Bhar.495/2017/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés] és 2 rb. testi sértés vétségében [Btk. 164. §

(1)-

(2)bekezdés]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 60 óra fizikai munkakörben végzendő közérdekű munka büntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá a járásbíróság a bűnjelekről és a bűnügyi költség megfizetéséről is. A járásbíróság ítélete ellen vádlott és a védője felmentésért fellebbeztek, míg azt az ügyész tudomásul vette. A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság a

1. május
2. napján kelt .../
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, 1 rb. testi sértés vétsége tekintetében a büntetőeljárást megszüntette, s a vádlott közrend elleni cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A vádlott és a védője a másodfokú bíróság ítéletét tudomásul vették, az ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a másodfokú bíróság ítéletének akként történő megváltoztatása végett, hogy az ítélőtábla mellőzze az 1 rb. testi sértés vétsége miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezését és állapítsa meg, hogy a vádlott a 2 rb. testi sértés vétségéből 1 rendbelit társtettesként követett el. A fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a Miskolci Törvényszék ítéletét az ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló
4. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)
5. §

(2)bekezdése a/ pontja alapján - utalva a Be. 373. §

(1)bekezdés II.e/ pontjára - helyezze hatályon kívül és utasítsa a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására. Az ítélőtábla elsődlegesen azt rögzíti, hogy a bejelentett ügyészi fellebbezés a Be. 386. §

(1)bekezdés c/ pontja alapján joghatályos, az megnyitja a harmadfokú felülbírálat lehetőségét. A fellebbezés elbírálására az ítélőtábla a Be. 393-

1. §-ai szerinti nyilvános ülést tűzött, melyen a fellebbviteli főügyészség képviselője az írásbeli indítványában foglaltakat fenntartotta, míg a vádlott és a védője a másodfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték. A harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú-, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e [Be.
2. §

(1)bekezdés]. Ennek során megállapította, hogy mindkét fokon eljárt bíróság maradéktalanul betartotta a rá vonatkozó eljárási szabályokat, s az általuk rögzített tényállás is mindenben megalapozott. Az eltérő döntés arra vezethető vissza, hogy amíg az elsőfokú bíróság a sértett

1. szeptember
2. napján előterjesztett magánindítványát joghatályosnak találta, ezzel szemben a másodfokú bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy „ sértett magánindítványát a Be.
3. §

(3)bekezdésében előírt 30 napos határidőn túl terjesztette elő, ekként a magánindítvány elkésett, így joghatályosnak nem tekinthető" (másodfokú ítélet

1. oldal
2. bekezdés). Ennek indokaként kifejtette, hogy sértett „ sérelmére a testi sértés vétségét a vádlott
3. április
4. napján követte el, melyet követően őt a nyomozó hatóság
5. április
6. napján kihallgatta, melynek során a et nyilatkoztatta a magánindítvány előterjesztésére is… Ekkor a azt adta elő, hogy a magánindítvány kérdésében a későbbiekben kíván nyilatkozni. Ekként a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló 30 napos határidő
7. április
8. napján megnyílt. Ezt követően azonban a a magánindítványát - a nyomozóhatóság felhívására… - csupán
9. szeptember
10. napján, vagyis a 30 napos határidőn túl terjesztette elő. A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő a Be.
11. §

(2)bekezdése alapján sem hosszabbodhat meg, hiszen a már

1. április
2. napján nyilatkozott a magánindítvány tekintetében, így nem áll fenn azon körülmény sem, mely szerint csupán a nyomozás megindítását követően derült ki, hogy a cselekmény magánindítványra üldözendő (másodfokú ítélet
3. oldal
4. és
5. bekezdések). Kétségtelen, hogy
6. április
7. napján a csoportosan elkövetett garázdaság vétsége miatt ismeretlen tettes ellen indult büntető ügyben a sértett kihallgatására sor került, melynek során úgy nyilatkozott, hogy „a könnyű testi sértés miatt magánindítványommal kapcsolatban később szeretnék nyilatkozni", majd
8. szeptember 4-én a nyomozó hatóság tagja által feltett azon kérdésre, hogy „magánindítványát elő kívánja-e a terjeszteni az őt bántalmazó személyekkel szemben", igennel válaszolt. A Be.
9. §

(2)bekezdésére figyelemmel akkor, ha a nyomozás megindulását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető, a jogosult nyilatkozatát be kell szerezni. Ezért, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a bűncselekmény nem közvádra, hanem magánvádra üldözendő, a hatóságnak ki kell oktatnia a et egyrészt arra, hogy magánindítványt terjeszthet elő, másrészt arra is, hogy erre a felhívástól számított 30 nap áll rendelkezésére (BH2014.10.). Ezen utóbbira történő kioktatás a rendelkezésre álló jegyzőkönyv tanúsága szerint nem történt meg. A hatósági kötelezettség nem teljesítése pedig nem vezethet oda, hogy a elveszítse az elkövető felelősségre vonása iránti jogát. A jogalkotó célja a felhívásra kötelezés kapcsán ugyanis nyilvánvalóan az volt, hogy a kioktatás, a felhívás elmulasztása ne essen a magánindítvány előterjesztésére jogosult terhére. Ezen kioktatás meg nem történte okából az eljárás megszüntetésének a magánindítvány hiánya miatt nincs helye, mivel a hatóság felhívásakor 2014. szeptember 4-én - a sértett egyértelműen kifejezésre juttatta a terhelt megbüntetésére irányuló szándékát, ezért az eddig kifejtett indokok alapján a magánindítványa joghatályos. Ugyanakkor az ítélőtábla álláspontja szerint a Be. 332. §

(2)bekezdése alapján az 1 rb. könnyű testi sértés vétsége miatti eljárás megszüntetése indokolt, mivel annak a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Ezt támasztja alá egyrészt az, hogy a másodfokú bíróság annak ellenére, hogy vádlottal szemben 1 rb. testi sértés vétsége miatti eljárást - bár más okból, mint a harmadfokú bíróság, de - megszüntette, ennek ellenére nem alkalmazott az elsőfokú bíróságétól enyhébb joghátrányt, másrészt a súlyosítási tilalom már az elsőfokú bíróság ítéletének ügyész általi tudomásul vételekor beállt. Mivel a kiszabott büntetés szükséges a büntetés céljainak eléréséhez, továbbá a másodfokú bíróság egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta. Debrecen, 2018. január 11. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék ..../3. számú ítélete az ítélőtábla végzésével a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen, 2018. január 11. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.