - elévülés okán elutasította. Az ítélet indokolásában rögzített tényállás alapján megállapította, hogy a perbeli esetben az
- évi IV. törvény rendelkezései irányadóak. A Ptk.
- §
(1)bekezdés szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. A felperesi érdeksérelem kezdő napja a 2011.01.17. napján megtartott tárgyalás napja. Utalt arra, hogy a régi Ptk.327.§
(1)bekezdés szerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is - végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. A törvényszék álláspontja szerint az elévülés megszakadására a
- július
- napján a alperes neve elnökéhez benyújtott panasz beadvány nem nyújt alapot, mert ezen beadványban a felperes azt fogalmazta meg, hogy az elsőfokú bíróság szolgáltatását elégtelennek tartja, ezért azt kéri, hogy a peres eljárás illetékét ne kelljen megfizetnie. Kártérítési igényt első ízben csak a
- május 16-án kelt levelében fogalmazott meg az alperes irányában. Ezen időpontban azonban az elévülés már bekövetkezett. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a törvényszék tévesen állapította meg, hogy a követelés elévült. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy
- július 22-én jelezte a bíróságnak a sérelmet és kérte az illetékfizetés mellőzését. Másodlagosan előadta, hogy a tárgyaláson történt, őt ért sérelmek olyan súlyosak voltak, amelyek még most sem hagyják nyugodni. Ezért a régi Ptk.326.§
(2)bekezdése szerinti menthető okból előállt késedelem a követelés érvényesíthetőségét a mai napig lehetővé teszi. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltségben marasztalását kérte az ítélet alapos indokai alapján. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt az alábbiak szerint alaptalannak ítélte. Az elsőfokú bíróság a perben megalapozott tényállást állapított meg, az ebből levont következtetése és érdemi döntése is helytálló. Az ítélőtábla a fellebbezési érvelésre figyelemmel az alábbiakat emeli ki. A Ptk.324.§./1/ bekezdése szerint, ha a jogszabály másként nem rendelkezik a követelések 5 év alatt évülnek el. Az elévülés a régi Ptk.326.§
(1)bekezdés szerint akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik, azaz amikor megnyílik a bíróság előtti igényérvényesítés lehetősége. Az esedékesség gyakorlatilag azonos a lejárattal. A lejárat pedig az az idő, amikor a kötelezett teljesítésre köteles, illetőleg amikor a jogosult a teljesítést köteles elfogadni. A Ptk.327.§. /1/ bekezdése értelmében a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása ideértve az egyezséget is - végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. A teljesítésre irányuló írásbeli felszólítás tartalmi feltételeiről a törvény nem rendelkezik. A bírói gyakorlat e körben az elévülés megszakadását kiváltó hatást az olyan felszólítás esetén ismeri el, amely tartalmazza azokat az adatokat, amelyek alapján a kötelezett a vele szemben támasztott követelést kétségtelenül azonosítani tudja. Megfelelőnek kell tekinteni a felszólítást nem csak akkor, ha abból az érvényesített követelés határozottan és egyértelműen (jogcím és összeg, vagy egyebek szerint szabatosan megjelölve) kitűnik, hanem abban az esetben is, ha a felszólítás ilyen részletes adatokat nem tartalmaz ugyan, de a közölt adatok alapján a kötelezett meg tudja állapítani, hogy milyen jogviszonyból, illetve tényállásból származó követelésről van szó. Ezért a követelés elévülésének megszakadásához elegendő, ha a felszólítás olyan adatokat tartalmaz, amelyek alapján a kötelezett a vele szemben támasztott követelést azonosítani tudja. A felperes a 2012.07.22. napján benyújtott panaszában a sérelme alapjául szolgáló tényállást közölte. A bírósági szolgáltatás színvonalának kompenzálásaként azonban azt kérte, hogy az alapügyben pervesztes félként a terhére rótt eljárási illetékeket engedje el a törvényszék. Az illeték törlésére vonatkozó igény azonban, - melyre a felperes a fellebbezésében is hivatkozott, - nem minősíthető kártérítés fizetésére irányuló követelésnek, ez alapján az alperes a vele szemben támasztott jelen követelést azonosítani nem tudta. A felperes a fellebbezésében másodlagosan arra is hivatkozott, hogy a 2011.01.17. napján megtartott tárgyalás során általa kényszerűen elviselt trauma olyan sérelmes volt számára, hogy az ott történtek még a mai napig sem hagyják őt nyugodni, a lelkivilága a mai napig is felbolygatott állapotban van. Ezért álláspontja szerint a régi Ptk.326.§
(2)bekezdése alkalmazandó, mivel menthető okból nem tudta követelését az elévülési időn belül érvényesíteni. Az elévülés nyugvásának megállapítására csak kivételesen, rendkívüli okok alapján van lehetőség. Menthető oknak minősül, ha a károsult a károsodása bekövetkezéséről nem tud, illetőleg olyanok a körülmények, hogy nem is kell tudnia. A menthető érvényesítési késedelem kérdésében a bíróság mindig az adott eset összes körülményének mérlegelése alapján foglal állást ( Kúria Pfv.III.20.7099/2012.) A felperes ezen hivatkozása megalapozatlan. Önmagában ellentmondó, mert a felhozott tényállásra alapított panaszt már 2011. január 19-én megtette, majd a másodfokú eljárás során, és ezt követően is kérte az illetékfizetés alóli mentesítését. A trauma tehát nem akadályozta az igényérvényesítésben, a kártérítés fizetésére irányuló követelést az elévülési időn belül bármikor érvényesíthette volna a bíróság előtt, illetve a kötelezettnek szóló megfelelő írásbeli felszólítással. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján a rendelkező rész szerint helybenhagyta. A felperes pervesztes lett, ezért a Pp.78.§-a alapján az alperest illető másodfokú eljárásra vonatkozó perköltség megfizetésére köteles, melyet az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3),
(5)és
(6)bekezdése alapján az ügyben kifejtett jogi képviselői tevékenységgel arányban, mérlegeléssel állapította meg, bruttó 3.000.- Ft-ban, arra is figyelemmel, hogy tárgyalás tartására nem került sor. A pártfogó ügyvédi díj viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp.87.§
(2)bekezdésén alapul. A felperes személyes illetékmentességre kiterjedő költségmentessége folytán a feljegyzett fellebbezési illetéket (640.000,-Ft-ot) a 6/
- (VI. 26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Győr,
- december
- Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Dr. Vass Mária sk. előadó bíró kiadó Dr. Mészáros Zsolt sk. bíró