Győri Ítélőtábla Pf.I.20.263/2017/
- szám A Győri Ítélőtábla a Dr. Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Bolla és Hubanov Ügyvédi Iroda dr. Hubanov Mihaly ügyvéd által képviselt I. r. és a személyesen eljáró II. r. alperesek ellen tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránti perében a Székesfehérvári Törvényszék
- június
- napján kelt 16.P.20.871/2015/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- szám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybehagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000,- (Húszezer) Ft másodfokú perköltséget, viselje továbbá a fellebbezéssel felmerült költségeit. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az irányadó tényállás szerint az I. r. alperes, mint hitelező és a felperes, valamint a II. r. alperes, mint adósok
- április
- napján kölcsönszerződést kötött, amely alapján az I. r. alperes 63.551,CHF kölcsönt nyújtott a felperesnek és a II. r. alperesnek. A fenti kölcsönszerződés biztosítására
- április 24-én az I. r. alperes, mint zálogjogosult, a felperes és a II. r. alperes, mint adós és zálogkötelezett önálló zálogjogot alapító szerződést kötött a felperes és a II. r. alperes tulajdonát képező .... hrsz-ú ingatlanra. A jelzálogszerződés
- pontja szerint „a kötelezett tudomásul veszi, hogy a jogosult a zálogtárgy meglétét, rendeltetésszerű használatát, annak állagát bármikor ellenőrizheti. Az értéket bármikor felülvizsgálhatja, valamint azt, hogy amennyiben a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, úgy a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását, vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Tudomásul veszi továbbá a kötelezett, hogy a zálogtárgyat csak a jogosult előzetes írásbeli hozzájárulása mellett idegenítheti el, terhelheti meg, adhatja bérbe, vagy használatba, illetve apportálhatja gazdasági társaságba. A kötelezett tudomásul veszi, hogy amennyiben fentiek szerinti biztosíték-adási kötelezettségének felszólítás ellenére megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, úgy a jogosult kielégítési jogát vele szemben érvényesítheti." A kölcsönszerződés felmondására a mai napig nem került sor, az I. r. alperes a fedezeti érték csökkenésére alapított felszólítást a felek felé nem intézett. A felperes módosított keresetében a jelzálogszerződés
- pontjának az érvénytelenségét kérte megállapítani a r.Ptk. 209/A.§
(2)bekezdése, és a 18/1999. Korm. rendelet (továbbiakban Rendelet) 1.§
(1)bekezdés a)-
- b)pontjában, valamint a 2.§
- f)pontjában foglaltakra hivatkozással. A II. r. alperessel szemben tűrés iránt terjesztett elő kérelmet. Kifejtette, hogy a rendelkezés aránytalanul egyoldalú hatalmassággal ruházza fel az alperest, tekintettel arra, hogy az alperes az ingatlanpiaci árváltozás, illetve a felperesen kívül álló, a hitelező által meg nem határozott okok teljes kockázatát a felperesre hárítva olyan konstrukciót alkalmaz, amely nemcsak a zálogtárgy állagromlásához fűzi a zálogtárgy helyreállításának kötelezettségét, hanem több más körülményt is megjelöl. Előadta, hogy a kifogásolt feltétel anyagi jogi hibája nem pozitív tartalmában, hanem hiányosságaiban, a részletek elmaradásában rejlik. E hiányosságok az állagromlás és értékcsökkenés megállapítását, a fedezet kiválasztási és elfogadási tényezőket a fogyasztó számára követhetetlenné, ellenőrizhetetlenné teszik. Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét - tartalmától függetlenül - önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető. A nem kellően részletes meghatározás miatt a felperes számára kiszámíthatatlan, mit fogad el fedezetként a bank, és az ezeket befolyásoló tényezők és körülmények rejtve maradnak. A perbeli kikötés tisztességtelenségét azzal indokolta, hogy az alperes számára egyoldalú értelmezést biztosít, amely a Rendelet 1.§
(1)bekezdés a) pontjával ellentétes. A perbeli esetben nem állapítható meg, hogy amennyiben a zálogtárgy állagromlása bizonyos mértékű, a zálogfedezet értéke viszont az ingatlanpiaci értéknövekedés miatt más mértékben nő, úgy mi alapján fogja a zálog romlását az I. r. alperes megállapítani és annak mértéke hogyan számítható ki. Azt sem rendezi a szerződés, hogy milyen paraméterek szerint lesz megítélve a zálog romlása körében az állag romlása, amely műszaki szakkérdés és például az ingatlanpiaci árak változása, amely ingatlanforgalmi szakkérdés. Kiemelte, hogy a Ptk. 261.§
(2)bekezdése a zálogtárgy állagának romlása esetét szabályozza. Ezzel szemben a szerződéses kikötés a zálog romlásáról ír, amely az állagromlás mellett az egyéb ok folytán bekövetkező értékcsökkenést is magában foglalja. Ez utóbbi a Ptk-ban nem szerepel, és nem is konkrét, lehetővé teszi, hogy az alperes bármit megjelöljön az értékcsökkenés okaként. Továbbá a Ptk. az állagromlás esetén a zálogtárgy helyreállításának lehetőségét is szabályozza, ugyanakkor a szerződésben a fogyasztó kizárólag a fedezet kiegészítésére köteles, amely hátrányosabb a számára. Sérelmezte, hogy a szerződés 8. pontja értelmében a zálogjogosult kielégítési joga a fedezet kiegészítésének elmaradása esetén nyílik meg, ezzel szemben a Ptk. ezt a következményt a zálogtárgy helyreállítási kötelezettségének elmulasztása esetére is tartalmazza. Az I. r. alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Az I. r. alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a sérelmezett kikötés a jogszabályi rendelkezéseknek (r.Ptk.261.§
(1)és
(2)bekezdés, 525.§
(1)bekezdés
- c)pontjának megfelel. A fedezet értékcsökkenése esetére a jelzálogszerződés jogszerűen írja elő annak kiegészítését, a kielégítési jog pedig csak a pótfedezet nyújtásának elmaradása esetén nyílik meg. A termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/1997. (VIII. 1.) PM rendeletre utalással hangsúlyozta, hogy a zálogtárgy értékének meghatározása kógens jogszabályi rendelkezések alapján történik. A törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az I. r. alperes javára 20.000 forint perköltség megfizetésére. A határozatának indokolásában rögzítette, hogy a perbeli kölcsönszerződés az elszámolási törvény (2014. évi XL. törvény) hatálya alá tartozik, az elszámolás mind a felperes, mind a II. r. alperes vonatkozásában felülvizsgáltnak minősül. A felperes az r.Ptk. 685.§
- b)pontja értelmében fogyasztónak, a peresített szerződés az
- f)pont értelmében fogyasztói szerződésnek tekintendő. Az r.Ptk. 251.§
(1)és
(3)bekezdésére, a 260.§
(2)bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a felperes a szerződéses jogviszony fennállása alatt a kölcsönszerződésben vállalt kötelezettség mértékéhez igazodó értékű zálogtárgyat köteles biztosítani. Annak megőrzéséért felelősséggel tartozik, ezért elpusztulás vagy értékcsökkenés esetén további fedezet biztosítása követelhető tőle. A peresített szerződéses kikötés a jogszabályi rendelkezéseknek megfelel, azok tisztességtelensége nem állapítható meg, mert nem biztosítanak a felperesre hátrányos, az alperes által egyoldalúan alkalmazható értelmezési lehetőséget. Kizárólag a zálogtárgy fedezeti értékét, annak megőrzési kötelezettségét rögzítik. Rámutatott továbbá arra, hogy r.Ptk. 525.§
(1)bekezdés c) pontja is biztosítja a szerződés azonnali hatályú felmondását, ha az adós a biztosíték értékének jelentős csökkenése esetére a zálogjogosult felhívás ellenére a fedezet kiegészítését elmulasztja. Az azonnali felmondás jogán kívül ez a szerződéses kikötés - az rPtk. rendelkezésének megfelelően - azt rögzíti, hogy a zálogkötelezettek a biztosíték értékének csökkenése esetén kötelesek a fedezeti értéket a korábbi összegre kiegészíteni. Ennek az a célja, hogy a biztosíték a kölcsönszerződés teljes futamidejére fennálljon. Az alperes számára nem biztosít egyoldalú értelmezési lehetőséget, mert a zálogtárgy értékének csökkenése szakértői, értékbecslői kérdés. Annak meghatározására olyan objektív értékek alapján kerül sor, mint az ingatlan állaga, műszaki paraméterei, amelyek a felek, különösen az alperes akaratán kívül álló forgalmi viszonyok alakulásával állnak összefüggésben. Megjegyezte, hogy a Rendelet 1.§
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjai a zálogfedezet értékével kapcsolatos rendelkezések szempontjából nem relevánsak. A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az ítélet keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. A fellebbezési érvelésében az elsőfokú eljárásban tett előadását ismételte meg. Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta felül, és a felperes fellebbezését alaptalannak ítélte. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló másodlagos fellebbezési kérelmet az ítélőtábla a Pp. 252.§
(2)és
(3)bekezdésében meghatározott törvényi feltételek hiányában nem találta alaposnak, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó konkrét okot a felperes sem jelölt meg. Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges és egyben elégséges körben feltárta, azt helyesen állapította meg, érdemi döntése - annak indokaira is kiterjedően - helytálló. A fellebbezésben foglaltak az elsőfokú ítélet megváltoztatására nem adnak alapot. Az ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek között fogyasztói szerződés jött létre, így a jogviszonyukra az rPtk. 209.§
(1)-
(6)bekezdései, a Rendelet, valamint az rPtk. zálogszerződésekre vonatkozó rendelkezései irányadóak. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperest, mint zálogkötelezettet terhelő kötelezettség lényegi tartamát a dologi jogi kötelezettség, a zálogtárggyal való helytállás kötelezettsége jelenti. Ez a kötelezettség - ahogy az elsőfokú bíróság is rögzítette - magában foglalja a zálogtárgy állagának megóvását. Ez következik az rPtk. 260.§
(2)bekezdésének rendelkezéséből is, amely a zálogtárgy tulajdonosnak felróható elpusztulása, vagy (a fizikai állagromlásból eredő) értékcsökkenése esetén jogosítja fel a zálogjogosultat új zálogtárgy, vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezet követelésére. Az rPtk. 260.§-a annak következményeit szabályozza, ha a zálogtárgy elpusztul (teljesen elpusztul, vagy részleges pusztulás idézi elő a zálogtárgy értékcsökkenését). Megállapítható tehát, hogy a rendelkezés a fizikai állagromlás esetére tartalmaz irányadó szabályozást a felek (zálogjogosultzálogkötelezett) jogait és kötelezettségeit illetően. Az rPtk. 260.§
(2)és
(3)bekezdésének a zálogtárgy értékcsökkenésével kapcsolatos rendelkezése a zálogtárgy állagromláson (részleges pusztuláson) alapuló értékcsökkenése esetén alkalmazható (Complex jogtár, Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez Szerkesztette: Gellért György). Az rPtk. 260.§
(2)bekezdése és a jelzálogjogra irányadó különös szabályozás (rPtk. 261. §.
(2)bekezdés) tehát kizárólag - kielégítést veszélyeztető mértékű - állagromlás esetén teremt a zálogjogosultnak lehetőséget arra, hogy - a kielégítési jog megnyílta jogkövetkezményének terhével - a zálogkötelezettől a zálogtárgy helyreállítását, vagy megfelelő biztosíték nyújtását - ennek keretében pótfedezet biztosítását - követelje, mégpedig akkor, ha a zálogtárgy állagromlásáért a tulajdonos felelős. A fentiek alapján az rPtk. 260.§
(2)bekezdése és a 261.§
(2)bekezdése a zálogtárgy fizikai állagromlásán alapuló értékcsökkenésének esetére jogosítja fel a zálogjogosultat, és terheli a zálogkötelezettet. A felperes fellebbezési hivatkozásával szemben a jelzálogszerződés 8. pontja teljes mértékben megfelel az rPtk. hivatkozott rendelkezéseinek, kizárólag a zálogtárgy állagának romlása okából bekövetkező értékcsökkenés esetére biztosítja a kielégítési jog megnyíltát, ha a zálogkötelezett a zálogfedezetet nem egészíti ki. Az rPtk. 209.§
(5)bekezdése szerint nem minősülhet tisztességtelennek a jogszabály által, vagy jogszabály előírásának megfelelően megállapított szerződési feltétel. A norma és a szerződés szövegének összevetésével helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy - szemben a fellebbezéssel - a jogszabály előírásainak megfelelően meghatározott szerződéses rendelkezés tisztességtelensége tehát nem állapítható meg. Önmagában a szerződéses rendelkezést nem teszi tisztességtelenné, ha törvényben foglalt jogkövetkezmény alkalmazásának lehetőségét a szerződés csak részben tartalmazza. Az ítélőtábla - a fellebbezési kérelemben foglaltakkal szemben - a Rendelet 1.§
(1)bekezdés a) pontja alapján nem ítélte tisztességtelennek a fellebbezéssel érintett szerződéses rendelkezést. Megalapozatlanul hivatkozott a felperes arra, hogy a kifogásolt feltételek hibája nem azok pozitív tartalmában, hanem hiányosságaiban keresendő. A felperes alapvetően azt sérelmezte, hogy a szerződés nem határozza meg tételesen az értékcsökkenés azon mértékét, amelynek esetén a bank pótfedezetet kérhet a személyes kötelezettől (adóstól), nem határozza meg, hogy mi felel meg a pótfedezetnek és azt sem, hogy mi tekintendő a bank által megszabott „megfelelő" határidőnek. Általánosságban is rámutat arra az ítélőtábla, hogy a fedezet mibenlétére (kiválasztására és elfogadására) vonatkozó szempontok és a kötelezettet terhelő határidő előre történő meghatározása nem szükségképpeni eleme a szerződésnek (az utóbbi esetben erősen tényállásfüggő is), részletes szabályozásuk elmaradása nem teszi a fedezet kiegészítést előíró feltételt tisztességtelenné. Nem az általános szerződés feltétel tisztességtelensége körébe tartozó kérdés, hanem a hitelező ilyen irányú felszólítása alapján a felek között kialakult konkrét jogvita keretében dönthető el, hogy a hitelező megalapozottan gyakorolta-e jogait, megfelelő határidőt biztosítva kérte-e fedezet kiegészítését, s járt el a kiegészítő fedezet értékelése és elfogadása kapcsán. (Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.861/2016/4.) Nem mellőzhető annak figyelembe vétele, hogy az alperesi pénzintézet szabályozás hiányában sem állapíthatja meg önkényesen, hogy a zálogfedezet értékcsökkenése, illetve a pótfedezet értéke milyen mértékű. Ezen eljárás ugyanis a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/1997. (VIII.1.) PM rendelet kógens előírásai által részleteiben szabályozott, utólagosan is ellenőrizhető. E jogszabály garanciális előírást tartalmaz az értékelés időpontjára, az értékelést végző képzettségére és az értékelés során alkalmazandó módszerekre is, így ennek a szerződésben történő megismétlése szükségtelen, elmaradása nem kifogásolható. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a fellebbezéssel kapcsolatosan felmerült költségeinek viselésére, továbbá a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(3)és
(5)bekezdése szerint ÁFA-val együtt 20.000 forintban megállapított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség alperes javára való megfizetésére. Győr,
- december
- . Lezsák József sk. a tanács elnöke. Maurer Ádám sk. előadó bíró. Sarmon Hedvig sk. bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó