Győri Ítélőtábla Pf.II.20.093/2017/4/I.szám A Győri Ítélőtábla a Dr. Czeglédy Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Z. Tóth Katalin ügyvéd által képviselt I.r., II.r.alperesek ellen személységi jogok megsértése iránti perében a Szombathelyi Törvényszék
- március
- napján kelt 8.P.20.908/2015/
- számú ítélete ellen az I-II.r.alperes részéről
- szám alatt benyújtott fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatva a keresetet elutasítja. Az elsőfokú perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseket az ítélőtábla mellőzi és kötelezi a felperest, hogy az illetékügyben eljáró hatóság felhívására fizessen meg az állam javára 72.000,(Hetvenkettőezer) Ft elsőfokú és 96.000,- (Kilencvenhatezer) Ft másodfokú feljegyzett eljárási illetéket. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek személyenként 100.000,(Egyszázezer) Ft első- és másodfokú perköltséget. A felperes viseli az első- és másodfokú eljárásban felmerült saját költségeit. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A ... Egyesület
- december 1-én támogatási kérelemmel fordult a ...i Minisztérium (továbbiakban: ...M) államtitkárához (a felpereshez) azzal az ajánlattal, hogy a támogatás összegéből kampányt bonyolít le „ a nemzetközi gazdasági válság hatásainak a vidéki térségben történt kommunikációja" címén
- március és június hónapok között. A ...i Minisztérium ... Főosztálya
- december 16-án küldte meg a minisztérium jogi főosztályának a támogatási szerződés tervezetét véleményezésre. Dr. tanú 1 főosztályvezető véleménye szerint a tervezet ellentétes az állami vagyonnak való felelős gazdálkodás követelményeivel, mert az nem tartalmazza kellő részletességgel a feladatok meghatározását, ezért az ...M aláírója részéről felmerülhet a hanyag kezelés vétségének minősített esete is. A korábbi évek tapasztalataira tekintettel a nem megfelelő elszámolás esetén kétséges, hogy az ...M követelése behajtható lesz-e. Ezért, valamint a szerződés visszterhes jellegére figyelemmel a közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül történő szerződéskötést nem javasolta. A felperes ezt követően konzultált a Miniszterelnökség államtitkárával, dr. .... azt illetően, hogy a szerződés megkötését megelőzően szükséges-e közbeszerzési eljárás kiírása. Dr. tanú 2 véleménye szerint erre nem volt szükség. Ezt követően a támogatási szerződés megkötésének kérdése a Kormány elé került, aki a
- évi tartalék átcsoportosításával határozott az egyesület részére 500 millió Ft támogatásról. A kormány döntését követően
- december 18-án az ...M és az egyesület megkötötte a támogatási szerződést, amelyet az ...M részéről a felperes mint államtitkár írta alá. A támogatás összegét
- december 22-én utalták ki az egyesületnek. A Balassagyarmati Törvényszéknek a 22.G.21.072/2011/
- számú ítéletét részben megváltoztató Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.22.081/2013/
- számú ítélete szerint az egyesület a támogatások jogszabálysértő, vagy nem rendeltetésszerű használata folytán 199.631.965,-Ft visszafizetésére köteles a Ptk. szerinti magánjogi szerződésnek minősülő megállapodás alapján. A eljárást segítő 1 (továbbiakban: KEHI) 2006-
- évre vonatkozóan vizsgálatot folytatott a ... Egyesület részére megállapított és folyósított támogatások felhasználásának szabályszerűségével kapcsolatban. A vizsgálat kitért arra,hogy a közpénzek pazarló felhasználásához az egyesület támogatási kérelmének megalapozottságával kapcsolatos ellenőrzés elmulasztása, valamint a hanyagul megkötött szerződés egyaránt hozzájárult, a szerződést aláíró államtitkár a vagyonkezelői kötelezettségeit többszörösen megszegte. A KEHI javasolta a peres eljárás eredményeként meg nem térülő követelés összegének érvényesítését és az érintett személyek büntetőjogi felelősségének megállapítását. A KEHI elnökének feljelentése folytán nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt indult nyomozást a eljárást segítő 2 az 1.Nyom.1221/
- számú
- január
- napján kelt határozatával megszűntette arra tekintettel, hogy a nyomozás adatai alapján bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg és az eljárás folytatásától sem várható eredmény. A határozat indokolása rögzítette, hogy az ...M nem sértett jogszabályt azzal, hogy a támogatási szerződés megkötését megelőzően nem folytatott le közbeszerzési eljárást. A felperes államtitkárként a támogatási szerződés megkötésével kapcsolatban aktív szerepet játszott, az azonban nem volt megállapítható, hogy annak ismeretében járt volna el, hogy a ... Egyesület kampányának szerződéskötésére színlelt céllal és a rendeltetésének betöltésére alkalmatlan módon kerül sor. A felperes tudatában volt annak, hogy a Minisztérium szakapparátusa a szerződés megkötését nem javasolja, mindenből azonban bizonyossággal nem következik, hogy a felperes vagyoni hátrány okozását kívánta, vagy annak következményeibe belenyugodott volna, így a felperesnek az eshetőleges szándéka sem volt megállapítható a hűtlen kezeléssel kapcsolatban. Az elsőfokú határozat ellen benyújtott panaszt a Legfőbb Ügyészség Kiemelt és Katonai Ügyek Főosztálya a
- április 9-én kelt KF.... számú határozatával elutasította. E határozat indokolása rögzítette, hogy a felperes meghallgatására a nyomozás során azért nem került sor, mert vele szemben bűncselekmény megalapozott gyanúja nem merült fel, a nyomozás során történő tanukénti kihallgatására pedig nem volt törvényes alap. Az ...M pótmagánvádló által előterjesztett vádindítványt a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 20.B.12.314/2015/
- számú, a Fővárosi Törvényszék 21.B.Pkf.11.019/2015/
- számú végzésével jogerőre emelkedett végzésével elutasította. Az alperesek
- április 9-én ...n a ... irodájában sajtótájékoztatót tartotta. Ennek során az I.r.alperes az alábbi, a kereseti kérelemben sérelmezett kijelentéseket tette: „
- év végén négy nap alatt sikerült fél milliárd forintot a ... Egyesület számlájára juttatni, mely támogatási szerződést felperes neve akkori államtitkár írt alá
(1)... a Minisztérium Jogi Főosztályának vezetői jelezték az államtitkár számára, hogy ez sérti az államháztartásról szóló törvény egyes passzusait
(2)... a vizsgálat megindult az ügyben... 200 millió forint kár érte a magyar államot és pillanatnyilag kétséges, hogy be lehet-e ezt valaha hajtani az elkövetőkön
(3)... felperes neve felelőssége megkérdőjelezhetetlen ebben az ügyben
(4)... rút módon tapsolták el a pénzeket
(5)." A II.r.alperes az I.r.alperes által előadottakhoz hozzáfűzte: „Furcsa lett volna, ha az MSZP-nek a Földművelésügyi Minisztérium közvetlenül pénzt juttat, ezért közbeiktatták a ...t... Úgy jutott el a pénz hozzá, hogy felperes neve a ...hez kiutalta
(6), a ... pedig megrendelte ... cégétől a tanulmány... ez a rendszer pénzmosodaként működött, közbeiktatva a ...t." A felperes keresetében a 2013. évi V. törvény 2:42. §., 2:43. §. d) pontja, 2:45. §.
(2)bekezdése, 2:51. §.
(1)bekezdés a) pontja alapján annak megállapítását kérte, hogy az I. és II.r. alperesek által tett kijelentések megsértették a jó hírnevét, mert azt a valós tényt, hogy a támogatás összege az egyesület számlájára eljutott, abban a hamis színben tűntették fel, mintha a támogatás összegének utalása azért zajlott le volna rövid időn belül, mert az jogszerűtlen volt. Az I.r.alperes valótlanul állította, hogy annak ellenére juttatott az egyesületnek a támogatási szerződésen keresztül fél milliárd forintot, hogy a Minisztérium Jogi Főosztályának vezető jelezték, a támogatás sérti az államháztartásról szóló törvényt. Az I.r.alperes magatartása a Ptk. 2:45. §.
(1)bekezdésébe ütközött, mert a felperest úgy mutatta be, mint aki 200 millió forint kárt okozott az államnak, továbbá, mint akinek a felelőssége megkérdőjelezhetetlen az ügyben, elkövetőnek minősül, aki rút módon tapsolta el a pénzeket. A II.r.alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelemben sérelmezte, hogy a II.r.alperes közléseiben valótlanul állította azt, hogy a felperes utalt volna pénzt a ...hez. Kérte a törvényszéket, hogy kötelezze az alpereseket arra, hogy a Ptk. 2:51. §.
(1)bekezdés
- c)pontja alapján a ... Iroda útján adjanak elégtételt az elkövetett jogsértésért. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint valamennyi, a sérelmezett sajtótájékoztatón elhangzott közlés tényszerű, az a valóságnak megfelel. Álláspontjukat a véleménynyilvánítási szabadság keretei között fejtették ki, figyelemmel a 13/2014. (IV.18.) AB határozatban, valamint a 36/1994. (VI.24.) AB határozatban foglaltakra. Az I.r.alperes tájékoztatója a közügyek vitatása során nem lépte át a véleménynyilvánítás korlátainak határát, nem volt öncélú, míg a II.r.alperes a tényközléssel nem állított valótlant, mert a ... egyesülethez történő pénz kiutalásához szükséges engedélyezési folyamat részét képezi a kiutalás engedélyezése, amely elvitathatatlanul a felperes személyéhez kötődött. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az 1., 2., 4., 5. és 6. tételszám alatti kijelentések megsértették a felperes jó hírnevét. Kötelezte az alpereseket arra, hogy 15 napon belül a papa-ma.hu internetes hírportálon tegyék közzé elégtételt adó nyilatkozatukat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a jó hírnév védelme szoros kapcsolatban van a véleménynyilvánítás Alaptörvényben deklarált jogával. A szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható, ezért a valótlan tények közlésének elkerülése érdekében kötelezettségekkel jár a közlemény alakításában hivatásszerűen részt vevő személyek esetében, vagyis ez a jog is a rendeltetésének megfelelően gyakorolható. A véleménynyilvánítási jog külső korlátja, hogy e jog gyakorlása nem irányulhat a társadalmi rendeltetésével összeférhetetlen célra, nem vezethet más jó hírnevének sérelmére. A bizonyítási eljárás során megállapítható volt, hogy az egyesület támogatásért fordult a minisztériumhoz. Az ezzel kapcsolatban készült szerződéstervezetet a minisztérium jogi főosztálya előzetesen véleményezte. A főosztályvezető aggályait fejezte ki azt illetően, hogy a szerződés aláírását megelőzően közbeszerzési eljárás indokolt, a hibás elszámolás esetén a visszatérítés nehezen behajtható. A főosztály összességében a szerződés megkötését nem javasolta. Az alperesek a sajtótájékoztatón erről tényszerűen számoltak be, ezért a kereset e vonatkozásban (2. tétel) nem volt alapos. A törvényszék ögzítette, hogy dr. tanú 2 tanúvallomásából megállapíthatóan a Miniszterelnökség államtitkára azt az álláspontját közölte a felperessel, hogy a szerződéskötést megelőzően közbeszerzési eljárás lefolytatására nincs szükség. A Kormányüléshez képest a perbeli támogatás gyors kiutalására a Kincstár év végi zárása miatt került sor. Miután az egyesület kérelmének megfelelő összeget a Kormány biztosította, a felperes az ...M államtitkáraként már nem volt abban a helyzetben, hogy a szerződést ne kösse meg. Kétségtelen, hogy a KEHI szabálytalanságokat állapított meg és büntetőfeljelentést tett, ugyanakkor a felperes, amikor tudomást szerzett arról, hogy az egyesületnek elszámolási problémái vannak, maga kezdeményezte a peres eljárás megindítását. Az ügyészségi határozatokból megállapíthatóan a felperes a szerződés aláírójaként aktív szerepet vállalt a támogatási szerződés megkötésében. A határozatokból azonban az következik, hogy a felperes vagyoni hátrány okozását nem kívánta, ilyen következményekbe nem nyugodott bele. A büntetőeljárásban született határozatok alapján az állapítható meg, hogy a felperes célzatos, rosszhiszemű eljárása nem volt megállapítható a támogatási szerződés megkötésével kapcsolatban. Ehhez képest az I.r.alperesnek az a közlése, mely szerint rút módon tapsolták el a pénzeket, valamint a felelősség szó egyaránt arra utal, hogy az egyesület részéről a támogatási összeg nem rendeltetésszerű felhasználása, az államnak kárt okozó magatartása a felperes tevékenységének a következménye. A II.r.alperes azon kijelentése, hogy a felperes a pénzt a ...hez kiutalta, alapot nélkülöző megállapítás, ugyanis a pénz kiutalására a Kormány döntése alapján került sor. A sajtótájékoztatón elhangzott, a kereseti kérelemben sérelmezett kijelentések azok szövegkörnyezetére is figyelemmel a felperes tevékenységének negatív színben feltüntető valótlan tényállítások, amelyek alkalmasak voltak a felperes jó hírnevének megsértésére. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek 2015. április 9-én az elsőfokú ügyészi határozat megállapításait már ismerték, azokat azonban nem vették figyelembe. A jogsértés objektív jogkövetkezményeiről a törvényszék a Ptk. 2:51. §.
- a)és
- c)pontjai alapján határozott. Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben a kereseti kérelem teljes körű elutasítását, az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérték. Álláspontjuk szerint megfelel a valóságnak, hogy a fél milliárd forintos állami támogatás elbírálására és kiutalására 2008. december 16. és 2008. december 19-e közötti folyamat eredményeként került sor. Tényszerű az is, hogy a támogatási szerződést a felperes írta alá. Hivatkoztak a PK. 12. számú állásfoglalásban írtakra. Hangsúlyozták, hogy dr. tanú 1, valamint dr. tanú 2 tanúvallomásából az állapítható meg, hogy a minisztérium részéről szakmai szempontból dr. tanú 1 vizsgálta a szerződéstervezetet, míg dr. tanú 2 politikai státuszban tett szakmai megállapítást. A felperes azt soha nem vitatta, hogy a szerződést ő írta alá. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás során született ügyészi határozatokat úgy vizsgálta, hogy azokból egyes részeket kiragadott. A másodfokú határozat ugyanis rögzítette azt is, hogy a nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés nem volt megállapítható, míg a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségének elkövetése ugyan felmerülhet, annak büntethetősége azonban időközben elévült. A Balassagyarmati Törvényszéken indult és a Fővárosi Ítélőtábla ítéletével jogerősen befejeződött polgári peres eljárás adatai alapján az I.r.alperesnek a 200 millió forintos kárral kapcsolatos közlése is megfelelt a valóságnak. Hangsúlyozták, hogy a perben csatolásra került a ... Közhasznú Alapítvány civil szervezeti nyilvántartása, mely szerint az egyesület adószáma 2015. október 1-től felfüggesztésre került. A fellebbezéshez csatolták az egyesület végelszámolási eljárásának közzétételéről, valamint az egyesület ellen indult felszámolási eljárás megindításának közzétételéről rendelkező végzést. Az I.r.alperesnek az a megállapítása, hogy vizsgálat indult az ügyben, helytálló volt, ennek valóságalapját a felperes sem vitatta. A felperes neve felelősségével kapcsolatos I.r.alperesi közlemény politikai véleménynek minősül, amely a 36/1994. (VI.24.) AB határozat alapján nem jogsértő. Az I.r.alperes e véleményét a tényszerűen megfogalmazott állításaiból vonta le. E körben hivatkoztak a Kúria Pfv.21.463/2008/3. számú ítéletében írtakra. A II.r.alperes nyilatkozatát a törvényszék szövegkörnyezetéből kiragadva értékelte. A teljes II.r.alperesi közlés a véleménynyilvánítás körébe tartozik, így az alapján a jogsértés nem állapítható meg. Kétségtelen tény, hogy a tényleges kiutalást nem a felperes végezte, ugyanakkor az elsőfokú eljárás során az alperesek bizonyították, hogy ahhoz, hogy a támogatási összeg kiutalhatóvá váljék elengedhetetlen volt, hogy a támogatási szerződést a felperes államtitkárként ellenjegyezze. Ezért a már hivatkozott 12. számú Polgári Kollégiumi Vélemény alapján a II.r.alperesi közlés sem volt jogsértő. A II.r.alperesnek az a megfogalmazása, hogy felperes neve a ...hez kiutalta a pénzt, olyan parafrázis, amely nem közvetlen az utalási tevékenységre vonatkozik, hanem a kiutaláshoz elengedhetetlen folyamat körülírása. Mivel a szerződés aláírásának tényét a felperes maga sem vitatta, a II.r.alperes részéről jogsértés nem valósult meg. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kereseti kérelem tárgyává tett közléseket vizsgálva az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre - figyelemmel arra, hogy a Kormány döntését követően a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy a szerződést ne írja alá -, hogy az I.r.alperes által tett kijelentéseket az átlagolvasó alappal értelmezi úgy, hogy a felperes felelős az államnak okozott kárért. Az I.r.alperes a KEHI feljelentése alapján indult nyomozás megszűntetésének tényét elhallgatva átlépte a valós tényeken alapuló politikai véleménynyilvánítás határait, mivel a felperes felelősségét a jogerősen lezárul büntetőeljárás adatai nem támasztották alá. A II.r.alperes közlését illetően hangsúlyozta, hogy az a tény, hogy a felperes egyetértett a támogatás céljával, nem jelenti egyúttal azt, hogy a felperes saját döntése volt a szerződés aláírása. Mindkét alperes tudatosan, alaptalanul hivatkozott a sajtótájékoztató elején arra, hogy új információk kerültek birtokukba. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét annak megfellebbezett részében bírálta felül (Pp. 253. §.
(3)bekezdés), nem érintve a kereseti kérelmet elutasító rendelkezést és megállapította, hogy a fellebbezés az alábbiak szerint alapos: Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemnek helyt adó rendelkezéseit arra alapította, hogy a
- április 9-i elsőfokú ügyészi határozat megállapításai ismeretében, az abban írtak ellenére az alperesek olyan konkrét ténymegállapításokat fogalmaztak meg a felperessel kapcsolatban, amelyek nem valósak. A büntetőeljárásban született határozat alapján kiemelte, hogy a felperes célzatos, rosszhiszemű eljárása nem állapítható meg a támogatási szerződés megkötésével kapcsolatban. Ezzel szemben az alperesek helytállóan hivatkoztak arra fellebbezésükben, hogy a támadott elsőfokú rendelkezés alapjául szolgáló kijelentések részben valós tényállítások, részben pedig a politikai véleménynyilvánítás megengedett határait át nem lépő közlések. A sajtótájékoztató időpontjára figyelemmel a
- évi CLXXVII. törvény
- §.
(1)és
(2)bekezdése alapján a jelen eljárásban irányadó
- évi V. törvénynek (Ptk.) az elsőfokú bíróság által is felhívott 2:
- §.
(1)és
(2)bekezdésére alapított kereseti kérelem esetén vizsgálni kell, hogy a sérelmezett közlések közül melyek tekinthetők tényállításnak és melyek véleménynyilvánításnak, figyelemmel arra is, hogy a Ptk. 2:
- § -a külön szabályozza, hogy a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. A tényállítás és a véleménynyilvánítás közötti elhatárolás tesztjét az jelenti, hogy a tények valósága bizonyítás nyerhet, míg az értékítélet bizonyíthatóságáról, vagyis annak igazságtartalmáról nem is lehet beszélni (13/
- (IV.18.) AB határozat). A sérelmezett közlések közül tényállítás és a valóságnak megfelel - maga a felperes sem vitatta -, hogy a támogatási szerződést a felperes írta alá. A perben az a tény sem volt vitatott, hogy a december 18-án megkötött szerződést követően a támogatási összeg december 22-én kiutalásra került, így az I.r.alperesnek az az állítása, hogy a félmilliárd forintot négy nap alatt sikerült az egyesület számlájára juttatni, a valóságnak megfelelt. Az elsőfokú eljárás irataihoz csatolt, a Balassagyarmati Törvényszéknek a 22.G.21.072/2011/
- számú ítéletét részben megváltoztató a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.22.081/2013/
- számú jogerős ítélete alapján megfelelt a valóságnak az az I.r.alperesi kijelentés is, mely szerint az államot 200 millió Ft kár érte. A jogerős ítélet alapján az egyesület 199.631.965,-Ft megfizetésére köteles, ez lényegében megfelel a sajtótájékoztatón az I.r.alperes részéről megfogalmazott tényállításnak. A kiutalási engedélyt nem a felperes írta alá, de maga is úgy nyilatkozott, hogy ha a támogatási szerződést nem írja alá, a kiutalásra nem került volna sor (
- sorszám alatti tárgyalási jegyzőkönyv). A II.r.alperesnek az a tényállítása, mely szerint a felperes utalta ki a pénzt az egyesülethez, az átlagolvasó számára nem azt jelenti, hogy a kiutaláshoz szükséges folyamatban a felperes úgy vett részt, hogy a kiutalási engedélyt írta alá, hanem azt, hogy a kiutalásban a felperes aktív szerepelt vállalt, az ő tevékenysége nélkül arra nem került volna sor, vagyis az, hogy a pénz az egyesület számlájára került, a felperes magatartásának a következménye. Ez az állítás pedig - a felperes személyes nyilatkozatára is figyelemmel - a valóságnak ugyancsak megfelel. Az ítélőtábla e körben osztotta a II.r.alperes fellebbezési érvelését, mely szerint a sérelmezett közlés nem konkrétan az utalási tevékenységre, hanem a kiutaláshoz elengedhetetlen folyamat körülírására vonatkozik. E tényállításokat meghaladóan az az I.r.alperesi közlés, mely szerint a felperes felelőssége megkérdőjelezhetetlen ebben az ügyben véleménynyilvánításnak, az pedig, hogy a pénzeket rút módon tapsolták el, véleménynyilvánítással vegyes tényállításnak minősül. Vizsgálni kellett azt is, hogy a valós tényeket az I. r. alperes a sajtóközlemény egészére, a szövegösszefüggésekre is figyelemmel hamis színben tüntette-e fel, , különös tekintettel arra, hogy a felperes előadása és dr. tanú 1 és dr. ... tanúvallomása alapján a 2177/
- (XII.18.) Kormányhatározat meghozatalát követően a felperesnek lényegében nem volt döntési jogköre a szerződés aláírásával kapcsolatban. E körben értékelendő az a körülmény is, hogy- az elsőfokú bíróság ítéletében írtakkal ellentétben - a
- április 9-i sajtótájékoztatón a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszt elutasító másodfokú határozat még nem lehetett ismert az alperesek számára a felperes hivatkozásával ellentétben, mert annak meghozatalára a sajtótájékoztató napján került sor. Különösebb magyarázatot nem igényel, hogy a másodfokú határozatot az arra jogosultaknak kézbesíteni kellett, így az érintettek tudomásszerzése nem azonosítható a határozat keltének napjával. A Ptk. 2:44 §-a a korábbi bírói gyakorlatban kikristályosodott, az Alkotmánybíróság több határozatában is megjelenő azon elvnek a törvényi megfogalmazása, mely szerint a közszereplőkkel szemben a közszereplésükkel kapcsolatos véleménynyilvánítás határai tágabbak. A véleménynyilvánítás szabadsága csak kisebb mértékben korlátozható a közhatalom gyakorlóinak védelmében. A véleménynyilvánítás szabadsága kiterjed a becsületsértésre alkalmas, valóságnak megfelelő tények, információk közlésére is. A véleménynyilvánítás és tényállítás között különbséget téve az Alkotmánybíróság a 36/
- (VI.24.) AB határozatában kifejtette, hogy véleménynyilvánítás szabadsága akkor nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés), vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítás alapjog felelős gyakorlásából eredő gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága nem foglalja magában a tények meghamisítását. A 7/
- (III.7.) Alkotmánybírósági határozat szerint a véleménynyilvánítás szabadságának az új Ptk. hatályba lépését követően is kitűntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, mivel az többféle szabadságjog, az úgynevezett kommunikációs jogok „anyajoga". Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította, hogy az Alaptörvény megerősítette az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakult értelmezést, mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. A kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt, kitűntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul helyes. A közügyekkel összefüggő vélemény kinyilvánításának szabadsága a szólás- és sajtószabadság legbensőbb védelmi köréhez tartozik, mivel különös erővel és egyértelműséggel vonatkozik rá a szólásszabadság kettős igazolása. A közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok esetében a személyiségvédelem korlátozottsága mindenki máshoz képest szélesebb körben minősül szükségesnek és arányosnak. A 33/
- (VI.24.) AB határozatban már kifejtett szempontokat továbbfejlesztve az Alkotmánybíróság e határozatában utalt a közszereplőket érintő állítások jogsértő jellegével kapcsolatos azon tesztre, mely szerint a hamis tényállítások szükségszerű velejárói bizonyos körben a szabad vitának, ebből következően az azt megfogalmazók felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a közlő rosszhiszemű volt, tudatában volt annak, hogy állítása valótlan tényt tartalmazott. A közszereplőknek az adott esetben tényállítást is magába foglaló véleménynyilvánítással szembeni fokozott tűrési kötelezettségét az Alaptörvény
- március 25-i módosítása nem változtatta meg. Hangsúlyozandó, hogy a 13/
- (IV.18.) AB határozatban is kifejtettek szerint a közügyek vitatását érintő véleményszabadság emberi méltóságból fakadó konkrét jogági korlátait elsősorban a polgári jog személyiségvédelmi szabályai, valamint a büntetőjog eszközrendszere jelölik ki. Az értékítéletekkel vegyes tényállítások a véleményszabadság magas szintű védelmét élvezik. Az alkotmánybírósági határozatban kifejtett elvekre figyelemmel sem az I., sem a II.r.alperesnek az elsőfokú ítélet szerinti jogsértő közlései nem minősülnek sem valótlan tényállításnak, sem való tény hamis színben való feltűntetésének. Az I.r.alperes által megfogalmazott véleménynyilvánítás (
- tétel), illetőleg tényállítással vegyes véleménynyilvánítás (
- tétel) nem lépte át a Ptk. 2:44 §-a szerinti, a közszereplőkkel szembeni korlátokat. Az I. és II.r.alperesek ténybelileg helytálló közléseiből okszerűen levont, a politikai véleménynyilvánítás keretein belül maradó vélemény, hogy az eseményekért a felperes mennyiben tehető felelőssé. Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy a sérelmezett I.r.alperesi közlés nem büntetőjogi felelősséget említ, hanem az minden típusú, így a politikai felelősségre is vonatkoztatható. Az pedig kétségtelen, hogy a tanúvallomásokból megállapíthatóan az a döntés, hogy a Kormányhatározat ismeretében a felperes a szerződést aláírja-e vagy sem, ezzel elindítja-e a kiutalási folyamatot, a politikai felelősség körébe tartozott. A „rút módon tapsolták el a pénzeket" közlésen belül tényállítás, hogy a közpénzek felhasználására nem felelősségteljesen került sor, azokat „eltapsolták". Ugyanakkor az "eltapsolt" kifejezés önmagában is a „rút módon" kitételhez hasonlóan elmarasztaló, negatív értékítéletet tartalmaz. Az I. r. alperesnek ez a kijelentése a valóságnak megfelelően tartalmazza azt a tényt, hogy közpénzek felhasználására oly módon került sor, hogy azok megtérülése nem várható és egyúttal kifejezésre juttatja a nyilatkozó ezzel kapcsolatos, a politikai véleménynyilvánítás megengedett határain belül maradó értékítéletét. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit a Pp.
- §.
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. Tekintettel arra, hogy az első- és másodfokú eljárásban a felperes teljes körűen pervesztes lett, az ítélőtábla mellőzte az elsőfokú bíróság perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseit és kötelezte a Pp. 239. §. és 78. §.
(1)bekezdése alapján a felperest, hogy az állam javára fizessen meg 72.000,-Ft elsőfokú és 96.000,-Ft másodfokú feljegyzett eljárási illetéket (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §.
(2)bekezdés). A pervesztes felperes köteles az I. és II.r.alpereseknek az első- és másodfokú eljárásban felmerült perköltsége megfizetése. Az ügyvédi munkadíj ÁFA-t is magában foglaló összegéről az ítélőtábla alperesenként mindkét fokú eljárásra vonatkozóan a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §.
(1),
(2),
(3),
(5),
(6)bekezdései alapján rendelkezett. A felperes a Pp. 239. §. és 78. §.
(1)bekezdése alapján köteles viselni a saját költségeit. Győr,
- október
- Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Szalay Róbert sk. előadó bíró . Mészáros Zsolt sk. bíró